Rész

  1  1|              siessen Éliáshoz és mondja meg neki, hogy a váltót várom;
  2  1|                 apja a karjai közt halt meg. Ádám akkor már évek óta
  3  1|             legnagyobbrészt készpénzből meg értékpapirokból állott,
  4  1|                 a saját szerencséjét is meg akarta alapitani s felhasználta
  5  1|             fenmaradt rengeteg összeget meg zsebre tette maga. Az öreg
  6  1|             vele az emberek csodálatát, meg nagyrabecsülését. Milyen
  7  1|                 alázatossággal köszönte meg a szent nőnek, hogy gyámleányát
  8  1|         esztendős. Barduvay későn tudta meg, hogy egy csinos huszártiszt
  9  1|               vette el tőle a süteményt meg a narancsot; most a kézcsók
 10  1|                 leányka arczát csókolta meg. Nem is bánt vele többé
 11  1|                 szórakozottan hallgatta meg az Éliás jelentését. Ezenkivül
 12  1|               aki azelőtt értékpapirjai meg számolóasztala mellől legfeljebb
 13  1|                néma remegéssel lapultak meg valamennyien a kis leány
 14  1|               rémlett neki, hogy közte, meg vágyai koronája közt az
 15  1|                ur, aki sohasem engedett meg magának szenvedélyeskedést,
 16  1|            Tehát mégis! a pojácza-mama, meg a házi Czerberusok daczára!
 17  1|               magas, szabályos homloka, meg arisztokratikus arczéle
 18  1|              tekintetü szemének lángja, meg duzzadt ajkának remegése
 19  1|         csóválta a fejét, nem győzhette meg Barduvayt arról, hogy rossz
 20  1|                 érzelgősség gyengitette meg; régi nemesi névről, katonatiszti
 21  1|       becsületről s több efféle, kézzel meg nem fogható dologról beszélt
 22  1|             prolongálni akart. Ezt most meg kellett akadályoznia. A
 23  1|                a kocsis fogjon; azalatt meg ráért a levelet átfutni,
 24  1|            meghalványitotta, amint ujra meg ujra meglatolgatta a levél
 25  1|                 a szemét, hogy ne tudja meg egyszerre az egész rettentő
 26  1|                olvasott tovább.~ ~«Kérd meg Sarolta nénit, a mi jóságos
 27  1|        feláldozta magát és vigasztaljon meg azzal, hogy nem tilt el
 28  1|              befejezésféle következett, meg az aláirás. Azokból bizonyára
 29  1|             Azokból bizonyára nem tudna meg ujat. Egészen elkábult az
 30  1|               is, annyira, hogy eleinte meg sem értett mindent.~ ~Tehát
 31  1|          született Madonna maradt volna meg jónak és igaznak!... De
 32  1|            nagyon titkolja. Mig a szive meg nem szólalt, ugy beszélt
 33  1|             utána!... oh, akkor a játék meg lenne nyerve, - a mellényzsebéből
 34  1|                 fölötte, a sziv szólalt meg benne, annak a hangját hallotta
 35  1|             gyöngéd csókjával nyugtatta meg.~ ~A csendes ház kapuja
 36  1|        megbecsülték. A fiatal asszonyt, meg a gyermekét nem látták azontul.~ ~
 37  1|             hallotta, hogy kocsi állott meg a ház előtt. Csak mikor
 38  1|                 mindössze?~ ~- Hja, azt meg kell nézni; öreg ember vagyok; -
 39  1|                hadnagy ur majd nem köti meg magát. Mikor is járnak le
 40  1|                   dünnyögte.~ ~Barduvay meg Éliás egymásra nézett. Nagyszerü
 41  1|                 fiatalság, az egészség, meg az arany bojt külömben is
 42  1|                 szemét, mint aki nagyon meg van hatva és végre hozzákezdett,
 43  1|                bérletért. Kérdezze csak meg.~ ~Barduvay a nélkül, hogy
 44  1|                   Doborkay kitalálta. - Meg fogom fizetni, - mondá.
 45  1|              kardjához kapott: Köszönje meg, hogy a gyámja neki!~ ~-
 46  1|                 teljes simaságával adta meg vetélytársának az utolsó
 47  1|                látszat félrevezethette. Meg fogok hát magyarázni mindent.~ ~
 48  1|           megnősült s mint ezredes halt meg.~ ~A két ember bámulata
 49  1|                 szavakra Éliás.~ ~- Öld meg! öld meg a nyomorultat! -
 50  1|                 Éliás.~ ~- Öld meg! öld meg a nyomorultat! - hörögte
 51  1|             puszta névtől nem zavarodik meg egy olyan kipróbált józan
 52  1|           Doborkay kész örömmel ragadta meg az alkalmat, hogy eltávozhatott.
