Rész

  1  1|           nem beszéltek máskép, mint egy okos szentről. Nem meddő
  2  1|            senki. Azt gondolta, hogy egy hü barát kezében jobb helyen
  3  1|             messzemenők voltak, mint egy hadvezéré, s azzal biztatta
  4  1|       forintból tiz év alatt csinált egy milliót; az egy millióból
  5  1|              csinált egy milliót; az egy millióból a többi öt év
  6  1|              a többi öt év alatt még egy másikat. A százezer forintnyi
  7  1|              is be volt már táblázva egy ilyen bányára, hogy még
  8  1|        leányka vagyona. Kivánhatni-e egy embertől több becsületességet?!...~ ~
  9  1|              a milliomos, rágyujtott egy finom szivarra és rendes
 10  1|          nyáron a leány vidéken volt egy barátnőjénél; akkor volt
 11  1|       Barduvay későn tudta meg, hogy egy csinos huszártiszt is járatos
 12  1|            kaczagó kis leány helyett egy piruló szüzet talált, aki
 13  1|        először életében érezte, hogy egy lesütött szempár is zavarba
 14  1|             titkos szándékát, melyre egy idő óta nagyon gyakran gondolt.
 15  1|             háztartását, berendezett egy külön lakosztályt és keresett
 16  1|      lakosztályt és keresett magának egy uri házvezetőnőt. Tisztes
 17  1|       senkinek sem tünhetett fel, ha egy kisasszonyt költöztet a
 18  1|         befogatott, megmutatta magát egy pár intézetben, hivatalban,
 19  1|   kiosztogatott utczai koldusok közt egy forint aprópénzt és utoljára
 20  1|                                II.~ ~Egy hónap óta volt már Bella
 21  1|              nagy és erős volt, mint egy akrobata s nem igen látszott
 22  1|     parkjában ült gyámleánya mellett egy gyeppadon. Boldog volt,
 23  1|          akárhol. Csodálkozott, hogy egy idő óta olyan dolgokat is
 24  1|            Ádám, a kinek egész élete egy logikailag összeállitott
 25  1|              mikor csapódik arczához egy paránya annak az illatnak,
 26  1|           hogy a gyámleánya zsebéből egy rózsaszinü papirosdarab
 27  1|        akarta, hogy miféle firka az. Egy pillanatnál kevesebb idő
 28  1|           jutott, hogy ő vetélytársa egy nálánál szerencsésebbnek
 29  1|             azt a hálót, mely Bellát egy idegen sziv foglyává teszi
 30  1|         kalmár felülkerekedett benne egy pillanatra és kalkulust
 31  1|             szállott. Ez a czimer is egy katona kardjának ékessége,
 32  1|              ugy nehezedett rá, mint egy kinos álom. Az az egyetlen
 33  1|              Ádám ugy érezte, mintha egy iszonyu pörölylyel rácsaptak
 34  1|              a saját tőrében s mikor egy tisztességes asszonyt keresett,
 35  1|    tulajdonképpen ez a Sarolta néni? Egy vén keritő, aki visszaélt
 36  1|             alatt. Felültették, mint egy gyermeket; vak volt és vezették
 37  1|           komédia, amelyet eljátszik egy regényes vén asszony az
 38  1|              harczol s miután köztök egy hü embere sincs, titokban
 39  1|          neki a gyanusitást. Persze! egy ilyen aranymadár holmi ringy-rongy
 40  1|           mellényzsebéből kiráz neki egy tábornoki nyugdij-alapot.~ ~
 41  1|      vadászház mögött nem mozdult el egy perczre sem a lovai mellől.
