IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Bársony István Dobogó szívek Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
1002 7| látszott. Az erdész arcza elborult; a kutya orrát lenyomta 1003 2| kicsit. Micsoda élet ez? Elbujni ide a cserebogarak meg a 1004 2| ember volt, ő meg szivesen elbujt az emberek elől: ő tudta 1005 5| csaknem bokájáig teljesen elburkolta alakját, de azért látszott, 1006 1| egy zsidóleány fia, akit elcsábitott egy aranybojtos hunczut; 1007 2| csak arra való, hogy őt elcsalja hazulról. Jól van. Hát elment. 1008 1| örökség jó kézre vár; majd elcsinálja azt az okos ember, akárhogy 1009 1| hogy körülsimogassa és eldicsérje az akrobataságát, azután 1010 1| Egyedül volt, nem látta senki, eldobhatta boszantó álarczát s vonásain, 1011 1| iszonyodott attól, hogy eldobja a lopott nevet, mely pedig 1012 3| arczczal és kiczirkalmazott elegáncziával lejtett az öreg urhoz.~ ~- 1013 1| csinált. A hadnagy éppen eléggel tartozott neki arra, hogy 1014 6| legnagyobb bajunk mégis az élelmiszer hiánya volt, mert a három 1015 6| ur volt az egyetlen, aki elemében maradt, őt még mindig mulattatta 1016 3| felpántlikázva repült az élen az előljárók alkalmatossága.~ ~ 1017 1| haris hivta a párját; mindig élénkebben látta maga előtt azt a fátyolos 1018 7| hogy gyalázatos czélodat elérd! De megállj, ember... még 1019 5| karomat kinyujtom, a sötétben elérhettem volna. Éreztem, hogy dől 1020 1| előttök. Doborkay csaknem elérzékenyedve fejezte be magyarázatát:~ ~- 1021 8| mint a sirály. Ameddig éles szeme ellátott, egyben sem 1022 1| hadsereg lett volna!?... Élesre fentem egy hosszu kést és 1023 1| fordulatot hozott rideg életébe. Tetszett magának uj szerepében, 1024 8| És Rita mit mondott?~ ~- Életed, ha piros; halálod, ha fehér.~ ~- ~ ~ 1025 1| katona. Rábiznám az egész életemet, az egész vagyonomat.~ ~ 1026 1| szenvedtem már egy hosszu életen át. Egygyel több nem számit. 1027 1| kéz őrködött fölötte egész életén át.~ ~Mert hogy őrködött, 1028 1| mindenről, ami zaklatott életének vigasztalása lehetett volna.~ ~ 1029 5| vágyakkal és reménységekkel telt életkor ez, mikor semmi sem tetszik 1030 1| erővel fogtak hozzá, hogy életre keltsék. Barduvay megtapogatta 1031 1| észrevette volna, egész életrendjét megváltoztatta. Többnyire 1032 1| leánynak ugyan nagyon kevés élettapasztalata volt még, de annyit lehetetlen 1033 2| beszólitotta Kisasszonyt, arra elevenen zárta rá az ajtót. Mikor 1034 9| és gőgösek voltatok, akik elfeledtétek, hogy ha tetszeni fog a 1035 2| meglásd, megszokod; te is elfelejted ami volt, én is: boldogok 1036 2| mintha a régi nevét is elfelejtette volna, ugy megváltozott. 1037 6| valamit? - kérdezte.~ ~Alice elfintoritotta orrocskáját:~ ~- Bizonyosan 1038 7| megmozdult egy árnyék és elfödte a világos ablakot.~ ~- Ki 1039 5| érettök, a kis angyalokért elfogadnom... Te angyal! te Isten!~ ~ 1040 4| mind azt a sok paragrafust elfogadom, de szivesen meg is toldom. 1041 1| jogczimök a társadalomban elfoglalt helyökre, mint születésök: 1042 1| nem törődött vele, nagyon elfoglalta ez a dolog. Majd kinyitja 1043 4| az ismerkedések annyira elfoglaltak. Azután mit is irhattam 1044 2| levetkeztették a második napon, hogy elfoglalták az uj lakást.~ ~«Urfi» meg « 1045 2| vadorzót. Soha sem tudott elfogni egyet sem, pedig bizonyos 1046 1| Ádám ur. Az első perczben elfogott a düh, kirántottam késemet, 1047 5| ártatlanabb vagy sokkal elfogultabb volt, semhogy azzal törődjék, 1048 1| kifejlesztették benne az elfogultságtól mentes józan gondolkodást; 1049 3| kurtábbak lettek és utóljára elfogytak egészen. Ha a pipacs kérdezősködött 1050 3| kezet fogott.~ ~Az öreg ur elfojtott egy nehéz sóhajtást és ezt 1051 1| kiszáradnak belőle a nedvei és elfonnyad. Ha még sokáig tart, be 1052 8| szólt a legény és a fejét elforditva, tovább akart menni. A leány 1053 3| akivel dolga van, gyorsan elfordult és otthagyta a két bőbeszédü 1054 1| maga dolgát.~ ~Barduvay elgondolkodott. Tizezer forint adósság 1055 1| pillanatig kinos, hanem elgyötröm élve.~ ~Nem tudom én, Ádám 1056 1| vezetett, akit a teljes elhagyatottság már gyermekkorában megszoktatott 1057 9| gyermekét, aki keblén csüng s az elhagyatottságban csak nehezebbé teheti sorsát: 1058 6| utólértelek, olyan könnyen elhagyhattál volna megint. Egyébiránt 1059 4| tégy azzá, amivé akarsz; elhagyok érted mindent, az istent 1060 1| boldogtalan a zsidók Istenét is elhagyta volna érte, hogyne hagyott 1061 5| a másik asszony! A kiért elhagytalak téged, te százszorta szebb, 1062 8| lehetett, a sajkában ülők elhallgattak, nem láthatták többé egymás 1063 5| éretlenségbe, élhetetlenségbe: elhallgattam. Vezettem az asszonyt a 1064 3| jöjjön el ujra, s amint elhangzott a poros uton a hintó tompa 1065 1| alatt.~ ~Barduvay várt, mig elhangzottak a hadnagy lépései. Akkor 1066 2| Egy idő óta kissé elhanyagolta a dolgát. Folyvást otthon 1067 5| meg, a mely sokkal inkább elhatalmasodott rajtam, semhogy komoly beszámitás 1068 1| nénihez, hogy értesitse.~ ~Elhatározták, hogy Jánost beküldik a 1069 1| énnekem a virág, mely csak elhervad a vén fa árnyékában?... 1070 5| volna a régi éretlenségbe, élhetetlenségbe: elhallgattam. Vezettem 1071 4| bennünket jobban összekötni. Ha elhidegülünk egyszer egymás iránt, akkor 1072 1| értett volna semmit.~ ~- Hát elhiszed most már?!... ~- Hiszem, 1073 4| zsarnokom! Te drágám!~ ~Elhiszed-e most már, hogy szeretlek? 1074 1| legnagyobb válaszfal és elhitette magával, hogy joga van ahhoz, 1075 2| hogy az erdész szószerint elhitte. Hamar vette a kalapját 1076 8| kaczagott.~ ~- Oh te! hát elhitted? Csak ijesztgettelek. - 1077 3| vér az arczát, hogy végre elhivatták hozzá doktor Kanóczot.~ ~ 1078 5| bolondot mondtam? Egy kissé elhuzódtam tőle. Észrevette és odacsuszott, 1079 1| fehér nimfavirág között.~ ~Éliáson erőt vett az érzés. A kis 1080 1| Barduvay sejtette, hogy Éliással különös dolog történt; egy 1081 8| szive, odalépett a fiuhoz és elibe tartotta a rózsabimbót.~ ~- 1082 4| menjünk haza. Akkorra meg már eligérkeztem szüretre. Igy hát október 1083 7| el azóta, hogy hazulról elindultak. A kutya folyvást biztosan 1084 9| görnyedezett a földön, mint egy elitélt, akinek a számára nincs 1085 8| hajótiszttel.~ ~A leány eljárt a városba, a fiu feljött 1086 1| háziasszonykodás csupa komédia, amelyet eljátszik egy regényes vén asszony 1087 6| lett volna ujra tapsolni és éljenezni.~ ~E közben a veszély egyre 1088 1| mondta magában, hogy majd eljön annak is az ideje. De azért, 1089 5| közvetlen közelből áradt felém, elkábitott. Legjobban szerettem volna 1090 1| tudna meg ujat. Egészen elkábult az eddigitől is, annyira, 1091 4| bün ez igy, hát jól van, elkárhozom. Te veled! Te érted! Most 1092 9| sirni és jajgatni, ahogy az elkárhozottak.~ ~Na hát most sirjatok 1093 1| mondani, mint hogy egy olyan elkényeztetett leányt, a milyen Bella, 1094 6| egy gyermeket, valóságosan elkergetett. Pedig láttam, hogy vérzik 1095 5| valami szobaczicza, aki elkésett s most siet haza, nehogy 1096 8| vitorlát. A mint a legény elkészült vele, egy nagy szürke felleg 1097 6| érdeklődést keltett, azután elkezdte:~ ~«Tuniszban történt.~ ~ 1098 1| összedugták a fejöket és elkezdtek suttogni.~ ~ ~ ~ 1099 6| Egyszer, mikor igy lóháton elkóboroltam, egy magányos beduint láttam 1100 1| hatos kamatokkal együtt elkönyvelte a gyámleánya vagyonául, 1101 1| a száz forint még nincs elkönyvelve. Felütötte hát a nagy számla-könyvet 1102 9| sirtak s a derék pap mindent elkövetett, hogy a bánkódó szülőket 1103 9| nem ad halasztást. Mikor elkövetkezik az idők teljessége, egyszerre 1104 1| látta, hogy vetélytársa elkomolyodik, vontatott hangon hozzá 1105 6| táborát; a lovamért majd elküldök, vagy elmegyek magam.~ ~ 1106 6| feldobta vászonsapkáját és elkurjantotta magát a hazája nyelvén: 1107 9| bágyadtság, ami gyöngéd tagjaikat ellankasztotta, talán nem is volt más, 1108 8| sirály. Ameddig éles szeme ellátott, egyben sem ismerte fel 1109 1| csapással fogja megsemmisiteni ellenfelét.~ ~- Mondjon le örökre a 1110 4| Belátod, ugy-e, hogy nem ellenkezhetem? Alig is várom azt a boldog 1111 4| menjek. Még sem szabad vele ellenkeznem. Még megsejtené az okát, 1112 1| régiekkel homlokegyenest ellenkezni fognak.~ ~Visszatért emlékezetében 1113 6| társai abban rejtőznek, ellenkező irányban vágtatni kezdtem. 1114 5| asszony, sem nem csunya, ellenkezőleg, talán nagyon is szép. Hanem 1115 1| rábizhatta gyámleányát; ily nő ellenőrzése mellett senkinek sem tünhetett 1116 1| kétségtelen, hogy esküdt ellensége valamennyi: Bella, a hadnagy, 1117 6| táborozik Musir seik, az ellenséged, akinek egyenesen a tátott 1118 1| ki ajtaját leghalálosabb ellenségeinek.~ ~Mert az kétségtelen, 1119 9| szomszédok, a megalázott ellenségek nem is látták egymást. Ki 1120 3| tudhatta volna, hogy még az ellenségére is rászavazna Rácska, ha 1121 9| is segitségül hivták az ellenségeskedés versengését.