Rész

  1  1|              megirta az utolsó levelet is és becsengette az inast.
  2  1| értékpapirokból állott, hogy arról nem is tudott senki. Azt gondolta,
  3  1|                volt arról, hogy milyen is a szerető sziv. Önzés vette
  4  1|           ugyanis a saját szerencséjét is meg akarta alapitani s felhasználta
  5  1|               százezer forint alaptőke is be volt már táblázva egy
  6  1|      legváratlanabb véletlenek esetére is biztositva legyen a leányka
  7  1|               szolid még az üzleteiben is. Hogy felkölti mindez a
  8  1|                az a tisztecske nem hoz is valami különös jó kezeseket;
  9  1|            hogy egy csinos huszártiszt is járatos a házhoz; csak a
 10  1|              hogy egy lesütött szempár is zavarba hozhatja az embert.
 11  1|               arczát csókolta meg. Nem is bánt vele többé ugy, mint
 12  1|             zárdába.~ ~Bella kaczagott is, sirt is, amikor meglátta.
 13  1|               Bella kaczagott is, sirt is, amikor meglátta. Sajnálta
 14  1|             mindenki, még Sarolta néni is, az előkelő özvegy.~ ~A
 15  1|               ura, a rábizott leánykát is egész áldott nap azzal mulattatta,
 16  1|         magában, hogy majd eljön annak is az ideje. De azért, anélkül,
 17  1|              azért, anélkül, hogy maga is észrevette volna, egész
 18  1|             egy idő óta olyan dolgokat is észrevesz, amikkel eddig
 19  1|               csatjáig. Észrevette azt is, hogy a gyámleánya zsebéből
 20  1|        tisztában volt vele, hogy tudni is fogja. Az első perczben
 21  1|           czimer szállott. Ez a czimer is egy katona kardjának ékessége,
 22  1|               ereklyeként őriz, nagyon is hamar szerte foszlott. Elolvasta
 23  1|            foszlott. Elolvasta tizszer is és nem akart hinni a saját
 24  1|          Egészen elkábult az eddigitől is, annyira, hogy eleinte meg
 25  1|                az a pletykás szipirtyó is, akiben pedig annyira megbizott.
 26  1|             annyira megbizott. Kicsoda is tulajdonképpen ez a Sarolta
 27  1|               csábitás?!...~ ~Arra nem is gondolt, hogy ennek az ördögnek
 28  1|                 hogy a leánynak egyebe is lesz a kis ingatlannál.
 29  1|          kerülne ki a dus hozomány. Ez is nagyban emelte nagylelküségét
 30  1|                cserjével, hogy kertnek is megjárta.~ ~Éliás jóformán
 31  1|                sőt még a testi jólétét is.~ ~Öreg emberek, akik már
 32  1|               egy szalmaszéket és maga is leült. Illőnek látta megmagyarázni: «
 33  1|               lapozott benne.~ ~- Hogy is hivják csak? ahán, Doborkay! -
 34  1|                nagyon sok pénz, de nem is megyünk tovább: nem fogjuk
 35  1|              az embernek kisebb gondja is nagyobb most a tizezer forintnál.
