Rész

  1  1|              hangon, mely inkább kérő volt, mint parancsoló, - a zárdába
  2  1|          átvette a postát. Öreg ember volt, aki husz esztendő óta szolgálta
  3  1|            Barduvay Ádám áldott ember volt, akiről nem beszéltek máskép,
  4  1|         egyedül állott a világon; nem volt senkije, akinek a jövője
  5  1|           akkor már évek óta titkárja volt annak az embernek, aki tudta
  6  1|              akkor még szopós gyermek volt s rokonság hiján megtette
  7  1|       Barduvay megmutatta, hogy igaza volt a haldoklónak. Gonddal neveltette
  8  1|               a gyermeket; amig kicsi volt, dusan fizetett érte jómódu
  9  1|               árvának nem sok fogalma volt arról, hogy milyen is a
 10  1|             tette maga. Az öreg Éliás volt a mestere, ez az utólérhetetlen
 11  1|       vetődött utjába, mikor szüksége volt a jó tanácsra. Utóljára
 12  1|              Éliásnak döntő véleménye volt sok fogas kérdésben.~ ~Barduvaynak
 13  1|        százezer forint alaptőke is be volt már táblázva egy ilyen bányára,
 14  1|            levél a zárda főnöknőjének volt czimezve. Száz forintot
 15  1|             kiadások közé.~ ~Nagy oka volt rá, hogy azt a gyermeket
 16  1|              A nyáron a leány vidéken volt egy barátnőjénél; akkor
 17  1|               egy barátnőjénél; akkor volt éppen tizenhat esztendős.
 18  1|            embert. Ez nem olyan dolog volt, amit a számtan segélyével
 19  1|       előzmények által figyelmeztetve volt, addig kutatott, mig megtudta,
 20  1|         házvezetőnőt. Tisztes matróna volt, előkelő özvegy, akit a
 21  1|               Mikor mindezzel rendben volt, akkor értesitette a zárda
 22  1|              elviszi a leányt. Ma itt volt a terminus.~ ~Barduvay befogatott,
 23  1|                   II.~ ~Egy hónap óta volt már Bella a gyámapja házánál.
 24  1|              a gyámapja házánál. Vége volt a kisleányságnak, cselédek
 25  1|       asszonynak korlátlan szabadsága volt mindenben a háznál; soha
 26  1|           kivül egyetlen tagjának sem volt föltétlen ura, a rábizott
 27  1|      megváltoztatta. Többnyire otthon volt, üzleteivel keveset törődött
 28  1|         piperkőczczé lett. Ha koráról volt szó, azt állitotta, hogy
 29  1|               Egyébiránt nagy és erős volt, mint egy akrobata s nem
 30  1|         mellett egy gyeppadon. Boldog volt, hogy beszivhatja azt a
 31  1|               semmi. Teljesen ujoncz, volt a szivek harczterén s a
 32  1|              ment üdülni.~ ~Tisztában volt vele, hogy mindez miért
 33  1|     logikailag összeállitott kalkulus volt, nem hozhat zavarba az egyszeregy.
 34  1|             mellett.~ ~Most már odáig volt, hogy ez a gondolat foglalta
 35  1|               önuralmat, minél tovább volt szigoru lánczokon.~ ~Vágyainak
 36  1|          kevesebb idő alatt tisztában volt vele, hogy tudni is fogja.
