Rész

 1  1|          öreg Éliás volt a mestere, ez az utólérhetetlen üzletember,
 2  1|         olvassa, látja belőle, hogy ez derék, jószivü ember, aki
 3  1|            ért, eszébe jutott, hogy ez a száz forint még nincs
 4  1|         zavarba hozhatja az embert. Ez nem olyan dolog volt, amit
 5  1|             hét alatt s Barduvaynak ez a változás csak megérlelte
 6  1|             annyira megnyerte, hogy ez a hatvan éves gyermek, aki
 7  1|           olvasott, Barduvay nézte. Ez az ember, akit kora fiatalsága
 8  1|            nem küzdött ellene, mert ez az érzés végtelen kellemes
 9  1|           Most már odáig volt, hogy ez a gondolat foglalta el minden
10  1|   rokonszenvre keltő hatással. Most ez az előkelő kifejezés, melyben
11  1|        Jánus-lélek másik arcza volt ez, mely megszokta, hogy rabszolgamódra
12  1|             arról, hogy rossz üzlet ez nagyon. A rideg, számitó
13  1|             puszta czimer szállott. Ez a czimer is egy katona kardjának
14  1|           hátha valami régibb levél ez, melyet a kis leány csak
15  1|           Kicsoda is tulajdonképpen ez a Sarolta néni? Egy vén
16  1|   megcsalták és ellene törnek! Csak ez a fehér galamb, ez az ártatlanság,
17  1|             Csak ez a fehér galamb, ez az ártatlanság, ez a Vénusz-testtel
18  1|          galamb, ez az ártatlanság, ez a Vénusz-testtel született
19  1|       igaznak!... De mit tehet róla ez a gyermek, aki mellett itt
20  1|          kerülne ki a dus hozomány. Ez is nagyban emelte nagylelküségét
21  1|           gazdáját szemlélődésében. Ez az asszonyszemély volt összes
22  1|          köszönhetek én magának. De ez nem üzlet; ehhez maga nem
23  1|             vele, nagyon elfoglalta ez a dolog. Majd kinyitja az
24  1|           tudok és nem akarom, hogy ez a játék tovább is folyjon.
25  1|           kezembe!...~ ~Éliás, akit ez a kinos jelenet halálra
26  1|          uram, s feltételezem, hogy ez a megjegyzése nem vonatkozik
27  1|          orvosért küldhetnénk, mert ez a cseléd most nem hagyhatja
28  1|           haját, hát azt gondoltam: ez itt az Éva, akinek semmiféle
29  1|                  Hallja-e, Ádám ur, ez az én leányom! Lefesttettem
30  1|        tekintetéből, hogy nem játék ez. Ebben a szentélyben, ahol
31  1|           igaz, amit mondott, akkor ez az anyám és én...~ ~- És
32  1|             selyempaplan alatt.~ ~- Ez volt az ágya, annyit ringattam
33  1|             csupa erőszakosság volt ez az ember, aki megszokta,
34  1|           perczben annyira bántotta ez a gondolat, hogy az ellentétes
35  1|    hálátlanságot kövessen el valaha ez ember iránt, aki kiemelte
36  1|      szerint annál gyötrőbb volt rá ez a tudat, mert ugy hitte,
37  1|            egy aranybojtos hunczut; ez a gazember a tulajdon apja,
38  1|       balzsamos levegőjében, a béke ez otthonában, hol fülemüle
39  1|     átfutotta. Nagyon megijesztette ez a néhány sor.~ ~- Mi ez,
40  1|             ez a néhány sor.~ ~- Mi ez, János? Hova ment az ur? -
41  1|          barátom és ösmerem irását. Ez az ő legkomolyabb akarata;
42  1|          imádkozik szakadatlanul.~ ~Ez a szerzetes Barduvay Ádám.
43  2|            egy kicsit. Micsoda élet ez? Elbujni ide a cserebogarak
44  2|          meg ugyis alszol...~ ~Biz’ ez már egyszer meg volt. Ezen
45  2|             a fejébe. Ejnye, ejnye! ez alatt alighanem lappang
46  2|          gondolta Birda, - legalább ez is észrevehet valamit, amig
47  2|            mikor a közelébe került. Ez a büntárs. Csak beszélni
48  2|          bent az erdőben. Megijedt. Ez a vadorzó, gondolta. Megmarkolta
49  2|         háznál. Megdobbant a szive. Ez az Urfi hangja. Jól van,
50  2|            az Urfi hangja. Jól van, ez csakugyan nincs megvesztegetve.~ ~
51  2|          meg lesz az igazi vadorzó. Ez alatt Urfi mindig bőszültebben
52  3|            neve volt rajta s előtte ez a két betü: «Dr.»~ ~Szegény
53  3|   vallomására. El van az már késve; ez a kerület a régi követé,
54  4|     magamban s ezt érzem is. Ha bün ez igy, hát jól van, elkárhozom.
55  4|            szál négylevelü lóherét. Ez a kis haj onnan való a nyakamról,
56  4|        fütyöl a bokrok közt a rigó. Ez a bolond fiu meg itt lépten-nyomon
57  5|            gyermekek voltak, amikor ez történt.~ ~*~ ~Valaki gyors
58  5|            lennék, ahol mindenfelől ez a kis lilakék gyönyörüség
59  5|         reménységekkel telt életkor ez, mikor semmi sem tetszik
60  5|         merünk.~ ~Tétovázás az élet ez álomszerü szakában minden
61  5|          ijedten, mit akar itt most ez az asszony?!~ ~Egy pillanatnak
62  5|           asszonyt ugy nézni, ahogy ez az ábrándos szemü erre a
63  5|          nem árulhatom...~ ~ ~II.~ ~Ez a második eset már sokkal
64  5|          nem találnom aggodalmát.~ ~Ez az asszonyka nem akarja,
65  5|             Ha még tiz perczig tart ez az állapot, megbolondulok.
66  6|             kis mértékben lepte meg ez az összehasonlitás. Őt,
67  6|             az asszony fagyossága s ez felbátoritotta. A következő
68  6|        valahára?!~ ~Brown elpirult. Ez a leczke még neki is sok
69  6|         hogy nem mind igaz az, amit ez a kis kanári madár csicsereg,
70  6|             mondta, hogy arany sziv ez az asszony, kincset érő,
71  6|             és fehér hasát mutatta. Ez az a percz, amelyben legnagyobb
72  7|             odaigérték. Sokszor van ez igy az életben, senkinek
73  7|            igaz. Nem lehet az, hogy ez a férfi őket fenyegette
74  7| örökkévalóságig tartott rajok nézve ez a bujkálás, mikor az eb
75  7|             erős szoritása okozott. Ez legalább nem volt a kéjencz
76  7|        Megérezte a vért.~ ~- Igaz-e ez, Mihály?~ ~Felelet helyett
77  7|          teperte a nyomorultat.~ ~- Ez a gyilkos, Anna! - kiáltott
78  8|            a bimbós rózsatőhöz.~ ~- Ez a virág a sorsom; ebből
79  8|             gyermek! micsoda beszéd ez? Hát mi köze egy virágnak
80  9|             gyámoltalan az enyészet ez ádáz fegyverével szemben.
81  9|             s szivünket zuzza szét; ez már az elválás hangja, amelyre