Rész

 1  1|                                I.~ ~Barduvay Ádám az asztalnál ült és
 2  1|         emberben, - a sziv pihen.~ ~Barduvay Ádám megirta az utolsó levelet
 3  1|     dörmögte utközben.~ ~Csakugyan, Barduvay Ádám áldott ember volt,
 4  1|             tett tanubizonyságot.~ ~Barduvay megmutatta, hogy igaza volt
 5  1|         több becsületességet?!...~ ~Barduvay, a milliomos, rágyujtott
 6  1|          lapban ezt lehet olvasni: «Barduvay Ádám, a nemes adakozó, az
 7  1|       szórja ki a pénzt az ablakon. Barduvay Ádám jól tudta, hogy bejön
 8  1|           éppen tizenhat esztendős. Barduvay későn tudta meg, hogy egy
 9  1|        lesütötte előtte a szemét.~ ~Barduvay először életében érezte,
10  1| felfedezésre nagy lármát csapnának. Barduvay Ádám hallgatott és megcsinálta
11  1|           Ma itt volt a terminus.~ ~Barduvay befogatott, megmutatta magát
12  1|            gyönyörrel töltötte el s Barduvay, nehogy ezeket az apró kedveskedéseket
13  1|         hordott a levegő.~ ~Egyszer Barduvay nyári lakásának kiterjedt
14  1|          vette.~ ~A leány olvasott, Barduvay nézte. Ez az ember, akit
15  1|             van. Olyan embert, mint Barduvay Ádám, a kinek egész élete
16  1|             fujt, amerre Bella ült. Barduvay sóváran leste, hogy mikor
17  1|         Tantalus gyötrelmeit. Pedig Barduvay izről-izre falta föl tekintetével
18  1|            jutott a czimzetthez, de Barduvay nem emlékezett rá, hogy
19  1|        mindig nyugodtan olvasott.~ ~Barduvay kivette zsebéből a lopott
20  1|                              III.~ ~Barduvay, a finom ur, aki sohasem
21  1|        ismét a szokott időben...»~ ~Barduvay Ádám ugy érezte, mintha
22  1|            a kiváncsiság elől...»~ ~Barduvay nem olvasta tovább. Valami
23  1|             lesz a kis ingatlannál. Barduvay, miután milliomos lett,
24  1|     Jelentették, hogy be van fogva. Barduvay lement és mialatt a keztyüjét
25  1|  katonatisztnek szinét sem látta.~ ~Barduvay megmondta neki, hogy hova
26  1|             évődött a szeretőjével. Barduvay Ádám, a milliók ura, megirigyelte
27  1|        idehaza megkeressék.~ ~Mikor Barduvay Ádám belépett a házba, az
28  1|              milyen szerencse!...~ ~Barduvay egy darabig hagyta, hogy
29  1|        akart menni a vendégszobába, Barduvay Ádám nem engedte:~ ~- Jobb
30  1|                nehéz vagyok már.»~ ~Barduvay megelégelte a formaságot,
31  1|          belepirult a lelkesedésbe. Barduvay nyugodtan hallgatta.~ ~-
32  1|           csinálta a maga dolgát.~ ~Barduvay elgondolkodott. Tizezer
33  1|            hogy a levegőnek beszél: Barduvay nem hallgatott rá, arczkifejezése
34  1|             mondott: vagy ugy!...~ ~Barduvay megrezzent és amint tekintete
35  1|            mért nem mondta előbb?~ ~Barduvay megfogta a kezét.~ ~- Nem
36  1|            gyülöli azt a katonát?~ ~Barduvay még idejekorán összeszedte
37  1|            a leány beleavatkozik?~ ~Barduvay vállat vont.~ ~- Majd kiábrándul.
38  1|             van itt, - dünnyögte.~ ~Barduvay meg Éliás egymásra nézett.