 37  1|              aláirását: ugyanaz a kéz volt, amely a kis hadnagy váltóit
 38  1|           vele, hogy olvassa. Egyedül volt, nem látta senki, eldobhatta
 39  1|              kifejezés, melyben annyi volt a bátorságból és férfiasságból,
 40  1|               Jánus-lélek másik arcza volt ez, mely megszokta, hogy
 41  1|           kellett szorulnia.~ ~Szokva volt hozzá, hogy sohase legyen
 42  1|                Éliásnak egyszerre nem volt sürgősebb dolga, mint ezeket
 43  1|           első helyen való betáblázás volt hitelképes, most furcsa
 44  1|          adóssága a nyakát szeghesse. Volt ugyan szó egyszer valami
 45  1|           Csalatkozott. A levél rövid volt és tartalma ugy nehezedett
 46  1|               mint egy gyermeket; vak volt és vezették tetszés szerint;
 47  1|              gyermek, aki mellett itt volt az ördög s a csábitás?!...~ ~
 48  1|            van s hogy ennélfogva alig volt rá szüksége, hogy a csábitással
 49  1|              tekintetéből nyilvánvaló volt, hogy a vadászház mögött
 50  1|              utczában lakott Éliás.~ ~Volt neki egy földszintes háza,
 51  1|         szomszédos telkektől s ugy be volt ültetve fával, cserjével,
 52  1|         házban. Csak egy vén nőcseléd volt körülötte, akit a sok év
 53  1| szemlélődésében. Ez az asszonyszemély volt összes rokonsága és barátsága,
 54  1|           lett a tájéka, mint azelőtt volt.~ ~Éliást nemsokára ösmerte
 55  1|        mindenki. Akinek eladni valója volt, az őt kereste; aki venni
 56  1|         visszajött, a kis gyermek nem volt többé nála.~ ~Attól fogva
 57  1|             szobájába. Homályos szoba volt az, egyszerüen bebutorozva;
 58  1|             néhány besötétitett szoba volt; ócska butorok mindenütt,
 59  1|             emlékszem legrégebben. Jó volt hozzám mindig; oktatott,
 60  1|               magát. Az ő titkába nem volt szabad holmi üzlettársat
 61  1|          Doborkay Endre huszonöt éves volt. Nem csinosabb, mint akárhány
 62  1|               férfiakat s veszedelmes volt az asszonyokra. A fiatalság,
 63  1|            hallgatna oda. Valami irás volt előtte, azt nézegette. Doborkay
 64  1|                Barduvay még mindig el volt merülve irásaiba, nagy buzgalommal
 65  1|         Éliásnak, aki nagyon közelről volt érdekelve, bele lehetett
 66  1|        lejáratkor hozom a tőkét is.~ ~Volt a hangjában valami követelő,
 67  1|   parancsolnak. Éliás azonban soha se volt katona és nem ismerte a
 68  1|            mikor kimondta, de nyugodt volt abban, hogy nem találják
 69  1|        menekülését és most, mikor itt volt a döntő pillanat, rettegett,
 70  1|           vennie, hogy milyen vad hév volt abban a kijelentésben, de
 71  1|       feltámadt benne a dacz.~ ~- Nem volt joga hozzá, - kiáltotta, -
 72  1|          belátta, hogy amit tett, nem volt okos dolog. Megpróbált mosolyogni
 73  1|          tisztecske nagyzol. Kiváncsi volt a folytatásra.~ ~- Apám
 74  1|               rám, csakhogy pör alatt volt eddig. Most megnyertem a
 75  1|               az én apám nem Doborkay volt.~ ~Barduvay és Éliás a legnagyobb
 76  1|              származott; huszárőrnagy volt, mikor megnősült s mint
 77  1|         növekedett. Mindez egészen uj volt előttök. Doborkay csaknem
 78  1|             apám születésre nézve nem volt nemes ember, csak a csatákban
 79  1|          hadnagyra mutatott. Iszonyat volt ránézni eltorzult arczára.
 80  1|       megzavarodott. Milyen borzasztó volt!~ ~Barduvay sejtette, hogy
 81  1|              maradni és rögtön készen volt a tervével.~ ~- Mindegy,
 82  1|               levegő dohos és fülledt volt, mintha évek óta nem lett
 83  1|             maga a kép sürü fátyollal volt leboritva.~ ~ ~ ~
 84  1|               melyen a leboritott kép volt.~ ~Éliás megmozdult. Mintha
 85  1|       elkezdett beszélni.~ ~. ~«Régen volt az már. Az apám, aki száz
 86  1|          meghalt. Ő még egészen pária volt: jogok nélkül, sulyos kötelességekkel...
 87  1|             meghalt, de akkor már nem volt többé szép, hanem öreg és
 88  1|          látom magam előtt. Nagy haja volt, mikor megszületett; sötét,
 89  1|              szerettem!... az a leány volt az én kincsem, akit ringattam
 90  1|              dolgomra...~ ~Sok dolgom volt,... mindig akadt dolgom.