 36  1|              nem köti meg magát. Mikor is járnak le azok a váltók?~ ~
 37  1|            hogy az életnek még gondjai is vannak s igy csak a vidámság
 38  1|             meg az arany bojt külömben is megkönnyiti már az efélét.~ ~
 39  1|             köze nincs.~ ~Barduvay nem is szólt rá semmit, hanem Éliásnak,
 40  1|               lejáratkor hozom a tőkét is.~ ~Volt a hangjában valami
 41  1|               higyje el, hogy minekünk is megvannak a magunk nagy
 42  1|                 hogy ez a játék tovább is folyjon. Nem teszek szemrehányást,
 43  1|              tele édes igérettel, most is ott van a szive fölött és
 44  1|                mert engem szeret és én is szeretem!...~ ~Barduvay
 45  1|             sujtsa.~ ~- A pénze nélkül is? - kérdezte gunyosan.~ ~
 46  1|               a bajból menekülni? Arra is gondolt, hogy legrosszabb
 47  1|             folytatásra.~ ~- Apám után is szép vagyon maradt rám,
 48  1|                feketeszemü Judit. Most is itt látom magam előtt. Nagy
 49  1|                ment a szobán. Utóljára is visszatért előbbi helyére,
 50  1|         Szobrot faragni tud a szobrász is, ha nem dolgozik többet;
 51  1|                az én Juditomat, az nem is látott szép zsidó leányt.~ ~
 52  1|            könnyen vitte karján.~ ~«Én is ilyen voltam. Régen, nagyon
 53  1|              Leütöttem volna egy bikát is. Oh, hogy kerestem azt az
 54  1|           boldogtalan a zsidók Istenét is elhagyta volna érte, hogyne
 55  1|           repedjen s ott vesszek el én is!... Az a nagy, nagy, fekete
 56  1|          hatást, odafestette az életet is. Egy bölcső látszott a halott
 57  1|              csapás érte. Bármi legyen is a titok alapja, rá nézve
 58  1|            hogy nagy kincsünk.~ ~Végre is az a nemesség üzleti okokból
 59  1|                nemesség üzleti okokból is megérte, hogy féltse, mert
 60  1|              fiát. Minden itt van most is, csaknem ugy, mint akkor:
 61  1|                 vittem magammal a fiut is. Tudtam már, hogy mit fogok
 62  1|        bizonyitványok voltak, közte az is, amelyik arról tanuskodott,
 63  1|                csak, hogy remegek most is. Csak a csábitó fiát láttam
 64  1|             könnyitetted meg nekem azt is. Jól neveltél engem; a te
 65  1|             lesztek velem elégedve, te is, meg ő is.~ ~Rámutatott
 66  1|           velem elégedve, te is, meg ő is.~ ~Rámutatott a falon függő
 67  1|              dörmögött magában:~ ~- Te is, meg ő is. Mit érthetett
 68  1|              magában:~ ~- Te is, meg ő is. Mit érthetett az alatt,
 69  1|             érthetett az alatt, hogy ő is? ’szen a halott megtiltotta
 70  1|              füzi, talán még uj czélok is támadnak rá nézve, melyek
 71  1|      önbizalmat, ami pedig már magában is annyi, mint a siker. Lehetetlen,
 72  1|            jutott tudatára, mely eddig is, mint egy Damokles-kard
 73  1|                nézni, talán már alszik is.~ ~Mikor a kocsi befordult
 74  1|                a parkra; János kétszer is szólt neki, hogy a vacsora
 75  1|         tetszik, abban megnyughatol te is!...~ ~És visszaindult a
 76  1|                  Hogy csak egy perczre is meg tudtam tántorodni!...
 77  1|        édesanyám arczképe sugta... Ugy is fog történni!...~ ~A rózsatelep
 78  1|                most annyira...~ ~Bella is aggódott; a levélben Barduvay
 79  1|          egyuttal kihivatják Doborkayt is; jó, ha ilyenkor férfi van
 80  1|             találta; az tegnap óta nem is volt otthon.~ ~Mikor éppen
 81  1|              szakadt a tajték. Először is Barduvay után kérdezősködött.~ ~
 82  1|           irományai közt, felsietett ő is az emeletre. Bella szomoruan
 83  1|                aki ezt a vonzalmat meg is érdemli: kijelentem, hogy
 84  1|         legkomolyabb akarata; különben is ma hajnalban személyesen
 85  1|         felkeltét. A hegy-lakók látják is a czella ablakában minden
 86  2|               mert néha a parasztember is megbolondul, mikor szerelmes.
 87  2|               a tréfát. Még az erdészt is majd levetkeztették a második
 88  2|                mészároskutya volt. Azt is tudta Birda, hogy mért hozta
 89  2|               ad tán az Isten gyereket is; majd meglásd, megszokod;
 90  2|            majd meglásd, megszokod; te is elfelejted ami volt, én
 91  2|                elfelejted ami volt, én is: boldogok leszünk.»~ ~-
 92  2|           mikor nem muszáj. Hisz nekem is kell egy kis pihenő. Éjjel
 93  2|             Vicza, mintha a régi nevét is elfelejtette volna, ugy
 94  2|                 De vigye magával Urfit is, mert itthon csak egyre
 95  2|              nem fél hát Kisasszonytól is? Csak egy felelet van rá:
 96  2|               gyanuokot talált, már ki is gömbölyitette az egész mesét.
