Rész

  1  1|                                   MIKOR A VAS OLVAD.~ ~
  2  1|         olyankor vetődött utjába, mikor szüksége volt a jó tanácsra.
  3  1|          kamatozó jótékonyság az, mikor az ember felváltja a nevét
  4  1|  nagyrabecsülését. Milyen haszon, mikor minden lapban ezt lehet
  5  1|      megbeszélték.~ ~Barduvaynak, mikor gondolataiban idáig ért,
  6  1|        nővé fejlesztette a szive. Mikor lelkendezve érte sietett,
  7  1|    kisasszonyt költöztet a házba. Mikor mindezzel rendben volt,
  8  1|   Tetszett magának uj szerepében, mikor elhatározta, hogy családot
  9  1|      Barduvay sóváran leste, hogy mikor csapódik arczához egy paránya
 10  1|     ballagott az első fordulóig s mikor bizonyosra vette, hogy a
 11  1|        vetélytársa sorsát.~ ~Mert mikor megtudta, hogy az az ember
 12  1|       melyet a levél felfedezett. Mikor az első megdöbbenésből felocsudott,
 13  1|       Megfogták a saját tőrében s mikor egy tisztességes asszonyt
 14  1|        kisérte gyalog a koporsót. Mikor visszajött, a kis gyermek
 15  1|      állott meg a ház előtt. Csak mikor a csengőt megrántották,
 16  1|         őt idehaza megkeressék.~ ~Mikor Barduvay Ádám belépett a
 17  1|          majd nem köti meg magát. Mikor is járnak le azok a váltók?~ ~
 18  1|          Egy kicsit zavarba jött, mikor Barduvayt meglátta, de nem
 19  1|       Önnel.~ ~Szinte megdöbbent, mikor kimondta, de nyugodt volt
 20  1|          tette önmagának. Azután, mikor látta, hogy vetélytársa
 21  1|         önön.~ ~Majdnem megbánta, mikor kimondta, de már megtörtént.
 22  1|      keresse menekülését és most, mikor itt volt a döntő pillanat,
 23  1|    származott; huszárőrnagy volt, mikor megnősült s mint ezredes
 24  1|      magam előtt. Nagy haja volt, mikor megszületett; sötét, mint
 25  1|     anyját...~ ~Kis gyermek volt, mikor árván maradt, alig pár éves.
 26  1|         Majd megszakadt a szivem, mikor azt kérdezte: Édes apám,
 27  1|          ruha tette az egészet... Mikor reggel elmentem hazulról,
 28  1|      levegőbe, ugy csókoltam meg; mikor este megjöttem, látok egy
 29  1|      ostoba öreg fejem; ilyen az, mikor nincs asszony a háznál;
 30  1|       viselni. Ugy megszégyeltem, mikor megtanitott rá, hogy ne
 31  1|        kényes. Ugy féltem mindig, mikor azzal a franczia leánynyal
 32  1|       belőlem. De azt tudom, hogy mikor megláttam földig érő haját,
 33  1|           Ádám sem áll ellent, és mikor azt a sötét bőrt megláttam
 34  1|           s még el sem bucsuzott. Mikor már félig megörültem, harmad
 35  1|         ön nem tudja, hogy mi az, mikor egy gyermek, aki a mi vérünk,
 36  1|         Na ’iszen boldog lett!... Mikor kiábrándult, akkor már anya
 37  1|         én nem állok boszut... és mikor az Isten szent nevét kimondtam,
 38  1|           szépen megnyugodott. De mikor a gyermeket karjaimra vettem,
 39  1|           Hanem a másik perczben, mikor a leányomat olyan boldognak
 40  1|          boldognak láttam általa, mikor ott gőgicséltek, játszottak
 41  1|              de megvert az Isten! Mikor itt feküdt hallva, az én
 42  1|     keltett, sőt voltak esetek, a mikor egyenesen az ötágu koronának
 43  1|  visszatért megint a meséjére.~ ~«Mikor eltemettem a leányomat,
 44  1|         sorsát mind a kettőnknek. Mikor a föld porában fekve kétségbeesetten
 45  1|         mert a boszura gondoltam, mikor urrá tettelek, de egyuttal
 46  1|                 Ő volt a te apád. Mikor az imént Doborkay Endre
 47  1|        hogy emeljek rajtad egyet, mikor különös bajban voltál. A
 48  1|      Éliás kikisérte a kapuig, és mikor elváltak, alázatosan meghajtotta
 49  1|        milyen szerencse! - mondá, mikor elmentek a vén cseléd mellett.
