Rész

  1  1|            közt halt meg. Ádám akkor már évek óta titkárja volt annak
  2  1|      utólérhetetlen üzletember, akit már gyermekkora óta ismert s
  3  1|         csakhogy akkorra a tanitvány már régen tulszárnyalta a mestert,
  4  1|           forint alaptőke is be volt már táblázva egy ilyen bányára,
  5  1|            védőszárnyai alól, miután már itt az ideje, hogy a leányka
  6  1|           sejtette, hogy a gyermeket már nővé fejlesztette a szive.
  7  1|             II.~ ~Egy hónap óta volt már Bella a gyámapja házánál.
  8  1|            igen látszott rajta, hogy már közel van az ötödik X-hez.~ ~- ~ ~
  9  1|              a teljes elhagyatottság már gyermekkorában megszoktatott
 10  1|             jutott e mellett.~ ~Most már odáig volt, hogy ez a gondolat
 11  1|             levelet elolvasta volna, már elhatározta, hogy mindenáron
 12  1|          melynek következménye, hogy már régóta kezében tartja bizonyos
 13  1|             kis örökségről, hanem az már uszott; a nemes Doborkayak
 14  1|               mert rövid idő választ már el attól, hogy örökre enyém
 15  1|                 Lassankint hire ment már, hogy a leánynak egyebe
 16  1|             is.~ ~Öreg emberek, akik már csak a mult emlékein tallózva
 17  1|         nagyon régóta nem változik ő már. Csak annyi az egész, hogy
 18  1|                   Persze, persze, ha már idefáradt; ok lehet arra.
 19  1|            itt, ahol a levegőben van már az üzlet és nem zavar az
 20  1|                hehe!... nehéz vagyok már.»~ ~Barduvay megelégelte
 21  1|         adnék kölcsön. A kölcsön, az már üzlet; olyan kölcsön, amit
 22  1|             korábbi adósságok vannak már rajta. A hadnagy ur jól
 23  1|         esztendőhöz, annak nem nehéz már a más emberek veséjébe látni,
 24  1|          Annyi bizonyos, hogy ki van már az eszelve régen. De mégis
 25  1|              külömben is megkönnyiti már az efélét.~ ~Egy kicsit
 26  1|            valaki éppen Barduvay; de már mindegy, azért katona, hogy
 27  1|         megbánta, mikor kimondta, de már megtörtént. Tervszerüleg
 28  1|           kell vetnem, miután Bellát már másnak igértem.~ ~Ha Doborkay
 29  1|         mondá.~ ~- Meglehet, de most már magamnak tartozom vele,
 30  1|          zsebéből kilopott, olvasott már erről. Akkor nem vette komolyan,
 31  1|            De hisz a Doborkay-birtok már tul van terhelve? Különben
 32  1|         Igaza van, a Doborkay név ma már nem jelent mást, mint nemességet.
 33  1|         mondja, hogy egy másik orvos már megelőzte.~ ~Azután felültette
 34  1|        beszélni.~ ~. ~«Régen volt az már. Az apám, aki száz évig
 35  1|           egyszer, meghalt, de akkor már nem volt többé szép, hanem
 36  1|           törődött vele. - Látott ön már valaha egy szép zsidó leányt? ...
 37  1|              el sem bucsuzott. Mikor már félig megörültem, harmad
 38  1|      tigrisből. A következő perczben már sirtunk mind a ketten, átölelve
 39  1|             Mikor kiábrándult, akkor már anya volt.»~ ~Éliás megint
 40  1|           gyülöl egyszersmind!... Én már tapasztaltam... Annyira
 41  1|              való szenvedés volt, az már a pokol volt...»~ ~Az öreg
 42  1|             megaláztatást szenvedtem már egy hosszu életen át. Egygyel
 43  1|           magammal a fiut is. Tudtam már, hogy mit fogok csinálni...
 44  1|           boszuvágygyal, csakhogy én már nem tehettem semmit, mert
 45  1|        állóvá a világon. Öreges volt már, meggörnyedt a sok csapás
 46  1|        semmit.~ ~- Hát elhiszed most már?!... ~- Hiszem, hogy az
 47  1|              ember...~ ~- Nem vagyok már szegény, hiszen megöleltél.
 48  1|          képre. A halott fehér arcza már csak homályos körvonalban
 49  1| rendithetetlen önbizalmat, ami pedig már magában is annyi, mint a
 50  1|      helyzetbe sodorta.~ ~A park fái már feltüntek a világos éjszakában.