 91  1|               anyját...~ ~Kis gyermek volt, mikor árván maradt, alig
 92  1|   gondolatában, azokról bizonyára nem volt semmi mondanivalója. Ránézett
 93  1|            hazulról, olyan kis bolond volt, hogy megcsiptem az arczát
 94  1|               helyére, mégis csak ott volt neki legjobb. Mintha valami
 95  1|           sokat siratta... Nagy szive volt nagyon, szerencsétlenségre...~ ~
 96  1|               egy levelet... Tudja mi volt benne? Ugy-e, mi volt benne?
 97  1|              mi volt benne? Ugy-e, mi volt benne? Ugy-e, hogy nem tudja?...
 98  1|             jártam utána; szabadságon volt a gazember, vitte magával
 99  1|           gyermekemet: a bün nászutja volt az!...~ ~Megtört az élet,
100  1|              hagyott pihenőt. A boszu volt minden gondolatom. Egyszer
101  1|         akinek a tiszttel ismeretsége volt, azután lassankint nem birta
102  1|           kiábrándult, akkor már anya volt.»~ ~Éliás megint egy kis
103  1|         lefeküdt a leány. Arcza piros volt, a szeme égett, tompa köhögés
104  1|           nagy, nagy, fekete szeme le volt hunyva; az a duzzadó, piros
105  1|              a világra való szenvedés volt, az már a pokol volt...»~ ~
106  1|        szenvedés volt, az már a pokol volt...»~ ~Az öreg zsidó jajveszékelve
107  1|           minden pillanatban másképen volt megvilágitva. Az aranyos
108  1|      veszélyben forgó czimeréért. Ugy volt vele, mint az egészséggel,
109  1|          köszönhette, hogy tekintélye volt vállalatának.~ ~- Beszéljen
110  1|       reménykedés utolsó felvillanása volt ebben a kérdésben, hogy
111  1|          gömbölyded alakja olyanforma volt, mint egy kivájt kéreg,
112  1|            selyempaplan alatt.~ ~- Ez volt az ágya, annyit ringattam
113  1|            megmondom neki, hogy a fia volt az, aki megölte. A fiu azonban
114  1|            boszuvágy; valóságos mánia volt az, mert mindig rá gondoltam.
115  1|              ismerősömmel találkoztam volt a városban. Vidékről jött
116  1|          vitte az asszonyt, aki beteg volt. A szerencsétlen nőt operálták
117  1|              állóvá a világon. Öreges volt már, meggörnyedt a sok csapás
118  1|            hiszem, hogy legfőbb ideje volt; láttam, amint egy puskát
119  1|               a sirtól, nagy játékban volt a gyászkoszoruval. Utoljára
120  1|           lecsusztak; csend és homály volt a szobában. Barduvay Ádám
121  1|          legrégibb istent imádja; nem volt jogom hozzá, hogy megfoszszalak
122  1|         szeretet s akit csak titokban volt szabad szeretnem...~ ~-
123  1|               Doborkay apja?!... ~- Ő volt a te apád. Mikor az imént
124  1|          neveltél engem; a te iskolád volt az, hogy számtannak néztem
125  1|             szél simogatása. Szüksége volt rá, hogy minél nyugodtabban
126  1|            akarat, csupa erőszakosság volt ez az ember, aki megszokta,
127  1|              érjen el mindent. Könnyü volt az eddig. Egyedül állott
128  1|             nem termett szivében; nem volt, akit féltsen, megsirasson;
129  1|        kétségtelen; valóságos gyámság volt az, ami alatt tudtán kivül
130  1|       lehetett volna.~ ~Bármily mesés volt mindez, amit az öreg elbeszélt,
131  1|       fogalmai szerint annál gyötrőbb volt rá ez a tudat, mert ugy
132  1|    szabadságai, de ezek miatt sohasem volt lelkifurdalása, mert baj
133  1|             magát a tolvajnál s közel volt hozzá, hogy megátkozza születését
134  1|           nagy megpróbáltatások napja volt rá nézve. Először jött a
135  1|          tulajdon apja, aki mostohább volt hozzá a mostohánál, s ennek
136  1|              pillanatra, amelyben nem volt semmi az emberi indulatokból
137  1|               rózsatelepre nyilt. Ott volt az emeleten a Bella szobája;
138  1|               énekelt. Csupa szerelem volt hallani, csupa őrület látni.~ ~
139  1|               a szerelem habzó kelyhe volt már az a szép fiatal test,
140  1|            Szokása szerint első dolga volt, hogy egy kis bokrétát kössön
141  1|             nagyon izgatott és sápadt volt; egy levelet tartott kezében.~ ~-
142  1|                Mikor mindennel készen volt, befogatott és kezet fogott
143  1|         nagyon kevés élettapasztalata volt még, de annyit lehetetlen
144  1|             még, de annyit lehetetlen volt ki nem találnia, hogy itt
145  1|             vissza, mégis csak hosszu volt, de végre hallották a kocsirobogást.