 97  2|          gondolta Birda, - legalább ez is észrevehet valamit, amig
 98  2|           gondolta Péter.~ ~Az asszony is jött, kinyitni a hám ajtaját.
 99  2|         előbb-utóbb; csuda, hogy eddig is nem szólott. Reggel mindig
100  2|      Mosolygott: «Erre bizony korábban is gondolhattam volna.»~ ~Kiment
101  2|               hogy csak feküdjék le. Ő is alszik mindjárt, csak kiszí
102  2|              verje meg a szent; megyek is már, te csak maradj, szivem;
103  2|                a csütörtöki lövöldözés is csak arra való, hogy őt
104  2|            nincs megvesztegetve. Sötét is van, hasonlit is a két kutya
105  2|                 Sötét is van, hasonlit is a két kutya nagyon egymáshoz.
106  2|            lehetett az asszony hangját is, amint csittitotta. Nem
107  2|               a kutyája.~ ~- Tudom; jó is, hogy agyon tetszett lőni.
108  2|            mert beteg volt a kutya. Én is azért hagytam ma itthon.
109  2|               egyszer és behozta Urfit is. A dögöt a holttestekre
110  2|     dudolgatott magában.~ ~*~ ~Egy hét is eltelt, mig a környéken
111  2|               A fekete füstös romok ma is ugy veszik körül a sirt,
112  3|             volna titkolni, hogy csont is van benne.~ ~Kint lakott
113  3|           Ilyen élet mellett aztán nem is fejlődött belőle halvány
114  3|      felkötötte gyürübe a haját, akkor is csak ugy futkároztak együtt
115  3|             leány csak megmaradt akkor is pipacs-kisasszonynak. Mikor
116  3|           anélkül, hogy csak egy ujjal is megvizsgálta volna.~ ~Egyszer
117  3|             érezte, hogy még a homloka is rózsaszinre válik. De jó,
118  3|               fiu még ilyen formaságot is szükségesnek tart.~ ~Aki
119  3|              leány érezte, hogy ő most is csak a régi. Faluhelyen
120  3|                emberöltön át, még azon is tul. Hát akkor miért nem
121  3|             miért nem szólitja őt most is «pipacs»-nak, mikor mindenkitől
122  3|             bácsi?»~ ~Egyszer eljött ő is. Aznap a leány megint piros
123  3|         virágait, a juris doktor akkor is belekevert a dologba sok
124  3|                azért maradt ott tovább is, hogy észrevétlenül nézze
125  3|             volt mind a kettő, a leány is, meg a fiatal ember is.
126  3|           leány is, meg a fiatal ember is. Az észrevette ennek a halványságát
127  3|              munkát, ahogy tette eddig is a faluban mindenkivel. Valamire
128  3|                utóljára még az «éljen» is.~ ~A veres tollasok erősen
129  3|              vörösek főkortesének volt is rajtok nagy mulatsága. Ha
130  3|               van a tulsó oldalon, nem is számitva a rácskaiakat,
131  3|              meg sem jöttek, ha jönnek is, vöröstollas az valamennyi.~ ~-
132  3|               világ, toszul már Rácska is! Tyüh! szedd a lábadat,
133  3|                 Az országuton látszott is már a hosszu szekérsor,
134  3|              hogy ti jól láttok!~ ~Nem is volt bolondság, mikor csupa
135  3|           megérkezett a második szekér is, nyomban utána meg a harmadik,
136  3|                 Mikor pedig harmadszor is kitátotta a száját: egy
137  3|           használt az semmit; utoljára is ugy maradt a helyszinén,
138  3|                  Az öreg rácskai nemes is ment csendesen a többi után;
139  3|                hogy még az ellenségére is rászavazna Rácska, ha boldoggá
140  3|         mászkál valahol a sánta gépész is, akinek összezuzta a gép
141  3|               pesti nevelésü feleségét is.~ ~Mikor sorra látogatták
142  3|              bekerültek végre Rácskára is, az ősi kuriába.~ ~Csendes
143  4|               minden.~ ~Még az emberek is csendesvérüek, szenvedély
144  4|             legyen egy dobzse-királyuk is.~ ~Aki nem törődik semmivel,
145  4|               hogy még többtől már ugy is megszakadna a szivem; és
146  4|               érted mindent, az istent is!~ ~Milyen rettegve és mégis
147  4|             elfogadom, de szivesen meg is toldom. Mert szeretlek!