 42  1|    nekibokrosodott szőlővenyige közt egy jókedvü suhancz évődött
 43  1|                                IV.~ ~Egy félreeső utczában lakott
 44  1|            lakott Éliás.~ ~Volt neki egy földszintes háza, csendes
 45  1|           csendes és elhagyott, mint egy kolostor. A ház ajtaja örökké
 46  1|          lakott ebben a házban. Csak egy vén nőcseléd volt körülötte,
 47  1|      emlékeztek vissza, hogy egyszer egy zömök termetü, dereshaju
 48  1|              elhagyatott házba, akit egy szenvedő arczu fiatal nő
 49  1|               hogy nincs semmi vére. Egy kis szopóst ringatott a
 50  1|        azontul.~ ~Csak egyszer, vagy egy félesztendő mulva, került
 51  1|            előtt nem más Éliás, mint egy vén zsugori, akinek kincsei
 52  1|             haja alig deresebb, mint egy emberöltő előtt; mozgása
 53  1|            Csak annyi az egész, hogy egy kicsit megaszalódik, lassankint
 54  1|             cselédet, hogy nézzen ki egy kicsit. Ő maga nem mozdult,
 55  1|             szerencse!...~ ~Barduvay egy darabig hagyta, hogy körülsimogassa
 56  1|              egyszerüen bebutorozva; egy bőrdiván, néhány szalmaszék,
 57  1|         ablakok az udvarra nyiltak s egy ajtó átvezetett az utczai
 58  1| megtörülgetve; nem lakott ott senki, egy légy se zugott keresztül
 59  1|              Az öreg zsidó előhuzott egy szalmaszéket és maga is
 60  1|             No, no, nem ment ingyen. Egy emberrel több, aki a mienk,
 61  1|             aki hasznunkra lehet, de egy kicsit drága.~ ~- Mennyi
 62  1|            beszél az.~ ~Felállott és egy szekrényből kivett egy névmutatót.
 63  1|            és egy szekrényből kivett egy névmutatót. Száraz, ránczos
 64  1|          egyéb semmi. Váltótartozás: egy, kettő, három váltó, összegezve;
 65  1|            váltó, összegezve; megint egy, kettő, három, summa-summárum
 66  1|               Tizezer forint adósság egy olyan kis katonatisztnek!
 67  1|            nem mászik belőle. A mint egy kicsit megszoritják miatta,
 68  1|    kiábrándul. Csak a Don Juant kell egy kicsit megnyomoritani, hogy
 69  1|        bajtársa, de csupa kedvesség. Egy ember, aki nem tudta, hogy
 70  1|         megkönnyiti már az efélét.~ ~Egy kicsit zavarba jött, mikor
 71  1|         gondolatát: «Hát mire csinál egy ilyen tiszt akkora adósságot?»~ ~
 72  1|       tárgyalást; számitott rá, hogy egy ember, a ki rá nézve mégis
 73  1|              csak idegen, nem firtat egy olyan kényes ügyet, amihez
 74  1|              most a kamatokat és még egy kis halasztást ad. A legközelebbi
 75  1|              nélkül megkoczkáztatott egy közvetett kérdést:~ ~- Talán
 76  1|             lesz még türelme? Könnyü egy olyan milliomosnak.~ ~Barduvay
 77  1|              hangon hozzá tette:~ ~- Egy feltétel alatt azért segitenék
 78  1|              azt gondolta, hogy most egy csapással fogja megsemmisiteni
 79  1|           felragadva székét, öklének egy ütésével pozdorjává zuzta. -
 80  1|           egyebet mondani, mint hogy egy olyan elkényeztetett leányt,
 81  1|             magamat és megfizettetek egy lemondást. Nem jól ösmer,
 82  1|    meglepetéssel nézett a hadnagyra. Egy szót sem értettek a dologból.~ ~-
 83  1|      Éliással különös dolog történt; egy puszta névtől nem zavarodik
 84  1|             névtől nem zavarodik meg egy olyan kipróbált józan ész.
 85  1|       lépései. Akkor kivett zsebéből egy kis üveget és a halálsápadt
 86  1|              ajtóban megállitotta és egy boritékban pénzt adott neki:~ ~-
 87  1|           fizesse ki és mondja, hogy egy másik orvos már megelőzte.~ ~
 88  1|              kiszellőztetve. A falon egy nagy kép aranyozott kerete
 89  1|             Éliás megmozdult. Mintha egy templom szent levegője venné
 90  1|        lassan, zajtalanul huzott elő egy széket és megkinálta vele
 91  1|           halkan, szakgatottan, akár egy álmodó, elkezdett beszélni.~ ~. ~«
 92  1|           hanem öreg és ránczosképü. Egy leányom maradt: Juditnak
 93  1|        okosan, játszottam vele, mint egy pesztonka, hazaszaladtam
 94  1|             pesztonka, hazaszaladtam egy mértföldnyiről, hogy néhány
 95  1|          leány, az én leányom!...»~ ~Egy perczre megpihent. Évek
 96  1|            megnőtt. Észre se vettem: egy hosszu ruha tette az egészet...
 97  1|          mikor este megjöttem, látok egy kisasszonyt, akinek azt
 98  1|                 Látott ön már valaha egy szép zsidó leányt? ...Ne
 99  1|             Ádám ur, hallgasson ide; egy napon eltünt a leányom!...
