Rész

 1  1|            embertársain s nem mult el nap, hogy valami jó cselekedettel
 2  1|       gondozása.~ ~Tizenöt év mult el azóta, hogy a kis leány
 3  1|        iszonyu pénzt nyelnek ugyan el, de valamikor bőven öntik
 4  1| kiszalaszsza a kezéből, hát menjen el maga hozzá, a váltót pedig
 5  1|        hozzá, a váltót pedig hozza el mielőbb.~ ~Az utolsó levél
 6  1|       megcsókolta kezét, ugy vette el tőle a süteményt meg a narancsot;
 7  1| kimondhatatlan gyönyörrel töltötte el s Barduvay, nehogy ezeket
 8  1|            tegye, semmit sem árult el előtte abból, amit érzett.
 9  1|        hogy ez a gondolat foglalta el minden pillanatát. Valóságos
10  1|             hogy mint hatalmasodik el fölötte a zabolátlan vágy,
11  1|  fenevadjai egymásután szabadultak el lelke mélyéből s néma remegéssel
12  1|          házi Czerberusok daczára! El kellene csapni valamennyit,
13  1|     váltókat csak a napokban vitte el Éliás; lejáróban voltak
14  1|         mert rövid idő választ már el attól, hogy örökre enyém
15  1|           meg azzal, hogy nem tilt el bennünket egymástól. A kocsit
16  1|          Az jámbor arczczal mondta el neki, hogy miféle vadászházról
17  1|       vadászház mögött nem mozdult el egy perczre sem a lovai
18  1|            magas kőfal választotta el a szomszédos telkektől s
19  1|           Üzlet csak üzlet; higyje el, hogy az ilyesmi csupa renommérontás.~ ~-
20  1|   következett. Barduvay még mindig el volt merülve irásaiba, nagy
21  1|     Lehetetlen, hadnagy ur, higyje el, hogy teljes lehetetlen.
22  1|         Nagy tévedés, uram: higyje el, hogy minekünk is megvannak
23  1|             rettegett, hogy titkát el fogja árulni. Felállott
24  1|    adósságokat, akkor sem fogadnám el ajánlatát. Uj pályát kezdenék,
25  1|        hozzám, amig tisztességesen el tudom tartani. De erre nincs
26  1|         hangon, - jöjjön hát, majd el fogom mondani.~ ~És bevitte
27  1|            szeme-szája kiván, hogy el tudjam vele feledtetni,
28  1|           megpihent. Évek repültek el gondolatában, azokról bizonyára
29  1|          embert, aki imádtam s még el sem bucsuzott. Mikor már
30  1|         Ádám ur? a kedvesével ment el!~ ~Legyen megátkozva a franczia
31  1|          karjába és nem eresztette el. Lihegve, az emlék kinja
32  1|       késemet, mely sohase hagyott el és neki mentem, mint egy
33  1|         érte, hogyne hagyott volna el hát engem?... Hát bántam
34  1|           magányos házat, ezt itt. El akartam a világ elől bujni,
35  1|       ketté repedjen s ott vesszek el én is!... Az a nagy, nagy,
36  1|  pillanatában egész seregét árulta el a hirtelen támadó és egymást
37  1|         egy mozdulattal sem árulta el, hogy fáj. Arcza inkább
38  1|           megvigasztalódva váltunk el. Barduvay Barnabás eltemette
39  1|         hittem, hogy soha sem érem el; soha tőlem meg nem tudtad
40  1|    szorulva, a maga erejéből érjen el mindent. Könnyü volt az
41  1|        hogy hálátlanságot kövessen el valaha ez ember iránt, aki
42  1|       felébred, adjam át... higyje el, kisasszony, hogy le sem
43  1|            háznál, aki nem vesziti el a fejét; ők már elvesztették.~ ~
44  1|        Valóságos remegés közt telt el egy pár óra. Az ut a városig,
45  2|          leszek mindig közel; vagy el se megyek, mikor nem muszáj.
46  2|        szerencse volt az, hogy ugy el voltak dugva az emberek
47  2|        gyér világossága nem hatolt el a házig, de ők ugy álltak
48  2|     czéltábla.~ ~Két lövés dördült el gyorsan, egymásután, azután
49  2|         csontvázakat. Ott temették el őket, ahol rájok akadtak.~ ~
50  3|         ugy domborodott ki, mintha el akarta volna titkolni, hogy
51  3|           az idő, a két gyermeknek el kellett válni. A fiu felkerült
52  3|           merte hivni, hogy jöjjön el ujra, s amint elhangzott
53  3|          fiatal ember vallomására. El van az már késve; ez a kerület
54  3|         ami megnyugvással töltötte el zaklatott szivét és azt
55  3|        mint mikor pukkantót sütnek el a játszó gyerekek.~ ~Gubaczinak
56  3|          kisasszonyka? Hogy szólta el magát?...~ ~- Hát a ténsur
57  3| betegágyból és párnák közt hozatta el magát; az imént szavazott
58  3|          áldja meg minden lépését, el ne rontsa ezt a mi dolgunkat.
59  4|          komor világán át juthatni el az északi sarkig.~ ~Nagy
60  4|           sem.» Te?! Te hagyhatnál el valaha engem?!... Most,
61  4|           vagy.~ ~Nem is mennék én el, de tudod, édes, nagy szükségem
62  4|         aranyom; hátha ő csakugyan el talál jönni s még véletlenül
63  4|           kedves. Igaz, ő nem jött el, de azért én napról-napra
64  4|          szinte örülök, hogy végre el fog jönni. Legalább lesz
65  4|        Gondoljon ránk néha. Higyje el, megérdemeljük mind a ketten:
66  4|          komor világán át juthatni el az Északi sarkig.~ ~ ~ ~
67  5|           gyors lépésekkel sietett el mellettem. Észre se vettem
68  5|         nevét sem tudom; álmaimban el nem árulhatom...~ ~ ~II.~ ~
69  5|      szinlelt nyugalommal háritani el magáról a gyanut, hogy rossz
70  5|          előlem.~ ~Azaz, hogy csak el akart tünni, mert magaviselete
71  5|          vad indulat lánczát tépte el szivemben, hogy éreztem,
72  5|            a te jó feleséged. Hozd el magaddal a kicsinyeidet
73  6|        mint az árnyéka, nem maradt el tőle egy perczre sem. Warwick
74  6|       kártyát.~ ~Ezt már nem vette el az asszony, hanem egyszerüen
75  6|          rohant. Vaserővel dobálta el utjából a matrózokat, még
76  7|         uram, Mihály? Magával ment el és még nem jött haza!~ ~-
77  7|        nyomorult pletyka, melylyel el akarták áztatni előtte,
78  7|         megállott.~ ~- Itt váltunk el! - mondá.~ ~Az asszony letörölte
79  7|         lépdelt.~ ~Jó két óra telt el azóta, hogy hazulról elindultak.
80  7|            de azért nem eresztette el, nem is vigasztalta.~ ~Rohantak
81  8|            egy kis történetet mond el arról a rózsáról.~ ~*~ ~
82  8|           hogy miattad van? Ereszd el mindjárt azt a másikat.~ ~-
83  8|         Oherson volna dolgom, vigy el engem is.~ ~- Hát lecsendesültél
84  9|         rémitő haraggal látogatott el hozzátok és megkonditotta
85  9|    gyermeke látásán érez. Vegyetek el az anyától mindent, ami