Rész

 1  1|       vallott, hogy az ész dolgozik most ebben az emberben, - a sziv
 2  1|            jó barátja leánya előtt. Most birtokai és bányái vannak,
 3  1|          süteményt meg a narancsot; most a kézcsók egyszerre elmaradt,
 4  1|             sem jutott e mellett.~ ~Most már odáig volt, hogy ez
 5  1|             az ostoba komédiának és most ime, kezdheti előlről.~ ~
 6  1|        rokonszenvre keltő hatással. Most ez az előkelő kifejezés,
 7  1|         betáblázás volt hitelképes, most furcsa és szokatlan érzelgősség
 8  1|           ur prolongálni akart. Ezt most meg kellett akadályoznia.
 9  1|     katonatiszt... Nem tudom, talán most járnak le?~ ~Éliás fanyar
10  1|            kisebb gondja is nagyobb most a tizezer forintnál. Aki
11  1|          feltünő. Boszantotta, hogy most tud valaki itt lenni s hogy
12  1|               Nos tehát, ön átveszi most a kamatokat és még egy kis
13  1|        benne keresse menekülését és most, mikor itt volt a döntő
14  1|         Barduvay azt gondolta, hogy most egy csapással fogja megsemmisiteni
15  1|            magukat önuralma alól és most összezuzzák azt az embert,
16  1|        levele, tele édes igérettel, most is ott van a szive fölött
17  1|           gyámja neki!~ ~- Külömben most összeapritana, ugy-e?! Nézzen
18  1|             mondá.~ ~- Meglehet, de most már magamnak tartozom vele,
19  1|              aki aláástam jövőmet s most jó házassággal akarok a
20  1|      csakhogy pör alatt volt eddig. Most megnyertem a pört.~ ~- De
21  1|       küldhetnénk, mert ez a cseléd most nem hagyhatja itt. Talán
22  1|                A feketeszemü Judit. Most is itt látom magam előtt.
23  1|    meghallgatásával elpazarol; - de most megpuhitotta a saját gyötrődése
24  1|    Lefesttettem a halálos ágyán!... Most halt meg éppen; nézze csak,
25  1|    elmondták, hogy a lelkével nincs most ezen a világon.~ ~A milliomos
26  1|       mentes józan gondolkodást; és most mégis rettegett veszélyben
27  1|      csábitója fiát. Minden itt van most is, csaknem ugy, mint akkor:
28  1|            semmit.~ ~- Hát elhiszed most már?!... ~- Hiszem, hogy
29  1|             Nézd csak, hogy remegek most is. Csak a csábitó fiát
30  1|            bánni tud.~ ~- Mit fogsz most tenni? Megbocsátasz-e, hogy
31  1|            mit fogok tenni, azt még most nem tudom, de nyugodt lehetsz:
32  1|      fejlődött ki benne az önzés.~ ~Most vége van ennek. Egy öreg
33  1|            saját czéljai irtak elő, most azt hitte, hogy ezentul
34  1|             nem fenyegette általok. Most azonban oly titoknak jutott
35  1|          helyökre, mint születésök: most rosszabbnak tartotta magát
36  1|           tudom, hogy miért aggódom most annyira...~ ~Bella is aggódott;
37  1|          Barduvay Ádám, a zsidófiu, most lemondott szerelméről, meg
38  2| mértföldnyire ugyan nem turbékolhat most már körülötte más, mint
39  2|       voltak dugva az emberek elől. Most azonban, hogy egy piczike
40  2|           hogy azt mondta magában: «Most már ugyis mindegy, egy esettel
41  2|           ténsuram.~ ~- Hová indult most?~ ~- Mennék a misére.~ ~-
42  2|           ügyeljen, mert a vadorzók most tehetnek legtöbb kárt a
43  2|             nagyon félt tőle. Péter most jóltartotta kenyérrel, turóval;
44  2|     fejelágya. Tudta, hogy csalják; most gyanut fogott, hogy az a
45  2|       futással igyekezett hazafelé. Most hát meg lesz az igazi vadorzó.