100  1|              leányom!... Nem szólott egy szót sem, ott hagyott engem,
101  1|              harmad nap mulva kaptam egy levelet... Tudja mi volt
102  1|       Felugrott és gyengéden betette egy karosszékbe. Az öreg ember
103  1|        nagyon régen. Leütöttem volna egy bikát is. Oh, hogy kerestem
104  1|              hogy katonatiszt. Hátha egy egész hadsereg lett volna!?...
105  1|             volna!?... Élesre fentem egy hosszu kést és elindultam
106  1|          akartam magamat boszulni... Egy teljes évig jártam utána;
107  1|    Kitaláltam, hogy Judit van itt... egy teljes év után...~ ~Azután
108  1|              el és neki mentem, mint egy fenevad. A cseléd orditott;
109  1|             ráesett a leány keblére: egy gyermek csüggött rajta!...~ ~
110  1|             tudja, hogy mi az, mikor egy gyermek, aki a mi vérünk,
111  1|                Én nem kérdeztem tőle egy szót sem. Tudtam ugyis,
112  1|           anya volt.»~ ~Éliás megint egy kis szünetet tartott. Az
113  1|        büntetem!...~ ~Akkor kerestem egy magányos házat, ezt itt.
114  1|           napok...~ ~A boszu reménye egy pillanatra se halt ki szivemből.
115  1|          megvárjam, amig megnő, hogy egy napon megfojttassam vele
116  1|           sirva beszélni hozzá, mint egy eszelős:~ ~- Te menyországom,
117  1|             csak, nézze!~ ~Felugrott egy székre és lerántotta a kép
118  1|          olyanná tette a képet, mint egy imádság. A festő, hogy annál
119  1|            odafestette az életet is. Egy bölcső látszott a halott
120  1|            ágya mellett, a bölcsőben egy piros arczu, gömbölyü kis
121  1|         világon.~ ~A milliomos nézte egy darabig a szomoru képet,
122  1|           magyarázott dolgok, melyek egy tanuságot tevő ármádiaként
123  1|           ujjak alól, de azért Éliás egy mozdulattal sem árulta el,
124  1|              hogy hátha mindaz, csak egy végzetes tévedés. Éliást
125  1|           hangon felelt.~ ~- Én csak egy szegény zsidó vagyok, Ádám
126  1|         megaláztatást szenvedtem már egy hosszu életen át. Egygyel
127  1|             Az ágy mellett csakugyan egy régi divatu kosárfonatos
128  1|         alakja olyanforma volt, mint egy kivájt kéreg, az ember szinte
129  1|             sujtani késsel, ami csak egy pillanatig kinos, hanem
130  1|        gondolatot.~ ~Előtte való nap egy ismerősömmel találkoztam
131  1|      kinlódott, rájött a nyavalya és egy nap alatt megölte. Akkor
132  1|       megölte. Akkor kapott az ember egy levelet, hogy a villám becsapott
133  1|    Barnabásnak hivták az embert, aki egy napon lett koldussal és
134  1|            ideje volt; láttam, amint egy puskát elrejtett, bizonyosan
135  1|        feleségét, meg a szopós fiát, egy sirba, szépen egymás mellé.
136  1|              kiadta dajkaságba, amig egy kicsit felcseperedik. A
137  1|        Utoljára mégis csak rákezdett egy kis keserves sirásra, mert
138  1|            hantot és elvittem a fiut egy keresztény családhoz, ahol
139  1|        valóság. Éliás egyszerre csak egy ócska szekrényhez ment és
140  1|             ezelőtt meghalt, mielőtt egy éves lett volna.~ ~A nagy,
141  1|       különös látvány lett volna az. Egy szürke szakállu, töpörödött
142  1|      szakállu, töpörödött zsidó, meg egy elegáns ur, akik összeölelkeznek
143  1|            tünt fel csak az utszélen egy csősz alakja; a nagy város
144  1|         magában a cselekvés jogát.~ ~Egy pár óra előtt még csupa
145  1|                 Most vége van ennek. Egy öreg ember, akit eddig csupán
146  1|           hit csupa képzelődés, hogy egy eddig semmibe sem vett kéz
147  1|           kikerülhetlenül rabja lesz egy sereg «tekintet»-nek s hogy
148  1|           mikor Éliás mint gyermeket egy üzletbe vitte, ahol praktikus
149  1|          tudat, mert ugy hitte, hogy egy véletlen felfedeztetés esetében
150  1|        tudatára, mely eddig is, mint egy Damokles-kard függött fölötte
151  1|              a többi. Megtudta, hogy egy zsidóleány fia, akit elcsábitott
152  1|     zsidóleány fia, akit elcsábitott egy aranybojtos hunczut; ez
153  1|              boldogságot?... Hát nem egy apának fiai-e, akik között,
154  1|        magasztos érzés szállotta meg egy pillanatra, amelyben nem
155  1|              csak olyan vagyok, mint egy magányos fa a hegytetőn?
