Rész

 1  2|           vele szemközt lóháton az erdész. Olyan harminczas, derék
 2  2|         szivesen mozdult, pedig az erdész különösen meghagyta neki,
 3  2|          volt az a nap, amelyen az erdész meg szokta tenni a maga
 4  2|        gondoskodással mosogatja az erdész karját; egy nagy harapásseb
 5  2|          mint egy kisértetre.~ ~Az erdész feltalálta magát.~ ~- Nézze,
 6  2| természetes hangon mondta, hogy az erdész szószerint elhitte. Hamar
 7  7|          akkor Mihály még nem volt erdész, csak segéd. Várniok kellett.
 8  7|            a Károly kutyájáé.~ ~Az erdész meggyujtott egy gyufát.
 9  7|           más nyom is látszott. Az erdész arcza elborult; a kutya
10  7|           szinte futni kezdett. Az erdész halk füttye visszatartotta.
11  7|           asszony engedte, hogy az erdész vigye magával a karjánál
12  7|     bejárója lenne valakinek.~ ~Az erdész halkan hivta a kutyát, az
13  7|   vadászfegyver támaszkodott.~ ~Az erdész egy csapással bezuzta az
14  7|            még szeret minket.~ ~Az erdész elsápadt.~ ~- Anna! Anna!
15  7|     kiabálta: «Mi’áj! Mi’áj!»~ ~Az erdész lehajtotta a fejét.~ ~-