 53  1|              sötét, mint az édesanyjáé; meg kicsinyke, vérpiros szája;
 54  1|                hogy gazdag legyek, hogy meg tudjam neki szerezni, amit
 55  1|                 levegőbe, ugy csókoltam meg; mikor este megjöttem, látok
 56  1|                 Vettem. Nem tagadhattam meg az árvától, aki örökké siratta
 57  1|               dolgozik többet; a szemét meg ugy forgatja kiki, ahogy
 58  1|              egyszer körülfogni és hogy meg kell halnia annak a halandónak
 59  1|              sor vár a kis leányomra és meg akartam magamat boszulni...
 60  1|               arra kért, hogy bocsássak meg annak az embernek és hogy
 61  1|             boszut: a fia édes apján!~ ~Meg kellett esküdnöm, de ravasz
 62  1|                csak az áldást hallgatta meg.~ ~Egyszer aztán lefeküdt
 63  1|             halálos ágyán!... Most halt meg éppen; nézze csak, nézze!~ ~
 64  1|             tette a kezét, ugy kérdezte meg:~ ~- Mi lett a fiuból, öreg
 65  1|          ereklyéit őrzi, nem nyilhatott meg hazugságra az apa szája.
 66  1|               soha nem kutatott és soha meg nem magyarázott dolgok,
 67  1|               vagdalkozik a haragosára, meg belé lő; azután ha megnő,
 68  1|                  A fiu azonban ne tudja meg soha, hogy meg ne sirathassa!...~ ~
 69  1|                 ne tudja meg soha, hogy meg ne sirathassa!...~ ~Gonoszszá
 70  1|            Vidékről jött a feleségével, meg a szopós fiával. Doktorhoz
 71  1|         Barnabás eltemette a feleségét, meg a szopós fiát, egy sirba,
 72  1|           felesége meghalt, a gyermeket meg kiadta dajkaságba, amig
 73  1|             szakállu, töpörödött zsidó, meg egy elegáns ur, akik összeölelkeznek
 74  1|                 sem érem el; soha tőlem meg nem tudtad volna, mert a
 75  1|            pillanatban kezében a boszu. Meg voltam őrülve, képes lettem
 76  1|                 kiáltottam, hogy te öld meg.~ ~- Az apám fiát, a testvéremet!...~ ~-
 77  1|                 sanyarogni, hogy ösmerd meg az életet és légy önálló,
 78  1|                      De te könnyitetted meg nekem azt is. Jól neveltél
 79  1|              tudom, de nyugodt lehetsz: meg lesztek velem elégedve,
 80  1|          lesztek velem elégedve, te is, meg ő is.~ ~Rámutatott a falon
 81  1|           dörmögött magában:~ ~- Te is, meg ő is. Mit érthetett az alatt,
 82  1|          megsirasson; önmagában találta meg azt, ami munkára, küzdésre
 83  1|            ölelés, az a zokogás, győzte meg róla, amely megmutatta,
 84  1|            Milyen virgoncz; sohse vénül meg.~ ~Azután felment ura után,
 85  1|               és ő megigérte neki, hogy meg lesz elégedve. Az igaz,
 86  1|               magasztos érzés szállotta meg egy pillanatra, amelyben
 87  1|                fel:~ ~- Fiam, ne sértsd meg anyád emlékét, aki megbocsátott,
 88  1|                Hogy csak egy perczre is meg tudtam tántorodni!... pedig
 89  1|            felől üde leányhang csendült meg. Barduvay Ádám megállott.
 90  1|          tündéri jelenéssel vesztegette meg érzékeit. A meleg éjben,
 91  1|                 hogy az ág se rendüljön meg utána, leszállott a fáról.~ ~-
 92  1|     becsengetett, felhivatta a kocsist, meg a kertészt, előttünk aláirta
 93  1|                valami irásra, azután én meg a kertész szintén aláirtuk,
 94  1|               pár óra. Az ut a városig, meg vissza, mégis csak hosszu
 95  1|              fiókját, vágtatva érkezett meg a hadnagy; lováról szakadt
 96  1|                    Doborkay későn tudta meg, hogy Bella kerestette.