46  2|           hogy agyon tetszett lőni. Most csakhamar doktorhoz, mert
47  3|        Pedig a leány érezte, hogy ő most is csak a régi. Faluhelyen
48  3|         akkor miért nem szólitja őt most is «pipacs»-nak, mikor mindenkitől
49  3|                 Jönnek a rácskaiak, most huzd rá, moré, aki vályogvető
50  3|         lenyomtuk Nagy Petit, éppen most van bent a nyolczvanadik
51  3|      doktorra szavazzon.~ ~- Na már most, kérem, tessék odanézni, -
52  3|       nélkül.~ ~A képviselő ur csak most vette észre, hogy milyen
53  4|             Te drágám!~ ~Elhiszed-e most már, hogy szeretlek? Van-e
54  4|     hagyhatnál el valaha engem?!... Most, amikor már több vagy nekem
55  4|     elkárhozom. Te veled! Te érted! Most már tudod te is, hogy mindenem
56  4|             napja vagyok itt s csak most irok először. Pedig megigértem,
57  4|           irj, drágám!~ ~- ~ ~VIII. Most még jobban sietek, mint
58  4|          csapattal a hegyek közé.~ ~Most csak arra kérlek, hogy az
59  4|            Majd én is hálás leszek; most nem tartottam meg a szavamat,
60  4|           Hisz’ annyira magában van most! Jól van, hát csak udvaroljon
61  5|         szobaczicza, aki elkésett s most siet haza, nehogy kikapjon.~ ~
62  5|      magamtól ijedten, mit akar itt most ez az asszony?!~ ~Egy pillanatnak
63  5|         felséges ibolyaillat, amely most közvetlen közelből áradt
64  5|      Gyermek! - hangzott a fülembe, most már negyedszer.~ ~Azután
65  5|             arra a gondolatra, hogy most mindjárt eltünik örökre
66  5|            asszony kiszállt.~ ~Csak most vettem észre, hogy a köpenye
67  5|              sohasem láttam, akinek most talán valami botlását tudom
68  5|          Gazember voltam, az vagyok most is!... s neked köszönöm,
69  6|         eddig sohase merte tegezni. Most, hogy egy hét óta voltak
70  6|           ajkról.~ ~A szegény angol most már csakugyan nem tudta,
71  6|             lesz köztök.~ ~Duvalnak most eszébe jutott a dolog s
72  6|        tigrist meg oroszlánt. Hanem most ülj fel hamar erre a rozzant
73  6|         susogta magában.~ ~Ha Brown most véletlenül megjelenik köztük,
74  6|    tengerészek levették sapkájukat, most már rajtuk volt a sor, hogy
75  6|                    S az aranyszivek most ott pihennek egymás mellett
76  7|             Ej, Mihály, ki törődnék most a hideggel? Az uramért aggódom,
77  7|            hogy törődjék vele. Csak most, hogy a férjéért aggódott,
78  7|          kellett volna még várniok. Most az az ember is eltarthat
79  7|           tilthatta volna meg, hogy most, mikor a kényszerüség parancsolja,
80  7|          asszony, és rohant lefelé. Most már a férfinak kellett őt
81  7|          régen... de nem hittem, és most megvert érte az Isten!...
82  7|          kutya! te kigyó!... Ugy-e, most itt vagyok, azt gondolod,
83  7|        kutyát, mely megtámadta. Oh, most már mindent látok. Károly
84  7|        tanakodott rajta, hogy hát ő most már kinek fogadjon szót?
85  8|       Fiuméba.~ ~A halász nem várta most, mint rendesen szokta; a
86  8|              mondá.~ ~A legény csak most vette észre rajta az asszonyos
87  9|             elkárhozottak.~ ~Na hát most sirjatok és jajgassatok,
88  9|           meg szivét.~ ~Mindenható! most már talán az ő gyermekén