39  1|            tekintetével: bejöhet-e? Barduvay felelt neki: igen. És mialatt
40  1|            s hogy az a valaki éppen Barduvay; de már mindegy, azért katona,
41  1|              az egész vagyonomat.~ ~Barduvay ugy tett, mintha nem hallgatna
42  1|      Pillanatnyi csend következett. Barduvay még mindig el volt merülve
43  1|    megmagyarázza.~ ~- Itt van éppen Barduvay ur, ő tudja legjobban. Nagyon
44  1|     bérletért. Kérdezze csak meg.~ ~Barduvay a nélkül, hogy felnézett
45  1|         forint, a kamatok nélkül.~ ~Barduvay letette a tollat és csodálkozva
46  1|         ügyet, amihez köze nincs.~ ~Barduvay nem is szólt rá semmit,
47  1|              Nagyon sokkal tartozom Barduvay urnak.~ ~Doborkay félig
48  1|           egy olyan milliomosnak.~ ~Barduvay felelt a kérdésre.~ ~- Nagy
49  1|       folytatást; Éliás hallgatott. Barduvay azt gondolta, hogy most
50  1|             és én is szeretem!...~ ~Barduvay elsápadt. A gyalázatos még
51  1|           békében a székeimet!...~ ~Barduvay Ádám belátta, hogy amit
52  1|     Doborkay közbe akart szólni, de Barduvay még nem fejezte be; visszatért
53  1|           hát magyarázni mindent.~ ~Barduvay jobb szerette volna, ha
54  1|   gyámleánya urnő lesz mellettem.~ ~Barduvay visszaemlékezett, hogy abban
55  1|           lett volna, - szólt közbe Barduvay csodálkozva.~ ~- Igaza van,
56  1|           apám nem Doborkay volt.~ ~Barduvay és Éliás a legnagyobb meglepetéssel
57  1|         tántorogni és összerogyott. Barduvay felfogta estében és a divánra
58  1|         hozzá, hogy életre keltsék. Barduvay megtapogatta az öreg ember
59  1|            Milyen borzasztó volt!~ ~Barduvay sejtette, hogy Éliással
60  1|   legközelebb... rövid idő alatt.~ ~Barduvay várt, mig elhangzottak a
61  1|            cseléd kiabált örömében, Barduvay kiküldte. Az ajtóban megállitotta
62  1|             Éliás? - kérdezte végre Barduvay, akit az öreg eddig alig
63  1|            a világ, az Isten!...»~ ~Barduvay észrevette, hogy Éliás tántorog.
64  1|           lélegzete; eleresztette a Barduvay kezét, aki visszaült ujra
65  1|          aludt, szeliden, édesen.~ ~Barduvay Ádám felkelt és odament
66  1|         kemény hangon:~ ~- Ádám ur, Barduvay Ádám! Az a fiu te vagy!...~ ~ ~
67  1|                              VII.~ ~Barduvay olyan lett, mint a fal.~ ~
68  1|            hazugságra az apa szája. Barduvay látta, hogy milyen csodálatos
69  1|    Beszéljen, beszéljen! - kiáltott Barduvay, - mert ha igaz, amit mondott,
70  1|      emberöltő előtti idők meséjét. Barduvay hallgatagon nyelte minden
71  1|        jégvihar elverte mindenét.~ ~Barduvay Barnabásnak hivták az embert,
72  1|        megvigasztalódva váltunk el. Barduvay Barnabás eltemette a feleségét,
73  1|            gyarapodott a kis pseudo Barduvay Ádám.»~ ~Éliás elhallgatott.
74  1|             arról tanuskodott, hogy Barduvay Ádám majdnem ötven évvel
75  1|             homály volt a szobában. Barduvay Ádám maga mellé huzta az
76  1|            különös bajban voltál. A Barduvay Barnabás hagyatéka, aki
77  1|             fiamnak hivjalak?!...~ ~Barduvay azzal felelt, hogy megölelte
78  1|             látszott a sötétségben; Barduvay Ádám olyan mozdulatot tett,
79  1|           mezők harmatszülő köde.~ ~Barduvay Ádám levette kalapját, jól
80  1|         szive van annak a zsidónak. Barduvay Ádám, a korcs, megtört a
81  1|     feltüntek a világos éjszakában. Barduvay örült, hogy olyan későre
82  1|           hogy meggyujtsa a lámpát. Barduvay az ablak előtt állott és
83  1|          vállalaton töri a fejét.~ ~Barduvay pedig csak nézte a világos
84  1|     testvére s akit Bella szeret.~ ~Barduvay Ádámban ismét forrni kezdett
85  1|    megtisztuláson ment keresztül.~ ~Barduvay Ádám nem birta eloszlatni
86  1|          követelte tőle a boszut.~ ~Barduvay Ádám sokáig azt hitte, hogy
87  1|            A feketehaju Juditnak, a Barduvay Ádám édesanyjának árnya
88  1|             leányhang csendült meg. Barduvay Ádám megállott. Egy darabig
89  1|        lombos eperfa ingatta ágait; Barduvay egy fogással fellóditotta
90  1|      hallani, csupa őrület látni.~ ~Barduvay Ádám nem látta sem azt a
91  1|             elmult a katasztrófa és Barduvay Ádám ismét az a csodálatraméltó «
92  1|             is aggódott; a levélben Barduvay röviden elbucsuzott tőle;
93  1|           Mikor éppen kinyitották a Barduvay Ádám fiókját, vágtatva érkezett
94  1|        szakadt a tajték. Először is Barduvay után kérdezősködött.~ ~Mikor
95  1|             vele, azt állitja, hogy Barduvay ur magával hozta.~ ~A közjegyző
96  1|                mondá a közjegyző, - Barduvay jó barátom és ösmerem irását.
97  1|           beavatva, aki tudta, hogy Barduvay Ádám, a zsidófiu, most lemondott
98  1|       egyetlen, aki kitalálta, hogy Barduvay Ádám, a zsidófiu, ettől
99  1|     szakadatlanul.~ ~Ez a szerzetes Barduvay Ádám. Ezt nem tudta meg