156  1|             árnyékában?... Hogy csak egy perczre is meg tudtam tántorodni!...
157  1|             Barduvay Ádám megállott. Egy darabig vivódott magában,
158  1|          ablak előtt kissé oldalvást egy sürü lombos eperfa ingatta
159  1|              ingatta ágait; Barduvay egy fogással fellóditotta magát
160  1|          irányát. Azután benézett.~ ~Egy nappal előbb megbolondult
161  1|              szép fiatal test, hanem egy eleven liliom, melynek ajka
162  1|        szerint első dolga volt, hogy egy kis bokrétát kössön gyámjának.
163  1|         lépett, az öreg Jánost látta egy ablakmélyedésben. A hü szolga
164  1|             izgatott és sápadt volt; egy levelet tartott kezében.~ ~-
165  1|            kifizette mindegyikünknek egy esztendei bérét és meghagyta,
166  1|       Valóságos remegés közt telt el egy pár óra. Az ut a városig,
167  1|              szomoruan ment eléje és egy pár szóval megmagyarázta
168  1|         levelet.~ ~- Bocsánat, uram, egy pillanatra, - szólt Doborkay, -
169  1|              ezt a tizezer forintot; egy váltó ára, melynek itt kell
170  1|           Rendelem egyuttal, hogy ha egy év leforgása alatt vissza
171  1|            lesujtva bámult maga elé, egy szót sem értett a dologból.
172  1|            beszélt, mint a hogy csak egy épelméjü ember beszélhet.~ ~-
173  1|           lemondott szerelméről, meg egy nagy vagyonról a testvére
174  2|           belsejében van. Köröskörül egy mértföldnyire nincs emberi
175  2|            épitettek a vágás szélére egy kis házat a kerülő számára,
176  2|     történetét, regény lenne belőle. Egy lélegzetre elég annyi, hogy
177  2|            fejkötő alá kerülnek, már egy fél vármegye pörge bajusza
178  2|          tudta, hogy van az embernek egy kis vagyona; Birda meg elvette
179  2|                 Az asszony duzzogott egy kicsit. Micsoda élet ez?
180  2|         ballagunk haza; lesz idekint egy kis majorságod, ad tán az
181  2|           muszáj. Hisz nekem is kell egy kis pihenő. Éjjel meg ugyis
182  2|         gondolatnál, hogy ennek csak egy oka lehet. Az, hogy valaki,
183  2|           hát Kisasszonytól is? Csak egy felelet van rá: mert azzal
184  2|             gondolt. Elég a gyanunak egy mustármag, hogy perczek
185  2|             elől. Most azonban, hogy egy piczike gyanuokot talált,
186  2|              Most már ugyis mindegy, egy esettel több vagy kevesebb;
187  2|               hanem a helyett talált egy kulcsot. Szakasztott mása
188  2|            Csak beszélni tudna!...~ ~Egy idő óta kissé elhanyagolta
189  2|              mikor le akart feküdni, egy csütörtökön, lövést hallott
190  2|             madár kiült az utszélre, egy hajlós kóróra, onnan billegette
191  2|        kidülledő tekintete valamire. Egy jól lerajzolt csizmanyom
192  2|       megrugta Kisasszonyt.~ ~Azután egy ideig minden héten megtörtént
193  2|       lépésnyire a háztól, lőttek le egy őzet. Birda ott termett
194  2|             Előhivta Kisasszonyt; az egy idő óta nagyon félt tőle.
