Rész

  1  1|             postát. Öreg ember volt, aki husz esztendő óta szolgálta
  2  1|              volt annak az embernek, aki tudta róla, hogy okos, számitó
  3  1|           anyátlan kis leánya sorsa, aki akkor még szopós gyermek
  4  1|             gyermekkora óta ismert s aki - mint valami manó - mindig
  5  1|             tulszárnyalta a mestert, aki mindinkább eszközzé vált
  6  1|         ismert emberbarát stb. stb.» Aki olvassa, látja belőle, hogy
  7  1|             ez derék, jószivü ember, aki bizonyára szolid még az
  8  1|              hitelt!... Mert bizony, aki nem teheti, az nem szórja
  9  1|            egy piruló szüzet talált, aki nem ugrott a nyakába, mint
 10  1|            ez a hatvan éves gyermek, aki a nyelvén kivül egyetlen
 11  1|          lett volna, ő, a szobamoly, aki azelőtt értékpapirjai meg
 12  1|             végre, mint a mákonyevő, aki lassankint megszokja a mérget
 13  1|      valamennyien a kis leány körül, aki nem sejtette e modern Tantalus
 14  1|                Barduvay, a finom ur, aki sohasem engedett meg magának
 15  1|             A rideg, számitó embert, aki előtt korábban csak az első
 16  1|             pedig azt gondolta, hogy aki adósunk, az félig rabszolgánk,
 17  1|        Sarolta néni? Egy vén keritő, aki visszaélt ura jóságával
 18  1|             tehet róla ez a gyermek, aki mellett itt volt az ördög
 19  1|              nem jártak vendégek, de aki véletlenül bekerült a kapun,
 20  1|              elszoktatott a szótól s aki nem zavarta gazdáját szemlélődésében.
 21  1|          valója volt, az őt kereste; aki venni akart, az hozzá fordult.
 22  1|             vágott és ugy tett, mint aki boszankodni szeretne, de
 23  1|           ingyen. Egy emberrel több, aki a mienk, aki hasznunkra
 24  1|          emberrel több, aki a mienk, aki hasznunkra lehet, de egy
 25  1|            most a tizezer forintnál. Aki olyan közel van a száz esztendőhöz,
 26  1|          csupa kedvesség. Egy ember, aki nem tudta, hogy az életnek
 27  1|           felé forgatta szemét, mint aki nagyon meg van hatva és
 28  1|              semmit, hanem Éliásnak, aki nagyon közelről volt érdekelve,
 29  1|           összezuzzák azt az embert, aki boldogságának utjába mert
 30  1|               hogy könnyelmü vagyok, aki aláástam jövőmet s most
 31  1|         Azután felültette az öreget, aki lassankint magához tért
 32  1|          Régen volt az már. Az apám, aki száz évig élt, meghalt.
 33  1|        fogadtam neki. Finom hölgyet, aki sokat beszélt és szépen
 34  1|          tagadhattam meg az árvától, aki örökké siratta az anyját.
 35  1|      forgatja kiki, ahogy akarja. ...Aki nem látta az én Juditomat,
 36  1|         engem, nyomorult vén embert, aki imádtam s még el sem bucsuzott.
 37  1|         vivódva nézett az athlétára, aki mint a pelyhet, oly könnyen
 38  1|            mi az, mikor egy gyermek, aki a mi vérünk, ugy ránk mosolyog!...
