Rész

  1  1|               leánya sorsa, aki akkor még szopós gyermek volt s rokonság
  2  1|         millióból a többi öt év alatt még egy másikat. A százezer
  3  1|               egy ilyen bányára, hogy még a legváratlanabb véletlenek
  4  1|           ember, aki bizonyára szolid még az üzleteiben is. Hogy felkölti
  5  1|         lépjen. Bejelenti végre, hogy még ma érte megy, amint legutóbbi
  6  1|         jutott, hogy ez a száz forint még nincs elkönyvelve. Felütötte
  7  1|              hozzá. Az előkelő özvegy még aznap gondjaiba vette.~ ~
  8  1| rendelkezésére, kényeztette mindenki, még Sarolta néni is, az előkelő
  9  1|             leány megmutassa neki, de még jókor eszébe jutott, hogy
 10  1|          fenyvesek zöldje közt, Bella még mindig nyugodtan olvasott.~ ~
 11  1|            tiporni valakit. Nem tudta még, hogy mi van a levélben,
 12  1|     valamennyi: Bella, a hadnagy, sőt még az a pletykás szipirtyó
 13  1|            vagyonát, háztartását, sőt még a testi jólétét is.~ ~Öreg
 14  1|             többé nála.~ ~Attól fogva még csendesebb, még kihaltabb
 15  1|           Attól fogva még csendesebb, még kihaltabb a ház.~ ~Kevesen
 16  1|               nedvei és elfonnyad. Ha még sokáig tart, be fog válni
 17  1|            esett neki a veszteség, de még rosszabbul a bizalmatlanság.~ ~-
 18  1|           attól a maga feje fájni, de még az enyém sem. Miért mondtam
 19  1|             azt a katonát?~ ~Barduvay még idejekorán összeszedte magát.
 20  1|            nem tudta, hogy az életnek még gondjai is vannak s igy
 21  1|            volna. A sok dicséret csak még jobban kihozta sodrából.
 22  1|           csend következett. Barduvay még mindig el volt merülve irásaiba,
 23  1|           átveszi most a kamatokat és még egy kis halasztást ad. A
 24  1|        kérdést:~ ~- Talán ő neki lesz még türelme? Könnyü egy olyan
 25  1|       Barduvay elsápadt. A gyalázatos még dicsekszik vele! Szavakat
 26  1|             akart szólni, de Barduvay még nem fejezte be; visszatért
 27  1|         egyszerüen csak megalkusznak. Még mindig remélte, hogy üzletet
 28  1|             száz évig élt, meghalt. Ő még egészen pária volt: jogok
 29  1|             vén embert, aki imádtam s még el sem bucsuzott. Mikor
 30  1|           alatt, félni lehetett, hogy még meggyilkolja magát.~ ~A
 31  1|               aki talán soha sem sirt még életében, ráborult az öreg
 32  1|             hogy mit fogok tenni, azt még most nem tudom, de nyugodt
 33  1|             intett volna felé, azután még egyszer megölelte az öreget
 34  1|            jogát.~ ~Egy pár óra előtt még csupa akarat, csupa erőszakosság
 35  1|              tartotta magát; s ő, aki még nem ösmert más kötelességet,
 36  1|               kötelék nem füzi, talán még uj czélok is támadnak rá
 37  1|           kevés élettapasztalata volt még, de annyit lehetetlen volt
 38  1|            nincs többé.~ ~Hanem egyet még ő sem tudott meg soha.~ ~*~ ~
 39  2|      vadgerlicze, meg a vadgalamb. De még közel se jöhetett a házhoz
 40  2|     Kisasszony» nem értette a tréfát. Még az erdészt is majd levetkeztették
 41  2|      cserebogarak meg a mókusok közé! Még a templomba se járhat az
 42  2|             leszünk.»~ ~- Igen, mikor még kend sem lesz majd itthon
 43  2|              volna, ugy megváltozott. Még a templomba se nagyon kivánkozott
 44  2|               Kisasszonynyal.~ ~Addig még értette a dolgot Birda Péter,
 45  2|          dolgát. Folyvást otthon ült; még este se szivesen mozdult,
