Rész

 1  1| kellemetlen meglepetését; Éliás ég felé forgatta szemét, mint
 2  1|       és kinyujtotta jobbját az ég felé, mintha esküt tenne
 3  1|      hogy milyen csodálatos tüz ég az öreg szemében, mely szinte
 4  2|        akkor már kerestették az ég alatt, a föld szinén mindenütt.
 5  5|         hegyoldalban, mintha az ég csillagai szálltak volna
 6  5|       vén Gellérthegy tövét. Az ég tiszta volt; a levegőben
 7  6|       vissza a rátüző napot; az ég sötétkékjét egy bárányfelhő
 8  7|       szél tartotta még fent az ég forrásait.~ ~Az erdőszéli
 9  7|              Mentse meg tőle az ég jósága, majd mindjárt meglátjuk.
10  8|         főnix-tüz.~ ~Fent a kék ég, lent a kék tenger; a várrom
11  8|    idejére.~ ~- ~ ~Napközben az ég kissé beborult, alkonyatra
12  9|             Milyen különös láng ég a lassan halványodó szemben;
13  9|          virágot. Mosolygott az ég, mintha örült volna annak