Rész

  1  1|             mely inkább kérő volt, mint parancsoló, - a zárdába
  2  1|       akiről nem beszéltek máskép, mint egy okos szentről. Nem meddő
  3  1|           van a gyermeke öröksége, mint az árvapénztárakban, ahonnan
  4  1|         tervei messzemenők voltak, mint egy hadvezéré, s azzal biztatta
  5  1|     gyermekkora óta ismert s aki - mint valami manó - mindig olyankor
  6  1|          aki nem ugrott a nyakába, mint eddig, hanem lesütötte előtte
  7  1|            is bánt vele többé ugy, mint gyermekkel szokás, és miután
  8  1|       Barduvayhoz. Ugy tekintette, mint jóltevőjét. Vonzalmának
  9  1|      Egyébiránt nagy és erős volt, mint egy akrobata s nem igen
 10  1|            senki más nem gondozta, mint a természet, sokkal szebbnek
 11  1|          szebbnek látja az életet, mint eddig akárhol. Csodálkozott,
 12  1|           miért van. Olyan embert, mint Barduvay Ádám, a kinek egész
 13  1|          tervét s bár érezte, hogy mint hatalmasodik el fölötte
 14  1|           dolgába. Ugy járt végre, mint a mákonyevő, aki lassankint
 15  1|          sohasem látták másképpen, mint okos nyugalmával, azokra
 16  1|            emberből a maga részét, mint az a másik, talán tetszetősebb
 17  1|       hadnagynak adósságai vannak, mint legtöbbnyire minden tisztecskének.~ ~
 18  1|          nem volt sürgősebb dolga, mint ezeket az adósságokat a
 19  1|        tartalma ugy nehezedett rá, mint egy kinos álom. Az az egyetlen
 20  1|       tölgyfái alatt. Felültették, mint egy gyermeket; vak volt
 21  1|        háza, csendes és elhagyott, mint egy kolostor. A ház ajtaja
 22  1|        ismét kihalt lett a tájéka, mint azelőtt volt.~ ~Éliást nemsokára
 23  1|      nemzedék előtt nem más Éliás, mint egy vén zsugori, akinek
 24  1|          tartják, hogy olyan koru, mint a bibliai vének.~ ~Pedig
 25  1|        Pedig a haja alig deresebb, mint egy emberöltő előtt; mozgása
 26  1|         arczot vágott és ugy tett, mint aki boszankodni szeretne,
 27  1|            ki nem mászik belőle. A mint egy kicsit megszoritják
 28  1|          éves volt. Nem csinosabb, mint akárhány bajtársa, de csupa
 29  1|           ég felé forgatta szemét, mint aki nagyon meg van hatva
 30  1|           akartam egyebet mondani, mint hogy egy olyan elkényeztetett
 31  1|            ma már nem jelent mást, mint nemességet. De az én apám
 32  1|          anyám nevét viselem, akit mint ősi családja utolsó sarjadékát
 33  1|            volt, mikor megnősült s mint ezredes halt meg.~ ~A két
 34  1|         mikor megszületett; sötét, mint az édesanyjáé; meg kicsinyke,
 35  1|           okosan, játszottam vele, mint egy pesztonka, hazaszaladtam
 36  1|           nézett az athlétára, aki mint a pelyhet, oly könnyen vitte
 37  1|         hagyott el és neki mentem, mint egy fenevad. A cseléd orditott;
 38  1|    elkezdett sirva beszélni hozzá, mint egy eszelős:~ ~- Te menyországom,
 39  1|        mely olyanná tette a képet, mint egy imádság. A festő, hogy
 40  1|               Barduvay olyan lett, mint a fal.~ ~Rábámult az öreg
 41  1|         czimeréért. Ugy volt vele, mint az egészséggel, amit soha
 42  1|          van most is, csaknem ugy, mint akkor: ihol a szenvedések
 43  1|            alakja olyanforma volt, mint egy kivájt kéreg, az ember
 44  1|         athletán meglátszott, hogy mint éli magát bele lassankint
 45  1|          akartam, hogy pária légy, mint az én fajom, akinek bünül
 46  1|         terhekre; te ugy maradtál, mint az ujjam; mióta felcseperedtél,
 47  1|           ösmert más kötelességet, mint amit a saját czéljai irtak
 48  1|       ahhoz az időhöz, mikor Éliás mint gyermeket egy üzletbe vitte,
 49  1|        pedig már magában is annyi, mint a siker. Lehetetlen, hogy
 50  1|           tudatára, mely eddig is, mint egy Damokles-kard függött
 51  1|  társadalomban elfoglalt helyökre, mint születésök: most rosszabbnak
 52  1|             aki csak olyan vagyok, mint egy magányos fa a hegytetőn?