~ ~*~ ~És nem 1122 9| multat, akár volt okuk az ellenségeskedésre, akár csak képzelték, hogy 1123 6| ebben az öltözetben, a ti ellenségtek közt, mint a madár. Külömben 1124 1| akinek semmiféle Ádám sem áll ellent, és mikor azt a sötét bőrt 1125 1| bántotta ez a gondolat, hogy az ellentétes tulzásba menve, minden érdem 1126 5| férfiszámot tevő fiatal embertől. Ellentmondást nem türő hangon válaszoltam:~ ~- 1127 1| most a kézcsók egyszerre elmaradt, hanem ehelyett a gyámapa 1128 1| Az urfi majd leköszön és elmegy hétszilvafásnak, a szép 1129 4| maradsz! Te nélküled fogok elmenni.~ ~Mit csinálsz az alatt, 1130 1| egészet... Mikor reggel elmentem hazulról, olyan kis bolond 1131 8| ő választotta ki. Azután elmentünk együtt az öreg Ritához, 1132 2| egész dolognak hosszu volna elmondani a történetét, regény lenne 1133 1| hogy be fogja vallani. Elmondott mindent, attól kezdve, hogy 1134 9| ahogy jobban érte. Azután elmondtak még egy Miatyánkot s egyszerre 1135 1| zokogása, merev tekintete elmondták, hogy a lelkével nincs most 1136 3| szólt közbe a biró, - oszt’ elmondtuk, hogy aki a kisasszonyt 1137 1| rá a hosszu tapasztalat. Elmosolyodott és annyit mondott: vagy 1138 7| vége van mindennek,... elmossa a nyomot...~ ~Megragadta 1139 5| az Isten lelke szól, ott elnémulnak a szenvedélyek, pedig a 1140 6| hogy nem állta ki soká és elnevette magát.~ ~- Már megint boszant? 1141 3| olyan nagyon piros volt, hát elnevezték pipacs-kisasszonynak.~ ~ 1142 1| belebámult a tó vizébe s elnézte ott a magasságban tündöklő 1143 3| bőbeszédü embert.~ ~A választási elnök nemsokára kihirdethette 1144 6| valamennyi utas rajongott az elnökért, de mindnyájan látták, hogy 1145 6| át az egész társaságot. Elnöknek megválasztották Warwick 1146 3| arczulatján a szivárvány szinei, elnyiffantotta magát, hogy: árulás! árulás! - 1147 7| földet, azután hirtelen elnyujtózott és megindult be az erdőbe.~ ~- 1148 6| Mikor a családja ügyvédje előállott a régi végrendelettel, amely 1149 1| Utóljára is visszatért előbbi helyére, mégis csak ott 1150 3| lódobogást hallott, ugy elöntötte a vér az arczát, hogy végre 1151 5| Montapin-féle regényekben előforduló toronyórák szokták.~ ~A 1152 2| 9 óra közt jelentkeztek. Előhivta Kisasszonyt; az egy idő 1153 3| azután az utolsó fordulónál előkanyarodott az első szekér, megelőzve 1154 6| veszély egyre nőtt. A kapitány előkapta golyós puskáját és daczára 1155 1| öreg szolgáló. Hamarosan előkereste a váltókat.~ ~- Holnap a 1156 2| egészen hajnal volt, mikor előkerültek. A fekete rigó csacsogva 1157 5| azután majdnem futva eltünt előlem.~ ~Azaz, hogy csak el akart 1158 3| felpántlikázva repült az élen az előljárók alkalmatossága.~ ~Bent, 1159 1| komédiának és most ime, kezdheti előlről.~ ~A rongy papirost összeszoritotta 1160 9| lezárul s örökre eltakarja előlünk azt, akitől megválnunk annyira 1161 1| megnyugvással gondolt nagy előrelátására, melynek következménye, 1162 1| Erről ismerek rá; okos és előrelátó, amit mindig csodáltam benne. 1163 1| Barduvay Ádám nem birta eloszlatni lelke zavarát; lement a 1164 5| A megriadt asszonynak eloszlik arczáról az első megdöbbenés 1165 7| A férfi melléből végre előtört valami szakadozott hörgés.~ ~- 1166 1| lecsillapodva folytatta az emberöltő előtti idők meséjét. Barduvay hallgatagon 1167 4| lát, mikor mindenki pihen, előveszem leveledet és végig olvasom 1168 6| beduin már a nyakamon volt. Elővettem pisztolyaimat és lőni készültem; 1169 1| gyermekkel szokás, és miután az előzmények által figyelmeztetve volt, 1170 1| Doborkay nem tudta eléggé elpalástolni kellemetlen meglepetését; 1171 1| történet meghallgatásával elpazarol; - de most megpuhitotta 1172 6| szerecsent akar előttem elpusztitani; köszönöm, nem kérek belőle.~ ~ 1173 6| megjelenik köztük, okvetlenül elragadja őket a lelkesedés s legalább 1174 1| oh, milyen fej...~ ~Szeme elragadtatással csüggött Barduvayn, azt 1175 5| arczomat, azután hirtelen elrántotta mind a két kezét.~ ~- Mit 1176 1| láttam, amint egy puskát elrejtett, bizonyosan avval akarta 1177 1| vadászház mögött, a fák lombja elrejti ott a kiváncsiság elől...»~ ~ 1178 1| rabszolgamódra meghunyászkodjék, elrejtőzzék és ne adjon magáról semmi 1179 1| mellett töltött éjszaka után elrohantam hozzá korán reggel. Azt 1180 3| mereven az apjára, aki éppen elsétált az ablak alatt és olyan 1181 1| mindannyiszor elöntött a vakdüh, elsötétedett a szemem előtt és két iszonyu 1182 6| az ujvilágban részt vett, elsőnek érkezett a czélhoz.~ ~A 1183 1| kivánhatnák tőle, hogy ő, az elsőszülött, átengedjen az öcscsének 1184 6| rizst hozta számunkra, kettő elsülyedt a szirtek táján, s a harmadik 1185 6| készültem; késő volt, üldözőm elsütötte a maga pisztolyát s lovam 1186 9| emberekből, ha minden angyal elszállna közülök az égbe s nem maradna 1187 1| érti. A tizezer forint majd elszámolódik a kisasszonyka örökségébe. 1188 2| volna», susogta. Azután elszántan benyitott a pitvarba, onnan 1189 7| fiatal asszony a kétségbeesés elszántságával; keble zihált, a férfi odanyujtotta 1190 1| az: ha az ember ur lesz, elszokik tőle, hogy a fejét okosan 1191 1| év óta tartó elvonultság elszoktatott a szótól s aki nem zavarta 1192 3| hogy még nem volt késő. Elszólta magát a kisasszonyka.~ ~- 1193 5| tiszta volt; a levegőben elszórta már a közelgő kikelet a 1194 9| födele lezárul s örökre eltakarja előlünk azt, akitől megválnunk 1195 5| ajtót.~ ~Egy kiálló falrész eltakart, árnyékban maradtam, de 1196 7| fátyol, mely a fogyó holdat eltakarta: derengő világosság csuszott 1197 6| és indulj lépésben balra. Eltart egy óráig, mig meglátod 1198 7| várniok. Most az az ember is eltarthat egy asszonyt. Csakhogy már 1199 7| közben az a másik, aki már eltarthatott egy asszonyt, megkérte a 1200 7| gyilkoltad meg gyermekem apját, eltartóját?! Te kutya! te kigyó!... 1201 1| ragadta meg az alkalmat, hogy eltávozhatott. Nagyon rosszul kezdte magát 1202 6| együttvéve éppen annyi évet éltek, mint a jó öreg egymagában. 1203 1| váltunk el. Barduvay Barnabás eltemette a feleségét, meg a szopós 1204 1| megint a meséjére.~ ~«Mikor eltemettem a leányomat, vittem magammal 1205 5| lett volna gondolataimat elterelni a természetimádástól, amivel 1206 5| gondolatra, hogy most mindjárt eltünik örökre s nem fogom látni, 1207 1| árvapénztárakban, ahonnan olyan gyakran eltünnek az ezrek. A hatóság csak 1208 8| legény egyre kiáltozta az eltüntnek nevét; a pokoli sötétben 1209 8| hozott magával. Az apja elültette neki, a leány megöntözte, 1210 5| melyből a nagy lelkifelindulás elüzte a mámort s nem hagyott bennök 1211 8| észreveszi a Frangepánok elvadult várkertjében azt a két négyszögölnyi 1212 9| szivünket zuzza szét; ez már az elválás hangja, amelyre megremeg 1213 5| határt, mely a sihedert elválasztja a már férfiszámot tevő fiatal 1214 1| hogy ilyen alkalmazást elvállaljon. Erre rábizhatta gyámleányát; 1215 5| Ezen a ponton az én utam elvált volna a tovaszálló ibolyaillattól, 1216 8| feljött a hold, a tenger tükre elváltozott sima jéglappá, melyen nesztelenül 1217 7| óránál, hogy a fenyvesnél elváltunk.~ ~- Oh Istenem!~ ~- Azt 1218 1| pillanatig kinos, hanem elgyötröm élve.~ ~Nem tudom én, Ádám ur, 1219 7| a tiéd vagyok; nincs aki elvegye tőled ezt a testet, amely 1220 3| Megházasodom.~ ~- És kit tetszik elvenni, ha szabad kérdenem?~ ~- 1221 1| felgyujtotta, ugyanakkor a jégvihar elverte mindenét.~ ~Barduvay Barnabásnak 1222 1| nem prolongálunk, akkor elveszett a pénzünk. Az urfinak majd 1223 1| hogy családot alapit s elveszi gyámleányát. A leány hozománya 1224 9| emlékezetünkkel idézhetjük vissza az elvesztett kedvest magunk elé. De mikor 1225 7| dolgában, talán a férfi is elvesztette volna az eszét. De az vitte 1226 1| vesziti el a fejét; ők már elvesztették.~ ~Valóságos remegés közt 1227 9| apróság köszönti, bátoritja. Elvesztheti a nő a férjét, ha szerette, 1228 1| könnyelmü adósságcsinálás miatt elveszti a rangját, azután lőheti 1229 5| Jöjjön, asszonyom, elvezetem, - mondám.~ ~- Oh nem, köszönöm, 1230 4| amikor a felséges levegőt élvezhetem. De jó lesz kirándulni a 1231 7| kéjencz mámoros érintése, aki élvezni akar minden érzékével, a 1232 6| rám költi, akkor legalább élvezzen maga is. Holnap utazunk. 1233 1| a zárda főnöknőjét, hogy elviszi a leányt. Ma itt volt a 1234 3| képviselője a kerületébe; elvitte magával a frizurás, tunikás 1235 1| megcsókoltam a hantot és elvittem a fiut egy keresztény családhoz, 1236 5| megakadályozza közeledésemet vagy elvonja őt tekintetem elől.~ ~A 1237 1| akit a sok év óta tartó elvonultság elszoktatott a szótól s 1238 9| halál árnyéka volt az, amely elzárta a piczi lelkek elől a menekülés 1239 5| pirulva, félénken kérte az elzüllött embert:~ ~- De ölelj meg 1240 5| állt az apa: a gazember.~ ~Elzüllve, egykor daliás alakja megtörve, 1241 7| követnie.