 39  1|       eleresztette a Barduvay kezét, aki visszaült ujra a székére.~ ~
 40  1| rámeresztette tekintetét Barduvayra, aki igazat adott neki némaságával.~ ~«
 41  1|         pedig ha a leányomra néztem, aki elkezdett hervadni, összeesni:
 42  1|             hanyatlott alá a karja s aki átszellemült, igazságot
 43  1|       szegény zsidó vagyok, Ádám ur, aki sok megaláztatást szenvedtem
 44  1|          nagy emberre emelte szemét, aki ott pihent valaha a megfakult
 45  1|            csinálok a fiuból, olyat, aki karddal vagdalkozik a haragosára,
 46  1|            neki, hogy a fia volt az, aki megölte. A fiu azonban ne
 47  1|         Doktorhoz vitte az asszonyt, aki beteg volt. A szerencsétlen
 48  1|           abba belehalt; a kis fiura aki éppen a fogzással kinlódott,
 49  1|        Barnabásnak hivták az embert, aki egy napon lett koldussal
 50  1|         volna.~ ~A nagy, erős ember, aki talán soha sem sirt még
 51  1|             fiát láttam benne akkor, aki mellett ott állt a másik
 52  1|               az elhagyott, a korcs, aki lopott névvel, hazug álarczczal
 53  1|            az életet és légy önálló, aki nem szorul soha a más eszére.
 54  1|         Barduvay Barnabás hagyatéka, aki nem sokáig élt azután, hogy
 55  1|               amelyben nem csalódik, aki a számokkal bánni tud.~ ~-
 56  1|       erőszakosság volt ez az ember, aki megszokta, hogy senkire
 57  1|         valónak tartotta magát; s ő, aki még nem ösmert más kötelességet,
 58  1|            el valaha ez ember iránt, aki kiemelte a sárból és lemondott
 59  1|       gentleman, a bőkezü, nemes ur, aki egyenlő rangunak tartotta
 60  1|           magát akármelyik gróffal s aki nem cserélt volna egygyel
 61  1|            gazember a tulajdon apja, aki mostohább volt hozzá a mostohánál,
 62  1|      nyomorultnak törvényes fia van, aki neki, a korcsnak, mégis
 63  1|           fia, az egyetlen hivatott, aki betöltheti a boszu-esküt?!...~ ~
 64  1|      nagyapja hangját vélte hallani, aki fogcsikorgatva követelte
 65  1|            sértsd meg anyád emlékét, aki megbocsátott, mielőtt meghalt!...~ ~
 66  1|             nem akarja!... Az anyám, aki ugy szeretett minket!...
 67  1|          magában:~ ~- Mit akarok én, aki csak olyan vagyok, mint
 68  1|     csodálatraméltó «okos ész» lett, aki kérlelhetetlen akaraterejével
 69  1|         ilyenkor férfi van a háznál, aki nem vesziti el a fejét;
 70  1|          urat olyan embernek tartom, aki ezt a vonzalmat meg is érdemli:
 71  1|       kikötéssel, hogy Éliás zsidót, aki barátom, s akinek üzletem
 72  1|             volt a titokba beavatva, aki tudta, hogy Barduvay Ádám,
 73  1|         vagyonról a testvére javára, aki nem zsidó. És ő volt az
 74  1|               És ő volt az egyetlen, aki kitalálta, hogy Barduvay
 75  2|              házat a kerülő számára, aki néha hetekig sem jön össze
 76  2|            Kisasszony nyomorult dög, aki meg van vesztegetve, ő benne
 77  3|              is szükségesnek tart.~ ~Aki bejött, arra meg éppen nem
 78  3|           mindenkitől megszokta már, aki közel van a szivéhez, hogy
 79  3|             leány három ujja hegyét, aki szerette volna, ha megszoritja
 80  3|            volt a «pipacs»-nak való, aki azt kérdezte titokban magától,
 81  3|            nézett mereven az apjára, aki éppen elsétált az ablak
 82  3|                A doktor juris pedig, aki sápadt volt, mert a kortesekkel
 83  3|          képviselő mellé sorakoztak, aki egészen bizonyosra vehette
 84  3|              karczos, került mindig, aki teletöltse.~ ~A fehérek
 85  3|         magában a pusztatelki ispán, aki megpróbálta rendbeszedni
 86  3|       rácskaiak, most huzd rá, moré, aki vályogvető árgyilusod van!~ ~