195  2|             mindjárt, csak kiszí még egy pipát. Az asszony szépen
196  2|      füttyentett Kisasszonynak, mely egy pillanatig csodálkozott
197  2|            az semmit. Egyszerre csak egy kis csettenés szólt, mintha
198  2|            végsőt vonaglik: lelőtték egy kis buldogg-revolverrel.~ ~
199  2|          mosogatja az erdész karját; egy nagy harapásseb látszott
200  2|          néztek rá meghökkenve, mint egy kisértetre.~ ~Az erdész
201  2|        bömbölt iszonyu tüdővel, mint egy gőzgép.~ ~Azok megriadva
202  2|           lett.~ ~Birda hallgatózott egy pillanatig, végül odarohant
203  2|           dudolgatott magában.~ ~*~ ~Egy hét is eltelt, mig a környéken
204  3|            Kint lakott a falu végén, egy csinos nemesi kurián, amelyen
205  3|              pipacs-kisasszonynak.~ ~Egy vézna, szőke fiu mondta
206  3|           tarka boczik között. A fiu egy darabig szorgalmasan irta
207  3|            mondta anélkül, hogy csak egy ujjal is megvizsgálta volna.~ ~
208  3|  varróasztalnál, mikor behoztak neki egy névjegyet: Az ő neve volt
209  3|      megmarad ott minden egyformának egy emberöltön át, még azon
210  3|             Kanócz megint bevetődött egy pár hét mulva a faluvégi
211  3|        szaladgálva a mezőn, miközben egy békát szorongatott, hogy
212  3|             kérem, szót sem érdemel, egy jómódu leányt innen a környékről.
213  3|                 Az öreg ur elfojtott egy nehéz sóhajtást és ezt gondolta
214  3|           mert a kortesekkel lumpolt egy hét óta és a gyenge melle
215  3|             a hideg tekintetét. Várt egy darabig, azután kérdezte
216  3|         dolgát. Hat falu az övé volt egy szálig; azok már bemondták
217  3|           hozzánk jöttek volna!...~ ~Egy lovas ember robogott végig
218  3|           mieink! Gubaczi nekirohant egy uniformisba bujtatott inasgyereknek,
219  3|           nagy nyugalommal szurkálta egy hosszu rozsszállal a bedugult
220  3|    harmadszor is kitátotta a száját: egy kérges tenyér csappant a
221  3|     szekereket, e közben pedig ráért egy követet küldeni a «nagyságos
222  3|           akart; találkozott utjában egy csomó képéből kikelt vörös
223  3|         embert! Hogy nem szólt volna egy világért!...~ ~- Hallja,
224  3|              jó lélek a faluházához; egy kis pénzt hozott a szegényeknek;
225  3|        megengedni, nagy kegyetlenség egy apától. Én?! a magam gyermeke
226  3|        tekintetes ur meg nem szólott egy szót sem; nem bizott meg
227  3|              a szobában; az udvaron, egy levelét hullató akáczfa
228  4|           akiknek illik, hogy legyen egy dobzse-királyuk is.~ ~Aki
229  4|        Valaki mutatott nekem egyszer egy csomó levelet. Ime, közüle
230  4|       mielőbb, mert meghalok!~ ~Csak egy pillanatra hadd lássalak!~ ~
231  4|             édes, nagy szükségem van egy kis üdülésre. Azután, lelkem,
232  4|            Nem fogok egyedül utazni. Egy ur, egy nagyon figyelmes
233  4|              egyedül utazni. Egy ur, egy nagyon figyelmes fiatal
234  4|             Legalább lesz, aki odáig egy kicsit gondomat viseli helyetted.~ ~
235  4|             Nesze, itt küldök megint egy kis hajat, meg egy szál
236  4|            megint egy kis hajat, meg egy szál négylevelü lóherét.
237  4|          Alkalmasint meg akar lepni. Egy levélben effélét sejtet.
238  4|       istenre kérlek, ne irj többet. Egy szót se drágám. Majd eltelik
239  4|            véletlenül a kezébe kerül egy leveled? Majd irok én neked
240  4|             embert a társaság. Nincs egy szabad perczem. Este ki
241  4|             fog jönni. Legalább lesz egy okos ember is, akivel majd
242  4|        perczem van s azután indulunk egy nagy csapattal a hegyek
243  4|           meg minden emléket!...~ ~ (Egy hónap mulva.)~ ~IX. Hát
244  4|             Mért ne lehetne önnek is egy kis szórakozása?~ ~Hisz’
245  5|         mosolyog felém.~ ~A véletlen egy irányban vezetett bennünket.
246  5|              szivünk: nem közeledünk egy nőhöz másként, mint félénk
247  5|           itt most ez az asszony?!~ ~Egy pillanatnak a századrésze
248  5|        olvasni a női szemekben. Csak egy szót szólott:~ ~- Miért?!... ~-
249  5|             éj idején egyedül vagyok egy szép asszonynyal.~ ~- Csakugyan!...
