Rész

  1  1|               bizott ezzel a becsületére. Ugy adta át neki egész vagyonát, -
  2  1|                  az ezrek. A hatóság csak ugy tessék-lássékképen avatkozhatott
  3  1|            rendszerint megcsókolta kezét, ugy vette el tőle a süteményt
  4  1|                    Nem is bánt vele többé ugy, mint gyermekkel szokás,
  5  1|                 ragaszkodott Barduvayhoz. Ugy tekintette, mint jóltevőjét.
  6  1|           beleavatkozzék a szive dolgába. Ugy járt végre, mint a mákonyevő,
  7  1|             pillanatban feltalálta magát. Ugy rémlett neki, hogy közte,
  8  1|                  összeszoritotta kezében, ugy ment végig néhányszor a
  9  1|              levél rövid volt és tartalma ugy nehezedett rá, mint egy
 10  1|                időben...»~ ~Barduvay Ádám ugy érezte, mintha egy iszonyu
 11  1|                  a szive meg nem szólalt, ugy beszélt a dologról, mintha
 12  1|              hadnagyocskának!...~ ~Hogyha ugy volna!... ha csakugyan a
 13  1|                  a szomszédos telkektől s ugy be volt ültetve fával, cserjével,
 14  1|                   vette a siró porontyot, ugy kisérte gyalog a koporsót.
 15  1|           belépett a házba, az öreg Éliás ugy felugrott deszkapadjáról,
 16  1| szolgálatkészséggel fogta kézen vendégét, ugy vezette be a szobájába.
 17  1|                   fanyar arczot vágott és ugy tett, mint aki boszankodni
 18  1|                        Nem értem.~ ~- Hát ugy van az, Ádám ur: az ember
 19  1|           summa-summárum a kamatok nélkül ugy tizezer forint. Az a birtok,
 20  1|                   és annyit mondott: vagy ugy!...~ ~Barduvay megrezzent
 21  1|              egész vagyonomat.~ ~Barduvay ugy tett, mintha nem hallgatna
 22  1|                    hogy hallgasson. Éliás ugy tett, mintha nem vette volna
 23  1|                  katonatiszttel, akinek - ugy hitte - lesz annyi esze,
 24  1|               hogy néhány perczre lássam, ugy mentem tovább a dolgomra...~ ~
 25  1|                 és fölemeltem a levegőbe, ugy csókoltam meg; mikor este
 26  1|               szépen tudta magát viselni. Ugy megszégyeltem, mikor megtanitott
 27  1|                  belőle; finom és kényes. Ugy féltem mindig, mikor azzal
 28  1|             dolgozik többet; a szemét meg ugy forgatja kiki, ahogy akarja. ...
 29  1|               megláttam a karján, amelyik ugy feszült párnásan, gödrösen,
 30  1|               szivéhez szoritott valamit, ugy várta a halált! ...Leszurtam
 31  1|                 gyermek, aki a mi vérünk, ugy ránk mosolyog!... Bárányt
 32  1|          gyengéden vállára tette a kezét, ugy kérdezte meg:~ ~- Mi lett
 33  1|                   tenne arra, amit állit, ugy kiáltotta érczes, kemény
 34  1|                 semmit a nemességére. Nem ugy nevelték, hogy ambicziója
 35  1|              veszélyben forgó czimeréért. Ugy volt vele, mint az egészséggel,
 36  1|                  itt van most is, csaknem ugy, mint akkor: ihol a szenvedések
 37  1|                   Nem hiába neveltelek én ugy; hagytalak sanyarogni, hogy
 38  1|                    felment a terhekre; te ugy maradtál, mint az ujjam;
 39  1|                  volt rá ez a tudat, mert ugy hitte, hogy egy véletlen
 40  1|                   esdekel hozzá a halott; ugy rémlett neki, hogy hangok
 41  1|                  akarja!... Az anyám, aki ugy szeretett minket!... Hadd
 42  1|               édesanyám arczképe sugta... Ugy is fog történni!...~ ~A
 43  1|                   nagyon sürgős munkát.~ ~Ugy látszott, hogy elmult a
 44  1|               magukhoz vegyék és amig él, ugy tekintsék, mint családtagot,
 45  2|              nevét is elfelejtette volna, ugy megváltozott. Még a templomba
 46  2|              magában imádkozni, mint hogy ugy megváltozott az asszony
 47  2|                   szerencse volt az, hogy ugy el voltak dugva az emberek
 48  2|               bement, lefeküdt ujra. Csak ugy a dunna alól csicseregte
 49  2|                  A vadorzók rendesen csak ugy 8-9 óra közt jelentkeztek.
