Rész

 1  1|            Tudom. Maga szeret engem, öreg Éliás. Mindazok közt,
 2  1|    hozzá, - kiáltotta, - mert engem szeret és én is szeretem!...~ ~
 3  1|     egy szót sem, ott hagyott engem, nyomorult vén embert, aki
 4  1|   hogyne hagyott volna el hát engem?... Hát bántam volna én,
 5  1|    nekem azt is. Jól neveltél engem; a te iskolád volt az, hogy
 6  4|       Te hagyhatnál el valaha engem?!... Most, amikor már több
 7  4|     ön őt, hanem ő önt.~ ~Ami engem illet, igazán nem tudom,
 8  5|    akarok.~ ~- Fog-e szeretni engem is?~ ~- Igen.~ ~- Nagyon?~ ~-
 9  7|      mért nem öltél meg akkor engem? Mért gyilkoltad meg gyermekem
10  8| Oherson volna dolgom, vigy el engem is.~ ~- Hát lecsendesültél