Rész

  1  1|           utakon segitett embertársain s nem mult el nap, hogy valami
  2  1|               jövője aggasztotta volna s csupán egyetlen olyan kötelezettség
  3  1|                még szopós gyermek volt s rokonság hiján megtette
  4  1|         kergettek szanaszét a világban s akit otthon nagyon zavart
  5  1|                is meg akarta alapitani s felhasználta az időt, amelyben
  6  1|            voltak, mint egy hadvezéré, s azzal biztatta magát, hogy
  7  1|             már gyermekkora óta ismert s aki - mint valami manó -
  8  1|           nemes erényekben nevelte fel s vigasztalhatatlannak mondta
  9  1|             kis leány néhány hét alatt s Barduvaynak ez a változás
 10  1|             hogy nem tartja cselédnek, s a nemes hölgyet ezzel annyira
 11  1|  kimondhatatlan gyönyörrel töltötte el s Barduvay, nehogy ezeket
 12  1|                volt, mint egy akrobata s nem igen látszott rajta,
 13  1|                itt jól őrzik a kincsét s remélte, hogy lassankint
 14  1|               volt a szivek harczterén s a Bella nyugodtságát a legjobb
 15  1|              Bella madárfészket talált s akár örökké a fák alatt
 16  1|      elhatározta, hogy családot alapit s elveszi gyámleányát. A leány
 17  1|          szenvedélylyel érlelte tervét s bár érezte, hogy mint hatalmasodik
 18  1|          lassankint megszokja a mérget s nem bir megélni többé nélküle.~ ~
 19  1|              amit róla hallani vágyott s kinozta magát az askéta
 20  1|          szabadultak el lelke mélyéből s néma remegéssel lapultak
 21  1|      izről-izre falta föl tekintetével s e közben megakadt a szeme
 22  1|             dolga. A hadnagyra gondolt s tudni akarta, hogy miféle
 23  1|               nálánál szerencsésebbnek s attól tartott: abban a perczben,
 24  1|        Közelebb csuszott gyámleányához s a rózsaszinü papirost óvatosan
 25  1|         mozdulattal felállott a padról s mialatt szive kiverte nagy,
 26  1|            ballagott az első fordulóig s mikor bizonyosra vette,
 27  1|           eldobhatta boszantó álarczát s vonásain, melyek minden
 28  1|                nézve, amit tennie kell s ebben rejlett nagy fölénye
 29  1|             akarta a veszély nagyságát s nagy megelégedéssel értesült
 30  1|                kezében összpontositani s az öreg zsidó hiába csóválta
 31  1|               katonatiszti becsületről s több efféle, kézzel meg
 32  1|              dologról beszélt Éliásnak s a hadnagv tartozását legkevésbbé
 33  1|         adósunk, az félig rabszolgánk, s titokban kivánta, hogy bárcsak
 34  1|                Éliás; lejáróban voltak s a hadnagy ur prolongálni
 35  1|              családi vagyonához juttat s akkor megszünik az akadály,
 36  1|              Megfogták a saját tőrében s mikor egy tisztességes asszonyt
 37  1|                visszaélt ura jóságával s a sétakocsizás ürügyével
 38  1|           egész világ ő ellene harczol s miután köztök egy hü embere
 39  1|              mellett itt volt az ördög s a csábitás?!...~ ~Arra nem
 40  1|           nagyon csinos bajuszkája van s hogy ennélfogva alig volt
 41  1|                neki, hogy hova hajtson s a fogat csakhamar eltünt
 42  1|              el a szomszédos telkektől s ugy be volt ültetve fával,
 43  1|      elvonultság elszoktatott a szótól s aki nem zavarta gazdáját
 44  1|             kerülte a mások tekintetét s ha duzzadt ajka nem lett
 45  1|            szopóst ringatott a karján, s ha a kis ember néha felsirt,
 46  1|       Felesleges szót nem igen beszélt s miután tudták, hogy pénze
 47  1|             vannak vas rostélya mögött s akiről azt tartják, hogy
 48  1|           tömött hosszu szakálla közül s a homloka fehér. Ilyennek
 49  1|             ablakok az udvarra nyiltak s egy ajtó átvezetett az utczai
 50  1|          életnek még gondjai is vannak s igy csak a vidámság levegőjét
 51  1|           amivel megnyerte a férfiakat s veszedelmes volt az asszonyokra.