~ ~Lent a kövek közt elzugó hegyi patak partján állott 1242 1| nemes adakozó, az ismert emberbarát stb. stb.» Aki olvassa, 1243 5| a jótékony egyletek, az emberbaráti ajándékok betegségem alatt, 1244 1| ész dolgozik most ebben az emberben, - a sziv pihen.~ ~Barduvay 1245 1| mértékben követelte a kettős emberből a maga részét, mint az a 1246 3| megverselte őket nyomban. Az emberei azután nevettek rajta és 1247 3| több. Közé vette magát az embereinek és hat sor paraszt háta 1248 9| őket. De mi lenne akkor az emberekből, ha minden angyal elszállna 1249 6| semmi sem hozza ugy össze az embereket, mint az unalom: a «Leviathan» 1250 3| mennyi jót tett már ő az emberekkel és hogy talán csak arra 1251 5| Vezessen; azt kell hinniök az embereknek, akikkel találkozunk, hogy 1252 1| sokáig világban forgott embereknél. Azalatt, hogy Éliás megkinálta 1253 1| ledurrantani.~ ~Sokáig beszéltem az emberemmel és mind a ketten megvigasztalódva 1254 6| kisérője veszélyesebb volt egy emberevőnél. Annyi bizonyos, hogy Garda 1255 6| czéljától; a derék matrózok emberfeletti erővel dolgoztak. A két 1256 8| lakóinak társaságában vaddá és embergyülölővé vált, és némává, akár egy 1257 3| ott minden egyformának egy emberöltön át, még azon is tul. Hát 1258 1| praktikus utakon segitett embertársain s nem mult el nap, hogy 1259 9| férjét, ha szerette, oltárt emel szivében a drága halottnak; 1260 1| rózsatelepre nyilt. Ott volt az emeleten a Bella szobája; az ablak 1261 1| sietve indult a ház felé, emeleti lakosztályába. - A homályosra 1262 9| szólt, csak a kezecskéit emelgette, mintha bucsut intett volna, 1263 6| s legalább is a levegőbe emelik a csendes angolt.~ ~A kaliforniai 1264 1| nyultam a hónod alá, hogy emeljek rajtad egyet, mikor különös 1265 7| hogy megnézze. Sápadtan emelkedett fel; egy kutya hullája volt 1266 1| egyszerre a fekete haju Judit emelkedik ki és vérző szivére mutatva, 1267 1| vagyok igy? Hát mért nem emelsz a levegőbe megint? De nem 1268 1| levegőbe megint? De nem emeltem többet. Oh, én ostoba öreg 1269 1| türelmével, mely annál mohóbban emészti fel az önuralmat, minél 1270 1| eresztette el. Lihegve, az emlék kinja alatt vivódva nézett 1271 1| képü időhöz, melyből első emlékei fennmaradtak: annál seregesebben 1272 1| emberek, akik már csak a mult emlékein tallózva örülnek a régi 1273 1| örökre szakit multjának emlékeivel s az uj embernek, a koros 1274 4| legyenek azok a haszontalan emlékek? Azok ugy sem fognak bennünket 1275 4| istenért, semmisitsd meg minden emlékemet, ami nálad van. Ő megérkezett 1276 4| Csak semmisits meg minden emléket!...~ ~ (Egy hónap mulva.)~ ~ 1277 1| Fiam, ne sértsd meg anyád emlékét, aki megbocsátott, mielőtt 1278 7| volt az iszonyu látvány emlékével, ott, a fenyves alján. A 1279 9| Zsibói Gergelyék még az emlékezet adójának a lerovásában is 1280 1| ellenkezni fognak.~ ~Visszatért emlékezetében ahhoz az időhöz, mikor Éliás 1281 1| hosszu multja végig pörgött emlékezetén s minél közelebb ért ahhoz 1282 1| czimzetthez, de Barduvay nem emlékezett rá, hogy valaha rózsaszinü 1283 9| lassankint megfogyatkozó emlékezetünkkel idézhetjük vissza az elvesztett 1284 1| lassankint magához tért és emlékezni kezdett. Egyszerre felkiáltott 1285 1| életnek, gyermekkorukból emlékeztek vissza, hogy egyszer egy 1286 1| akiket ismerek, magára emlékszem legrégebben. Jó volt hozzám 1287 1| Zongorája előtt ült és énekelt. Csupa szerelem volt hallani, 1288 7| halványabb volt az esküvő napján; engedelmeskedett, mert szegény öreg szüleit 1289 1| vannak szokva, hogy vagy engedelmeskednek, vagy parancsolnak. Éliás 1290 1| embernek, a koros zsidófiunak engedi át magában a cselekvés jogát.~ ~ 1291 3| ej, ténsur! már azt nem engedjük! hanem az szent, hogy sose 1292 1| mintha csak lelki kényszernek engedve beszélne és rámeresztette 1293 7| megvert érte az Isten!... Énmiattam ugy-e? Mert szerettél, mert 1294 3| Gubaczinak se kellett ennél több. Közé vette magát az 1295 1| csinos bajuszkája van s hogy ennélfogva alig volt rá szüksége, hogy 1296 3| mennyi drága fuvar, meg enni-inni való vész kárba; tudni lehetett 1297 7| megállj, ember... még nem vagy ennyire! Ide Szikra! tépd szét, 1298 1| az anyja után, alig ér ennyit, pedig korábbi adósságok 1299 5| voltam, hogy megelégedjem ennyivel és visszaforduljak. De amint 1300 2| turóval; megsimogatta, enyelgett vele. Fél óra mulva a régi 1301 6| mert észrevettem, hogy az enyémnek egyszerre megrándult a lába 1302 5| deszkafödél alatt, ott várja epekedve a romlásba döntött asszonyt, 1303 1| beszélt, mint a hogy csak egy épelméjü ember beszélhet.~ ~- Mi 1304 1| oldalvást egy sürü lombos eperfa ingatta ágait; Barduvay 1305 2| emberi lakás sehol, azért épitettek a vágás szélére egy kis 1306 1| bizalmat, kürtöli a vagyont, épiti a hitelt!... Mert bizony, 1307 6| tudnom kellene előbb, hogy ér-e annyit, mint a nagybátyja 1308 1| amit állit, ugy kiáltotta érczes, kemény hangon:~ ~- Ádám 1309 1| szerető öcscsére, akinek érdekében feláldozta magát és vigasztaljon 1310 1| s miután csupán a saját érdekeivel kellett törődnie, valóságos 1311 1| aki nagyon közelről volt érdekelve, bele lehetett avatkoznia.~ ~- 1312 5| láttam, hogy milyen. Halvány, érdekes arcz volt; nagy villámló 1313 6| magát, mint aki tudja, hogy érdeklődést keltett, azután elkezdte:~ ~« 1314 1| ellentétes tulzásba menve, minden érdem nélkül valónak tartotta 1315 3| Oh kérem, szót sem érdemel, egy jómódu leányt innen 1316 5| bélpoklosokhoz, akik nem érdemelnek mást, csak hogy az átkod 1317 1| aki ezt a vonzalmat meg is érdemli: kijelentem, hogy házasságuk 1318 7| talán haza hozta.~ ~A másik erdészház, ahol az asszony lakott, 1319 7| Elmult egy év, a meggyilkolt erdészre nem gondoltak többé a faluban. 1320 7| elnyujtózott és megindult be az erdőbe.~ ~- Jöjjön! - mondá a férfi 1321 3| nemsokára kihirdethette az eredményt.~ ~A fehér tollasok nagy 1322 5| ezer démon nyargalt volna ereimben s letelepedtek volna végül 1323 1| bebizonyitotta neki, hogy a saját erejében és eszében való hit csupa 1324 1| senkire nem szorulva, a maga erejéből érjen el mindent. Könnyü 1325 3| nagyon buzdultak a maguk erején, szemmel látható volt, hogy 1326 1| szentélyben, ahol halott leánya ereklyéit őrzi, nem nyilhatott meg 1327 1| melyet a kis leány csak ereklyeként őriz, nagyon is hamar szerte 1328 1| Azt hittem, hogy soha sem érem el; soha tőlem meg nem tudtad 1329 1| hogy gyámleányát oly nemes erényekben nevelte fel s vigasztalhatatlannak 1330 1| leveleket irt.~ ~Kemény, eres keze pörczögtetve szalajtotta 1331 8| miért van, hogy miattad van? Ereszd el mindjárt azt a másikat.~ ~- 1332 6| A mentőcsónak gyorsan ereszkedett le a hullámok hátára, pár 1333 5| visszaestem volna a régi éretlenségbe, élhetetlenségbe: elhallgattam. 1334 5| alázzanak, hogy szabad legyen ő érettök, a kis angyalokért elfogadnom... 1335 1| gödrösen, finom, ki nem érezhető csontjai fölött, hát a bün 1336 9| fegyverével szemben. Ti láttátok, éreztétek a nagy veszedelmet, amely 1337 2| meg a harmatos zöldség éreztette, mutatta mindenben az élet 1338 5| Látja, még kellemetlenség érheti miattam...~ ~A szégyen miatt 1339 7| Károly erős és bátor; mi baj érhette volna?~ ~- Nem tudom, csak 1340 7| nem volt a kéjencz mámoros érintése, aki élvezni akar minden 1341 7| szentségteleniti meg, mert erre az érintésre magához tért és rémülten 1342 7| temető kapujánál nedves érintést értett a kezén; egy nagy 1343 3| traktálta csuf szóval az ujon érkező szekereket, e közben pedig 1344 1| Valóságos szenvedélylyel érlelte tervét s bár érezte, hogy 1345 6| órakor, alig védve a fedélzet ernyője által a rekkenő hőség ellen, 1346 1| keresztény családhoz, ahol érőben, egészségben gyorsan gyarapodott 1347 6| nekem nem szabad a dolgot erőltetnem. Ő tudja, mért teszi. Annyi 1348 8| Eltelt egy óra, a szél erősbödött, a hullámnak taraja támadt, 1349 1| rejlett nagy fölénye és erőssége más emberek fölött. Mielőtt 1350 3| Azoknak pedig még ott van az erősségök, azon az ötven szekeren. 1351 5| hogy nem szabad tovább erőszakoskodnom, megmutattam az irányt s 1352 1| még csupa akarat, csupa erőszakosság volt ez az ember, aki megszokta, 1353 5| sejtés küzdött még bennem az erőszakossággal. Kétségtelen, hogy amit 1354 1| a szobamoly, aki azelőtt értékpapirjai meg számolóasztala mellől 1355 1| legnagyobbrészt készpénzből meg értékpapirokból állott, hogy arról nem is 1356 6| voltunk rabolni. A szó szoros értelmében összeloptuk a kosztunkat 1357 1| hogy nem találják ki szavai értelmét és valami kinos gyönyörüséget 1358 1| mindezzel rendben volt, akkor értesitette a zárda főnöknőjét, hogy 1359 1| beszaladt Sarolta nénihez, hogy értesitse.~ ~Elhatározták, hogy Jánost 1360 1| nagyságát s nagy megelégedéssel értesült róla, hogy a hadnagynak 1361 1| hadnagyra. Egy szót sem értettek a dologból.~ ~- Az urak 1362 6| utasok, akik nem egészen értették a borzasztó szó jelentőségét, 1363 5| nagy szem, azt akkor nem értettem; nem tudtam olvasni a női 1364 1| Te is, meg ő is. Mit érthetett az alatt, hogy ő is? ’szen 1365 6| egymagában. Igy azután könnyen érthető, hogy a derék Warwickra 1366 6| nem akarom többé hallani, érti-e valahára?!