250  5|             aki hozzá segitett, hogy egy nagy szerencsétlenséget
251  5|              amerre neki tetszett.~ ~Egy darabig ő is hallgatott,
252  5|           sóhajtva: «gyermek!» hanem egy kicsit mintha jobban hozzám
253  5|              rajta a kendőt.~ ~Éppen egy sétatéren mentünk keresztül,
254  5|             valami bolondot mondtam? Egy kissé elhuzódtam tőle. Észrevette
255  5|              odahajlott hozzám, mint egy kis kigyó, mint egy szelid
256  5|             mint egy kis kigyó, mint egy szelid galamb.~ ~- Mi baja?!~ ~-
257  5|       nehezteltem a nővéremre, de ha egy kissé megboszantott, akkor
258  5|       karomba.~ ~- Jöjjön, keressünk egy bérkocsit, - mondta.~ ~A
259  5|       Ablakából sokáig lengett felém egy fehér kendő. - A ruhám tele
260  5|         hugomra. Ugy rémlett, mintha egy csöppet kevésbbé szeretném
261  5|     szeretném őket s mintha a szivem egy darabja valakié lenne, a
262  5|            Az emberek utánam néztek. Egy kofa, akinek belehágtam
263  5|              Dunában, melyen itt-ott egy darabka jégtábla uszott
264  5|        átnéztem a budai partra, ahol egy sereg apró lámpás gyult
265  5|             csak annyit láttam, hogy egy nő volt, sötét ruhában,
266  5|              merre jutok legközelebb egy bérkocsi-állomáshoz?~ ~Csak
267  5|    baretforma kalapja alól kihullott egy darab a kontyából, mintha
268  5|              és félénk, amilyen csak egy fiatal asszonyé lehet, aki
269  5|              az irányt s megneveztem egy utczát. Egyet biczczentett
270  5|             nézegetni.~ ~Mikor beült egy bérkocsiba, megszállott
271  5|            megszállott a jobb érzés. Egy pillanatig azon a ponton
272  5|          felismerni soha. Beugrottam egy másik kocsiba és rákiáltottam
273  5|          lennie kell.~ ~A fanatizmus egy neme szállott meg, a mely
274  5|              az első kocsi befordult egy sötét, szük utczába és egy
275  5|           egy sötét, szük utczába és egy nyomoruságos viskó előtt
276  5|          észre, hogy a köpenye alatt egy csomagot rejteget. Hóna
277  5|           vette s benyitott a házba. Egy pillanat mulva én is a kapu
278  5|          teszem magamat?!...~ ~Aztán egy őrült, egy eszeveszett gondolat
279  5|                     Aztán egy őrült, egy eszeveszett gondolat fészkelte
280  5|           mindez a képzeleti látvány egy sereg vad indulat lánczát
281  5|           sötét folyosót, bejutottam egy pitvarfélébe, ott egy ajtóhasadékon
282  5|     bejutottam egy pitvarfélébe, ott egy ajtóhasadékon át világosság
283  5|         előtt. Bent az ő hangja, meg egy pár kis gyermek gagyogása
284  5|       egyszerre felsivalkodott, mint egy hiéna: «Oh a gazember!»~ ~
285  5|               Az ittas ember, akinek egy vonását se láttam, lezuhant
286  5|         hirtelen belökte az ajtót.~ ~Egy kiálló falrész eltakart,
287  5|             előttem valamennyi, mint egy megrenditő szoborcsoportozat,
288  5|      nőcseléd ott kuczorgott köztök, egy darab süteményt kinálva
289  5|         ember odacsuszik hozzá, mint egy megvert kutya; reszketve,
290  5|          vissza hozzám! csak szeress egy kicsit!~ ~A fátyolos asszony
291  6|             napot; az ég sötétkékjét egy bárányfelhő sem tarkitotta;
292  6|             körül; fent, a kék égen, egy vén albatrosz uszott a levegő
293  6|            tengerében, magasan, mint egy alpesi kondor. Köröskörül
294  6|          árnyéka, nem maradt el tőle egy perczre sem. Warwick Alice
295  6|          asszonyban, hogy ugy gyötör egy férfit, a hogy csak képes.