 46  2|               Egyébképen csendes volt még az erdő. A bogár se igen
 47  2|            ajtaját. Nagyon álmos volt még. A mint a gazda bement,
 48  2|           tenni a maga heti körutját. Még feltünik neki a sok lövöldözés
 49  2|               lesz. Nagyon jól van... Még vagy két órája volt. A vadorzók
 50  2|           alszik mindjárt, csak kiszí még egy pipát. Az asszony szépen
 51  2|               kutya nagyon egymáshoz. Még az asszony se veszi észre
 52  2|           rögtön csendes lett minden, még csak egyre fogyó hörgés
 53  2|              Hamar vette a kalapját s még ő sürgette a menyecskét: «
 54  2|         kettőt a padlóra. Majd kiment még egyszer és behozta Urfit
 55  3|               mező következett. Mikor még olyan futkározó gyermek
 56  3|             kis «pipacs» érezte, hogy még a homloka is rózsaszinre
 57  3|               bántotta, hogy az a fiu még ilyen formaságot is szükségesnek
 58  3|              keztyü, aranygombos bot. Még a beszédje se a régi többé.
 59  3|        egyformának egy emberöltön át, még azon is tul. Hát akkor miért
 60  3|              A választás előtt eljött még egyszer a fiatal tudós.
 61  3|             urat? Meg akarta próbálni még egyszer. Nem volt szerencséje,
 62  3|               megakadt rajta utóljára még az «éljen» is.~ ~A veres
 63  3|          számitva a rácskaiakat, akik még csak ezután szavaznak. Azok
 64  3|        szavaznak. Azok messze laknak, még meg sem jöttek, ha jönnek
 65  3|              a vörösek. Azoknak pedig még ott van az erősségök, azon
 66  3|          Tudjuk no, szerencsére, hogy még nem volt késő. Elszólta
 67  3|            Pedig tudhatta volna, hogy még az ellenségére is rászavazna
 68  4|        folyvást, de nem találják. Hát még jobban keresik. Mert a tudománynyal
 69  4|    egykedvüségből született minden.~ ~Még az emberek is csendesvérüek,
 70  4|            már, hogy szeretlek? Van-e még kétség a szivedben?! Ha
 71  4|              akkor csak a halál lehet még bizonyitékom. Sirok a bánattól,
 72  4|        boldogságtól, mert érzem, hogy még többtől már ugy is megszakadna
 73  4|       mindenáron akarja, hogy menjek. Még sem szabad vele ellenkeznem.
 74  4|              szabad vele ellenkeznem. Még megsejtené az okát, pedig
 75  4|            csakugyan el talál jönni s még véletlenül a kezébe kerül
 76  4|             drágám!~ ~- ~ ~VIII. Most még jobban sietek, mint a multkor.
 77  5|           melyben naiv, szinte félénk még a romlatlan kedély, de a
 78  5|            érezzük magunkat. Hiányzik még a tapasztalat, nincsenek
 79  5|               tudnánk már repülni, de még nem merünk.~ ~Tétovázás
 80  5|            önkénytelenül tettem utána még néhány lépést.~ ~Csak mikor
 81  5|         sokkal több tavaszt láthatott még husznál; vagy talán észrevette,
 82  5|         indulva. Megfogta a kezemet s még ő vigasztalt.~ ~- Látja,
 83  5|              ő vigasztalt.~ ~- Látja, még kellemetlenség érheti miattam...~ ~
 84  5|            Hát annyira gyermek volnék még, hogy igy szabad beszélni
 85  5|           meghaljon!~ ~Sohasem láttam még asszonyt ugy nézni, ahogy
 86  5|            volna, de hogy mit mondott még ezenkivül az a két nagy
 87  5|           szóban. A kaczérságot akkor még nem igen ösmertem.~ ~- Oh,
 88  5|      szerethetsz, ahogy tetszik... Ma még a keresztnevemet sem mondom
 89  5|          megoldjam a rejtélyt, aminek még egyetlen szála sem volt
 90  5|               vágya felfakadhat.~ ~Ha még tiz perczig tart ez az állapot,
 91  5|               homályos sejtés küzdött még bennem az erőszakossággal.