 51  1|              szeme közé nézni, talán már alszik is.~ ~Mikor a kocsi
 52  1|          pedig olyan jól megtaláltam már az igazi utat. Az az arczkép,
 53  1|           szerelem habzó kelyhe volt már az a szép fiatal test, hanem
 54  1|              IX.~ ~A rózsák harmatát már csipegetni kezdte a napsugár,
 55  1|               kisasszonyka, csakhogy már fent van; annyira aggódom! -
 56  1|              sem feküdtem; itt várok már szürkület óta. Mikor mindennel
 57  1|           nem vesziti el a fejét; ők már elvesztették.~ ~Valóságos
 58  2|            esztendős, ami parasztban már éppen nem fiatal. Az asszony
 59  2|           mire fejkötő alá kerülnek, már egy fél vármegye pörge bajusza
 60  2|           ugyan nem turbékolhat most már körülötte más, mint az igazi
 61  2|            ugyis alszol...~ ~Biz’ ez már egyszer meg volt. Ezen nem
 62  2|      templomba se nagyon kivánkozott már vasárnaponkint. Inkább küldte
 63  2|       maradhassanak békén együtt, az már csakugyan nem fért a fejébe.
 64  2|              negyven éveset, amelyik már kiállotta a tüzpróbát. Birda
 65  2|           felelet van rá: mert azzal már jó barátságban van. Hm!~ ~
 66  2|            piczike gyanuokot talált, már ki is gömbölyitette az egész
 67  2|            azt mondta magában: «Most már ugyis mindegy, egy esettel
 68  2|             okosan.~ ~Hanem másnapra már kiment az eszéből. De mig
 69  2|           Urfinak. Együtt szaladtak. Már egészen hajnal volt, mikor
 70  2|          bakot. A gazficzkók azonban már eltüntek.~ ~A szegény kerülőt
 71  2|         verje meg a szent; megyek is már, te csak maradj, szivem;
 72  2|           marakodott, szinte hörgött már dühében. Hallani lehetett
 73  2|          feküdt a földön. A hü Urfi. Már nem mozdult.~ ~A szobából
 74  2|         mikor a kapuhoz értek, akkor már nem birta tovább.~ ~- Megálljatok! -
 75  2|          leégett.~ ~Az erdészt akkor már kerestették az ég alatt,
 76  3|           nemesi kurián, amelyen tul már a sik mező következett.
 77  3|  összeillettek. Azután mikor az urfi már megkamaszodott és pehely
 78  3|            olyan rosszul esett, hogy már nem csufolja. Hát megváltozott
 79  3|               vagy ő nem olyan piros már többé? Oh, mennyivel kedvesebb
 80  3|          mikor mindenkitől megszokta már, aki közel van a szivéhez,
 81  3|            egész uri kisasszony lett már belőle!»~ ~A pipacs mosolygott: «
 82  3|         ember vallomására. El van az már késve; ez a kerület a régi
 83  3|         jutott, hogy mennyi jót tett már ő az emberekkel és hogy
 84  3|                     Reggel óta folyt már a szavazás a városban.~ ~
 85  3|            övé volt egy szálig; azok már bemondták a nevét a szavazatszedő
 86  3|             a kalapját, ugy kiabálta már messziről:~ ~- Jönnek a
 87  3|           hogy mienk a világ, toszul már Rácska is! Tyüh! szedd a
 88  3|            Az országuton látszott is már a hosszu szekérsor, amint
 89  3|              mater!» Miatta lehetett már Bácska akár svarczgelb.~ ~
 90  3| félbeszakitotta:~ ~- Ej, ej, ténsur! már azt nem engedjük! hanem
 91  3|          mondta, dehogy! hanem lehet már azt tudni. Alig, hogy a
 92  3|        angyal több a földön; amit az már nekünk jót tett a faluban,
 93  3|      meghallotta az utolsó szót.~ ~- Már az igaz könyörgöm alássan,
 94  3|              öreg nemes valamennyire már értette a dolgot, tisztán
 95  3|     megválasztanók a doktor urat. No már a többit csak ki lehet találni?~ ~-
 96  3|           doktorra szavazzon.~ ~- Na már most, kérem, tessék odanézni, -
 97  4|            drágám!~ ~Elhiszed-e most már, hogy szeretlek? Van-e még
 98  4|              érzem, hogy még többtől már ugy is megszakadna a szivem;
 99  4|              engem?!... Most, amikor már több vagy nekem az istenemnél?
100  4|             Te veled! Te érted! Most már tudod te is, hogy mindenem
101  4|          mertem irni mostanig. Pedig már nyolcz napja hallgatok.