146  1|         találta; az tegnap óta nem is volt otthon.~ ~Mikor éppen kinyitották
147  1|          kerestette. Egész éjjel uton volt, késő este kért szabadságot
148  1|          térparancsnoka távoli rokona volt, dusgazdag ember, annál
149  1|                Olyan végrendelet-féle volt, szárazon és okosan irva,
150  1|              ma hajnalban személyesen volt nálam és előre kért, hogy
151  1|            Mindönki oda nézett. Éliás volt; kalapját a közében tartotta,
152  1|              kétségbeesve.~ ~Csupán ő volt a titokba beavatva, aki
153  1|           javára, aki nem zsidó. És ő volt az egyetlen, aki kitalálta,
154  2|              annyi, hogy Pöndör Vicza volt az asszony leánykori neve
155  2|          erdőt, mert megbizható ember volt, ő meg szivesen elbujt az
156  2|               két igazi mészároskutya volt. Azt is tudta Birda, hogy
157  2|       megszokod; te is elfelejted ami volt, én is: boldogok leszünk.»~ ~-
158  2|               Biz’ ez már egyszer meg volt. Ezen nem igen lehetett
159  2|           lakatra tette, a kulcs nála volt. Mikor este elment, maga
160  2|             tavasz. Egyszer csak zöld volt megint minden. Kezdődött
161  2|              játszani. Nagy szerencse volt az, hogy ugy el voltak dugva
162  2|           többé megbizni nem lehet.~ ~Volt annyi nyugalma, hogy azt
163  2|         mindjárt megint. Már-már azon volt, hogy csakugyan bemegy a
164  2|           Birdát meglátta; Urfi dühös volt, majd lehuzta a lóról.~ ~-
165  2|          találta meg, a mire szüksége volt, hanem a helyett talált
166  2|             kulcsot. Szakasztott mása volt az ő lakatkulcsának. Hm,
167  2|          Nagyon komoly, majdnem komor volt a következő napokon. Nem
168  2|         szaladtak. Már egészen hajnal volt, mikor előkerültek. A fekete
169  2|     kormánytollát. Egyébképen csendes volt még az erdő. A bogár se
170  2|              jól lerajzolt csizmanyom volt az a porban. Nem az ő csizmájáé.~ ~
171  2|             hám ajtaját. Nagyon álmos volt még. A mint a gazda bement,
172  2|             egyet sem, pedig bizonyos volt, hogy rájártak a vadra.
173  2|               mert rendesen csütörtök volt az a nap, amelyen az erdész
174  2|            elő, csütörtök rossz napja volt.~ ~A negyedik vagy ötödik
175  2|             idő meglehetősen borultas volt. Azt tudta, hogy uj hold
176  2|             van... Még vagy két órája volt. A vadorzók rendesen csak
177  2|       csakhamar doktorhoz, mert beteg volt a kutya. Én is azért hagytam
178  2|       puskáját, hogy leüti őket. Szük volt a hely - szerencsére. De
179  2|             rá az ajtót. Mikor készen volt, üszköt dugott a ház nádfedelébe,
180  3|      KISASSZONY.~ ~Gömbölyü kis leány volt, akinek minden tagja ugy
181  3|               olyan futkározó gyermek volt, azon a mezőn töltötte egész
182  3|             remegett a napért, boldog volt, ha a nyári forró sugár
183  3|             mindig olyan nagyon piros volt, hát elnevezték pipacs-kisasszonynak.~ ~
184  3|               a sik mezőn, a fiu alig volt két-három évvel idősebb
185  3|              egy névjegyet: Az ő neve volt rajta s előtte ez a két
186  3|          lehetett ráismerni. Finom ur volt, elegáns tetőtől talpig,
187  3|               Oh, mennyivel kedvesebb volt, mikor a mezőn egyre kiabálta: «
188  3|            Aznap a leány megint piros volt. Olyan édes örömest hallgatta,
189  3|     müveltségü ember, de ami mind nem volt a «pipacs»-nak való, aki
190  3|          mondani valója?~ ~Dehogy nem volt. Csakhogy azt véletlenül
191  3|             próbálni még egyszer. Nem volt szerencséje, csak a «pipacs»
192  3|          szerencséje, csak a «pipacs» volt odahaza.~ ~Halvány volt
193  3|               volt odahaza.~ ~Halvány volt mind a kettő, a leány is,
194  3|               juris pedig, aki sápadt volt, mert a kortesekkel lumpolt
195  3|            erősen szoritották; azok a volt képviselő mellé sorakoztak,
196  3|               dolgát. Hat falu az övé volt egy szálig; azok már bemondták
197  3|                a vörösek főkortesének volt is rajtok nagy mulatsága.