148  4|        hajtogatom magamban s ezt érzem is. Ha bün ez igy, hát jól
149  4|               érted! Most már tudod te is, hogy mindenem vagy; hallottad?
150  4|                 semmi gond. Oh, dehogy is semmi!~ ~Hiszen te itt maradsz!
151  4|              csak az enyém vagy.~ ~Nem is mennék én el, de tudod,
152  4|            üdülésre. Azután, lelkem, ő is ugy akarja. Belátod, ugy-e,
153  4|                nem ellenkezhetem? Alig is várom azt a boldog időt,
154  4|               édes, ne maradnék tán én is itt? Jaj, édes kedves! Mikor
155  4|            irok. Oh, de nagy boldogság is lesz az, este, mikor senki
156  4|          megirtam. Rád gondoltam akkor is, mikor ő búcsúzóra utólszor
157  4|                elfoglaltak. Azután mit is irhattam volna mostanig?
158  4|           mostanig? Hisz azt tudod ugy is, hogy nagyon szeretlek.
159  4|           mikor ugy félek?! Azután nem is hiszed, hogy mennyire igénybe
160  4|                szabad perczem. Este ki is vagyok fáradva, ugy, hogy
161  4|           Legalább lesz egy okos ember is, akivel majd beszélgethetek.
162  4|              okos ember? Majd te rólad is fogunk beszélni. Persze
163  4|               hogy sejt valamit. Minek is legyenek azok a haszontalan
164  4|                nyugalmamért.~ ~Majd én is hálás leszek; most nem tartottam
165  4|          akarja mondani, ugy-e, hogy ő is tetszik önnek. Vagy csak
166  4|         mulatok. Mért ne lehetne önnek is egy kis szórakozása?~ ~Hisz’
167  4|                 De ugy-e kedves, akkor is örülni fogunk egymásnak?
168  4|                passziánszozni!~ ~Addig is, isten vele, édes, jó barátom.
169  4|        megérdemeljük mind a ketten: én is, a férjem is...~ ~ ~S az
170  4|                ketten: én is, a férjem is...~ ~ ~S az emberek mégis
171  5|                 mintha szárnyak nélkül is repült volna. Könnyü fekete
172  5|           rajta, ami betakarta a fejét is, ugy, hogy arczából alig
173  5|                nehogy kikapjon.~ ~Késő is volt már. Az utcza népessége
174  5|           szanaszét látni lehetett, az is többnyire a szinházból ment
175  5|            nőni, annyira, hogy már nem is zavart meg az a gondolat,
176  5|              tetszett.~ ~Egy darabig ő is hallgatott, de nem állotta
177  5|             csókoltam a kezét, mert az is olyan kicsi és finom volt.