 53  1|          kertész szintén aláirtuk, mint tanuk; a kocsis nem tud
 54  1|            amig él, ugy tekintsék, mint családtagot, amit egyébiránt
 55  1|    higgadtan és világosan beszélt, mint a hogy csak egy épelméjü
 56  1|          uj szerzetes, az «óriás», mint a hegy-lakók nevezik.~ ~
 57  2|      hetekig sem jön össze mással, mint az erdészszel, akivel dolga
 58  2|            most már körülötte más, mint az igazi vadgerlicze, meg
 59  2|        menjen ő magában imádkozni, mint hogy ugy megváltozott az
 60  2|            széthányva? Semmi. De a mint a kis kapun be akart lépni,
 61  2|           Nagyon álmos volt még. A mint a gazda bement, lefeküdt
 62  2|         ugy néztek rá meghökkenve, mint egy kisértetre.~ ~Az erdész
 63  2|           bömbölt iszonyu tüdővel, mint egy gőzgép.~ ~Azok megriadva
 64  2|        megvilágitva az éjszakában, mint egy-egy czéltábla.~ ~Két
 65  2|         körül a sirt, hallgatagon, mint valami boszorkánymauzoleum.~ ~ ~ ~
 66  3|         idejét. Szabadon nőtt fel, mint a pillangó, melyet naphosszat
 67  3|           hogy nem ugy nyitott be, mint valamikor régen! Pedig bántotta,
 68  3|    ablakpárkányában, ugy remegett, mint a nyárfalevél.~ ~- Köszönöm
 69  3|    nyolczvannal voltak kevesebben, mint a vörösek. Azoknak pedig
 70  3|          fogai fölé, olyat szólva, mint mikor pukkantót sütnek el
 71  4|      irásban kell az én szerelmem, mint jó uzsorásnak a váltó? Jól
 72  4|            Most még jobban sietek, mint a multkor. Csak öt perczem
 73  5|        valakit gyermeknek tartani, mint fiatal embernek. A melyben
 74  5|      közeledünk egy nőhöz másként, mint félénk tisztelettel. Tervszerüségről,
 75  5|    odacsuszott, odahajlott hozzám, mint egy kis kigyó, mint egy
 76  5|        hozzám, mint egy kis kigyó, mint egy szelid galamb.~ ~- Mi
 77  5|         meg, ha te szeretni fogsz, mint a nővéredet.~ ~Félig önkivületben
 78  5|             hogy jobban szeressem, mint őket, a drágáimat!~ ~Jaj
 79  5|      futottam. Ezuttal igazán ugy, mint a gyermek. Az emberek utánam
 80  5|           szivemben, hogy éreztem, mint dühöng bennem a féltékenység,
 81  5|          egyszerre felsivalkodott, mint egy hiéna: «Oh a gazember!»~ ~
 82  5|           Megállott s észrevettem, mint iparkodik az egyensulyt
 83  5|           volt előttem valamennyi, mint egy megrenditő szoborcsoportozat,
 84  5|            ember odacsuszik hozzá, mint egy megvert kutya; reszketve,
 85  5|             Te angyal! te Isten!~ ~Mint a vonagló féreg, ugy vergődött
 86  5|           nem hagyott bennök mást, mint a megalázkodás mélységes
 87  6|        levegő tengerében, magasan, mint egy alpesi kondor. Köröskörül
 88  6| pillanatban nem volt mellette más, mint rendes kisérője, mr. Brown,
 89  6|             a ki olyan volt éppen, mint az árnyéka, nem maradt el
 90  6|            évvel született később, mint ő. Mikor a nagybátyja, mr.
 91  6|            éppen annyi évet éltek, mint a jó öreg egymagában. Igy
 92  6|           előbb, hogy ér-e annyit, mint a nagybátyja ért.~ ~Mr.
 93  6|         fogva ugy bánjék Brownnal, mint egy gyermekkel. Porolt vele
 94  6|      dudoros ruhájában olyan volt, mint egy hajlós águ bokor, melyből
 95  6|          más időtöltésök nem volt, mint a csevegés: mintha egy kicsit
 96  6|            röpködtek szét a hajón, mint egy tuczat zöldhátu lepke.
 97  6|            ugy össze az embereket, mint az unalom: a «Leviathan»
 98  6|           ugy tekintették egymást, mint régi ismerősöket.~ ~Mindössze
 99  6|       negédesen meghajtotta magát, mint aki tudja, hogy érdeklődést
100  6|            okoz nekünk olaszoknak, mint Algir a francziáknak.»~ ~
101  6|             a ti ellenségtek közt, mint a madár. Külömben nem ölök
102  6|          bocsánatot. Összeszidott, mint egy gyermeket, valóságosan
103  6|        ütött és azt mondta: olyan, mint egy spanyol!... A kis kaliforniai
104  6|         ember küzdelme a habokkal; mint két fekete pont, közeledett
105  6|          nézte, hogy a mentőcsónak mint siklik végig az oczeánon.
106  6|           a czápa, mely egyenesen, mint a repülő nyil, furta magát
107  6|          futkározott jobbra-balra, mint egy kalitkába zárt párducz,
108  6|       dicsőség, a ki ugy halt meg, mint egy igazi hős!~ ~Duval sóhajtott:~ ~-
109  7|            a sápadt, barna asszony mint siet az öles férfi nyomában;
110  7|          meg kellett volna jönnie, mint ahogy én onnan elindultam.~ ~-
111  7|           előtte könnyü ruhájában, mint egy szobor. Szeme villámokat
112  7|         erős ember sápadtabb volt, mint az a holttest, melynek eltorzult
113  7|        Lássa, Mihály, Szikra jobb, mint maga, ő még szeret minket.~ ~
114  8|      borongással ül meg a sziklán, mint valami vén sas, melynek
115  8|       megpattant a bimbó, fehéren, mint a hó. Az öreg horvát sirt,
116  8|           A halász nem várta most, mint rendesen szokta; a leánynak
117  8|          sok apró brazzera uszott, mint a sirály. Ameddig éles szeme
118  8|          fonnyadt, sápadt a leány, mint az a bimbó, a melyet letört
119  8|        kellett vonni a vitorlát. A mint a legény elkészült vele,
120  9|          nem tudtok egyebet tenni, mint sirni és jajgatni, ahogy
121  9|             talán nem is volt más, mint a kimerülés a játszadozásban.
122  9|            egyre tünnek a perczek, mint a lehulló porszemek. A kór
123  9|          és görnyedezett a földön, mint egy elitélt, akinek a számára
124  9|            többé másban változása, mint az enyészet kifejlődésében.
125  9|           maradna más példaadójok, mint az ördög?!...~ ~A temető