102  4|         hajtom le fejemet a párnára, már alszom. Kint fütyöl a bokrok
103  4|            menjünk haza. Akkorra meg már eligérkeztem szüretre. Igy
104  5|              jóformán férfivá teszik már az embert. Az a csodálatos,
105  5|    szárnyaink: érezzük, hogy tudnánk már repülni, de még nem merünk.~ ~
106  5|             mindenféle sejtéssel van már tele a szivünk: nem közeledünk
107  5|             kikapjon.~ ~Késő is volt már. Az utcza népessége megcsappant;
108  5|          néhány lépést.~ ~Csak mikor már a folyamhoz levezető első
109  5|             a sihedert elválasztja a már férfiszámot tevő fiatal
110  5|               mi köze hozzá? Mondtam már, hogy hagyjon békével. Ha
111  5|         magamban nőni, annyira, hogy már nem is zavart meg az a gondolat,
112  5|             hangzott a fülembe, most már negyedszer.~ ~Azután belekapaszkodott
113  5|     hallottam, olyan messzire jártam már tőle.~ ~Az uj nővérem azóta
114  5|              II.~ ~Ez a második eset már sokkal később történt.~ ~*~ ~
115  5|           volt; a levegőben elszórta már a közelgő kikelet a fünövés
116  5|     megállitsam a magam kocsiját is, már láttam a halvány lámpafénynél,
117  5|             meg éhen! - oh, tudok én már mindent... a titkos küldemények,
118  6|            kereste soha.~ ~Benne van már az némely asszonyban, hogy
119  6|         azért szép és én imádom.~ ~- Már hallottam és megtiltom,
120  6|              és elnevette magát.~ ~- Már megint boszant? Meglássa,
121  6|            ideje. Egy kerek éve mult már, hogy meghalt, unokaöcscsére
122  6|          mondta: hallja-e, Brown, ha már mindenét rám költi, akkor
123  6|       edzette vérét, lelkébe öntötte már a sivatagok tüzét. E pillanatban
124  6|             egy játék kártyát.~ ~Ezt már nem vette el az asszony,
125  6|                 A szegény angol most már csakugyan nem tudta, mihez
126  6|     megindult az asszony után, amint már egy év óta valóságosan a
127  6|        Signor Fiori, a fekete olasz, már egy óra óta torkaszakadtából
128  6|              utasai a harmadik napon már valamennyien ugy tekintették
129  6|              tekintették, amelyiknek már megvan a maga foglalatja.
130  6|             az egyetlen, a ki Brownt már régebben ismerte. Ennek
131  6|            bele tiz percz s a beduin már a nyakamon volt. Elővettem
132  6|           többi az ő gondja.~ ~Azóta már találkoztam vele egyszer
133  6|         Tamás, a sápadt angol, akkor már a sós tengervizben szelte
134  6|             a folyvást tovafutó hajó már messzire hagyott.~ ~A kapitány
135  6|              akkor megmentik őket.~ ~Már pedig az egyik Brown volt,
136  6|          elérte végre a matrózt, aki már kezdett kimerülni.~ ~A kapitány
137  6|          gyönyörüen szelte a vizet s már nagy utat tett meg a hajó
138  6|           alig ötven méternyire volt már csak tőle. A derék angol
139  6|             csak nehány méterre volt már czéljától; a derék matrózok
140  6|            levették sapkájukat, most már rajtuk volt a sor, hogy
141  6|             megmentettet. A matrózok már messziről ujjongva üdvözölték
142  7|          igaz; együtt vadásztunk, de már több két óránál, hogy a
143  7|                 Százszor is kimaradt már, néha egész éjjel...~ ~-
144  7|             E közben az a másik, aki már eltarthatott egy asszonyt,
145  7|     eltarthat egy asszonyt. Csakhogy már késő, gondolni sem szabad
146  7|               és rohant lefelé. Most már a férfinak kellett őt követnie.~ ~
147  7|          előre; az erdő szélén, ahol már nem volt fa többé, szinte
148  7|   fenyegettek, de alant a szél ereje már csökkent; csak a magasban
149  7|            megzavarodott az erdőben, már tudtam az egészet. Akkor
150  7|            mely megtámadta. Oh, most már mindent látok. Károly üldözte
151  7|              orvvadász rálőtt. Onnan már vérezve sietett le a völgybe,
152  7|    tanakodott rajta, hogy hát ő most már kinek fogadjon szót? Farkcsóválgatva,
153  8|        semmit a fiuról; a brazzerája már hajnal óta nem volt a kikötőben.~ ~
154  8|              mikor a sajka kikötött, már ott várta a legényt a parton.
155  8|                   Hát lecsendesültél már?~ ~- Oh, Istenem; hát komolyan
156  8|      komolyan vetted? Bolond voltam, már nem gondolok rá.~ ~- Látod,
157  9|           szivét.~ ~Mindenható! most már talán az ő gyermekén a sor! -
158  9|         szőke haju apró leányra, aki már nem szólt, csak a kezecskéit
159  9|             szivünket zuzza szét; ez már az elválás hangja, amelyre
160  9|          Istennek, ami az Istené!» - már pedig az angyalok az Istenéi