Rész

 1  1|         inas átvette a postát. Öreg ember volt, aki husz esztendő
 2  1|           hord szét. «Oh, az áldott ember!» dörmögte utközben.~ ~Csakugyan,
 3  1|     Csakugyan, Barduvay Ádám áldott ember volt, akiről nem beszéltek
 4  1|             vigyáznia kellett. Okos ember létére ugyanis a saját szerencséjét
 5  1|            jótékonyság az, mikor az ember felváltja a nevét bankóra
 6  1|              hogy ez derék, jószivü ember, aki bizonyára szolid még
 7  1|     olvasott, Barduvay nézte. Ez az ember, akit kora fiatalsága óta
 8  1|          mikor megtudta, hogy az az ember szereti gyámleányát, apróra
 9  1|             mellől. Nem tudott a jó ember semmit és katonatisztnek
10  1|      ringatott a karján, s ha a kis ember néha felsirt, gyöngéd csókjával
11  1|             ugy van az, Ádám ur: az ember mindig jól kell, hogy csinálja
12  1|            azt meg kell nézni; öreg ember vagyok; - kaczagott hozzá
13  1|          Ádám ur, igy van az: ha az ember ur lesz, elszokik tőle,
14  1|       tekintete találkozott az öreg ember fénytelen szemével: elpirult.~ ~-
15  1|             prolongálunk.~ ~Az öreg ember szomoruan hallgatott. Rosszul
16  1|         kézre; valami derék, komoly ember inkább való hozzá. Barduvayra
17  1|         majd elcsinálja azt az okos ember, akárhogy kezdi, csak jó
18  1|             de csupa kedvesség. Egy ember, aki nem tudta, hogy az
19  1|              számitott rá, hogy egy ember, a ki rá nézve mégis csak
20  1|           ide! - kaczagott az óriás ember és felragadva székét, öklének
21  1|     komolyan, hadnagy ur. Kereskedő ember nem ért a lovagias formaságokhoz
22  1|           milyen Bella, vagyontalan ember nem vehet nőül.~ ~Doborkay
23  1|         egyaránt naiv, de önérzetes ember - lassan szürte a szót -
24  1|           ezredes halt meg.~ ~A két ember bámulata egyre növekedett.
25  1|     születésre nézve nem volt nemes ember, csak a csatákban kapott
26  1|       Barduvay megtapogatta az öreg ember szivét. Dobogott. E szerint
27  1|        üveget és a halálsápadt öreg ember orrához tartotta. Néhány
28  1|                       VI.~ ~Az öreg ember betette maga után az ajtót
29  1|             nem halt bele a halandó ember!... Jaj de nehéz a szivem,
30  1|            egy karosszékbe. Az öreg ember megkapaszkodott a karjába
31  1|             hinné, Ádám ur, hogy az ember mennyire szeretheti ugyanazt,
32  1|       sorakoztak a ránczos képü vén ember mellé.~ ~Barduvayt e pillanatban
33  1|           mint egy kivájt kéreg, az ember szinte ráképzelte a ringó
34  1|            megölte. Akkor kapott az ember egy levelet, hogy a villám
35  1|          lett volna.~ ~A nagy, erős ember, aki talán soha sem sirt
36  1|    szeretnem...~ ~- Te szegény öreg ember...~ ~- Nem vagyok már szegény,
37  1|             többé. Zavart eszü öreg ember vagyok, nem tudom, mit beszélek.
38  1|             erőszakosság volt ez az ember, aki megszokta, hogy senkire
39  1|            vége van ennek. Egy öreg ember, akit eddig csupán az «üzlet»
40  1|            bántak ott vele, az öreg ember mindig tudta módját ejteni,
41  1| hálátlanságot kövessen el valaha ez ember iránt, aki kiemelte a sárból
42  1| utvesztőjéből kivezesse.~ ~A kettős ember iszonyu tusára kelt benne.
43  1|       távoli rokona volt, dusgazdag ember, annál járt valami sürgős
44  1|            a hogy csak egy épelméjü ember beszélhet.~ ~- Mi történik
45  2|              meg két kutyájával. Az ember lehetett vagy negyven esztendős,
46  2|           az erdőt, mert megbizható ember volt, ő meg szivesen elbujt
47  2|            a templomba se járhat az ember.~ ~Péter parasztészszel
48  2|        dusan tövissel. Ott ugyan se ember, se állat egészséggel keresztül
49  2|        Olyan harminczas, derék szál ember. Megállott, amint Birdát
50  3|            Csupa «nagysád» az egész ember. A «pipacs»-nak olyan rosszul
51  3|            hallgatta, mikor a jeles ember magyarázta neki, hogy mi
52  3|           hogy általános müveltségü ember, de ami mind nem volt a «
53  3|        megcsóválta a fejét a fiatal ember vallomására. El van az már
54  3|             volna reménye, ha olyan ember támogatná, amilyen a «bácsi».
55  3|            a leány is, meg a fiatal ember is. Az észrevette ennek
56  3|          értette, hogy akkor gazdag ember lesz a felesége után és
57  3|        jöttek volna!...~ ~Egy lovas ember robogott végig az utczán,
58  3|             mi szinünk, no nézze az ember, hogy ránk ijeszt itten!...~ ~-
59  3|            van bent a nyolczvanadik ember.~ ~- De hát hogy az ördögbe
60  3|          isz, nincs Rácskán szavazó ember, aki itt ne volna!~ ~- A
61  3|         majd megvárjuk...~ ~Az öreg ember nem szólt, hanem elkezdett
62  4|             nagyon figyelmes fiatal ember jön velem, szinte az én
63  4|              Legalább lesz egy okos ember is, akivel majd beszélgethetek.
64  4|             ugy-e, hogy nagyon okos ember? Majd te rólad is fogunk
65  5|            tipegéssel közeledett az ember a pitvarhoz. Koromsötét
66  5|           fujása sejttette, hogy az ember fáradt, nagyon fáradt, vagy
67  5|            a zokogásban.~ ~Az ittas ember, akinek egy vonását se láttam,
68  5|             nem képes. A torzonborz ember odacsuszik hozzá, mint egy
69  5|           arczát a szurtos, piszkos ember arczához; belenézett homályos
70  6|          egy aggastyánnal!...~ ~Más ember talán adta volna a megsértettet,
71  6|           kivánná, hogy szeresse az ember! - sziszegte majdnem sirva;
72  6|       lehetett venni, hogy ha a két ember kibirja a hullámok felszinén,
73  6|            a hajótól látszott a két ember küzdelme a habokkal; mint
74  6|           messze pontra, a két uszó ember irányában. A hajóról egy
75  7|             még várniok. Most az az ember is eltarthat egy asszonyt.
76  7|    valamikor érezte ölelését? És az ember olyan nyugodt, olyan becsületes;
77  7|         kezét belevágta a nagy öles ember arczába és elorditotta magát,
78  7|         czélodat elérd! De megállj, ember... még nem vagy ennyire!
79  7|             nem emelte fel. Az erős ember sápadtabb volt, mint az
80  7|        tudtam az egészet. Akkor két ember nyoma folyt össze előtte.
81  7|             világossága mellett egy ember ült a földön; előtte egy
82  8|          Terssattoban volt egy öreg ember, volt neki egy szép barna
83  8|            és imádkozott.~ ~Az öreg ember csodálkozva nézte, a leány
84  9|      szivökben ahhoz, akit a gyarló ember mindig megismer, ha nagy
85  9|            a vonásai. Csak mikor az ember hörgő zokogással térdre
86  9|       siratja itt lent egy pár önző ember.~ ~Irva vagyon: «Adjátok