 52  1|              most tud valaki itt lenni s hogy az a valaki éppen Barduvay;
 53  1|          keményen megnyomva a szavakat s a mellett kiegyenesedett
 54  1|               a lovagias formaságokhoz s én nem akartam egyebet mondani,
 55  1|               Azt én sem tettem, uram, s feltételezem, hogy ez a
 56  1|            közül a kisebbet választja. S igy mindenáron rá akart
 57  1|            vele, hogy tisztázva legyek s önnek kötelessége meghallgatni.
 58  1|           vagyok, aki aláástam jövőmet s most jó házassággal akarok
 59  1|           bőven meghaladja adósságomat s gyámleánya urnő lesz mellettem.~ ~
 60  1|     huszárőrnagy volt, mikor megnősült s mint ezredes halt meg.~ ~
 61  1|          legócskábbak voltak a butorok s a levegő dohos és fülledt
 62  1|                vén embert, aki imádtam s még el sem bucsuzott. Mikor
 63  1|        megpuhitotta a saját gyötrődése s fogékonynyá tette a részvétre.~ ~«
 64  1|       ágyaszélébe, hogy ketté repedjen s ott vesszek el én is!...
 65  1|          lassan hanyatlott alá a karja s aki átszellemült, igazságot
 66  1|              végig pörgött emlékezetén s minél közelebb ért ahhoz
 67  1|          legnagyobb felindulás hangján s megragadva az Éliás kezét,
 68  1|               kérhettem többé szeretet s akit csak titokban volt
 69  1|           álarczczal csalja a világot, s akinek e pillanatban kezében
 70  1|            szakit multjának emlékeivel s az uj embernek, a koros
 71  1|          munkára, küzdésre buzditotta, s miután csupán a saját érdekeivel
 72  1|                valónak tartotta magát; s ő, aki még nem ösmert más
 73  1|               egy sereg «tekintet»-nek s hogy abból az atyafiságból
 74  1|              csalta a világot álnévvel s a becsületről alkotott fogalmai
 75  1|          Damokles-kard függött fölötte s mely annál nagyobb veszélybe
 76  1|               magát akármelyik gróffal s aki nem cserélt volna egygyel
 77  1|             tartotta magát a tolvajnál s közel volt hozzá, hogy megátkozza
 78  1|               volt hozzá a mostohánál, s ennek a nyomorultnak törvényes
 79  1|          korcsnak, mégis csak testvére s akit Bella szeret.~ ~Barduvay
 80  1|                akkor a halott arczképe s valami magasztos érzés szállotta
 81  1|           semmi az emberi indulatokból s amely által valóságos megtisztuláson
 82  1|           mikor belebámult a tó vizébe s elnézte ott a magasságban
 83  1|          fülemüle csattogott körülötte s a tóparti sás közt haris
 84  1|            hangok támadnak a levegőben s tulvilági fényességet áraszt
 85  1|                magát a fa villája közé s kigyósimasággal kuszott
 86  1|             ment?~ ~Feltörte a levelet s mielőtt a szolga felelhetett
 87  1|                 hogy a kocsis befogjon s beszaladt Sarolta nénihez,
 88  1|                beküldik a közjegyzőért s egyuttal kihivatják Doborkayt
 89  1|               indul, tul a tengerekre, s miután sorsa Isten kezében
 90  1|            huszárhadnagy ur irányában, s a hadnagy urat olyan embernek
 91  1|             Éliás zsidót, aki barátom, s akinek üzletem minden sikerét
 92  2|              az asszony leánykori neve s hogy azok közé a menyecskék
 93  2|       megváltozott az asszony gusztusa s megszerette a csendes erdőt;
 94  2|                    Füttyentett Urfinak s elindult vele a falu felé.
 95  2|              ment, ott a fák közé állt s leselkedett. Rengeteg ideig
 96  2|              asszony kijött a kapu elé s körülnézett, azután bement
 97  2|             pitvarból a mozgás neszére s rögtön nagy játékot kezdett
 98  2|            volna.»~ ~Kiment az udvarra s szétnézett. Az idő meglehetősen
 99  2|           szobaajtót bezárta maga után s fenhangon Urfit szólitotta.
