Rész

  1  1|            év mult el azóta, hogy a kis leány apja a karjai közt
  2  1|      haldoklót aggasztotta anyátlan kis leánya sorsa, aki akkor
  3  1|        teste, lelke.~ ~De a szegény kis árvának nem sok fogalma
  4  1|    felhasználta az időt, amelyben a kis leány vagyona az ő kezében
  5  1|             érte sietett, a kaczagó kis leány helyett egy piruló
  6  1|             hogy mit változott az a kis leány néhány hét alatt s
  7  1|         lapultak meg valamennyien a kis leány körül, aki nem sejtette
  8  1|         ugyanaz a kéz volt, amely a kis hadnagy váltóit kiállitotta.~ ~ ~ ~
  9  1|            valami anyai ágon maradt kis örökségről, hanem az már
 10  1|           régibb levél ez, melyet a kis leány csak ereklyeként őriz,
 11  1|        levél minden szavát.~ ~«Édes kis Bellám! - irta a hadnagy -
 12  1|           leánynak egyebe is lesz a kis ingatlannál. Barduvay, miután
 13  1|          hogy nincs semmi vére. Egy kis szopóst ringatott a karján,
 14  1|          ringatott a karján, s ha a kis ember néha felsirt, gyöngéd
 15  1|       koporsót. Mikor visszajött, a kis gyermek nem volt többé nála.~ ~
 16  1|        család, anyai részről valami kis birtok, egyéb semmi. Hallja,
 17  1|            forint adósság egy olyan kis katonatisztnek! Soha ki
 18  1|      makacskodni talál?... Az ilyen kis leány csupa fellengősség.~ ~-
 19  1|            kivágja magát.~ ~- Azt a kis váltót szeretném rendezni, -
 20  1|         most a kamatokat és még egy kis halasztást ad. A legközelebbi
 21  1|           Akkor kivett zsebéből egy kis üveget és a halálsápadt
 22  1|             pótoljam az anyját...~ ~Kis gyermek volt, mikor árván
 23  1|            van az én mamám? Elment, kis leányom, hanem majd visszajön;
 24  1|            elmentem hazulról, olyan kis bolond volt, hogy megcsiptem
 25  1|          nem azt hittem, hogy olyan kis baba marad mindig?~ ~Másnap
 26  1|           szemekről, fehér arczról, kis puha kezekről; azt mondom
 27  1|           én azt, hogy mi sor vár a kis leányomra és meg akartam
 28  1|           volt.»~ ~Éliás megint egy kis szünetet tartott. Az egyre
 29  1|         hunyva; az a duzzadó, piros kis szája beesve, megkékülve!...
 30  1|           egy piros arczu, gömbölyü kis fiu aludt, szeliden, édesen.~ ~
 31  1|       Éliáson erőt vett az érzés. A kis bölcsőről a nagy emberre
 32  1|       operálták és abba belehalt; a kis fiura aki éppen a fogzással
 33  1|             adtam rá...~ ~A leányom kis fiával a temetőben maradtam
 34  1|            mégis csak rákezdett egy kis keserves sirásra, mert megéhezett
 35  1|   egészségben gyorsan gyarapodott a kis pseudo Barduvay Ádám.»~ ~
 36  1|      tulvilági fényességet áraszt a kis tó vize, melyből egyszerre
 37  1|           első dolga volt, hogy egy kis bokrétát kössön gyámjának.
 38  2|       épitettek a vágás szélére egy kis házat a kerülő számára,
 39  2|            hogy van az embernek egy kis vagyona; Birda meg elvette
 40  2|    ballagunk haza; lesz idekint egy kis majorságod, ad tán az Isten
 41  2|              Hisz nekem is kell egy kis pihenő. Éjjel meg ugyis
 42  2|      széthányva? Semmi. De a mint a kis kapun be akart lépni, ott
 43  2|          semmit. Egyszerre csak egy kis csettenés szólt, mintha
 44  2|       végsőt vonaglik: lelőtték egy kis buldogg-revolverrel.~ ~Puskájának
 45  3|       PIPACS KISASSZONY.~ ~Gömbölyü kis leány volt, akinek minden
 46  3|     kisasszony, hanem piros pozsgás kis parasztleány, akinek az
 47  3|        volna a szemét, hanem a szép kis szöszke gyerkőczöt nem bántotta;
 48  3|          csak irhatna néha. Szegény kis «pipacs» egyre pirosabb
 49  3|           két betü: «Dr.»~ ~Szegény kis «pipacs» érezte, hogy még
 50  3|          egyre kiabálta: «Hol vagy, kis pipacs? merre jársz, kis
 51  3|            kis pipacs? merre jársz, kis pipacs?»~ ~Pedig a leány
 52  3|               Gratulálok öcsém!~ ~A kis «pipacs» megkapaszkodott
 53  3|         gondolta hozzá:~ ~- Szegény kis leányom!...~ ~A «pipacs»
 54  3|          nagy mulatsága. Ha egy-egy kis csapat elvonult előtte,
 55  3|            lélek a faluházához; egy kis pénzt hozott a szegényeknek;