296  6|          felkelt hát és odaült eléje egy alacsony tábori székre.~ ~-
297  6|    unokaöcsém; ön alkalmasint megint egy csomó szerecsent akar előttem
298  6|              én teszek.~ ~Az asszony egy kicsit haragudni próbált,
299  6|    földiekkel való leszámolás ideje. Egy kerek éve mult már, hogy
300  6|              teszi, összehasonlitják egy aggastyánnal!...~ ~Más ember
301  6|            ugy bánjék Brownnal, mint egy gyermekkel. Porolt vele
302  6|           ruhájában olyan volt, mint egy hajlós águ bokor, melyből
303  6|              látszott, az vetekedett egy szobor jéghidegségével.
304  6|            merte tegezni. Most, hogy egy hét óta voltak a tengeren,
305  6|              mint a csevegés: mintha egy kicsit engedett volna az
306  6|             de Afrika levegője, mely egy pár éven át edzette vérét,
307  6|           Szive fenekén támadt ugyan egy hang, mely azt sugta neki,
308  6|            termett.~ ~Leült eléje és egy könyvet vett ki a zsebéből.~ ~-
309  6|            akar? Ime. - És előhuzott egy játék kártyát.~ ~Ezt már
310  6|         röpködtek szét a hajón, mint egy tuczat zöldhátu lepke. Brown
311  6|              asszony után, amint már egy év óta valóságosan a vérévé
312  6|           Fiori, a fekete olasz, már egy óra óta torkaszakadtából
313  6| Francziaországot vallotta hazájának, egy legyezővel verte a taktust.~ ~
314  6|            rendes foglalkozás a föld egy bizonyos pontjához kötött.
315  6|           kisérője veszélyesebb volt egy emberevőnél. Annyi bizonyos,
316  6|            igy lóháton elkóboroltam, egy magányos beduint láttam
317  6|             felém közeledni. Mögötte egy kis facsoport volt s attól
318  6|            hogy olyan ördöngős állat egy igazi arab ló. Nem telt
319  6|        indulj lépésben balra. Eltart egy óráig, mig meglátod a magad
320  6|       bocsánatot. Összeszidott, mint egy gyermeket, valóságosan elkergetett.
321  6|              azt mondta: olyan, mint egy spanyol!... A kis kaliforniai
322  6|              kaliforniai sárga rózsa egy kicsit átváltozott piros
323  6|            Szerencsétlenség történt: egy matróz a hajó párkányáról
324  6|            utjából a matrózokat, még egy másodpercz s a hajó párkányán
325  6|        mintha az «opera comique»-ban egy uj darab szerzőjét akarta
326  6|       kapitány merőn szegezte szemét egy messze pontra, a két uszó
327  6|           ember irányában. A hajóról egy hosszukás fekete csikot
328  6|      észrevenni a viz szinén, mintha egy félig elmerült kis csónakot
329  6|       futkározott jobbra-balra, mint egy kalitkába zárt párducz,
330  6|             hajón levők látták, hogy egy pillanatra kiemelkedik a
331  6|              a ki ugy halt meg, mint egy igazi hős!~ ~Duval sóhajtott:~ ~-
332  6|          feküdt előtte. Szája szélén egy kis fehér hab volt.~ ~A
333  7|              dörmögéssel vakkant meg egy nagy kutya ugatása.~ ~-
334  7|                A szobában megmozdult egy árnyék és elfödte a világos
335  7|            elől s pár pillanat mulva egy férfi állott a küszöbön.~ ~-
336  7|              Hát jól van; várjon itt egy kicsit, mindjárt jövök,
337  7|              hopp!~ ~Az ajtónyiláson egy nagy bozontos kutya szökött
338  7|           kijött Mihály is a házból. Egy esőköpenyeget hozott magával,
339  7|               mondá.~ ~A hold kibujt egy pillanatra a fekete égen;
340  7|        Mihály!...~ ~Szótlanul mentek egy darabig egymás mellett;
341  7|            eszébe jutott a mult. Még egy pár év előtt azt hitték,
342  7|          másik, aki már eltarthatott egy asszonyt, megkérte a leányt
343  7|              meggyógyul, boldog lesz egy másvalakivel. Ha pedig nem
344  7|            megjött a gólya és hozott egy piczi vigasztalót, aki kárpótolta
345  7|           lehet az övé.~ ~Pedig csak egy évig kellett volna még várniok.