198  3|               erején, szemmel látható volt, hogy legalább száz választóval
199  3|               ti jól láttok!~ ~Nem is volt bolondság, mikor csupa fehértollas
200  3|      nagyságos ur»-hoz, akinél együtt volt az egész pártvezérség, köztök
201  3|             szerencsére, hogy még nem volt késő. Elszólta magát a kisasszonyka.~ ~-
202  3|               azután olyan nagyon bus volt, hogy én, meg a jegyző megkérdeztük
203  3|             az ősi kuriába.~ ~Csendes volt ott minden. Az «asszonynéni»
204  5|         maradhassak. Eszem ágában sem volt valami kaland, de imádom
205  5|        hajlott, siklott; igazán olyan volt, mintha szárnyak nélkül
206  5|            volna. Könnyü fekete kendő volt rajta, ami betakarta a fejét
207  5|            nehogy kikapjon.~ ~Késő is volt már. Az utcza népessége
208  5|         milyen. Halvány, érdekes arcz volt; nagy villámló szem, hullámos
209  5|              beszéltem, amit olvastam volt; magamtól tán sohasem lettem
210  5|              szegény asszonyka fáradt volt és leült; én szorosan mellé.~ ~
211  5|               Finom, keskeny puha kéz volt az övé; eszembe jutott a
212  5|               is olyan kicsi és finom volt. Félálmomban, tudtomon kivül,
213  5|           fehér kendő. - A ruhám tele volt ibolyaszaggal, attól, hogy
214  5|           nővérem a vállamra hajtotta volt a fejét.~ ~*~ ~Másnap alkonyatkor
215  5|            később történt.~ ~*~ ~Este volt s a belvárosi plébánia toronyórája
216  5|       Gellérthegy tövét. Az ég tiszta volt; a levegőben elszórta már
217  5|            annyit láttam, hogy egy nő volt, sötét ruhában, sürü fekete
218  5|       természetimádástól, amivel tele volt minden idegem. Nem is törődtem
219  5|              szabályos hosszukás arcz volt az; a hangja pedig lágy,
220  5|           mondta ezt, hogy lehetetlen volt ki nem találnom aggodalmát.~ ~
221  5|     magaviselete éppen eléggé különös volt arra, hogy halálosan kiváncsivá
222  5|               vagy sokkal elfogultabb volt, semhogy azzal törődjék,
223  5|         aminek még egyetlen szála sem volt ugyan a kezem között, de
224  5|      megállott. Csak éppen annyi időm volt, hogy az utcza sarkán megállitsam
225  5|               gyermekeket. Még valaki volt a szobában, - valami vén
226  5|               a pitvarhoz. Koromsötét volt, nem láttam semmit, csak
227  5|              maradtam, de a többi ott volt előttem valamennyi, mint
228  5|          fátyolos asszony, akinek nem volt többé fátyol az arczán:
229  5|               sejtettem rajta. De ott volt égszinü szemeiben az angyali
230  5|         megcsókolja a lába porát, nem volt más szava több. De ebben
231  5|            szava több. De ebben benne volt a vezeklés, a javulás, az
232  5|    féltékenység mardosó ördöge eltünt volt szivemből; a hol az Isten
233  6|         fedélzeten; e pillanatban nem volt mellette más, mint rendes
234  6|       kisérője, mr. Brown, a ki olyan volt éppen, mint az árnyéka,
235  6|            parancsol. Fülig szerelmes volt abba a kis sárga asszonyba,
236  6|         végrendeletét, a mely még nem volt deponálva a törvényszéknél.