 56  4|              nagy szükségem van egy kis üdülésre. Azután, lelkem,
 57  4|        Nesze, itt küldök megint egy kis hajat, meg egy szál négylevelü
 58  4|            négylevelü lóherét. Ez a kis haj onnan való a nyakamról,
 59  4|      tetszik önnek. Vagy csak olyan kis tréfa az egész? Talán próbára
 60  4|             ne lehetne önnek is egy kis szórakozása?~ ~Hisz’ annyira
 61  4|         aligha kerülök vissza az én kis fészkembe.~ ~De ugy-e kedves,
 62  5|       lennék, ahol mindenfelől ez a kis lilakék gyönyörüség mosolyog
 63  5|         odahajlott hozzám, mint egy kis kigyó, mint egy szelid galamb.~ ~-
 64  5|         többet annyit az anyámra, a kis hugomra. Ugy rémlett, mintha
 65  5|        leszek miatta az anyámhoz, a kis hugomhoz!... Képes lennék
 66  5|         benne minden ideget, minden kis véredényt, amiből a szerelem
 67  5|            az ő hangja, meg egy pár kis gyermek gagyogása vegyült
 68  5|                Mellette két szegény kis gyermek ült a földön; a
 69  5|   szenvedések kegyetlen nyoma finom kis arczukon. Az öreg nőcseléd
 70  5|          süteményt kinálva a tátogó kis fecskefiókáknak.~ ~S a küszöbön
 71  5|          szabad legyen ő érettök, a kis angyalokért elfogadnom...
 72  5|        mélységes gyötrelmét. Azután kis puha kezével megsimogatta
 73  5|          hát! Vagy nem kell a te hü kis feleséged?~ ~A nagy bünös
 74  5|            a boldog házasok, a szép kis gyermekek, akikre oly gyönyörrel
 75  6|         Fülig szerelmes volt abba a kis sárga asszonyba, aki, éppen
 76  6|    nagybátyja ért.~ ~Mr. Brownt nem kis mértékben lepte meg ez az
 77  6|            szekrényébe.~ ~Egyszer a kis sárga asszony megsokalta
 78  6|             mind igaz az, amit ez a kis kanári madár csicsereg,
 79  6|         hangzott boszusan az ideges kis ajkról.~ ~A szegény angol
 80  6|            Brown valóságos védője a kis sárga asszonynak s igy olyan
 81  6|        felém közeledni. Mögötte egy kis facsoport volt s attól tartván,
 82  6|              mint egy spanyol!... A kis kaliforniai sárga rózsa
 83  6|           mintha egy félig elmerült kis csónakot himbált volna az
 84  6|          volt győződve róla, hogy a kis ujjával meg fogja ölni a
 85  6|            előtte. Szája szélén egy kis fehér hab volt.~ ~A spanyol,
 86  7|             ahol az asszony lakott, kis kitéréssel utba esett; elmentek
 87  7|           ott érez az ölében, amint kis piros szájával szijja szivéről
 88  7| megtántorodott a csapás alatt. Az a kis kéz nem sok kárt tett benne,
 89  7|             nyafogással nyaldosta a kis gyermek kövérkés karjait.~ ~
 90  7|             örömteljesen vihogott a kis gyermek felé, a ki kaczagva
 91  7|                 Nézz ide, Mihály, a kis fiam szólit!~ ~Csakugyan
 92  7|            Mi’áj! - kiabált egyre a kis fiu és egyik kezével a bozontos
 93  7|    mutogatott, mely nagyokat ugrott kis gazdája felé a levegőben.~ ~ ~ ~
 94  8|           kősziklák tetején van egy kis horvát falu, a neve Terssatto.~ ~
 95  8|           lesi a verőfényben játszó kis legyet s a bástya falrepedéseiből
 96  8|     megtörik a várőr némasága s egy kis történetet mond el arról
 97  8|          kőlapról, valahányszor egy kis fehér vitorla tünt fel a
 98  8|         dobálta a szél, s a hitvány kis jármü közel volt hozzá,
 99  9|        látszott a két gyermek. Az a kis bágyadtság, ami gyöngéd
100  9|              akit sietve hivtatok a kis betegekhez, egy hideg árnyékon
101  9|  difteritisz nem irgalmaz azoknak a kis angyaloknak, akik üdvösséget
102  9|           Zsibói Gergelyék egyetlen kis fia haldoklik.~ ~A mamák
103  9|      ugyanegy órában temették a két kis halottat.~ ~A harangok mind
104  9|          egylet embere és rátette a kis viaszbáb-halottakra a koporsó
105  9|            borultak zokogva a maguk kis koporsójára.~ ~Megindult
106  9|           sirásó a hóna alá vette a kis koporsókat s vitte előre.
107  9|            egyik sirásó fogta a két kis keresztet s bamba közönynyel
108  9|             előtt. Földiszitették a kis keresztfát, körülvették
109  9|         telt bele egy hét s a másik kis halmon is aranyfeliratos
110  9|         temetéskor és fölcserélte a kis kereszteket, mikor leszurta