~ ~Brown elpirult. 1367 1| jelenéssel vesztegette meg érzékeit. A meleg éjben, biztositva 1368 6| magában: arany sziv! kemény és érzéketlen...~ ~ ~ 1369 7| aki élvezni akar minden érzékével, a szemétől kezdve a tapintásig.~ ~ 1370 1| a leányka szivében az az érzelem, amelyet a mostani körülmények 1371 1| Bella kisasszony, gyöngéd érzelemmel viseltetik Doborkay Endre 1372 1| amióta eszmél, ideggyöngitő érzelgés nem termett szivében; nem 1373 6| Sajnálna-e? - kérdezte kissé érzelgősen.~ ~- Csak ne ezen a hangon! 1374 1| most furcsa és szokatlan érzelgősség gyengitette meg; régi nemesi 1375 5| beszámithatatlanná jobb érzését, amelylyel menekülni akarna 1376 9| gyermeke, nyomorultabbnak érzi magát a féregnél, amelyre 1377 1| Mintha hallotta volna, hogy esdekel hozzá a halott; ugy rémlett 1378 9| mozog még remegve; csupa esdeklés, csupa irgalom után való 1379 1| végén mély tisztelettel esedezett a «nagytekintetü» szerkesztőséghez, 1380 1| egy véletlen felfedeztetés esetében védtelenül állana. Bárha 1381 1| Bizalmat keltett, sőt voltak esetek, a mikor egyenesen az ötágu 1382 1| legváratlanabb véletlenek esetére is biztositva legyen a leányka 1383 5| Oh nem, köszönöm, semmi esetre sem ...csak mondja meg az 1384 2| Most már ugyis mindegy, egy esettel több vagy kevesebb; lassan 1385 5| semhogy komoly beszámitás alá eshetett volna, amit teszek. Azt 1386 1| az csak az idősebb javára eshetik?... Hát nem esküdött-e boszut 1387 4| nálad van. Ő megérkezett s esküdni mernék, hogy sejt valamit. 1388 1| édes apján!~ ~Meg kellett esküdnöm, de ravasz voltam és csak 1389 1| javára eshetik?... Hát nem esküdött-e boszut Éliás a meggyalázott 1390 1| Mert az kétségtelen, hogy esküdt ellensége valamennyi: Bella, 1391 1| jobbját az ég felé, mintha esküt tenne arra, amit állit, 1392 7| sokkal halványabb volt az esküvő napján; engedelmeskedett, 1393 1| minden sikerét köszönhetem, esküvőjük napjától fogva magukhoz 1394 7| perczektől függ minden... ha esni kezd az eső, vége van mindennek,... 1395 7| lehullott egy-egy kövér esőcsepp; minden pillanatban fenyegetett 1396 5| jobban szemügyre. Hosszu esőköpenye csaknem bokájáig teljesen 1397 6| vagyon fele az unokaöcsre essék: mr. Brown szó nélkül odaadta 1398 1| összerogyott. Barduvay felfogta estében és a divánra fektette; a 1399 1| Barduvary Ádám pedig estére megkapta a hadnagy ur legujabb 1400 1| hogy a saját erejében és eszében való hit csupa képzelődés, 1401 2| Hanem másnapra már kiment az eszéből. De mig a felesége az árokhányóknak 1402 1| beszélni hozzá, mint egy eszelős:~ ~- Te menyországom, te 1403 5| megbóditott, a képzelődés eszelőssé tett; vérem pezsgett, forrt, 1404 1| ezt a tervet nem magamtól eszeltem ki, sohase lettem volna 1405 1| bizonyos, hogy ki van már az eszelve régen. De mégis aggódott:~ ~- 1406 5| hogy nyomában maradhassak. Eszem ágában sem volt valami kaland, 1407 1| hogy a bánat elvette az eszemet és regényessé tett. Azt 1408 1| aki nem szorul soha a más eszére. Csak akkor nyultam a hónod 1409 7| is elvesztette volna az eszét. De az vitte őket, körül 1410 9| gyülölködéstekben? Jutott-e eszetekbe, hogy amig egymás lenézésében 1411 2| mert azt hitte egyszerü eszével, hogy sokkal jobban őrzi, 1412 5| Aztán egy őrült, egy eszeveszett gondolat fészkelte magát 1413 8| beszél minden: a harczi eszközök s a fehér márványszobrok.~ ~ 1414 1| mestert, aki mindinkább eszközzé vált kezei között. De azért 1415 3| gondolt rá, uj keletü az eszme, a leendő apósa kivánja.~ ~- 1416 1| állott a világon; amióta eszmél, ideggyöngitő érzelgés nem 1417 1| csengőt megrántották, akkor eszmélt fel és küldte a cselédet, 1418 1| születését és nagyapját, akinek eszményi nagyravágyása ebbe a rettenetes 1419 3| az ördögbe jutott ilyesmi eszökbe...~ ~A biró félbeszakitotta:~ ~- 1420 2| Birda, - legalább ez is észrevehet valamit, amig ott időzik. 1421 6| az olaszt, minden arczon észrevehető volt, a megelégedésnek ama 1422 6| hosszukás fekete csikot lehetett észrevenni a viz szinén, mintha egy 1423 1| idő óta olyan dolgokat is észrevesz, amikkel eddig sohasem törődött; 1424 8| borravalót, de ha valaki észreveszi a Frangepánok elvadult várkertjében 1425 9| egymásra néztek volna. Az esztelen gőg még a közös gyászban, 1426 1| kifizette mindegyikünknek egy esztendei bérét és meghagyta, hogy 1427 1| Öreg ember volt, aki husz esztendő óta szolgálta urát és jól 1428 1| Aki olyan közel van a száz esztendőhöz, annak nem nehéz már a más 1429 1| Nem mondom többé. Zavart eszü öreg ember vagyok, nem tudom, 1430 1| vagyonául, levonva minden évben belőle a neveltetési költségeket; 1431 6| leszámolás ideje. Egy kerek éve mult már, hogy meghalt, 1432 1| állitotta, hogy a legjobb években van. Egyébiránt nagy és 1433 6| Afrika levegője, mely egy pár éven át edzette vérét, lelkébe 1434 2| kivált az olyan negyven éveset, amelyik már kiállotta a 1435 6| ketten együttvéve éppen annyi évet éltek, mint a jó öreg egymagában. 1436 7| Károlyt, akivel egy kenyeret evett...~ ~Bent voltak mélyen 1437 8| A legény abbahagyta az evezést és a sötétben odacsuszott 1438 8| a halász, meg az a másik evezett. A tengerpartokon mindenki 1439 3| doktor Kanócz igy látta őket évődni egymással, ravaszul a válla 1440 1| közt egy jókedvü suhancz évődött a szeretőjével. Barduvay 1441 2| Birda Péter letette az exáment arról, hogy csakugyan benőtt 1442 4| az északi sarkig.~ ~Nagy expedicziók és nagy tudósok keresik 1443 1| számitásaiban a gyereksirás.~ ~Pedig ezekre a számitásokra vigyáznia 1444 5| hangon dörmögé:~ ~- Áldott, ezerszer áldott! - azután egyszerre 1445 6| hajlós águ bokor, melyből ezerszirmu sárga rózsa nőtt ki. Az 1446 1| mellé huzta az öreget:~ ~- Ezért voltál hát védőm, oktatóm; 1447 1| mikor megnősült s mint ezredes halt meg.~ ~A két ember 1448 6| olasz hadseregben s Candil ezredessel együtt barangoltuk be a 1449 1| olyan gyakran eltünnek az ezrek. A hatóság csak ugy tessék-lássékképen 1450 5| Megfordultam és futottam. Ezuttal igazán ugy, mint a gyermek. 1451 3| szavukat.~ ~A pesti tudós nagy fába vágta a fejszéjét, követ 1452 9| Az a csuklás, az a szivet facsaró hörgés!... Milyen különös 1453 6| közeledni. Mögötte egy kis facsoport volt s attól tartván, hogy 1454 4| van ott. Ott megszünik a fagy s megszünik a kietlenségben 1455 9| a csontember vigyorgása fagyossá teszi a verőfényt, mikor 1456 6| engedett volna az asszony fagyossága s ez felbátoritotta. A következő 1457 1| helyzetbe sodorta.~ ~A park fái már feltüntek a világos 1458 9| szüleinek soha nem szünő fájdalmáról.~ ~Barna Balázsék, Zsibói 1459 1| tudta tovább visszatartani fájdalmát, sirt.~ ~Bella türelmetlenül 1460 9| Gergelyék mérhetetlen nagy fájdalmukban lerogytak a felhantolt sirhalom 1461 9| benneteket egyenlőkké a fájdalomban, a meghunyászkodásban?!...~ ~ 1462 1| hizelgő örömmel, gyötrő fájdalommal, amikből más nem értett 1463 3| pipacs», felsivalkodik a nagy fájdalomtól.~ ~Meg se merte hivni, hogy 1464 6| signor Fiori, aki a latin fajok rokonságára sokat adott, 1465 1| hogy pária légy, mint az én fajom, akinek bünül róják fel, 1466 6| Signor Fiori, az olasz, sirva fakadt: Mondtam ugy-e, - kiabálta - 1467 9| diszes kőlap került az egyik fakereszt helyére. Nem telt bele egy 1468 2| zsidók. Holnap kezdjük a fakijelölést; legyen itthon kend hét 1469 1| asszony a kapun. Egyszerü fakoporsóban feküdt, nagyszakállu zsidók 1470 5| láttam az egyszerü, fehér falakat, a dagadó tiszta ágyat, 1471 1| küzdött bennem egyre: hátha falhoz vágnám ezt a porontyot, 1472 5| Azután térden csuszva a falig vonszolta magát, nagynehezen 1473 1| rajzolódott a szemközt levő falra, melyen a leboritott kép 1474 8| játszó kis legyet s a bástya falrepedéseiből gaz és bozót támad, folyondár 1475 5| belökte az ajtót.~ ~Egy kiálló falrész eltakart, árnyékban maradtam, 1476 1| Pedig Barduvay izről-izre falta föl tekintetével s e közben 1477 3| elutazott, eljött a jó lélek a faluházához; egy kis pénzt hozott a 1478 3| hogy ő most is csak a régi. Faluhelyen nem igen változnak az emberek; 1479 7| lejtőn, a kopár oldalokon, a faluig.~ ~Ha Szikra nem lett volna 1480 1| hazament a hegyek közt fekvő falujába, ahol a hét szilvafa árnyékában 1481 7| körül a kerteken, mig egy faluszéli viskó vesszőkeritéséig értek, 1482 3| pedig nyomban feljártuk a falut, - szólt közbe a biró, - 1483 3| bevetődött egy pár hét mulva a faluvégi nemes kuriára. Összecsapta 1484 5| van, hogy lennie kell.~ ~A fanatizmus egy neme szállott meg, a 1485 1| csipkefüggöny vonalai után fantasztikus árnyék rajzolódott a szemközt 1486 5| Odavezette az egyetlen fapadhoz, leültette és nem szünő 1487 2| szólott. Reggel mindig halálra fáradtan került elő, csütörtök rossz 1488 4| perczem. Este ki is vagyok fáradva, ugy, hogy alig hajtom le 1489 1| nem ér az semmit. Szobrot faragni tud a szobrász is, ha nem 1490 2| paraszt megfogta a nagy farkaskutya nyakát s mialatt Kisasszony 1491 7| már kinek fogadjon szót? Farkcsóválgatva, örömteljesen vihogott a 1492 7| Ide, Szikra!...