Rész

 1  1|              örült a szabadságnak. Azt hitte, hogy ezentul majd sokkal
 2  1|                kutyákat!~ ~Már-már azt hitte, hogy vége van az ostoba
 3  1|                csüggött Barduvayn, azt hitte, hogy érti. A tizezer forint
 4  1|             hadnagy ur?~ ~Doborkay azt hitte, hogy minél kevesebb szóval
 5  1|              van arra? Hanem azért azt hitte, hogy jó lesz mosolyogni.~ ~-
 6  1|            fogom fizetni, - mondá. Azt hitte, hogy ezzel bezárja a további
 7  1|           katonatiszttel, akinek - ugy hitte - lesz annyi esze, hogy
 8  1|          kötelessége meghallgatni. Azt hitte, ugy-e, hogy könnyelmü vagyok,
 9  1|               vette komolyan, vagy azt hitte, hogy a tisztecske nagyzol.
10  1|            czéljai irtak elő, most azt hitte, hogy ezentul kikerülhetlenül
11  1|                rá ez a tudat, mert ugy hitte, hogy egy véletlen felfedeztetés
12  1|               Barduvay Ádám sokáig azt hitte, hogy nem éli tul az iszonyu
13  2|           volna benne, hanem, mert azt hitte egyszerü eszével, hogy sokkal
14  7|          asszony arczát, aki talán azt hitte, hogy a gyilkos kéj sóvár
15  7| Fel-felsikoltott kinjában; a férfi azt hitte, hogy fáj a szoritása, de