Rész

 1  1|              kiszalaszsza a kezéből, hát menjen el maga hozzá, a
 2  1|         nincs elkönyvelve. Felütötte hát a nagy számla-könyvet és
 3  1|    renommérontás.~ ~- Nem értem.~ ~- Hát ugy van az, Ádám ur: az
 4  1|              azt megsinyli az üzlet. Hát ha nem prolongálunk, akkor
 5  1|     rosszabbul a bizalmatlanság.~ ~- Hát mért nem mondta előbb?~ ~
 6  1|          katona, hogy ha bajban van, hát kivágja magát.~ ~- Azt a
 7  1|        nyiltan elárulta gondolatát: «Hát mire csinál egy ilyen tiszt
 8  1|           félrevezethette. Meg fogok hát magyarázni mindent.~ ~Barduvay
 9  1|              remegő hangon, - jöjjön hát, majd el fogom mondani.~ ~
10  1|              ugy-e szebb vagyok igy? Hát mért nem emelsz a levegőbe
11  1|              nincs asszony a háznál; hát nem azt hittem, hogy olyan
12  1|          megláttam földig érő haját, hát azt gondoltam: ez itt az
13  1|            érezhető csontjai fölött, hát a bün jutott eszembe: hogy
14  1|              hogyne hagyott volna el hát engem?... Hát bántam volna
15  1|       hagyott volna el hát engem?... Hát bántam volna én, ha kikeresztelkedik,
16  1|        megesküdtem a leányomnak...~ ~Hát jól van, akkor majd a fiára
17  1|             értett volna semmit.~ ~- Hát elhiszed most már?!... ~-
18  1|             öreget:~ ~- Ezért voltál hát védőm, oktatóm; te tettél
19  1|           forrni kezdett az indulat. Hát micsoda jogon kivánhatnák
20  1|           szerelmet, boldogságot?... Hát nem egy apának fiai-e, akik
21  1|           idősebb javára eshetik?... Hát nem esküdött-e boszut Éliás
22  1|         volna... A rossz Ádám bácsi! Hát aztán hova ment?~ ~Feltörte
23  2|          maradni, annyi bizonyos. De hát miért?~ ~Az a jó erdei levegő
24  2|             az a valaki mért nem fél hát Kisasszonytól is? Csak egy
25  2|         játékot kezdett Urfival.~ ~- Hát ezek azok, akik egymással
26  2|            csicseregte ki: «fogott-e hát tolvajt?»~ ~- Majd fogok, -
27  2|          elcsalja hazulról. Jól van. Hát elment. Hanem ma megcserélte
28  2|            igyekezett hazafelé. Most hát meg lesz az igazi vadorzó.
29  3|             olyan nagyon piros volt, hát elnevezték pipacs-kisasszonynak.~ ~
30  3|               hogy már nem csufolja. Hát megváltozott köztük valami?
31  3|      emberöltön át, még azon is tul. Hát akkor miért nem szólitja
32  3|                A pipacs mosolygott: «Hát nem szebb vagyok igy, doktor
33  3|      kérdezte titokban magától, hogy hát miért jött, ha nincsen egyéb
34  3|              apósa kivánja.~ ~- Ugy, hát az apósa?!... Gratulálok
35  3|              Köszönöm alássan; igen, hát nem mondtam? Megházasodom.~ ~-
36  3|      kérdezte ujra:~ ~- Azért vágyik hát képviselőségre, hogy megházasodhassék?~ ~-
37  3|              egyszer a tyukszememre, hát meglapigatom a szeles bubodat, -
38  3|             nem értette a dolgot, de hát ő rá nem tartozott, ő megtette
39  3|          nyolczvanadik ember.~ ~- De hát hogy az ördögbe jutott ilyesmi
40  3|              szólta el magát?...~ ~- Hát a ténsur leánya; - odahajolt
41  3|             akart látni egészen.~ ~- Hát mit mondott maguknak az
42  3|      tekintetes ur, hogy szeretjük-e hát a pipacs-kisasszonyt? Ahol
43  3|           lejtett az öreg urhoz.~ ~- Hát a kisasszony ő nagysága
44  4|           folyvást, de nem találják. Hát még jobban keresik. Mert
45  4|                  II. Én bolondom te! Hát neked ujra, meg ujra irásban
46  4|             érzem is. Ha bün ez igy, hát jól van, elkárhozom. Te
47  4|              Majd meghasad a szivem! Hát mégis lehet az, hogy mi
48  4|          lármát nem szabad csinálni, hát csak ugy két-három szál
49  4|              Egy hónap mulva.)~ ~IX. Hát mégsem állotta meg, hogy
50  4|           magában van most! Jól van, hát csak udvaroljon annak az
51  4|           eligérkeztem szüretre. Igy hát október vége előtt aligha
52  5|              miatt elöntött a harag. Hát annyira gyermek volnék még,
53  5|             nővérem, - hebegtem.~ ~- Hát nővére is van?~ ~- Igen.~ ~-
54  5|        nevetett ki.~ ~- Oh, Istenem! hát mit tett a nővére, ha valamiért
55  5|    boldogtalan, mert férjem van!~ ~- Hát tesz az valamit?~ ~- Gyermek! -
56  5|              elé.~ ~- Te vagy az!... hát csakugyan te vagy!... Eljöttél
57  5|             embert:~ ~- De ölelj meg hát! Vagy nem kell a te hü kis
58  6|   közvetetlen szomszédságában, azért hát nem kereste soha.~ ~Benne
59  6|            lehetett másként; felkelt hát és odaült eléje egy alacsony
60  6|             sajnálnék akárkit...~ ~- Hát én még mindig csak akárki
61  6|             fedélzeten volt. Odament hát hozzá és megkérdezte, hogy
62  6|         erdőt, mögötte a dombbal? Na hát azon a dombon tul táborozik
63  7|            Mihály, nagyon félek!~ ~- Hát jól van; várjon itt egy
64  7|      Megölted, amint megesküdtél rá! Hát mégis igaz volt!... mondták
65  7|         akartad, hogy a másé legyek? Hát mért nem öltél meg akkor
66  7|      szükölve tanakodott rajta, hogy hát ő most már kinek fogadjon
67  7|               mondá akadozva.~ ~- Na hát akkor nesze, hozd haza szépen,
68  8|          mondta magában: hadd legyen hát inkább a halálé.~ ~Rossz
69  8|          gyermek! micsoda beszéd ez? Hát mi köze egy virágnak az
70  8|              az igazit, körül került hát a kikötőbe, leült egy kőlapra,
71  8|      belekapaszkodott a karjába.~ ~- Hát meg akarsz ölni? Hát igaza
72  8|                 Hát meg akarsz ölni? Hát igaza volt az öreg Ritának?~ ~-
73  8|        dolgom, vigy el engem is.~ ~- Hát lecsendesültél már?~ ~-
74  8| lecsendesültél már?~ ~- Oh, Istenem; hát komolyan vetted? Bolond
75  8|          leány kaczagott.~ ~- Oh te! hát elhitted? Csak ijesztgettelek. -
76  9|         ahogy az elkárhozottak.~ ~Na hát most sirjatok és jajgassatok,