 97  1|             tartom, aki ezt a vonzalmat meg is érdemli: kijelentem,
 98  1|             most lemondott szerelméről, meg egy nagy vagyonról a testvére
 99  1|            Hanem egyet még ő sem tudott meg soha.~ ~*~ ~Messze a czivilizált
100  1|            Barduvay Ádám. Ezt nem tudta meg Éliás soha.~ ~ ~ ~
101  2|             költözött be a feleségével, meg két kutyájával. Az ember
102  2|                 pörge bajusza simogatta meg az ajakát. Pöndör Vicza
103  2|         embernek egy kis vagyona; Birda meg elvette a leányt a multja
104  2|                megbizható ember volt, ő meg szivesen elbujt az emberek
105  2|              mint az igazi vadgerlicze, meg a vadgalamb. De még közel
106  2|               házhoz senki, mert «Urfi» meg «Kisasszony» nem értette
107  2|      elfoglalták az uj lakást.~ ~«Urfi» meg «Kisasszony» tudniillik
108  2|              Elbujni ide a cserebogarak meg a mókusok közé! Még a templomba
109  2|              kell egy kis pihenő. Éjjel meg ugyis alszol...~ ~Biz’ ez
110  2|                     Biz’ ez már egyszer meg volt. Ezen nem igen lehetett
111  2|           maradt a házban, «Kisasszony» meg kint az udvaron. A kerülő
112  2|             csendes erdőt; de hogy Urfi meg Kisasszony ne maradhassanak
113  2|           Kisasszony nyomorult dög, aki meg van vesztegetve, ő benne
114  2|                a ládájában. Nem találta meg, a mire szüksége volt, hanem
115  2|                 legtöbb kárt a párosodó meg a vemhes vadban.~ ~Egyszer,
116  2|               levegő nagyszerü üdesége, meg a harmatos zöldség éreztette,
117  2|                a nap, amelyen az erdész meg szokta tenni a maga heti
118  2|            megint!...» ~- Hallom, verje meg a szent; megyek is már,
119  2|           igyekezett hazafelé. Most hát meg lesz az igazi vadorzó. Ez
120  2|               végül odarohant hozzájok. Meg voltak halva.~ ~A nagy paraszt
121  3|                orra alját, a kisasszony meg felkötötte gyürübe a haját,
122  3|                tart.~ ~Aki bejött, arra meg éppen nem lehetett ráismerni.
123  3|     felsivalkodik a nagy fájdalomtól.~ ~Meg se merte hivni, hogy jöjjön
124  3|           Csakhogy azt véletlenül tudta meg a «pipacs».~ ~A szobája
125  3|               pipacs»-ot nem igen lepte meg a dolog, nem törődött vele.
126  3|         kapaczitálhatná a jó öreg urat? Meg akarta próbálni még egyszer.
127  3|               mind a kettő, a leány is, meg a fiatal ember is. Az észrevette
128  3|                melle nem birta az ivást meg a nótát, azt gondolta: «
129  3|                ha azt mondja, hogy nem; meg sem gondolta, hogy hiszen
130  3|               boldogságtól és nem látta meg annak a hideg embernek a
131  3|         gondolta, hogy csak akkor kapja meg a leányt. És eszébe jutott,
132  3|                 Azok messze laknak, még meg sem jöttek, ha jönnek is,
133  3|       tollasokat, - mennyi drága fuvar, meg enni-inni való vész kárba;
134  3|                a nagyságos urhoz, mondd meg neki, hogy mienk a világ,
135  3|                szekér is, nyomban utána meg a harmadik, negyedik, ugy
136  3|              köztök a rácskai plébános, meg a falusi földesur: «a pipacs-kisasszony»
137  3| pipacs-kisasszony» édes apja.~ ~- Mondd meg nekik, hogy itt van a tatár;
138  3|         bennünket; Rácska megbolondult; meg kell huzni a harangokat,
139  3|            körülötte, de csak ugy kapja meg, ha lesz valami ebből a
140  3|               nagyon bus volt, hogy én, meg a jegyző megkérdeztük tőle,
141  3|              nekünk jót tett a faluban, meg nem hálálja az unokánk sem.~ ~
142  3|              látni, hogy mit nem teszek meg! A tekintetes ur meg nem
143  3|             teszek meg! A tekintetes ur meg nem szólott egy szót sem;
144  3|                egy szót sem; nem bizott meg bennünk.~ ~- Pedig tudhatta
145  3|                 jegyző, - azután mondja meg a tekintetes ur, hogy szeretjük-e
146  3|                 volna!~ ~- A kisasszony meg azt üzeni a tekintetes urnak,
147  3|              urnak, hogy az Isten áldja meg minden lépését, el ne rontsa
148  3|               nagyon melegszik a szive, meg a szeme körül. Nem mert
149  4|                igen, akkor gyere és ölj meg, mert akkor csak a halál
150  4|         bizonyitékom. Sirok a bánattól, meg a boldogságtól. A legnagyobb
151  4|                annyi bátorsággal vallom meg neked, hogy szeretlek. Amikor
152  4|            bolondom te! Hát neked ujra, meg ujra irásban kell az én
153  4|            váltó? Jól van, legyen. Tudd meg tehát te édes, hogy mind
154  4|      paragrafust elfogadom, de szivesen meg is toldom. Mert szeretlek!
