Rész

 1  1|      észrevesz, amikkel eddig sohasem törődött; gyámleányától
 2  1|     Barduvay, a finom ur, aki sohasem engedett meg magának szenvedélyeskedést,
 3  1|  gondolatai.~ ~Akik Barduvayt sohasem látták másképpen, mint okos
 4  1|        lassan szürte a szót - sohasem számit pénz dolgában a feleségére.~ ~-
 5  1|    szabadságai, de ezek miatt sohasem volt lelkifurdalása, mert
 6  1| egyébiránt megbánni bizonyára sohasem fognak.»~ ~Következnek az
 7  1|          Oh, Judit, Judit!... Sohasem látom többet!... - zokogta
 8  3|      ráhullott puszta fejére; sohasem vágyott az árnyékos erdő
 9  5|      szakában minden tettünk. Sohasem vagyunk bizonyosak benne,
10  5|   türöm, hogy ön meghaljon!~ ~Sohasem láttam még asszonyt ugy
11  5|   olvastam volt; magamtól tán sohasem lettem volna képes ilyen
12  5|       Mi baja?!~ ~- A nővérem sohasem nevetett ki.~ ~- Oh, Istenem!
13  5|  talált rá neheztelni?~ ~- Én sohasem nehezteltem a nővéremre,
14  5| asszonyhoz, akit nem ismerek, sohasem láttam, akinek most talán
15  7| Mihály?~ ~- Nem haragudtam én sohasem.~ ~- Oh tudom, hogy gyülölt,
16  9|     halottját.~ ~Virág nélkül sohasem volt a két sir; szomorufüz