 50  1|    emlékezetében ahhoz az időhöz, mikor Éliás mint gyermeket egy
 51  1|            talán már alszik is.~ ~Mikor a kocsi befordult a gyepes
 52  1|        kelt benne. E pillanatban, mikor belebámult a tó vizébe s
 53  1|     csipegetni kezdte a napsugár, mikor Bella fölkelt. Szokása szerint
 54  1|          tud irni, az csak nézte. Mikor készen voltunk, kifizette
 55  1|          várok már szürkület óta. Mikor mindennel készen volt, befogatott
 56  1|         óta nem is volt otthon.~ ~Mikor éppen kinyitották a Barduvay
 57  1|   Barduvay után kérdezősködött.~ ~Mikor megtudta, hogy nincs itt,
 58  1|           valami sürgős ügyben.~ ~Mikor megmutatták neki, hogy melyik
 59  1|           kegyet kért a főnöktől, mikor belépett: hogy a keleti
 60  2|      parasztember is megbolondul, mikor szerelmes. Hanem amint bekötötte
 61  2|         nagyot nézett az asszony, mikor azon vette magát észre,
 62  2|            Az egyik jó lesz neki, mikor az erdőt kerülgeti, a másik
 63  2|      boldogok leszünk.»~ ~- Igen, mikor még kend sem lesz majd itthon
 64  2|         közel; vagy el se megyek, mikor nem muszáj. Hisz nekem is
 65  2|         tette, a kulcs nála volt. Mikor este elment, maga zárta
 66  2|          iszonyuan oldalba rugta, mikor a közelébe került. Ez a
 67  2|          vadban.~ ~Egyszer, éppen mikor le akart feküdni, egy csütörtökön,
 68  2|          Már egészen hajnal volt, mikor előkerültek. A fekete rigó
 69  2|         az élet dusgazdagságát.~ ~Mikor a házhoz ért, nem nyitott
 70  2|     világitson csak a lovamig.»~ ~Mikor elmentek Birda mellett,
 71  2|          a hely - szerencsére. De mikor a kapuhoz értek, akkor már
 72  2|       elevenen zárta rá az ajtót. Mikor készen volt, üszköt dugott
 73  3|           a sik mező következett. Mikor még olyan futkározó gyermek
 74  3|         jól összeillettek. Azután mikor az urfi már megkamaszodott
 75  3|          is pipacs-kisasszonynak. Mikor az öreg doktor Kanócz igy
 76  3|         himzett a varróasztalnál, mikor behoztak neki egy névjegyet:
 77  3|         mennyivel kedvesebb volt, mikor a mezőn egyre kiabálta: «
 78  3|          őt most is «pipacs»-nak, mikor mindenkitől megszokta már,
 79  3|     szivéhez, hogy ugy nevezze?~ ~Mikor az előkelő doktor ur elment,
 80  3|           édes örömest hallgatta, mikor a jeles ember magyarázta
 81  3|         urral annyit vitatkoztak. Mikor pedig lementek a kertbe
 82  3|          apa!...~ ~Doktor Kanócz, mikor ujra meglátta a leányt,
 83  3|            hanem ő kérdezett:~ ~- Mikor házasodik?~ ~- Azt nem lehet
 84  3|    kétszáz rácskai választóból.~ ~Mikor azután az utolsó fordulónál
 85  3|            Nem is volt bolondság, mikor csupa fehértollas ült azon
 86  3|       embernek a kalapja mellett. Mikor Gubaczi látta, hogy miben
 87  3|           hogy: árulás! árulás! - Mikor pedig harmadszor is kitátotta
 88  3|          fölé, olyat szólva, mint mikor pukkantót sütnek el a játszó
 89  3|    szavazatát a pesti doktorra.~ ~Mikor a kvaterkázó kompánia odabent
 90  3|          nevelésü feleségét is.~ ~Mikor sorra látogatták a falusi
 91  4|       vagy nekem az istenemnél? A mikor arczom csak neked pirul
 92  4|         is itt? Jaj, édes kedves! Mikor nem tehetem. Mikor ő mindenáron
 93  4|        kedves! Mikor nem tehetem. Mikor ő mindenáron akarja, hogy
 94  4|       boldogság is lesz az, este, mikor senki se lát, mikor mindenki
 95  4|         este, mikor senki se lát, mikor mindenki pihen, előveszem
 96  4|           Rád gondoltam akkor is, mikor ő búcsúzóra utólszor megcsókolt.