~ ~A véreb farkcsóválva közeledett, megnyalta a 1493 1| meg utána, leszállott a fáról.~ ~- Isten veled... Isten 1494 1| fénylett, maga a kép sürü fátyollal volt leboritva.~ ~ ~ ~ 1495 5| sötét ruhában, sürü fekete fátyolt visel: vagy gyászol vagy 1496 1| telkektől s ugy be volt ültetve fával, cserjével, hogy kertnek 1497 5| tette. Éreztem, hogy remeg; fázik, gondoltam s gondosan körül 1498 1| jobban kihozta sodrából. Mit fecseg a szamár összevissza? Kikürtöli, 1499 6| francziáknak.»~ ~Duval, a nagy fecsegő, nem állhatta meg, hogy 1500 5| süteményt kinálva a tátogó kis fecskefiókáknak.~ ~S a küszöbön állt az 1501 6| két órakor, alig védve a fedélzet ernyője által a rekkenő 1502 6| helyreállitotta a rendet a fegyelem; bizonyosra lehetett venni, 1503 9| gyámoltalan az enyészet ez ádáz fegyverével szemben. Ti láttátok, éreztétek 1504 1| rá, hogy kardot vagy más fegyvert vegyek a kezembe!...~ ~Éliás, 1505 3| mindig, aki teletöltse.~ ~A fehérek szótlanul, lárma nélkül 1506 8| reggelre megpattant a bimbó, fehéren, mint a hó. Az öreg horvát 1507 3| éppen azért tettünk fel fehéret.~ ~- No csak no, bácsi! 1508 3| volt bolondság, mikor csupa fehértollas ült azon a szekéren.~ ~Gubaczi 1509 1| becsoszogott a szobájába és fejcsóválva dörmögött magában:~ ~- Te 1510 2| már csakugyan nem fért a fejébe. Ejnye, ejnye! ez alatt 1511 5| utczát. Egyet biczczentett a fejecskéjével, azután majdnem futva eltünt 1512 9| aztán megszünt zokogni és a fejéhez kapott, hogy szétmarczangolja 1513 2| hogy csakugyan benőtt a fejelágya. Tudta, hogy csalják; most 1514 1| lebontotta hosszu haját, mely fejének minden mozdulatára másképen 1515 5| felülről ráesett a lámpa fénye; fejéről lecsuszott a kendő. Csak 1516 2| tartozott, akiknek, mire fejkötő alá kerülnek, már egy fél 1517 1| hogy a gyermeket már nővé fejlesztette a szive. Mikor lelkendezve 1518 1| gyermek a bőségben, gyönyörüen fejlett teste, lelke.~ ~De a szegény 1519 7| mindig sziklásabb lett; fejök felett sirt a szélrázta 1520 1| lassan kiment, összedugták a fejöket és elkezdtek suttogni.~ ~ ~ ~ 1521 1| kell bizni arra az okos fejre; az majd tudni fogja: ’iszen 1522 3| tudós nagy fába vágta a fejszéjét, követ akart lenni. Arra 1523 5| hogy sem nem gyászol a feketefátyolos asszony, sem nem csunya, 1524 1| mielőtt meghalt!...~ ~A feketehaju Juditnak, a Barduvay Ádám 1525 1| éjszakát és kereste a fák feketeségében azt a helyet, ahonnan gyámleánya 1526 1| maradt: Juditnak hivták.~ ~A feketeszemü Judit. Most is itt látom 1527 1| katonatisztre és ha majd ott fekszik vérében, akkor megmondom 1528 1| felfogta estében és a divánra fektette; a hadnagy bekiáltotta a 1529 2| Biztatta a feleségét, hogy csak feküdjék le. Ő is alszik mindjárt, 1530 2| Egyszer, éppen mikor le akart feküdni, egy csütörtökön, lövést 1531 1| kettőnknek. Mikor a föld porában fekve kétségbeesetten téptem a 1532 7| még sokkal inkább látta. Fel-felsikoltott kinjában; a férfi azt hitte, 1533 1| öcscsére, akinek érdekében feláldozta magát és vigasztaljon meg 1534 1| főbe. Jól van az a kelepcze felállitva.~ ~Odafordult Éliáshoz:~ ~- 1535 6| Megyek, ha ugy akarja.~ ~Felállt és megindult a hajó széle 1536 5| olyan kicsi és finom volt. Félálmomban, tudtomon kivül, szórakozottan 1537 6| asszony fagyossága s ez felbátoritotta. A következő pillanat megérttette 1538 3| ilyesmi eszökbe...~ ~A biró félbeszakitotta:~ ~- Ej, ej, ténsur! már 1539 1| odament hozzá. Az éppen felbontotta a nagy pecsétes levelet.~ ~- 1540 6| csónak megingott, csaknem felborult.~ ~A másik menekülőt a czápa 1541 1| dajkaságba, amig egy kicsit felcseperedik. A leégett házát pedig felépitette 1542 1| maradtál, mint az ujjam; mióta felcseperedtél, magad kerested a kenyeredet.~ ~- 1543 7| karját, melyről a ruha ujja felcsuszott és durván rántott rajta 1544 6| megtudtam ezt a dolgot.~ ~Duval feldobta vászonsapkáját és elkurjantotta 1545 1| hogy mihelyt a kisasszony felébred, adjam át... higyje el, 1546 1| és a fejére mutatott, - feledékeny, álmos; hanem itt van a 1547 6| mondá, - ugy látszik, feledi, hogy nagynénje vagyok. 1548 9| kezet nyujtva egymásnak, feledjék a multat, akár volt okuk 1549 1| kiván, hogy el tudjam vele feledtetni, hogy magába van a világon 1550 6| egyik oldalról még csengett feléje annak az asszonynak a hivása, 1551 5| szálltak volna le, hogy felékesitsék a vén Gellérthegy tövét. 1552 8| Félvállról is csak alig felel a romok látogatóinak, meg 1553 5| tenni?!~ ~Habozás nélkül feleltem: akarok.~ ~- Fog-e szeretni 1554 2| mellett, a nagy paraszt felemelte puskáját, hogy leüti őket. 1555 1| felcseperedik. A leégett házát pedig felépitette sokkal szebbre és oda se 1556 6| tartalmát, kitünt, hogy dohos és felerészben használhatatlan.~ ~Kénytelenek 1557 7| szorosan követte őket.~ ~Mikor felértek arra a helyre, ahol az eb 1558 1| sulyos kötelességekkel... A feleségem, a szép Sára, akit igy hivtak 1559 1| akart, az hozzá fordult. Felesleges szót nem igen beszélt s 1560 1| megéhezett az istenadta. Akkor feleszméltem, letöröltem a könyeimet, 1561 1| Csak egyszer, vagy egy félesztendő mulva, került kivül az asszony 1562 5| amiből a szerelem vágya felfakadhat.~ ~Ha még tiz perczig tart 1563 1| Vannak emberek, akik ilyen felfedezésre nagy lármát csapnának. Barduvay 1564 1| árulást, melyet a levél felfedezett. Mikor az első megdöbbenésből 1565 1| hitte, hogy egy véletlen felfedeztetés esetében védtelenül állana. 1566 1| és összerogyott. Barduvay felfogta estében és a divánra fektette; 1567 1| becsapott otthon a házába, és felgyujtotta, ugyanakkor a jégvihar elverte 1568 7| völgybe, ahonnan csakhamar felhallatszott ijesztő vonitása.~ ~- Ott 1569 9| fájdalmukban lerogytak a felhantolt sirhalom előtt, kiki oda, 1570 1| is meg akarta alapitani s felhasználta az időt, amelyben a kis 1571 1| egyszerre becsengetett, felhivatta a kocsist, meg a kertészt, 1572 7| csillogott ki.~ ~A fekete felhőkből lehullott egy-egy kövér 1573 7| pillanatban fenyegetett a felhőszakadás, csak a nagy szél tartotta 1574 1| szólott a legnagyobb felindulás hangján s megragadva az 1575 4| szenvedély nélkül valók, felindulást, lelki lázt éppen nem ismerők. 1576 5| szem, hullámos barna haj, felindulástól sápadt ajak.~ ~- Kicsoda 1577 9| széles kék szalaggal, aranyos felirással: «A legkedvesebbnek!»~ ~ 1578 5| örökre s nem fogom látni, felismerni soha. Beugrottam egy másik 1579 5| volna végül a szivemre, felizgatva benne minden ideget, minden 1580 5| gondozzam őket! Ha bajod van, ne félj, meggyógyitlak; ha kételkedel, 1581 5| Az öreg asszony megint feljajdult, vad gyülölettel: «Oh, a 1582 3| találni?~ ~- Mi pedig nyomban feljártuk a falut, - szólt közbe a 1583 1| ha kikeresztelkedik, csak félje az Istent és legyen boldog 1584 1| kigyósimasággal kuszott feljebb, mig elérte az ablak irányát. 1585 8| emberek sorsához?~ ~A leány felkapaszkodott az apja nyakába, ugy ölelte 1586 6| sziszegte majdnem sirva; azzal felkapta legyezőjét és mielőtt Brown 1587 1| hajnaltól estig. Első a felkelők közt és utolsó a lepihenők 1588 1| fogadhassa mindennap imával a nap felkeltét. A hegy-lakók látják is 1589 7| aggódott, jutott eszébe, hogy felkeresse, mert tudta, hogy a közös 1590 3| el kellett válni. A fiu felkerült az egyetemre, a leány odahaza 1591 1| emlékezni kezdett. Egyszerre felkiáltott és arczára ismét a düh démona 1592 1| még az üzleteiben is. Hogy felkölti mindez a bizalmat, kürtöli 1593 3| alját, a kisasszony meg felkötötte gyürübe a haját, akkor is 1594 8| elkészült vele, egy nagy szürke felleg futott fel az égre s betakart 1595 1| Az ilyen kis leány csupa fellengősség.~ ~- A hadnagy ur majd nem 1596 7| egy gyufát. A pillanatra fellobogó lángnál meglátszott a vértócsa, 1597 1| ágait; Barduvay egy fogással fellóditotta magát a fa villája közé 1598 2| ház nádfedelébe, azután felmászott a kémény mellé és várta, 1599 1| Barduvay a nélkül, hogy felnézett volna papirosáról, megkérdezte:~ ~- 1600 1| meggörnyedt a sok csapás alatt, félni lehetett, hogy még meggyilkolja 1601 7| a jó Szikrától nincs mit félnie. A mama sejtette, hogy a 1602 1| Néhány pillanat mulva Éliás felnyitott szemét.~ ~Az öreg cseléd 1603 5| kutya; reszketve, nyögve felnyul lecsüngő kezéért s odaszoritja 1604 1| Mikor az első megdöbbenésből felocsudott, olvasott tovább.~ ~«Kérd 1605 8| Egyszer azután Cherso felöl megjött a várva-várt. A 1606 1| történni!...~ ~A rózsatelep felől üde leányhang csendült meg. 1607 1| azután ünnepélyes hangon felolvasta a pecsétes okmányt.~ ~Olyan 1608 8| borulatos esti sötétséget.~ ~Félóra mulva kint volt a sik vizen. 1609 5| odaszoritja az ajkához. Egyszerre felordit kegyetlen kinjában:~ ~- 1610 1| szenvedélyeskedést, szinte felorditott dühében.~ ~- Tehát mégis! 