155  4|             Mert szeretlek! szeretlek! (meg vagy-e elégedve?) Örökké
156  4|          neheztelsz? én drágám, bocsáss meg, de látod, az első napok
157  4|            küldök megint egy kis hajat, meg egy szál négylevelü lóherét.
158  4|                 ide készül. Alkalmasint meg akar lepni. Egy levélben
159  4|             titokban annál többet. Hisz meg se állanám!... Ezer puszi!...~ ~ ~
160  4|                 a rigó. Ez a bolond fiu meg itt lépten-nyomon adja az
161  4|                beszélgethetek. Mert azt meg kell adni neki, ugy-e, hogy
162  4|                 az istenért, semmisitsd meg minden emlékemet, ami nálad
163  4|              leszek; most nem tartottam meg a szavamat, éppen két hete,
164  4|             meglátod!... Csak semmisits meg minden emléket!...~ ~ (Egy
165  4|                  IX. Hát mégsem állotta meg, hogy ne irjon. Oh, maga
166  4|                ne menjünk haza. Akkorra meg már eligérkeztem szüretre.
167  5|                közelembe ért, egyszerre meg nem telik a levegő ibolyaillattal,
168  5|            dolgába?~ ~- Tehát beösmeri? meg akart halni!~ ~- Ej, mi
169  5|               észrevette, hogy mennyire meg vagyok indulva. Megfogta
170  5|                  hogy már nem is zavart meg az a gondolat, hogy majdnem
171  5|                 bizony azért nem mondta meg a magáét. Kivallatott, hogy
172  5|              nővére, ha valamiért mégis meg talált rá neheztelni?~ ~-
173  5|              zokogott mellettem. Nagyon meg voltam hatva.~ ~- Jöjjön,
174  5|              szerettem mostanig senkit; meg akartam halni. De nem halok
175  5|             akartam halni. De nem halok meg, ha te szeretni fogsz, mint
176  5|          először beszéltél velem. Akkor meg fogsz tudni mindent, akkor
177  5|               keresztnevemet sem mondom meg, hadd álmodjál tündérvilágról,
178  5|              éppen ugy, ahogy a Ponson- meg a Montapin-féle regényekben
179  5|          keltett minden; vágyakkal telt meg a szivem s éreztem, hogy
180  5|           tiszteletben tartani gyászát, meg nem gyötörni hiuságát. Csakhogy
181  5|                 látszott, hogy a válla, meg a dereka táján plasztikus
182  5|               esetre sem ...csak mondja meg az utczát...~ ~Oly zavartan,
183  5|            fanatizmus egy neme szállott meg, a mely sokkal inkább elhatalmasodott
184  5|             talán valami botlását tudom meg s ezzel büntársává teszem
185  5|            ölelések lázával vesztegesse meg, tegye beszámithatatlanná
186  5|                előtt. Bent az ő hangja, meg egy pár kis gyermek gagyogása
187  5|              nem a tieid is, nem haltak meg éhen! - oh, tudok én már
188  5|                Titokban, leplezve, hogy meg ne alázzanak, hogy szabad
189  5|           meggyógyitlak; ha kételkedel, meg tudlak győzni; csak térj
190  5|          elzüllött embert:~ ~- De ölelj meg hát! Vagy nem kell a te
191  6|                 feleségét, a feleségére meg a millióit. Mikor a temetésről
192  6|                 nem kis mértékben lepte meg ez az összehasonlitás. Őt,
193  6|                okmányt, melyet ő talált meg s amely szerint az egész
194  6|              csókolt neki, nem állhatta meg, hogy a fülébe ne sugja:
195  6|             nyilai előtt s oroszlánokra meg tigrisekre vadászott Afrikában,
196  6|                pillanatban az önuralom, meg a forró vér kelt tusára
197  6|              nagy fecsegő, nem állhatta meg, hogy közbe ne szóljon:~ ~-
198  6|                 megint. Egyébiránt nézz meg jól, nem vagyok én mozlim,
199  6|              ölök egyebet, csak tigrist meg oroszlánt. Hanem most ülj
