Rész

 1  1|     amelyben a kis leány vagyona az ő kezében forgott. Biztos
 2  1|           majd sokkal közelebb lesz ő hozzá. Az előkelő özvegy
 3  1|             a fák alatt lett volna, ő, a szobamoly, aki azelőtt
 4  1|            házhoz érkezett, mind az ő kezén át jutott a czimzetthez,
 5  1|           jókor eszébe jutott, hogy ő vetélytársa egy nálánál
 6  1|              melyben az egész világ ő ellene harczol s miután
 7  1|       beszélt a dologról, mintha az ő millióiból kerülne ki a
 8  1|        selymes buzahajtás ingása az ő haja lengését juttatta eszébe;
 9  1|          nagyon régóta nem változik ő már. Csak annyi az egész,
10  1|          hogy nézzen ki egy kicsit. Ő maga nem mozdult, de azért
11  1|    idejekorán összeszedte magát. Az ő titkába nem volt szabad
12  1|          Itt van éppen Barduvay ur, ő tudja legjobban. Nagyon
13  1|        közvetett kérdést:~ ~- Talán ő neki lesz még türelme? Könnyü
14  1|             jobban láthatta, mig az ő arcza inkább árnyékban maradt.~ ~
15  1|          megkinálta vele Barduvayt. Ő maga nem ült le; belekapaszkodott
16  1|             száz évig élt, meghalt. Ő még egészen pária volt:
17  1|           alapja, rá nézve mindegy, ő ettől a percztől fogva nem
18  1|             A Doborkay apja?!... ~- Ő volt a te apád. Mikor az
19  1|          velem elégedve, te is, meg ő is.~ ~Rámutatott a falon
20  1|             magában:~ ~- Te is, meg ő is. Mit érthetett az alatt,
21  1|            érthetett az alatt, hogy ő is? ’szen a halott megtiltotta
22  1|        nekem, hogy boszut álljak és ő soha sem lenne megelégedve
23  1|           valónak tartotta magát; s ő, aki még nem ösmert más
24  1|          egyszer le nem zuhan rá.~ ~Ő, a gentleman, a bőkezü,
25  1|        jogon kivánhatnák tőle, hogy ő, az elsőszülött, átengedjen
26  1| meggyalázott zsidóleányért, a kinek ő fia, az egyetlen hivatott,
27  1|               Éliás számitott rá és ő megigérte neki, hogy meg
28  1|           Éliás! Hiszen látod, hogy ő nem akarja!... Az anyám,
29  1|         minket!... Hadd legyen csak ő megelégedve; ami neki tetszik,
30  1|          irományai közt, felsietett ő is az emeletre. Bella szomoruan
31  1|            és ösmerem irását. Ez az ő legkomolyabb akarata; különben
32  1|              kétségbeesve.~ ~Csupán ő volt a titokba beavatva,
33  1|           javára, aki nem zsidó. És ő volt az egyetlen, aki kitalálta,
34  1|            többé.~ ~Hanem egyet még ő sem tudott meg soha.~ ~*~ ~
35  2|         mert megbizható ember volt, ő meg szivesen elbujt az emberek
36  2|             elbujt az emberek elől: ő tudta miért.~ ~Persze nagyot
37  2|             Péter, hogy hadd menjen ő magában imádkozni, mint
38  2|           mesét. Bizonyos, hogy mig ő odajár, azalatt történik
39  2|            aki meg van vesztegetve, ő benne többé megbizni nem
40  2|            Szakasztott mása volt az ő lakatkulcsának. Hm, hm!~ ~
41  2|            volt az a porban. Nem az ő csizmájáé.~ ~Kisasszony
42  2|              hogy csak feküdjék le. Ő is alszik mindjárt, csak
43  2|        Hamar vette a kalapját s még ő sürgette a menyecskét: «
44  3|     behoztak neki egy névjegyet: Az ő neve volt rajta s előtte
45  3|    megváltozott köztük valami? vagy ő nem olyan piros már többé?
46  3|          Pedig a leány érezte, hogy ő most is csak a régi. Faluhelyen
47  3|         kezét és kaczag rajta, hogy ő, a «pipacs», felsivalkodik
48  3|            bácsi?»~ ~Egyszer eljött ő is. Aznap a leány megint
49  3|           dolog, nem törődött vele. Ő csak azért maradt ott tovább
50  3|              pipacs» nem sóhajtott. Ő csak nézett mereven az apjára,
51  3|           pipacs» nem felelt, hanem ő kérdezett:~ ~- Mikor házasodik?~ ~-
52  3|            hogy mennyi jót tett már ő az emberekkel és hogy talán
53  3|            értette a dolgot, de hát ő rá nem tartozott, ő megtette
54  3|             hát ő rá nem tartozott, ő megtette a magáét, leszavazott
55  3|         urhoz.~ ~- Hát a kisasszony ő nagysága hol van?~ ~- A «
56  4|           üdülésre. Azután, lelkem, ő is ugy akarja. Belátod,
57  4|            Mikor nem tehetem. Mikor ő mindenáron akarja, hogy
58  4|           gondoltam akkor is, mikor ő búcsúzóra utólszor megcsókolt.
59  4|    aggodalomtól. Azt gyanitom, hogy ő ide készül. Alkalmasint
60  4|         csak ne irj, aranyom; hátha ő csakugyan el talál jönni
61  4|       másképen nagyon kedves. Igaz, ő nem jött el, de azért én
62  4|           emlékemet, ami nálad van. Ő megérkezett s esküdni mernék,
63  4|         akarja mondani, ugy-e, hogy ő is tetszik önnek. Vagy csak
64  4|         kinevesse. Nem ön őt, hanem ő önt.~ ~Ami engem illet,
65  4|             nem tudom, hogy leszek. Ő azt akarja, hogy szeptember
66  5|          olyan fiatal voltam, ámbár ő sem sokkal több tavaszt
67  5|            Megfogta a kezemet s még ő vigasztalt.~ ~- Látja, még
68  5|             tetszett.~ ~Egy darabig ő is hallgatott, de nem állotta
69  5|  Megkérdezte a nevemet, megmondtam. Ő bizony azért nem mondta
70  5|    Megálltam az ajtó előtt. Bent az ő hangja, meg egy pár kis
71  5|           szegényt, nem olyan rossz ő; csak nagyon szerencsétlen!...~ ~
72  5|         érte volna.~ ~- Istenem!... ő van itt! - hebegte.~ ~Azután
73  5|       alázzanak, hogy szabad legyen ő érettök, a kis angyalokért
74  6|        évvel született később, mint ő. Mikor a nagybátyja, mr.
75  6|     Alicenak azt az okmányt, melyet ő talált meg s amely szerint
76  6|         baszus hangjával kisérje az ő nápolyi dalait.~ ~A bolondos
77  6|       oázban van forrás, a többi az ő gondja.~ ~Azóta már találkoztam
78  6|       ösmerni, ugy tesz, mintha nem ő lett volna a megmentőm,
79  6|         szabad a dolgot erőltetnem. Ő tudja, mért teszi. Annyi
80  7|              Az után átlépett rajta ő is és jelt adott az ebnek,
81  7|          tanakodott rajta, hogy hát ő most már kinek fogadjon
82  7|             Szikra jobb, mint maga, ő még szeret minket.~ ~Az
83  8|                  Száz rózsatő közül ő választotta ki. Azután elmentünk
84  9|       Mindenható! most már talán az ő gyermekén a sor! - Berohant
85  9|           világon azonkivül, ami az ő lelkét ugy összefacsarja?~ ~
86  9|           előtt, kiki oda, ahová az ő gyermekének a keresztfája