Rész

 1  1|     vitte karján.~ ~«Én is ilyen voltam. Régen, nagyon régen. Leütöttem
 2  1|      kellett esküdnöm, de ravasz voltam és csak azt fogadtam, hogy
 3  1|        apád után tartoztál. Önző voltam, mert a boszura gondoltam,
 4  1| pillanatban kezében a boszu. Meg voltam őrülve, képes lettem volna
 5  5|         volna az utja; kénytelen voltam meggyorsitani lépéseimet,
 6  5|  ibolyaillatot.~ ~Abban a korban voltam, amelyben épp oly joggal
 7  5|      Talán az, hogy olyan fiatal voltam, ámbár ő sem sokkal több
 8  5|   zokogott mellettem. Nagyon meg voltam hatva.~ ~- Jöjjön, haza
 9  5|         pillanatig azon a ponton voltam, hogy megelégedjem ennyivel
10  5|    százezerszerte jobb! Gazember voltam, az vagyok most is!... s
11  6|       amint mondtam. Akkor tiszt voltam az olasz hadseregben s Candil
12  6|         hogy végem van, de dühös voltam és vért szomjuhoztam. Mind
13  8|          komolyan vetted? Bolond voltam, már nem gondolok rá.~ ~-