178  5|               hebegtem.~ ~- Hát nővére is van?~ ~- Igen.~ ~- Szép?~ ~-
179  5|                   Fog-e szeretni engem is?~ ~- Igen.~ ~- Nagyon?~ ~-
180  5|            rajongva, - ön szép, nagyon is szép!~ ~Az asszony felkaczagott.~ ~-
181  5|             valakié lenne, a kiről nem is tudok mást, csakhogy nővérem
182  5|             ellenkezőleg, talán nagyon is szép. Hanem akkor valami
183  5|                volt minden idegem. Nem is törődtem volna tovább a
184  5|                 melynek rezgése nagyon is elárulta izgatottságát,
185  5|           megállitsam a magam kocsiját is, már láttam a halvány lámpafénynél,
186  5|           házba. Egy pillanat mulva én is a kapu előtt álltam.~ ~Valami
187  5|               fáradt, vagy talán annál is rosszabb: mámoros.~ ~Az
188  5|             szemeiben az angyali jóság is, amely szinte fényes glóriát
189  5|        Gazember voltam, az vagyok most is!... s neked köszönöm, hogy
190  5|          gyermekeim, a kik nem a tieid is, nem haltak meg éhen! -
191  5|                magaddal a kicsinyeidet is... a mi kicsinyeinket: hadd
192  5|           véletlen összehoz velök: nem is sejtik, hogy van valaki,
193  6|                meghóditja: rabszolgává is akarja tenni azt, a kin
194  6|             minden szomorusága mellett is kinevette.~ ~- Kedves uramöcsém, -
195  6|             nagynénje vagyok. Különben is tudnom kellene előbb, hogy
196  6|                azt mondta rá, hogy igy is jól van.~ ~És attól kezdve
197  6|              irást, mielőtt valaki más is olvashatta volna.~ ~Hanem
198  6|               A Brownra eső rész akkor is bevándorolt drága ékszerek
199  6|           akkor legalább élvezzen maga is. Holnap utazunk. Megengedem,
200  6|          megérttette vele, hogy nagyon is korán volt.~ ~Alice végig
201  6|         elpirult. Ez a leczke még neki is sok volt, pedig angol létére
202  6|         egymásra, bárhol találkozzanak is és anélkül, hogy valami
203  6|            szirtek táján, s a harmadik is oly állapotban érkezett
204  6|             észrevettem, hogy a beduin is megereszti a kantárszárat.~ ~
205  6|                a lelkesedés s legalább is a levegőbe emelik a csendes
206  7|            csak félek!...~ ~- Százszor is kimaradt már, néha egész
207  7|                Nemsokára kijött Mihály is a házból. Egy esőköpenyeget
208  7|            pedig nem tud felejteni, az is mindegy. Hallgatni jól esik.
209  7|                becsületes nőnek.~ ~Nem is igen látták azóta egymást.
210  7|              várniok. Most az az ember is eltarthat egy asszonyt.
211  7|         fütytyel megállitotta a kutyát is, mely a legkisebb jelre
212  7|                 Azon a helyen más nyom is látszott. Az erdész arcza
213  7|           lassan a két embert; kétszer is megszaglászta egy ponton
214  7|           azért nem eresztette el, nem is vigasztalta.~ ~Rohantak
215  7|                dolgában, talán a férfi is elvesztette volna az eszét.
216  7|               Az után átlépett rajta ő is és jelt adott az ebnek,
217  7|               megbünhődött.~ ~- Meg az is, a ki nem volt bünös. Isten
218  8|               egy őr járkál körüle, az is mogorva és szótalan; az
219  8|              egy karthauzi. Félvállról is csak alig felel a romok
220  8|             mikor egymásra néztek, azt is megtudta mindjárt, hogy
221  8|           megkérdezte a halászokat ott is. Egy se tudott semmit a
222  8|               a brazzerában még egy nő is ül.~ ~Csodálkozott, de nem
223  8|             Nemsokára megjött a halász is, hozta magával megint a
224  8|            volna dolgom, vigy el engem is.~ ~- Hát lecsendesültél
225  8|                öblénél, az egyik akkor is szorosan fogta mind a két
226  9|              ellankasztotta, talán nem is volt más, mint a kimerülés
227  9|           ostorával, hogy még a lelken is véres nyom marad utána.~ ~
228  9|             magában hordja a vezeklést is Éva botlásáért. Mert nincs
229  9|          fölötte, hanem a kétségbeesés is.~ ~A Zsibói Gergelyék fia
230  9|            Mintha nem lett volna amugy is elég keserü a csapás; mintha
231  9|           megremeg a legnagyobb közöny is.~ ~Barna Balázsék, Zsibói
232  9|              megalázott ellenségek nem is látták egymást. Ki törődnék
233  9|          angyalok az Istenéi s igy nem is illik busulni azon, ha jogát
234  9|               hét s a másik kis halmon is aranyfeliratos oszlop beszélt
235  9|       emlékezet adójának a lerovásában is segitségül hivták az ellenségeskedés