Rész

 1  1|          fordult.~ ~- Nos tehát, ön átveszi most a kamatokat
 2  1|         Doborkay. - Tisztelem az ön aggodalmait és belátom,
 3  1|        nem olyan szépek többé... Ön azt nem tudja, Ádám ur,
 4  1|          törődött vele. - Látott ön már valaha egy szép zsidó
 5  1|       rám mosolygott... Ádám ur, ön nem tudja, hogy mi az, mikor
 6  4| Csakugyan igaz?! Annyira tetszik ön annak az asszonykának?!
 7  4|       előbb-utóbb kinevesse. Nem ön őt, hanem ő önt.~ ~Ami engem
 8  5|         sápadt ajak.~ ~- Kicsoda ön? - szólott végignézve rajtam.
 9  5|         de azért nem türöm, hogy ön meghaljon!~ ~Sohasem láttam
10  5|               Mert nem arra való ön, hogy meghaljon, hanem hogy
11  5|  gondolja, - szóltam rajongva, - ön szép, nagyon is szép!~ ~
12  6|   történetek, kedves unokaöcsém; ön alkalmasint megint egy csomó