Rész

1  1|  azzal biztatta magát, hogy a szerencse a bátrakat segiti. A százezer
2  1|        óh, Ádám ur!... milyen szerencse.~ ~És azzal gyors tipegéssel,
3  1|      Egyre ismételte: «Milyen szerencse, óh, óh!...» Azután megfogta
4  1|        nagyon erős;... milyen szerencse!...~ ~Barduvay egy darabig
5  1| Tessék csak befelé,... milyen szerencse!...~ ~Levette a házisapkáját
6  1|      önnel, Ádám ur... milyen szerencse! - mondá, mikor elmentek
7  2|     ki lehetne játszani. Nagy szerencse volt az, hogy ugy el voltak
8  4|   megcsókolt. Képzeld, milyen szerencse. Nem fogok egyedül utazni.