 92  5|               csókolja a gyermekeket. Még valaki volt a szobában, -
 93  5|        gyermek ült a földön; a kisebb még csak olyan gügyögő apróság.
 94  6|          utolsó végrendeletét, a mely még nem volt deponálva a törvényszéknél.
 95  6|       sajnálnék akárkit...~ ~- Hát én még mindig csak akárki vagyok
 96  6|         akárki vagyok neked, Alice?~ ~Még eddig sohase merte tegezni.
 97  6|           Brown elpirult. Ez a leczke még neki is sok volt, pedig
 98  6|              Mennyire unalmas! Azután még azt kivánná, hogy szeresse
 99  6|          bizonyos, hogy Garda azontul még illedelmesebben viselte
100  6|          ismeretségnek a történetével még mindig adós volt a társaságnak;
101  6|            irányban vágtatni kezdtem. Még mielőtt megfordultam volna,
102  6|              Brown. Az egyik oldalról még csengett feléje annak az
103  6|              el utjából a matrózokat, még egy másodpercz s a hajó
104  6|              a hajót, melyet a röperő még mindig, bár egyre lassudó
105  6|               aki elemében maradt, őt még mindig mulattatta a dolog
106  7|             csak a nagy szél tartotta még fent az ég forrásait.~ ~
107  7|            Mihály? Magával ment el és még nem jött haza!~ ~- Velem
108  7|        kettőnek eszébe jutott a mult. Még egy pár év előtt azt hitték,
109  7|              lesznek. De akkor Mihály még nem volt erdész, csak segéd.
110  7|              A halvány, barna asszony még sokkal halványabb volt az
111  7|           csak egy évig kellett volna még várniok. Most az az ember
112  7|           kezdett, csak a szél zugott még a fák koronája közt.~ ~-
113  7|               Siessünk, Mihály, talán még nem késő.~ ~A véreb otthagyta
114  7|           elérd! De megállj, ember... még nem vagy ennyire! Ide Szikra!
115  7|           nyomon jár. A rohanó felhők még mindig fenyegettek, de alant
116  7|             csak a magasban kavargott még erősen a lég áramlása.~ ~
117  7|       rettentő látományokat, de akkor még sokkal inkább látta. Fel-felsikoltott
118  7|            asszony odament hozzá.~ ~- Még mindig nem bocsátott meg
119  7|             Szikra jobb, mint maga, ő még szeret minket.~ ~Az erdész
120  7|            jusson eszébe, hogy hozzám még egyszer kegyetlen legyen!...~ ~-
121  8|          meglátta, hogy a brazzerában még egy nő is ül.~ ~Csodálkozott,
122  8|               kellett.~ ~A kormánynál még mindig a horvát leány ült,
123  8|         tenger jól elrejtette titkát, még a helyet sem mutathatta
124  9|              Gergelyék, haragusztok-e még egymásra? Él-e még szivetekben
125  9|      haragusztok-e még egymásra? Él-e még szivetekben a gyülölködés,
126  9|           hogy gyilkolni jött.~ ~Este még egészségesnek látszott a
127  9|              a piczi száj széle mozog még remegve; csupa esdeklés,
128  9|               büntető ostorával, hogy még a lelken is véres nyom marad
129  9|            volna tenni, hogy elmondja még egyszer az esti imádságot:~ ~«
130  9|            nyitva van, addig a halott még a világé, azoké, akik szerették.
131  9|         jobban érte. Azután elmondtak még egy Miatyánkot s egyszerre
132  9|         néztek volna. Az esztelen gőg még a közös gyászban, az irtózatosan
133  9|            Balázsék, Zsibói Gergelyék még az emlékezet adójának a