1611 3| hosszu szekérsor, amint felpántlikázva repült az élen az előljárók 1612 1| kaczagott az óriás ember és felragadva székét, öklének egy ütésével 1613 1| IV.~ ~Egy félreeső utczában lakott Éliás.~ ~ 1614 6| rokonságára sokat adott, rögtön félrehivta spanyol testvérét és megmagyarázta 1615 1| belátom, hogy a látszat félrevezethette. Meg fogok hát magyarázni 1616 2| messzecskén lehetett. Az asszony felriadt: «hallotta kend? itt a vadorzó 1617 1| fent az irományai közt, felsietett ő is az emeletre. Bella 1618 6| A kaliforniai asszony felsikoltott rémületében! Duval orditott 1619 1| karján, s ha a kis ember néha felsirt, gyöngéd csókjával nyugtatta 1620 3| rajta, hogy ő, a «pipacs», felsivalkodik a nagy fájdalomtól.~ ~Meg 1621 5| áldott! - azután egyszerre felsivalkodott, mint egy hiéna: «Oh a gazember!»~ ~ 1622 6| esett.~ ~Ugyanekkor a lépcső felső fokán megjelent Brown. Az 1623 6| ember kibirja a hullámok felszinén, akkor megmentik őket.~ ~ 1624 8| odaért hozzá, egyszerre felszökött, nyakába vetette magát és 1625 6| kifogott a szeme verése. Ha feltámad benne a macskatermészet: 1626 5| kitalálni. Vagy tán a férfiuság feltámadása tette, amit rohamosan éreztem 1627 5| gyönyörüséggel éreztem magamban feltámadni azt az ellenállhatatlan 1628 7| neki a remegő asszonynak és feltámasztotta izmos első lábait a vállára.~ ~ 1629 5| vonszolta magát, nagynehezen feltápászkodott és hirtelen belökte az ajtót.~ ~ 1630 7| állott Szikra, fejét magasan feltartotta s panaszosan, hosszasan 1631 4| próbára akar tenni, hogy féltékeny vagyok-e?~ ~Kedves jó barátom! 1632 1| hangon hozzá tette:~ ~- Egy feltétel alatt azért segitenék önön.~ ~ 1633 1| Azt én sem tettem, uram, s feltételezem, hogy ez a megjegyzése nem 1634 1| kételkedni, csak megbizni, vakon, feltétlenül. A haldoklót aggasztotta 1635 5| aki veszélyes lehetne a féltett titokra. A csábitó, a gaz, 1636 2| termett és megtalálta a feltört bakot. A gazficzkók azonban 1637 1| Hát aztán hova ment?~ ~Feltörte a levelet s mielőtt a szolga 1638 1| okokból is megérte, hogy féltse, mert megaranyozta a czéget 1639 1| szivében; nem volt, akit féltsen, megsirasson; önmagában 1640 2| maga heti körutját. Még feltünik neki a sok lövöldözés előbb-utóbb; 1641 1| egészséggel, amit soha sem féltünk, amig megvan, pedig tudjuk, 1642 1| dolgon, annál kevésbbé lesz feltünő. Boszantotta, hogy most 1643 1| sodorta.~ ~A park fái már feltüntek a világos éjszakában. Barduvay 1644 1| és olvastassa fel vele a felül levő pecsétes levelet.~ ~ 1645 1| ezer forint.~ ~A kalmár felülkerekedett benne egy pillanatra és 1646 5| szoborcsoportozat, amelynek a drámaisága felülmul mindent, amit valaha képben, 1647 5| megdöbbenve fordult vissza, felülről ráesett a lámpa fénye; fejéről 1648 1| már megelőzte.~ ~Azután felültette az öreget, aki lassankint 1649 1| vadászház tölgyfái alatt. Felültették, mint egy gyermeket; vak 1650 1| forint még nincs elkönyvelve. Felütötte hát a nagy számla-könyvet 1651 8| némává, akár egy karthauzi. Félvállról is csak alig felel a romok 1652 1| jótékonyság az, mikor az ember felváltja a nevét bankóra és megfizeti 1653 1| város poros, füstös légkörét felváltotta a mezők harmatszülő köde.~ ~ 1654 1| A reménykedés utolsó felvillanása volt ebben a kérdésben, 1655 6| magát és hallgatott.~ ~Szive fenekén támadt ugyan egy hang, mely 1656 1| és neki mentem, mint egy fenevad. A cseléd orditott; az a 1657 1| szigoru lánczokon.~ ~Vágyainak fenevadjai egymásután szabadultak el 1658 2| szobaajtót bezárta maga után s fenhangon Urfit szólitotta. Az oda 1659 1| költségeket; a vállalkozásai után fenmaradt rengeteg összeget meg zsebre 1660 1| időhöz, melyből első emlékei fennmaradtak: annál seregesebben tolultak 1661 1| intézetben, hivatalban, ahol jó fentartani az összeköttetést; kiosztogatott 1662 1| hadsereg lett volna!?... Élesre fentem egy hosszu kést és elindultam 1663 1| beszélne; szeméből csodás fény sugárzott; hangtalan zokogása, 1664 7| esőcsepp; minden pillanatban fenyegetett a felhőszakadás, csak a 1665 7| rohanó felhők még mindig fenyegettek, de alant a szél ereje már 1666 5| tündöklött volna a lámpa fényénél; arczából egyetlen vonást 1667 1| hogy ambicziója lett volna fényesebbre csiszolni ősei czimerét. 1668 1| a levegőben s tulvilági fényességet áraszt a kis tó vize, melyből 1669 5| melynél százszorta jobban fénylik a fátyolos asszony bübájos 1670 1| mezőre, magasra nyult vetés fénylő zöldje lengett körülötte 1671 7| felett sirt a szélrázta fenyőgaly; a völgyből halálmadár sivalkodott 1672 6| végtelensége egyetlen nagy fénypontban verte vissza a rátüző napot; 1673 1| találkozott az öreg ember fénytelen szemével: elpirult.~ ~- 1674 7| látvány emlékével, ott, a fenyves alján. A levegőben kisértetek 1675 1| zavarát; lement a parkba és a fenyvesen tul a kerti tó partján bolyongva 1676 7| több két óránál, hogy a fenyvesnél elváltunk.~ ~- Oh Istenem!~ ~- 1677 5| Isten!~ ~Mint a vonagló féreg, ugy vergődött magánkivüli 1678 9| nyomorultabbnak érzi magát a féregnél, amelyre rátapostak és nemcsak 1679 5| támadt: valaki jött. Nehéz férfi-lépések hallatszottak, bizonytalan 1680 9| kemény, küzdelmekhez szokott férfiak, megtérnek a szivökben ahhoz, 1681 1| mindenfelé, amivel megnyerte a férfiakat s veszedelmes volt az asszonyokra. 1682 1| annyi volt a bátorságból és férfiasságból, egyszerre eltünt és tétova 1683 7| rohant lefelé. Most már a férfinak kellett őt követnie.~ ~Lent 1684 7| egyik kezével a bozontos férfira, a másikkal meg a nagy bolond 1685 5| sihedert elválasztja a már férfiszámot tevő fiatal embertől. Ellentmondást 1686 5| dolgokat kitalálni. Vagy tán a férfiuság feltámadása tette, amit 1687 6| és ért mindenhez, ami a férfiut erre a névre méltóvá teszi, 1688 5| de a külsőségek jóformán férfivá teszik már az embert. Az 1689 7| felugrott és szemközt fordult a férfival. Haja megbomlott, ugy csüngött 1690 1| hogy ilyen könnyelmü, léha férje legyen.~ ~Éliásnak kiderült 1691 7| vele. Csak most, hogy a férjéért aggódott, jutott eszébe, 1692 9| bátoritja. Elvesztheti a nő a férjét, ha szerette, oltárt emel 1693 2| együtt, az már csakugyan nem fért a fejébe. Ejnye, ejnye! 1694 8| a virág a sorsom; ebből feslik ki rám a hajnal vagy a szemfedő.~ ~- 1695 9| kelyhét a gyász ékesszóló festésével, a veszteség nagyságának 1696 1| képet, mint egy imádság. A festő, hogy annál nagyobbá tegye 1697 1| jelentését. Ezenkivül gondosan fésülködött és illatszereket tartott, 1698 5| egy eszeveszett gondolat fészkelte magát agyamba.~ ~Ennek az 1699 4| kerülök vissza az én kis fészkembe.~ ~De ugy-e kedves, akkor 1700 1| megláttam a karján, amelyik ugy feszült párnásan, gödrösen, finom, 1701 1| boldogságot?... Hát nem egy apának fiai-e, akik között, ha van külömbségtétel, 1702 1| hogy megöleljelek, hogy fiamnak hivjalak?!...~ ~Barduvay 1703 1| Hát jól van, akkor majd a fiára bizom. Nem fogok sujtani 1704 4| leszünk, nagy társaság; mi fiatalok gyalog, az öregek csacsin, 1705 1| veszedelmes volt az asszonyokra. A fiatalság, az egészség, meg az arany 1706 1| Ez az ember, akit kora fiatalsága óta egyedül a kalmár ész 1707 5| gondolja?!... ~- Látom a fiatalságából, érzem a nézéséből. Jöjjön 1708 1| hanem csak hallgatta néma figyelemmel. Azután folytatta:~ ~«Egyszerre 1709 4| utazni. Egy ur, egy nagyon figyelmes fiatal ember jön velem, 1710 6| eszébe jutott a dolog s figyelmeztette rá az olaszt.~ ~Fiori körülnézett. 1711 1| miután az előzmények által figyelmeztetve volt, addig kutatott, mig 1712 6| kaszinó tagjai: «Halljuk Fiorit!»~ ~Az olasz negédesen meghajtotta 1713 1| tudni akarta, hogy miféle firka az. Egy pillanatnál kevesebb 1714 1| nézve mégis csak idegen, nem firtat egy olyan kényes ügyet, 1715 8| fájni a szive, odalépett a fiuhoz és elibe tartotta a rózsabimbót.~ ~- 1716 8| hidon mind a két zászlóra a Fiumára fölött.~ ~Egy vasárnap este, 1717 8| asszonyok szokták.~ ~Ugy ment le Fiuméba.~ ~A halász nem várta most, 1718 8| neki egy szép barna leánya. Fiuméban, a magyar vizeken halászott 1719 8| Negyedóra mulva csak a fiumei világitó-torony mutatta 1720 1| és abba belehalt; a kis fiura aki éppen a fogzással kinlódott, 1721 8| Egy se tudott semmit a fiuról; a brazzerája már hajnal 1722 1| családja utolsó sarjadékát fiusitottak. Apám gazdag iparoscsaládból 1723 1| hogy az apa bünét majd a fiuval büntetem!...~ ~Akkor kerestem 1724 5| Nekem nincs senkim. Akar-e a fivérem tenni?!~ ~Habozás nélkül 1725 1| neki:~ ~- Ha az orvos jön, fizesse ki és mondja, hogy egy másik 1726 1| amig kicsi volt, dusan fizetett érte jómódu polgárcsaládoknál; 1727 1| Doborkay kitalálta. - Meg fogom fizetni, - mondá. Azt hitte, hogy 1728 1| jól bántak vele, mert jól fizettek érte. - A gyámja megtette 1729 1| minden a keze alatt és ami fő: talpig becsületes. Szoros, 1730 1| rangját, azután lőheti magát főbe. Jól van az a kelepcze felállitva.