100  2|                nagy farkaskutya nyakát s mialatt Kisasszony kiosont
101  2|       sürüségbe. Hátha Urfi kiszabadul s keresi? Ha nem talál rá
102  2|                 Hamar vette a kalapját s még ő sürgette a menyecskét: «
103  2|                két hóna alá vette őket s beczammogott velök a házba,
104  3|        névjegyet: Az ő neve volt rajta s előtte ez a két betü: «Dr.»~ ~
105  3|            hivni, hogy jöjjön el ujra, s amint elhangzott a poros
106  3|                pedig lementek a kertbe s a «pipacs» megmutatta virágait,
107  4|              ott. Ott megszünik a fagy s megszünik a kietlenségben
108  4|               a közöny nyugalma honol, s aki át tud hatolni a kőkemény
109  4|              Aki nem törődik semmivel, s akivel nem törődik senki.~ ~
110  4|                arczom csak neked pirul s ajkam csupán teneked mosolyog?!...
111  4|                ezt hajtogatom magamban s ezt érzem is. Ha bün ez
112  4|                 Három napja vagyok itt s csak most irok először.
113  4|               csakugyan el talál jönni s még véletlenül a kezébe
114  4|           multkor. Csak öt perczem van s azután indulunk egy nagy
115  4|               nálad van. Ő megérkezett s esküdni mernék, hogy sejt
116  4|               olyan jó barátok vagyunk s akik annyira megértjük egymást.~ ~
117  4|              én is, a férjem is...~ ~ ~S az emberek mégis azt hiszik,
118  5|         helyesen cselekszünk-e valamit s bár mindenféle sejtéssel
119  5|              szobaczicza, aki elkésett s most siet haza, nehogy kikapjon.~ ~
120  5|               nem birtam tőle megválni s önkénytelenül tettem utána
121  5|           Egyszerre kinyilott a szemem s nem törődtem többet az ibolyával,
122  5|              elszorult, neki iramodtam s három szökéssel utólértem.~ ~
123  5|            indulva. Megfogta a kezemet s még ő vigasztalt.~ ~- Látja,
124  5|                nagyon gyereknek nézzen s megtoldtam kettővel. Azt
125  5|                remeg; fázik, gondoltam s gondosan körül csavargattam
126  5|          belenyult sürü borzas hajamba s végigsimogatta arczomat,
127  5|                kevésbbé szeretném őket s mintha a szivem egy darabja
128  5|               történt.~ ~*~ ~Este volt s a belvárosi plébánia toronyórája
129  5|          lassan haladtam a vámház felé s gyönyörködtem a széles Dunában,
130  5|            vágyakkal telt meg a szivem s éreztem, hogy abban a kedélyállapotban
131  5| erőszakoskodnom, megmutattam az irányt s megneveztem egy utczát.
132  5|                mindjárt eltünik örökre s nem fogom látni, felismerni
133  5|                ami eleinte megszállott s pokoli gyönyörüséggel éreztem
134  5|                nyargalt volna ereimben s letelepedtek volna végül
135  5|               rejteget. Hóna alá vette s benyitott a házba. Egy pillanat
136  5|              valami botlását tudom meg s ezzel büntársává teszem
137  5|               asszonynak szeretője van s itt találkozik vele, ebben
138  5|               lelkiismerete furdalását s hogy csókok és ölelések
139  5|         fátyolos asszony bübájos szeme s mindez a képzeleti látvány
140  5|          vendég meghallotta. Megállott s észrevettem, mint iparkodik
141  5|              vele.~ ~Azután megmozdult s előre lépett, nyilván azzal
142  5|          tátogó kis fecskefiókáknak.~ ~S a küszöbön állt az apa:
143  5|               felnyul lecsüngő kezéért s odaszoritja az ajkához.
