Rész

 1  1|          volna s csupán egyetlen olyan kötelezettség nehezedett
 2  1|   barátság füzte őket egymáshoz, olyan, amelyik nem tud kételkedni,
 3  1|        árvapénztárakban, ahonnan olyan gyakran eltünnek az ezrek.
 4  1|       hozhatja az embert. Ez nem olyan dolog volt, amit a számtan
 5  1|       soha életében nem álmodott olyan kényelemről, amilyenben
 6  1|   Csodálkozott, hogy egy idő óta olyan dolgokat is észrevesz, amikkel
 7  1|           hogy mindez miért van. Olyan embert, mint Barduvay Ádám,
 8  1|         megirigyelte tőlök, hogy olyan szabadon szerethetik egymást.~ ~
 9  1|      duzzadt ajka nem lett volna olyan nagyon piros, arcza halaványsága
10  1|         akiről azt tartják, hogy olyan koru, mint a bibliai vének.~ ~
11  1|         A kölcsön, az már üzlet; olyan kölcsön, amit vissza nem
12  1|       Tizezer forint adósság egy olyan kis katonatisztnek! Soha
13  1|         a tizezer forintnál. Aki olyan közel van a száz esztendőhöz,
14  1|         leány legalább nem kerül olyan kézre; valami derék, komoly
15  1|      csak idegen, nem firtat egy olyan kényes ügyet, amihez köze
16  1|          még türelme? Könnyü egy olyan milliomosnak.~ ~Barduvay
17  1|   egyebet mondani, mint hogy egy olyan elkényeztetett leányt, a
18  1|     névtől nem zavarodik meg egy olyan kipróbált józan ész. Egyedül
19  1|          Talán a hadnagy ur lesz olyan szives?...~ ~Doborkay kész
20  1|        reggel elmentem hazulról, olyan kis bolond volt, hogy megcsiptem
21  1|         hát nem azt hittem, hogy olyan kis baba marad mindig?~ ~
22  1|     szebb lett. A mai lányok nem olyan szépek többé... Ön azt nem
23  1|      perczben, mikor a leányomat olyan boldognak láttam általa,
24  1|                  VII.~ ~Barduvay olyan lett, mint a fal.~ ~Rábámult
25  1|          zsidóra, és zokogott.~ ~Olyan különös látvány lett volna
26  1|       sötétségben; Barduvay Ádám olyan mozdulatot tett, mintha
27  1| éjszakában. Barduvay örült, hogy olyan későre jár; igy legalább
28  1|          Mit akarok én, aki csak olyan vagyok, mint egy magányos
29  1|      tudtam tántorodni!... pedig olyan jól megtaláltam már az igazi
30  1| felolvasta a pecsétes okmányt.~ ~Olyan végrendelet-féle volt, szárazon
31  1|      irányában, s a hadnagy urat olyan embernek tartom, aki ezt
32  2|    tartja az agyvelőt, kivált az olyan negyven éveset, amelyik
33  2|      szemközt lóháton az erdész. Olyan harminczas, derék szál ember.
34  2|         egészen könnyen forog az olyan müveletlen parasztész. A
35  2|         a tekintetes urnak!...~ ~Olyan természetes hangon mondta,
36  3|      mező következett. Mikor még olyan futkározó gyermek volt,
37  3| egészséges vértől és mert mindig olyan nagyon piros volt, hát elnevezték
38  3|      egész ember. A «pipacs»-nak olyan rosszul esett, hogy már
39  3|        köztük valami? vagy ő nem olyan piros már többé? Oh, mennyivel
40  3|         leány megint piros volt. Olyan édes örömest hallgatta,
41  3|          mégis volna reménye, ha olyan ember támogatná, amilyen
42  3|       elsétált az ablak alatt és olyan szomorunak látszott.~ ~-
43  3|    hozott a szegényeknek; azután olyan nagyon bus volt, hogy én,
44  3|          vérünk ontásával; nincs olyan angyal több a földön; amit
45  4|          lázt éppen nem ismerők. Olyan dobzse-emberek lehetnek
46  4|     gondolok.~ ~III. Ah istenem! olyan szomoru vagyok, pedig örülnöm
47  4|         egymás iránt, akkor csak olyan örökös pallos az afféle.~ ~
48  4|         tetszik önnek. Vagy csak olyan kis tréfa az egész? Talán
49  4|       fogunk egymásnak? mi, akik olyan jó barátok vagyunk s akik
50  5|         hajlott, siklott; igazán olyan volt, mintha szárnyak nélkül
51  5|        valami. Ha nem lett volna olyan nagyon finom, azt hittem
52  5|  lecsillapitotta. Talán az, hogy olyan fiatal voltam, ámbár ő sem
53  5|        vagyok. Nem akartam, hogy olyan nagyon gyereknek nézzen
54  5|   eszembe jutott a hugom, akinek olyan szivesen szorongattam, csókoltam
55  5|    csókoltam a kezét, mert az is olyan kicsi és finom volt. Félálmomban,
56  5|       rivallt.~ ~Alig hallottam, olyan messzire jártam már tőle.~ ~
57  5|            de jó, hogy eljöttél, olyan éhen voltunk... látod, apa
58  5|         Ne átkozza szegényt, nem olyan rossz ő; csak nagyon szerencsétlen!...~ ~
59  5|        földön; a kisebb még csak olyan gügyögő apróság. Sápadt
60  6|        kisérője, mr. Brown, a ki olyan volt éppen, mint az árnyéka,
61  6| haragudni próbált, de a jó Brown olyan együgyü komolysággal nézett
62  6|         ne sugja: jól esik, hogy olyan becsületes.~ ~Természetes,
63  6|     Tengerzöld dudoros ruhájában olyan volt, mint egy hajlós águ
64  6|       kis sárga asszonynak s igy olyan gyémántnak tekintették,
65  6|         adós volt a társaságnak; olyan alkalomra igérte, hogy elmondja,
66  6|       soha se hittem volna, hogy olyan ördöngős állat egy igazi
67  6|       amily könnyen utólértelek, olyan könnyen elhagyhattál volna
68  6|     mellére ütött és azt mondta: olyan, mint egy spanyol!... A
69  7|          ha gyermeke van, akinek olyan édes a sirása, a nevetése,
70  7|     érezte ölelését? És az ember olyan nyugodt, olyan becsületes;
71  7|          az ember olyan nyugodt, olyan becsületes; a nyomorult
72  7|         Ha Szikra nem lett volna olyan biztos a dolgában, talán
73  7|     tudom, hogy gyülölt, a miért olyan iszonyu gyanum volt ellene.~ ~-
74  7|         nesze, hozd haza szépen, olyan fáradt vagyok.~ ~És odaadta
75  9|          levegő minden mozdulása olyan hangot támaszt, mintha tulvilágról