~ ~ 1731 6| bizonyos pontjához kötött. Fődolognak tekintették valamennyien, 1732 9| elé. De mikor a koporsó födele lezárul s örökre eltakarja 1733 9| egyszerre megdobbant a koporsók födelén az első hant, amely után 1734 9| viaszbáb-halottakra a koporsó födelét.~ ~Amig a koporsó nyitva 1735 1| Barduvay izről-izre falta föl tekintetével s e közben 1736 9| megtévedt volt a temetéskor és fölcserélte a kis kereszteket, mikor 1737 9| uj angyalkának, akinek a földi részét ugy siratja itt lent 1738 6| Warwickra csakhamar eljött a földiekkel való leszámolás ideje. Egy 1739 9| virágos sirhalma előtt. Földiszitették a kis keresztfát, körülvették 1740 5| áldott leánya fölemelte a földről.~ ~Odavezette az egyetlen 1741 1| lakott Éliás.~ ~Volt neki egy földszintes háza, csendes és elhagyott, 1742 3| tenyér csappant a fogai fölé, olyat szólva, mint mikor 1743 5| szent szivének áldott leánya fölemelte a földről.~ ~Odavezette 1744 1| megcsiptem az arczát és fölemeltem a levegőbe, ugy csókoltam 1745 1| kell s ebben rejlett nagy fölénye és erőssége más emberek 1746 1| a napsugár, mikor Bella fölkelt. Szokása szerint első dolga 1747 1| miután milliomos lett, fölöslegesnek tartotta, hogy ezt nagyon 1748 9| hozzátok és megkonditotta fölöttetek az itélet harangját. Nem 1749 1| egyetlen tagjának sem volt föltétlen ura, a rábizott leánykát 1750 5| nélkül feleltem: akarok.~ ~- Fog-e szeretni engem is?~ ~- Igen.~ ~- 1751 1| adjon neki czellát, hadd fogadhassa mindennap imával a nap felkeltét. 1752 7| hogy hát ő most már kinek fogadjon szót? Farkcsóválgatva, örömteljesen 1753 1| volna adósságokat, akkor sem fogadnám el ajánlatát. Uj pályát 1754 8| horvát leány mosolyogva fogadta őket.~ ~- Ne haragudjál, 1755 1| Suttogó hangon, fogait összeszoritva mondta e szavakat, 1756 1| szegény kis árvának nem sok fogalma volt arról, hogy milyen 1757 1| s a becsületről alkotott fogalmai szerint annál gyötrőbb volt 1758 1| döntő véleménye volt sok fogas kérdésben.~ ~Barduvaynak 1759 1| ingatta ágait; Barduvay egy fogással fellóditotta magát a fa 1760 6| Garda összeszoritotta a fogát, ugy sziszegte: Karamba! 1761 5| nyulat lehet az emberrel fogatni.~ ~Alig vettem észre, hogy 1762 1| hangját vélte hallani, aki fogcsikorgatva követelte tőle a boszut.~ ~ 1763 1| megpuhitotta a saját gyötrődése s fogékonynyá tette a részvétre.~ ~«Oh, 1764 1| Szemet szemért, fogat fogért»; hajlamai szerint arra 1765 6| és megkérdezte, hogy nem fogja-e a történet untatni.~ ~A 1766 1| szócsövön leszólt, hogy a kocsis fogjon; azalatt meg ráért a levelet 1767 1| nem is megyünk tovább: nem fogjuk a váltót prolongálni.~ ~ 1768 5| rebegtem utána:~ ~- Szeretni foglak.~ ~És akkor ujra megcsókolt. 1769 6| amelyiknek már megvan a maga foglalatja. A madridi megpróbálta ugyan 1770 6| mindenki, akit valami rendes foglalkozás a föld egy bizonyos pontjához 1771 1| volt, hogy ez a gondolat foglalta el minden pillanatát. Valóságos 1772 6| üzletével, minthogy a hajó foglya lévén, ugy se lendithetett 1773 1| mely Bellát egy idegen sziv foglyává teszi és megnyugvással gondolt 1774 9| addig fel sem tudják egészen fogni ama pillanat kegyetlenségét, 1775 2| dunna alól csicseregte ki: «fogott-e hát tolvajt?»~ ~- Majd fogok, - 1776 1| vetélytársak közös erővel fogtak hozzá, hogy életre keltsék. 1777 3| ürült ki soha, mert amint fogyatékán lett volna a karczos, került 1778 1| a kis fiura aki éppen a fogzással kinlódott, rájött a nyavalya 1779 9| magyarázásával a kinzás fokáig kiürittetni! -~ ~Azután 1780 6| Ugyanekkor a lépcső felső fokán megjelent Brown. Az egyik 1781 1| kezében tartja bizonyos fokig a vetélytársa sorsát.~ ~ 1782 3| akkor Gubaczi uram, a vörös főkortes, megdörzsölte a szemét. 1783 3| Gubaczinak, a vörösek főkortesének volt is rajtok nagy mulatsága. 1784 5| lépést.~ ~Csak mikor már a folyamhoz levezető első kőlépcsőn 1785 3| köztök és várta a dolgok folyását szájtátva:~ ~- Szaladj hamar 1786 1| hogy ez a játék tovább is folyjon. Nem teszek szemrehányást, 1787 8| falrepedéseiből gaz és bozót támad, folyondár kuszik szét.~ ~A várrom 1788 8| szelleme sóhajt elhagyatott folyosói közt; keskeny ablakos körszobáiban, 1789 5| hiéna: «Oh a gazember!»~ ~A folyosón motoszkálás támadt: valaki 1790 1| kössön gyámjának. Amint a folyosóra lépett, az öreg Jánost látta 1791 5| végigtapogattam a szük, sötét folyosót, bejutottam egy pitvarfélébe, 1792 1| nagyzol. Kiváncsi volt a folytatásra.~ ~- Apám után is szép vagyon 1793 1| maradt.~ ~A hadnagy várta a folytatást; Éliás hallgatott. Barduvay 1794 4| gyönyörü tájék, szép toalettek, folytonos szórakozás, semmi gond. 1795 8| számára nincs többé ifjitó főnix-tüz.~ ~Fent a kék ég, lent a 1796 8| Terssattoban. Hiába várták, hiába fonnyadt, sápadt a leány, mint az 1797 8| tengervizzel, attól csak fonnyadtabb lett a szegény bimbó.~ ~ 1798 5| mondtam ki ezt: két kar fonódott nyakam köré és... Azt hittem 1799 1| Az utolsó levél a zárda főnöknőjének volt czimezve. Száz forintot 1800 1| akkor értesitette a zárda főnöknőjét, hogy elviszi a leányt. 1801 1| zárdába megy először és a főnöknőnek átadja a levéllel ezt a 1802 1| Egyetlen kegyet kért a főnöktől, mikor belépett: hogy a 1803 9| gyöngyvirágból, meg nefelejtsből font koszoru, széles kék szalaggal, 1804 1| tőle; azt irta, hogy nagyon fontos üzletben utazik. Meghagyta, 1805 3| Férjhez kell adni», mondá fontoskodva.~ ~A választás előtt eljött 1806 1| érzés végtelen kellemes fordulatot hozott rideg életébe. Tetszett 1807 8| hol a kedvese meg szokott fordulni.~ ~Nem találta sehol. Akkor 1808 1| lassan ballagott az első fordulóig s mikor bizonyosra vette, 1809 2| gőzgép.~ ~Azok megriadva fordultak vissza. Nem láttak semmit, 1810 1| többet; a szemét meg ugy forgatja kiki, ahogy akarja. ...Aki 1811 1| meglepetését; Éliás ég felé forgatta szemét, mint aki nagyon 1812 1| mégis rettegett veszélyben forgó czimeréért. Ugy volt vele, 1813 6| jelentőségét, jobbra-balra forgolódtak és keresték a magyarázatot, 1814 1| bátrakat segiti. A százezer forintból tiz év alatt csinált egy 1815 1| is nagyobb most a tizezer forintnál. Aki olyan közel van a száz 1816 1| egy másikat. A százezer forintnyi törzsvagyont a hatos kamatokkal 1817 1| hogy prózaibb legyen a formája előtte.~ ~- Hátha megköti 1818 1| ember nem ért a lovagias formaságokhoz s én nem akartam egyebet 1819 2| hogy mégsem egészen könnyen forog az olyan müveletlen parasztész. 1820 8| volt hozzá, hogy veszélyben forogjon.~ ~A szél zugása közé egyszerre 1821 1| minél nagyobb veszedelemben forogna az a hitvány pár ezer forint.~ ~ 1822 6| oda se neki. Az oázban van forrás, a többi az ő gondja.~ ~ 1823 7| tartotta még fent az ég forrásait.~ ~Az erdőszéli ház ablakát 1824 1| Barduvay Ádámban ismét forrni kezdett az indulat. Hát 1825 8| vetette magát és megcsókolta forrón. Azután hirtelen eleresztette 1826 5| eszelőssé tett; vérem pezsgett, forrt, mintha ezer démon nyargalt 1827 1| nagyon is hamar szerte foszlott. Elolvasta tizszer is és 1828 6| olaszoknak, mint Algir a francziáknak.»~ ~Duval, a nagy fecsegő, 1829 6| A bolondos Duval, aki Francziaországot vallotta hazájának, egy 1830 3| tetőtől talpig, parfüm és frizura, sárga keztyü, aranygombos 1831 3| kerületébe; elvitte magával a frizurás, tunikás pesti nevelésü 1832 1| világot fölötte; elvette függetlenségét, széttépte nemeslevelét, 1833 1| is.~ ~Rámutatott a falon függő képre. A halott fehér arcza 1834 1| belekapaszkodott a menyezetes ágy függönyébe és halkan, szakgatottan, 1835 1| lakosztályába. - A homályosra függönyözött dolgozószoba ablakából ki 1836 1| mint egy Damokles-kard függött fölötte s mely annál nagyobb 1837 3| odahajolt a földesur füléhez, - kivettük belőle, hogy 1838 5| Gyermek! - hangzott a fülembe, most már negyedszer.~ ~ 1839 1| béke ez otthonában, hol fülemüle csattogott körülötte s a 1840 6| amit a nagynénje parancsol. Fülig szerelmes volt abba a kis 1841 1| butorok s a levegő dohos és fülledt volt, mintha évek óta nem 1842 5| már a közelgő kikelet a fünövés illatát; hangulatot keltett 1843 6| teszi. Annyi bizonyos, hogy fürdés közben láttam balkarján 1844 6| vele egyszer valami tengeri fürdőhelyen. Nem akar rám ösmerni, ugy 1845 4| jön velem, szinte az én fürdőmbe. Legalább lesz, aki odáig 1846 4| örülne helyemben. Megyek fürdőre. Jó levegő, gyönyörü tájék, 1847 7| kezdett. Az erdész halk füttye visszatartotta. Azontul 1848 4| párnára, már alszom. Kint fütyöl a bokrok közt a rigó. Ez 1849 7| magát. Ilyenkor egy halk fütytyel megállitotta a kutyát is, 1850 1| azután lábujjhegyen az ut füves szélén lopózott a nyaraló 1851 1| semmiféle törvényes kötelék nem füzi, talán még uj czélok is 1852 5| csak nehéz szuszogása, fujása sejttette, hogy az ember 1853 1| A szél arról az oldalról fujt, amerre Bella ült. Barduvay 1854 7| Keresd Szikra, keresd!» mondá fuladozva.~ ~A véreb bizonytalanul 1855 5| fel az egész dolognak a furcsasága. Egyszerre kinyilott a szemem 1856 5| teljesen eltünt a lelki furdalás, ami eleinte megszállott 1857 5| mámorba fojtsa lelkiismerete furdalását s hogy csókok és ölelések 1858 6| egyenesen, mint a repülő nyil, furta magát a hullámok közt a 1859 2| megvesztegetve.