144  5|          voltam, az vagyok most is!... s neked köszönöm, hogy a gyermekeim,
145  5|        lelkifelindulás elüzte a mámort s nem hagyott bennök mást,
146  5|            rámeredt az asszony arczára s látta szeméből kiragyogni
147  5|            mormolta kinosan, boldogan. S mikor letérdelt az asszony
148  5|           kiosontam a paradicsomból.~ ~S a boldog házasok, a szép
149  6|           okmányt, melyet ő talált meg s amely szerint az egész vagyon
150  6|            volna az asszony fagyossága s ez felbátoritotta. A következő
151  6|      vademberek mérgezett nyilai előtt s oroszlánokra meg tigrisekre
152  6|              Mindössze se sokan voltak s igy annál könnyebben ment
153  6|          védője a kis sárga asszonynak s igy olyan gyémántnak tekintették,
154  6|             most eszébe jutott a dolog s figyelmeztette rá az olaszt.~ ~
155  6|                fordult a társaság felé s egyszerre minden oldalról
156  6|            voltam az olasz hadseregben s Candil ezredessel együtt
157  6|             elsülyedt a szirtek táján, s a harmadik is oly állapotban
158  6|               összeloptuk a kosztunkat s az éhes gyomor a legmerészebb
159  6|         Mögötte egy kis facsoport volt s attól tartván, hogy társai
160  6|                Nem telt bele tiz percz s a beduin már a nyakamon
161  6|            elsütötte a maga pisztolyát s lovam összerogyott.~ ~Tudtam,
162  6|        elmegyek magam.~ ~Ezzel fordult s indult. Utána rohantam és
163  6|                lett volna a megmentőm, s igy nekem nem szabad a dolgot
164  6|            elragadja őket a lelkesedés s legalább is a levegőbe emelik
165  6|               hősét elő kell teremteni s csengő, dallamos hangon
166  6|            matrózok mind arra futottak s egyszerre kiabált valamennyi.
167  6|         matrózokat, még egy másodpercz s a hajó párkányán volt.~ ~
168  6|               elfult. Halálsápadt volt s görcsösen az olaszba kapaszkodott,
169  6|              mindig mulattatta a dolog s ha nem tart attól, hogy
170  6|              gyönyörüen szelte a vizet s már nagy utat tett meg a
171  6|         észrevette az iszonyu veszélyt s megkettőztette erejét; a
172  6|           kiemelkedik a hullámok közül s övébe nyul. Valami fényes
173  6|                metszette át a levegőt, s a csónak megingott, csaknem
174  6|                megölte a szive!...~ ~ ~S az aranyszivek most ott
175  7|            árnyék eltünt az ablak elől s pár pillanat mulva egy férfi
176  7|            asszonyt, megkérte a leányt s a szülők, akik biztositani
177  7|             édes a sirása, a nevetése, s akit ha ott érez az ölében,
178  7|              fejét magasan feltartotta s panaszosan, hosszasan üvöltött.
179  7|           kutyát, az erre visszaugrott s a férfi mögé osont.~ ~Mihály
180  7|               nagy kutya ugrott fel rá s örvendő nyafogással nyaldosta
181  7|             kideritette az igazat.~ ~- S a bünös megbünhődött.~ ~-
182  7|               közte és az asszony közt s szükölve tanakodott rajta,
183  8|              minden: a harczi eszközök s a fehér márványszobrok.~ ~
184  8|           melynek partján Fiume virul, s néma borongással ül meg
185  8|          verőfényben játszó kis legyet s a bástya falrepedéseiből
186  8|              megtörik a várőr némasága s egy kis történetet mond
187  8|               van jól. Okos leány vagy s ami a gyereket illeti...~ ~
188  8|             leány ott ült a kormánynál s egy románczot dalolt; kellemes
189  8|              felleg futott fel az égre s betakart mindent a Quarnero
190  8|       brazzerát erősen dobálta a szél, s a hitvány kis jármü közel
191  8|          sikoltást hallott maga mögött s mikor hátrafordult, egyedül
192  8|            uram?... Az itt van előtted s az a bünhődése, ami a boldogsága
193  9|           bedagadt torkon át a lehelet s az orvos, akit sietve hivtatok
194  9|            gyermekét, aki keblén csüng s az elhagyatottságban csak
195  9|                gyöngébb szivüek sirtak s a derék pap mindent elkövetett,
196  9|         megpihenhet a kihült vonásokon s szende alvásnak nézheti
197  9|               a koporsó födele lezárul s örökre eltakarja előlünk
198  9|                ütése agyvelőnkig hatol s szivünket zuzza szét; ez
199  9|           pedig az angyalok az Istenéi s igy nem is illik busulni
200  9|              elszállna közülök az égbe s nem maradna más példaadójok,
201  9|             alá vette a kis koporsókat s vitte előre. Utánok mentek
202  9|              fogta a két kis keresztet s bamba közönynyel leszurta
203  9|           elmondtak még egy Miatyánkot s egyszerre megdobbant a koporsók
204  9|              szurva a porhanyó földbe, s zokogva, megtörve összetették
205  9|              hajlott le mind a kettőre s egyszer csak diszes kőlap
206  9|         helyére. Nem telt bele egy hét s a másik kis halmon is aranyfeliratos