237  6|              pedig maradt ugy, a hogy volt, együtt. Legfeljebb a jövedelem
238  6|                hogy csupa gyönyörüség volt hallani. Tengerzöld dudoros
239  6|               dudoros ruhájában olyan volt, mint egy hajlós águ bokor,
240  6|               Az a sárga rózsa a feje volt, melyet aranyos haja ugy
241  6|             semmi más időtöltésök nem volt, mint a csevegés: mintha
242  6|            vele, hogy nagyon is korán volt.~ ~Alice végig nézte:~ ~-
243  6|              a leczke még neki is sok volt, pedig angol létére bátran
244  6|           tusára benne. A harcz rövid volt, a férfi büszkesége győzött;
245  6|             Igazi nemzetközi társaság volt. Félig ur, félig kalandor
246  6|   lendithetett rajta semmit. Épp’ igy volt vele mindenki, akit valami
247  6|               hölgyutast, aki a hajón volt.~ ~Rövid idő alatt valamennyi
248  6|         asszony kisérője veszélyesebb volt egy emberevőnél. Annyi bizonyos,
249  6|              Warwickné iránt.~ ~Fiori volt különben az egyetlen, a
250  6|          történetével még mindig adós volt a társaságnak; olyan alkalomra
251  6|          hanem Warwickné a fedélzeten volt. Odament hát hozzá és megkérdezte,
252  6|         asszony, aki előtt szintén uj volt a dolog, kiváncsian fordult
253  6|           Tehát a kaktuszok hazájában volt, amint mondtam. Akkor tiszt
254  6|           sivatagokat.~ ~Napról-napra volt csetepaténk a benszülöttekkel,
255  6|            mégis az élelmiszer hiánya volt, mert a három hajó közül,
256  6|             Mögötte egy kis facsoport volt s attól tartván, hogy társai
257  6|               a beduin már a nyakamon volt. Elővettem pisztolyaimat
258  6|               és lőni készültem; késő volt, üldözőm elsütötte a maga
259  6|       sebhelyet, melynek az én golyóm volt az okozója...»~ ~A társaság
260  6|             minden arczon észrevehető volt, a megelégedésnek ama sajátszerü
261  6|         másodpercz s a hajó párkányán volt.~ ~A kaliforniai asszony
262  6|             kormányos teljes munkában volt, hogy megállitsa a hajót,
263  6|              Már pedig az egyik Brown volt, aki valamennyi versenyuszáson,
264  6|          hanem a matrózok közt teljes volt a megdöbbenés. Minden arczon
265  6|         himbált volna az áradat.~ ~Az volt a czápa, mely egyenesen,
266  6|         lélegzete elfult. Halálsápadt volt s görcsösen az olaszba kapaszkodott,
267  6|             franczia karján. Duval ur volt az egyetlen, aki elemében
268  6|     mentőcsónak alig ötven méternyire volt már csak tőle. A derék angol
269  6|         kitöréseit magába fojtsa. Meg volt győződve róla, hogy a kis
270  6|       mentőcsónak csak nehány méterre volt már czéljától; a derék matrózok
271  6|           sapkájukat, most már rajtuk volt a sor, hogy imádkozzanak,
272  6|              szélén egy kis fehér hab volt.~ ~A spanyol, aki félig
273  6|              spanyol, aki félig orvos volt, megvizsgálta az asszonyt,
274  7|                 Csunya fekete éjszaka volt, amilyenek a zivataros őszi
275  7|              nem jött haza!~ ~- Velem volt, az igaz; együtt vadásztunk,
276  7|               asszonyra. Vállán puska volt:~ ~- Menjünk! - mondá.~ ~
277  7|               De akkor Mihály még nem volt erdész, csak segéd. Várniok
278  7|         asszony még sokkal halványabb volt az esküvő napján; engedelmeskedett,
279  7|           őket, az asszonynak meg nem volt jó oka rá, hogy törődjék
280  7|            Azon a helyen a talaj puha volt, nyomok mélyedései voltak
281  7|         meredeken.~ ~A fák közt sötét volt, nagyon nehezen lehetett
282  7|     emelkedett fel; egy kutya hullája volt ott; a Károly kutyájáé.~ ~
283  7|               állat feküdt. Keresztül volt lőve.~ ~- Bátorság, Anna! -
284  7|            hosszasan üvöltött. Előtte volt, akit kerestek.~ ~Az asszony
285  7|        megesküdtél rá! Hát mégis igaz volt!... mondták nekem... régen...