 97  4|        nyolcz napja hallgatok. De mikor ugy félek?! Azután nem is
 98  5|        Észre se vettem volna, ha, mikor a közelembe ért, egyszerre
 99  5|   reménységekkel telt életkor ez, mikor semmi sem tetszik előttünk
100  5|         még néhány lépést.~ ~Csak mikor már a folyamhoz levezető
101  5|            Azt hittem meghalok.~ ~Mikor valamennyire magamhoz tértem,
102  5|        Soha nem éreztem én olyat, mikor a hugom csókolt.~ ~Mikor
103  5|          mikor a hugom csókolt.~ ~Mikor tiz lépésnyire voltunk a
104  5|         utczán hátra nézegetni.~ ~Mikor beült egy bérkocsiba, megszállott
105  5|     mormolta kinosan, boldogan. S mikor letérdelt az asszony elé,
106  6|         született később, mint ő. Mikor a nagybátyja, mr. Warwick,
107  6|        feleségére meg a millióit. Mikor a temetésről hazamentek,
108  6|       deponálva a törvényszéknél. Mikor a családja ügyvédje előállott
109  6|  olvashatta volna.~ ~Hanem azért, mikor az unokaöcscse kezet csókolt
110  6|        azért a szoborarczért...~ ~Mikor az imént Alice rákiáltott,
111  6|    ragadott bennünket.~ ~Egyszer, mikor igy lóháton elkóboroltam,
112  6|       utja óta folyvást kiséri.~ ~Mikor Duval meghallotta, hogy
113  7|   tilthatta volna meg, hogy most, mikor a kényszerüség parancsolja,
114  7|        rajok nézve ez a bujkálás, mikor az eb végre mozdulatlan
115  7|          szorosan követte őket.~ ~Mikor felértek arra a helyre,
116  7|    asszony merev tekintettel.~ ~- Mikor a kutya egyszer megzavarodott
117  7|          a mamájával.~ ~Egy este, mikor a mama hazaindult, a temető
118  8|       eleven tüz; aki látta őket, mikor egymásra néztek, azt is
119  8|      fölött.~ ~Egy vasárnap este, mikor a leány megjött a városból,
120  8|           csillag leragyogott rá, mikor utólszor megöntözte este.
121  8|          hó. Az öreg horvát sirt, mikor meglátta; a leány nem sirt,
122  8|        Csodálkozott, de nem félt; mikor a sajka kikötött, már ott
123  8|          a parton. Az megdöbbent, mikor a leányt maga előtt látta
124  8|      kezét az arczára szoritotta. Mikor a fiu odaért hozzá, egyszerre
125  8|   sikoltást hallott maga mögött s mikor hátrafordult, egyedül volt
126  8|         kérdeztem az öreg várőrt, mikor elhallgatott.~ ~- A halász,
127  9|          imádság, a kétségbeesés? Mikor a csontember vigyorgása
128  9|       fagyossá teszi a verőfényt, mikor a levegő minden mozdulása
129  9|      irgalmat, nem ad halasztást. Mikor elkövetkezik az idők teljessége,
130  9|     milyen dultak a vonásai. Csak mikor az ember hörgő zokogással
131  9| elvesztett kedvest magunk elé. De mikor a koporsó födele lezárul
132  9|         egyenkint, hosszu sorban. Mikor az egymás mellé ásott sirok
133  9|    fölcserélte a kis kereszteket, mikor leszurta a sirhoz.~ ~(Vége.)~ ~ ~