 50  2|                   a két kakasát felhuzta, ugy lépett be a kapun. Néhány
 51  2|           pitvarba, onnan a szobába. Azok ugy néztek rá meghökkenve, mint
 52  2|                  hatolt el a házig, de ők ugy álltak ott megvilágitva
 53  2|                  szinén mindenütt. A lova ugy került haza tépett kantárral.~ ~
 54  2|                 fekete füstös romok ma is ugy veszik körül a sirt, hallgatagon,
 55  3|                 volt, akinek minden tagja ugy domborodott ki, mintha el
 56  3|            gyürübe a haját, akkor is csak ugy futkároztak együtt a bogarak
 57  3|                  vagy lódobogást hallott, ugy elöntötte a vér az arczát,
 58  3|                 De jó, gondolta, hogy nem ugy nyitott be, mint valamikor
 59  3|                közel van a szivéhez, hogy ugy nevezze?~ ~Mikor az előkelő
 60  3|                   rágondolt, akkor mindig ugy látta maga előtt, rakonczátlanul
 61  3|                 leendő apósa kivánja.~ ~- Ugy, hát az apósa?!... Gratulálok
 62  3|      megkapaszkodott az ablakpárkányában, ugy remegett, mint a nyárfalevél.~ ~-
 63  3|                  Megvallom, hogy azért.~ ~Ugy értette, hogy akkor gazdag
 64  3|         bizottságnak; a fehér tollas csak ugy szállingózott odakint, ahogy
 65  3|              magasra tartotta a kalapját, ugy kiabálta már messziről:~ ~-
 66  3|                 meg a harmadik, negyedik, ugy jött a többi. Fehér toll
 67  3|              italt, bankot, kalapot; csak ugy hajadonfőn iramodott neki
 68  3|           használt az semmit; utoljára is ugy maradt a helyszinén, megropogtatva
 69  3|                járogat körülötte, de csak ugy kapja meg, ha lesz valami
 70  3|                  kötötte.~ ~Az öreg nemes ugy érezte, hogy nagyon melegszik
 71  3|                pedig nem akarta elárulni. Ugy tett, mintha a tömeg közt
 72  3|                 kint van a temetőben.~ ~- Ugy? no majd megvárjuk...~ ~
 73  4|               érzem, hogy még többtől már ugy is megszakadna a szivem;
 74  4|            üdülésre. Azután, lelkem, ő is ugy akarja. Belátod, ugy-e,
 75  4|                  mostanig? Hisz azt tudod ugy is, hogy nagyon szeretlek.
 76  4|                lemegy a könyökéről a bőr, ugy udvarolna.~ ~Gondolhatod,
 77  4|                  a nyakamról, tudod, ahol ugy szeretsz csókolni. Te bolondos!
