Rész

 1  1|   milliomos, rágyujtott egy finom szivarra és rendes szokása
 2  1|          III.~ ~Barduvay, a finom ur, aki sohasem engedett
 3  1|  guvernantot fogadtam neki. Finom hölgyet, aki sokat beszélt
 4  1|     Kisasszony lett belőle; finom és kényes. Ugy féltem mindig,
 5  1| feszült párnásan, gödrösen, finom, ki nem érezhető csontjai
 6  3|     nem lehetett ráismerni. Finom ur volt, elegáns tetőtől
 7  5|     lett volna olyan nagyon finom, azt hittem volna, hogy
 8  5|     hogy összeért a kezünk. Finom, keskeny puha kéz volt az
 9  5|   mert az is olyan kicsi és finom volt. Félálmomban, tudtomon
10  5| szenvedések kegyetlen nyoma finom kis arczukon. Az öreg nőcseléd