 87  3|             bujtatott inasgyereknek, aki ott ácsorgott köztök és
 88  3|         szaladt a rácskai jegyzőnek, aki nagy nyugalommal szurkálta
 89  3|        szétvált; a rácskai plébános, aki a gömbölyüsége miatt nem
 90  3|         Ekkor vetődött oda a jegyző, aki meghallotta az utolsó szót.~ ~-
 91  3|                oszt’ elmondtuk, hogy aki a kisasszonyt szereti, az
 92  3|         nincs Rácskán szavazó ember, aki itt ne volna!~ ~- A kisasszony
 93  4|             közöny nyugalma honol, s aki át tud hatolni a kőkemény
 94  4|            egy dobzse-királyuk is.~ ~Aki nem törődik semmivel, s
 95  4|             fürdőmbe. Legalább lesz, aki odáig egy kicsit gondomat
 96  5|             hogy valami szobaczicza, aki elkésett s most siet haza,
 97  5|             válaszoltam:~ ~- Valaki, aki önt megmenti!~ ~Felkaczagott
 98  5|           hálát adtam a jó Istennek, aki hozzá segitett, hogy egy
 99  5|           egy fiatal asszonyé lehet, aki sokkal becsületesebb, semhogy
100  5|             lettem volna leütni azt, aki e perczben közém és a fekete
101  5|            és mindenkitől, ami, vagy aki veszélyes lehetne a féltett
102  6|          abba a kis sárga asszonyba, aki, éppen tiz évvel született
103  6|    temetésről hazamentek, mr. Brown, aki szó szerint vette az öreg
104  6|         élete virágában levő férfit, aki bejárta a világot és ért
105  6|             beszélni velem?~ ~Brown, aki rendületlenül állt valamikor
106  6|          dalait.~ ~A bolondos Duval, aki Francziaországot vallotta
107  6|           félig kalandor valamennyi, aki otthon van az egész világon.~ ~
108  6|              az egyetlen hölgyutast, aki a hajón volt.~ ~Rövid idő
109  6|          nyeregből, de signor Fiori, aki a latin fajok rokonságára
110  6|               A kaliforniai asszony, aki előtt szintén uj volt a
111  6|              meghajtotta magát, mint aki tudja, hogy érdeklődést
112  6|           pedig az egyik Brown volt, aki valamennyi versenyuszáson,
113  6|              elérte végre a matrózt, aki már kezdett kimerülni.~ ~
114  6|             az olaszba kapaszkodott, aki imákat mormolt, miközben
115  6|           Duval ur volt az egyetlen, aki elemében maradt, őt még
116  6|            közelebb érte mr. Brownt, aki fél kézzel a kimerült matrózt
117  6|              a kaliforniai asszonyt, aki mozdulatlanul feküdt előtte.
118  6|         fehér hab volt.~ ~A spanyol, aki félig orvos volt, megvizsgálta
119  7|        kellett. E közben az a másik, aki már eltarthatott egy asszonyt,
120  7|              eszébe megütődni rajta; aki nem jön számitásba többé,
121  7|        hozott egy piczi vigasztalót, aki kárpótolta a nő szivét az
122  7|            hogy a tiéd vagyok; nincs aki elvegye tőled ezt a testet,
123  7|          fekvő alélt asszony arczát, aki talán azt hitte, hogy a
124  7|            kéjencz mámoros érintése, aki élvezni akar minden érzékével,
125  7|             Az egyik a gyilkos volt, aki megfutott Károly elől, miután
126  7|          rávetette magát az emberre, aki szó nélkül engedte magát
127  7|     Csakugyan észrevette az erdészt, aki szomoruan támaszkodott a
128  7|          gyermeket az erős embernek, aki a csepp teher alatt csaknem
129  8|        vizeken halászott egy legény, aki nagy Magyarország sik rónáiról
130  8|          fiatal szem meg eleven tüz; aki látta őket, mikor egymásra
131  8|              halálé.~ ~A leány apja, aki horvát volt, nem szerette
132  9|        életben; tegyétek szegénynyé, aki megismerkedik a nyomorral,
133  9|        hagyjátok meg neki gyermekét, aki keblén csüng s az elhagyatottságban
134  9|             szőke haju apró leányra, aki már nem szólt, csak a kezecskéit