200  6|              vizet s már nagy utat tett meg a hajó felé.~ ~A mentőcsónak
201  6|             Valami fényes tárgy villant meg a napsugárban, melyet fogai
202  6|               kitöréseit magába fojtsa. Meg volt győződve róla, hogy
203  6|                róla, hogy a kis ujjával meg fogja ölni a rettentő tengeri
204  6|                 dicsőség, a ki ugy halt meg, mint egy igazi hős!~ ~Duval
205  6|        sóhajtott:~ ~- Milyen kár, pedig meg akarta ölni a czápát! -
206  7|                mély dörmögéssel vakkant meg egy nagy kutya ugatása.~ ~-
207  7|                      Igen, igen, nézzük meg, Mihály. Az Isten jósága
208  7|             kerülte őket, az asszonynak meg nem volt jó oka rá, hogy
209  7|                azért ki tilthatta volna meg, hogy most, mikor a kényszerüség
210  7|                szerint egy órával előbb meg kellett volna jönnie, mint
211  7|                baja történt!~ ~- Mentse meg tőle az ég jósága, majd
212  7|              legyek? Hát mért nem öltél meg akkor engem? Mért gyilkoltad
213  7|            akkor engem? Mért gyilkoltad meg gyermekem apját, eltartóját?!
214  7|                 csókja szentségteleniti meg, mert erre az érintésre
215  7|                Jöjjön! jöjjön hamar!... Meg fogja látni! - hebegte.~ ~
216  7|                keresett, visszafordult, meg ujra nekiindult és hirtelen
217  7|                Még mindig nem bocsátott meg nekem, Mihály?~ ~- Nem haragudtam
218  7|                 bünös megbünhődött.~ ~- Meg az is, a ki nem volt bünös.
219  7|                 volt bünös. Isten áldja meg a fiát, Anna. Menjünk, Szikra!
220  7|            bozontos férfira, a másikkal meg a nagy bolond kutyára mutogatott,
221  8|            virul, s néma borongással ül meg a sziklán, mint valami vén
222  8|             felel a romok látogatóinak, meg nem köszöni a borravalót,
223  8|               sziv tapló, a fiatal szem meg eleven tüz; aki látta őket,
224  8|             hogy igy van, hogy a magyar meg a horvát nem érti meg egymást,
225  8|            magyar meg a horvát nem érti meg egymást, hogy szükség van
226  8|                apja nyakába, ugy ölelte meg.~ ~- Száz rózsatő közül
227  8|              oszteriát, a hol a kedvese meg szokott fordulni.~ ~Nem
228  8|     belekapaszkodott a karjába.~ ~- Hát meg akarsz ölni? Hát igaza volt
229  8|                hogy megelőzze a vihart, meg a borulatos esti sötétséget.~ ~
230  8|             horvát leány ült, a halász, meg az a másik evezett. A tengerpartokon
231  8|                 a helyet sem mutathatta meg senki, ahol a katasztrófa
232  9|           sirjatok és jajgassatok, mert meg vagytok alázva! A halál
233  9|              amely egyszerre látogatott meg benneteket és átszenvedtétek
234  9|                 nyomorral, de hagyjátok meg neki gyermekét, aki keblén
235  9|                sorsát: és azért az anya meg fog nyugodni a végzetben
236  9|               Zsibói Gergelyék fia halt meg először. - A cseléd vitte
237  9|               először. - A cseléd vitte meg a hirt a haragos szomszédhoz,
238  9|               hanem a rémület szállotta meg szivét.~ ~Mindenható! most
239  9|          halállal vivódóhoz, a felesége meg se látta könyein át, hogy
240  9|              borzasztó szóval született meg benne a kisértet, ezt a
241  9|              ott volt a gyöngyvirágból, meg nefelejtsből font koszoru,
242  9|                   Irva vagyon: «Adjátok meg az Istennek, ami az Istené!» -
243  9|            egyforma sorsban sem hajlott meg a jobb érzés előtt, hogy
244  9|        versengését.~ ~*~ ~És nem tudták meg soha, hogy a buta, közönyös