 78  4|                 napja hallgatok. De mikor ugy félek?! Azután nem is hiszed,
 79  4|                Este ki is vagyok fáradva, ugy, hogy alig hajtom le fejemet
 80  4|                 szabad csinálni, hát csak ugy két-három szál czigánynyal
 81  4|                 haszontalan emlékek? Azok ugy sem fognak bennünket jobban
 82  5|              irányban vezetett bennünket. Ugy tetszett, mintha sietős
 83  5|                 ami betakarta a fejét is, ugy, hogy arczából alig maradt
 84  5|               Sohasem láttam még asszonyt ugy nézni, ahogy ez az ábrándos
 85  5|                  jó minekünk itt lenni.~ ~Ugy kell lenni, hogy valami
 86  5|               leült; én szorosan mellé.~ ~Ugy tetszett, hogy mondani szeretne
 87  5|               elindultam a Dunapart felé. Ugy dobogott a szivem, hogy
 88  5|                   anyámra, a kis hugomra. Ugy rémlett, mintha egy csöppet
 89  5|                  futottam. Ezuttal igazán ugy, mint a gyermek. Az emberek
 90  5|            toronyórája hatot ütött, éppen ugy, ahogy a Ponson- meg a Montapin-féle
 91  5|                  titka van.~ ~Mindez csak ugy hirtelenében villámlott
 92  5|                vonzás huzott volna utána, ugy követtem, hol gyorsan, hol
 93  5|                csengő, bübájos hangját és ugy rémlett, hogy ott van előttem
 94  5|                     Mint a vonagló féreg, ugy vergődött magánkivüli állapotban
 95  6|                   némely asszonyban, hogy ugy gyötör egy férfit, a hogy
 96  6|              óczeán közepéből. Megyek, ha ugy akarja.~ ~Felállt és megindult
 97  6|              Kedves uramöcsém, - mondá, - ugy látszik, feledi, hogy nagynénje
 98  6|                régi végrendelettel, amely ugy intézkedett, hogy a milliós
 99  6|           direktor; a vagyon pedig maradt ugy, a hogy volt, együtt. Legfeljebb
100  6|                  a nagynéni jogánál fogva ugy bánjék Brownnal, mint egy
101  6|                 volt, melyet aranyos haja ugy körülfolyt, hogy alig látszott
102  6|                   nem tehetett róla, hogy ugy bolondult azért a szoborarczért...~ ~
103  6|                  a kezéből. A kártyalapok ugy röpködtek szét a hajón,
104  6|              Miután pedig semmi sem hozza ugy össze az embereket, mint
105  6|           harmadik napon már valamennyien ugy tekintették egymást, mint
106  6|             minthogy a hajó foglya lévén, ugy se lendithetett rajta semmit.
107  6|               hanem angol, a nevem Brown. Ugy járok-kelek ebben az öltözetben,
108  6|        fürdőhelyen. Nem akar rám ösmerni, ugy tesz, mintha nem ő lett
109  6|                  összeszoritotta a fogát, ugy sziszegte: Karamba! Signor
110  6|              szócsövet csinált a kezéből, ugy kiáltott fel a hajóra messziről:~ ~-
111  6|              angol utasé a dicsőség, a ki ugy halt meg, mint egy igazi
112  7|                    ami örökké fáj és amin ugy sem lehet többé segiteni.~ ~
113  7|                  nagymamájához, a faluba, ugy szaladt fel onnan a Mihály
114  7|               birni. Alig tudták követni, ugy futott le a völgybe, ahonnan
115  7|                férfival. Haja megbomlott, ugy csüngött le a derekáig;
116  7|            esőköpenyeget ledobta magáról, ugy állott előtte könnyü ruhájában,
117  8|          felkapaszkodott az apja nyakába, ugy ölelte meg.~ ~- Száz rózsatő
118  8|                   az asszonyok szokták.~ ~Ugy ment le Fiuméba.~ ~A halász
119  8|              vitorla tünt fel a tengeren, ugy várta be a sajkát a fordulónál.~ ~
120  8|                 felelte.~ ~A horvát leány ugy érezte, mintha kést döftek
121  9|                nem a gazdája küldte, csak ugy magától jutott eszébe, hogy
122  9|         szétmarczangolja a homlokát, mert ugy érezte, hogy levegőre van
123  9|                azonkivül, ami az ő lelkét ugy összefacsarja?~ ~Verőfényes
124  9|        angyalkának, akinek a földi részét ugy siratja itt lent egy pár
125  9|           megtörve összetették a kezöket, ugy imádkoztak bensőleg, lelkükből.~ ~