Rész

 1  1|    behunyta a szemét, hogy ne tudja meg egyszerre az egész rettentő
 2  1|  hozzá. Barduvayra nézett. Ki tudja, mi van a sors könyvébe
 3  1|      van éppen Barduvay ur, ő tudja legjobban. Nagyon sokkal
 4  1|    nézett a gyámra.~ ~- Tehát tudja?!~ ~- Mindent tudok és nem
 5  1|    szépek többé... Ön azt nem tudja, Ádám ur, mert soha sem
 6  1|   mulva kaptam egy levelet... Tudja mi volt benne? Ugy-e, mi
 7  1|   volt benne? Ugy-e, hogy nem tudja?... Azt irta benne, hogy
 8  1| mosolygott... Ádám ur, ön nem tudja, hogy mi az, mikor egy gyermek,
 9  1|     megölte. A fiu azonban ne tudja meg soha, hogy meg ne sirathassa!...~ ~
10  5|  hanem hogy éljen.~ ~- Honnan tudja?!... Miből gondolja?!... ~-
11  5| sejtik, hogy van valaki, a ki tudja a fátyolos asszony történetét.~ ~ ~ ~
12  6|       folyvást ismételje; jól tudja, hogy unom az ilyesmit.~ ~-
13  6|   meghajtotta magát, mint aki tudja, hogy érdeklődést keltett,
14  6| szabad a dolgot erőltetnem. Ő tudja, mért teszi. Annyi bizonyos,
15  7| eleresztette az asszonyt.~ ~- Tudja, ki lakik itt? - kérdezte.~ ~-