346  7|             az az ember is eltarthat egy asszonyt. Csakhogy már késő,
347  7|        szeretett, és Károlyt, akivel egy kenyeret evett...~ ~Bent
348  7|     botorkált mellettök a sürüben.~ ~Egy meredek oldalon a férfi
349  7|              órányira.~ ~- E szerint egy órával előbb meg kellett
350  7|     megállott; hogy a fáradt asszony egy pillanatig kipihenje magát.
351  7|            kipihenje magát. Ilyenkor egy halk fütytyel megállitotta
352  7|        biztossággal haladt tovább.~ ~Egy örökkévalóságig tartott
353  7|             Sápadtan emelkedett fel; egy kutya hullája volt ott;
354  7|                Az erdész meggyujtott egy gyufát. A pillanatra fellobogó
355  7|        előtte könnyü ruhájában, mint egy szobor. Szeme villámokat
356  7|              elorditotta magát, akár egy halálra sebzett nőstény
357  7|             kétszer is megszaglászta egy ponton a földet, azután
358  7|          őket, körül a kerteken, mig egy faluszéli viskó vesszőkeritéséig
359  7|  vesszőkeritéséig értek, a hol az eb egy perczre zavarba jött, keresett,
360  7|          pislogó világossága mellett egy ember ült a földön; előtte
361  7|           ember ült a földön; előtte egy szétdarabolt őz volt, a
362  7|   szétdarabolt őz volt, a szöglethez egy rozsdás vadászfegyver támaszkodott.~ ~
363  7|            támaszkodott.~ ~Az erdész egy csapással bezuzta az ajtót;
364  7|             bezuzta az ajtót; Szikra egy intésre a földre teperte
365  7|           guzsba kötni.~ ~*~ ~Elmult egy év, a meggyilkolt erdészre
366  7|              A sürü fenyőbokor alatt egy gőgicsélő baba sokszor játszott
367  7|              játszott a mamájával.~ ~Egy este, mikor a mama hazaindult,
368  7|             érintést értett a kezén; egy nagy kutya ugrott fel rá
369  8|         szürke kősziklák tetején van egy kis horvát falu, a neve
370  8|          Nugent gróf halála óta csak egy őr járkál körüle, az is
371  8| embergyülölővé vált, és némává, akár egy karthauzi. Félvállról is
372  8|              kéz ápoló nyoma látszik egy teljes virágu fehér rózsa
373  8|          megtörik a várőr némasága s egy kis történetet mond el arról
374  8|                    Terssattoban volt egy öreg ember, volt neki egy
375  8|            egy öreg ember, volt neki egy szép barna leánya. Fiuméban,
376  8|             magyar vizeken halászott egy legény, aki nagy Magyarország
377  8|              sik rónáiról került ide egy hajótiszttel.~ ~A leány
378  8|         zászlóra a Fiumára fölött.~ ~Egy vasárnap este, mikor a leány
379  8|            leány megjött a városból, egy rózsatőt hozott magával.
380  8|       micsoda beszéd ez? Hát mi köze egy virágnak az emberek sorsához?~ ~
381  8|     megkérdezte a halászokat ott is. Egy se tudott semmit a fiuról;
382  8|         került hát a kikötőbe, leült egy kőlapra, mely tüzes volt
383  8|             a kőlapról, valahányszor egy kis fehér vitorla tünt fel
384  8|               hogy a brazzerában még egy nő is ül.~ ~Csodálkozott,
385  8|          többet utját.~ ~- ~ ~Eltelt egy hét, a halász nem mutatta
386  8|         leány ott ült a kormánynál s egy románczot dalolt; kellemes
387  8|           hallgatta sokáig.~ ~Eltelt egy óra, a szél erősbödött,
388  8|             a legény elkészült vele, egy nagy szürke felleg futott
389  8|               a pokoli sötétben csak egy hang, egy jajszó ha vezette
390  8|              sötétben csak egy hang, egy jajszó ha vezette volna;
391  9|           hivtatok a kis betegekhez, egy hideg árnyékon át lépett
392  9|          görnyedezett a földön, mint egy elitélt, akinek a számára
393  9|          agyvelejének szüksége, vagy egy nyilasra, a melyen át elüldözze
394  9|          elüldözze róla a lidérczet. Egy borzasztó szóval született
395  9|          részét ugy siratja itt lent egy pár önző ember.~ ~Irva vagyon: «
396  9|           érte. Azután elmondtak még egy Miatyánkot s egyszerre megdobbant
397  9|     fakereszt helyére. Nem telt bele egy hét s a másik kis halmon