286  7|               szét, marczangold össze volt gazdád gyilkosát!...~ ~Nem
287  7|               Az erős ember sápadtabb volt, mint az a holttest, melynek
288  7|             erdő szélén, ahol már nem volt fa többé, szinte futni kezdett.
289  7|              okozott. Ez legalább nem volt a kéjencz mámoros érintése,
290  7|              gondolkozott. Lelke tele volt az iszonyu látvány emlékével,
291  7|            Azon a helyen a kerités ki volt tiporva, mintha rendes bejárója
292  7|            előtte. Az egyik a gyilkos volt, aki megfutott Károly elől,
293  7|              Az ajtón keskeny repedés volt, azon át gyenge világosság
294  7|            előtte egy szétdarabolt őz volt, a szöglethez egy rozsdás
295  7|            miért olyan iszonyu gyanum volt ellene.~ ~- Az Isten jó
296  7|               ellene.~ ~- Az Isten jó volt, hogy kideritette az igazat.~ ~-
297  7|                   Meg az is, a ki nem volt bünös. Isten áldja meg a
298  8|          rózsáról.~ ~*~ ~Terssattoban volt egy öreg ember, volt neki
299  8|     Terssattoban volt egy öreg ember, volt neki egy szép barna leánya.
300  8|          feljött ide a hegyre, könnyü volt nekik meglátni egymást.
301  8|      testvérek.~ ~Heves, szenvedélyes volt a leány, nem birt vele senki.
302  8|              A leány apja, aki horvát volt, nem szerette a magyar fiut,
303  8|          letörte a bimbót.~ ~Vasárnap volt, felvette ünneplő ruháját,
304  8|       rendesen szokta; a leánynak nem volt nyugalma, összejárta az
305  8|         brazzerája már hajnal óta nem volt a kikötőben.~ ~A leány kinézett
306  8|               egy kőlapra, mely tüzes volt a nap melegétől és várt.~ ~
307  8|       beszédnél: hisz az a másik szép volt. A leánynak nagyon kezdett
308  8|            meg akarsz ölni? Hát igaza volt az öreg Ritának?~ ~- Ne
309  8|              tengerpartra.~ ~Vasárnap volt, a legény brazzerája utra
310  8|       sötétséget.~ ~Félóra mulva kint volt a sik vizen. A vitorla jól
311  8|            ért az ilyesmihez.~ ~Sötét volt; az ut távolságát sejteni
312  8|               hitvány kis jármü közel volt hozzá, hogy veszélyben forogjon.~ ~
313  8|           mikor hátrafordult, egyedül volt a brazzerában.~ ~Oh, uram,
314  8|              Oh, uram, az irtózat éje volt az! A legény egyre kiáltozta
315  8|          vezette volna; de igy! hiába volt minden; hiába! Kint töltötte
316  8|       imádkozott és átkozódott. Hiába volt! A pirkadó hajnal lecsendesedve
317  9|          ellankasztotta, talán nem is volt más, mint a kimerülés a
318  9|              szobába: a halál árnyéka volt az, amely elzárta a piczi
319  9|            következett, az a rettegés volt, amit megkinzott lelketek
320  9|             koporsóra; mindeniken ott volt a gyöngyvirágból, meg nefelejtsből
321  9|             gyermekének a keresztfája volt szurva a porhanyó földbe,
322  9|               feledjék a multat, akár volt okuk az ellenségeskedésre,
323  9|                  Virág nélkül sohasem volt a két sir; szomorufüz hajlott
324  9|             közönyös sirásó megtévedt volt a temetéskor és fölcserélte