~ ~Nehézkes futással igyekezett hazafelé. Most 1860 3| következett. Mikor még olyan futkározó gyermek volt, azon a mezőn 1861 6| vaczogtak.~ ~A spanyol dühösen futkározott jobbra-balra, mint egy kalitkába 1862 3| haját, akkor is csak ugy futkároztak együtt a bogarak után és 1863 7| nem volt fa többé, szinte futni kezdett. Az erdész halk 1864 5| Istenem!...~ ~Megfordultam és futottam. Ezuttal igazán ugy, mint 1865 3| tollasokat, - mennyi drága fuvar, meg enni-inni való vész 1866 5| megszólalt megint a bübájos fuvolahang:~ ~- Ne átkozza szegényt, 1867 3| mert szavazni akart. Duha Gábrist seprővel verte ki a felesége, 1868 5| meg egy pár kis gyermek gagyogása vegyült össze furcsa, megnyugtató, 1869 8| legénybe, vércse lett a szelid galambból, megesküdött, hogy azé lesz 1870 1| bejön az a pénz az utolsó garasig megint, az ajtón.~ ~Az egyik 1871 6| hagyott békét a madridi sennor Gardának, hogy pompás baszus hangjával 1872 2| álmos volt még. A mint a gazda bement, lefeküdt ujra. Csak 1873 7| marczangold össze volt gazdád gyilkosát!...~ ~Nem birta 1874 1| az emberek előtt. A leány gazdagsága szinte kinálta neki a gyanusitást. 1875 7| életében nem fogadott szót a gazdájának.~ ~- Lássa, Mihály, Szikra 1876 7| állat nem lehet messze a gazdájától. Csakugyan észrevette az 1877 3| szemek, be vagytok rugva a gazdátokkal együtt, nem igaz az, hogy 1878 1| Szokott az igy lenni a gazdával, bizonyosan megint valami 1879 2| megtalálta a feltört bakot. A gazficzkók azonban már eltüntek.~ ~ 1880 2| jó viz? Megitatnám ezt a gebét ott.~ ~- Nagyon jó a viz. 1881 3| pipacs-kisasszonyt? Ahol van a hideglelős Gedő, kikelt a nyavalyás a betegágyból 1882 5| hogy felékesitsék a vén Gellérthegy tövét. Az ég tiszta volt; 1883 1| de majd csak lesz belőle generális, akkor fizet, bizonyosan 1884 1| le nem zuhan rá.~ ~Ő, a gentleman, a bőkezü, nemes ur, aki 1885 3| is, akinek összezuzta a gép a lábát, ma kelt fel először, 1886 3| mászkál valahol a sánta gépész is, akinek összezuzta a 1887 1| Éliás nagyon elmerült a gesztenyefák alatt; vaskos bőrkötésü 1888 5| is, amely szinte fényes glóriát vont szőke feje köré.~ ~ 1889 1| amelyik ugy feszült párnásan, gödrösen, finom, ki nem érezhető 1890 1| kosárfonatos bölcső állott, gömbölyded alakja olyanforma volt, 1891 2| gyanuokot talált, már ki is gömbölyitette az egész mesét. Bizonyos, 1892 3| rácskai plébános, aki a gömbölyüsége miatt nem birt segiteni 1893 6| elfult. Halálsápadt volt s görcsösen az olaszba kapaszkodott, 1894 1| milliomos kocsija megint végig gördült a szőlők alatt, a régi uton, 1895 9| Balázs csak zokogott és görnyedezett a földön, mint egy elitélt, 1896 9| néztek volna. Az esztelen gőg még a közös gyászban, az 1897 7| sürü fenyőbokor alatt egy gőgicsélő baba sokszor játszott a 1898 1| láttam általa, mikor ott gőgicséltek, játszottak együtt, akkor 1899 9| boldogságát?!~ ~Büszkék és gőgösek voltatok, akik elfeledtétek, 1900 7| után, mig egyszer megjött a gólya és hozott egy piczi vigasztalót, 1901 6| sebhelyet, melynek az én golyóm volt az okozója...»~ ~A 1902 6| nőtt. A kapitány előkapta golyós puskáját és daczára a nagy 1903 6| csoda jó helyre vezeti a golyót?~ ~Nem vezette. A tengerek 1904 3| eltelt két percz, mig a gomolyag szétvált; a rácskai plébános, 1905 4| folytonos szórakozás, semmi gond. Oh, dehogy is semmi!~ ~ 1906 1| igaza volt a haldoklónak. Gonddal neveltette a gyermeket; 1907 1| előkelő özvegy még aznap gondjaiba vette.~ ~Barduvary Ádám 1908 1| kivánni tőle, akit üzleti gondok kergettek szanaszét a világban 1909 1| megpihent. Évek repültek el gondolatában, azokról bizonyára nem volt 1910 1| némajátékban nyilvánultak gondolatai.~ ~Akik Barduvayt sohasem 1911 1| megbeszélték.~ ~Barduvaynak, mikor gondolataiban idáig ért, eszébe jutott, 1912 5| anélkül, hogy képes lett volna gondolataimat elterelni a természetimádástól, 1913 1| átszellemült arczczal szedte rendbe gondolatait. A behajtott zsalu zöld 1914 2| Birda hamar megakadt annál a gondolatnál, hogy ennek csak egy oka 1915 1| hirtelen támadó és egymást üző gondolatoknak.~ ~A milliomos kiérezte 1916 1| pihenőt. A boszu volt minden gondolatom. Egyszer korán reggel lelkendezve 1917 1| keltette bennem a merész gondolatot.~ ~Előtte való nap egy ismerősömmel 1918 5| Ekkor megrémültem arra a gondolatra, hogy most mindjárt eltünik 1919 4| a bőr, ugy udvarolna.~ ~Gondolhatod, hogy rá sem hallgatok. 1920 6| kiáltást hallotta: segitség! Gondolkodás nélkül oda rohant. Vaserővel 1921 1| elfogultságtól mentes józan gondolkodást; és most mégis rettegett 1922 7| kezdve a tapintásig.~ ~Nem gondolkozott. Lelke tele volt az iszonyu 1923 1| hogy minél nyugodtabban gondolkozzék, mielőtt örökre szakit multjának 1924 7| asszonyt. Csakhogy már késő, gondolni sem szabad rá ezentul.~ ~ 1925 7| Ugy-e, most itt vagyok, azt gondolod, hogy a tiéd vagyok; nincs 1926 4| mit ér igy az egész? Mit gondolsz, édes, ne maradnék tán én 1927 7| meggyilkolt erdészre nem gondoltak többé a faluban. Egyszerü 1928 9| reménytelenség kétségbeesését. - Gondoltatok-e akkor arra, hogy milyen 1929 4| lesz, aki odáig egy kicsit gondomat viseli helyetted.~ ~Oh istenem! 1930 8| négyszögölnyi zugot, melyen gondos kéz ápoló nyoma látszik 1931 2| amint a felesége gyöngéd gondoskodással mosogatja az erdész karját; 1932 6| Tuniszszal, mely sokkal több gondot okoz nekünk olaszoknak, 1933 1| kiegyenliteni: a gyámleánya gondozása.~ ~Tizenöt év mult el azóta, 1934 1| melynek bozótját senki más nem gondozta, mint a természet, sokkal 1935 5| kicsinyeinket: hadd szeressem, hadd gondozzam őket! Ha bajod van, ne félj, 1936 5| történik velem. Talán az isteni gondviselés hozott ide!... Láttam, hogy 1937 1| meg ne sirathassa!...~ ~Gonoszszá tett a boszuvágy; valóságos 1938 7| testet, amely után éheztél és gonosztevő lettél, hogy gyalázatos 1939 2| iszonyu tüdővel, mint egy gőzgép.~ ~Azok megriadva fordultak 1940 3| Ugy, hát az apósa?!... Gratulálok öcsém!~ ~A kis «pipacs» 1941 8| utolsó tulajdonos, Nugent gróf halála óta csak egy őr járkál 1942 1| tartotta magát akármelyik gróffal s aki nem cserélt volna 1943 5| a kisebb még csak olyan gügyögő apróság. Sápadt és sovány 1944 7| neki apró kezével és egyre gügyögött:~ ~- Mi’áj!... Szitla!...~ ~ 1945 8| A másik leány ajkán gunyos mosoly játszott, a fiu meglátta.~ ~- 1946 1| pénze nélkül is? - kérdezte gunyosan.~ ~Doborkay a kardjához 1947 2| megváltozott az asszony gusztusa s megszerette a csendes 1948 1| baba marad mindig?~ ~Másnap guvernantot fogadtam neki. Finom hölgyet, 1949 7| szó nélkül engedte magát guzsba kötni.~ ~*~ ~Elmult egy 1950 3| városban.~ ~Az alkotmányos jog gyakorlatában egyre-másra dőlt ki a kortes-szónok, 1951 9| illik busulni azon, ha jogát gyakorolva, magához hivja őket. De 1952 1| zárdába, és azontul sokkal gyakrabban meglátogatta. Ezelőtt Bella 1953 1| elmaradt, hanem ehelyett a gyámapa a leányka arczát csókolta 1954 1| hónap óta volt már Bella a gyámapja házánál. Vége volt a kisleányságnak, 1955 1| adta oly kifejezését, amely gyámapját kimondhatatlan gyönyörrel 1956 1| fogja. Az első perczben gyámi hatalmára támaszkodva, követelni 1957 1| készült. Közelebb csuszott gyámleányához s a rózsaszinü papirost 1958 1| eddig sohasem törődött; gyámleányától megtanulta a virágok neveit, 1959 1| Miután pedig tudom, hogy gyámleányom, Ákosy Bella kisasszony, 1960 1| Mondjon le örökre a gyámleányomról, - mondá, keményen megnyomva 1961 1| hogy titkoljam czélomat gyámod előtt. Boldog vagyok, hogy 1962 9| tehetetlen, az anyai szeretet gyámoltalan az enyészet ez ádáz fegyverével 1963 1| zavarában megsemmisülve nézett a gyámra.~ ~- Tehát tudja?!~ ~- Mindent 1964 1| az kétségtelen; valóságos gyámság volt az, ami alatt tudtán 1965 4| Reszketek az aggodalomtól. Azt gyanitom, hogy ő ide készül. Alkalmasint 1966 7| gyülölt, a miért olyan iszonyu gyanum volt ellene.~ ~- Az Isten 1967 2| annál többet gondolt. Elég a gyanunak egy mustármag, hogy perczek 1968 2| azonban, hogy egy piczike gyanuokot talált, már ki is gömbölyitette 1969 1| gazdagsága szinte kinálta neki a gyanusitást. Persze! egy ilyen aranymadár 1970 5| városon, ki a lipótvárosi gyárak felé. Az uton lassankint 1971 1| érőben, egészségben gyorsan gyarapodott a kis pseudo Barduvay Ádám.»~ ~ 1972 1| hogy okos, számitó fej, gyarapszik minden a keze alatt és ami 1973 9| szivökben ahhoz, akit a gyarló ember mindig megismer, ha 1974 9| a szenvedések kelyhét a gyász ékesszóló festésével, a 1975 5| hagyni, tiszteletben tartani gyászát, meg nem gyötörni hiuságát. 1976 9| kettőért egyszerre zugtak; a gyászbaborult édes anyákat ugyanaz a gyötrő 1977 1| nagyszakállu zsidók tették a gyászkocsira. Éliás a karjára vette a 1978 1| sirtól, nagy játékban volt a gyászkoszoruval. Utoljára mégis csak rákezdett 1979 9| vitte előre. Utánok mentek a gyászolók, egyenkint, hosszu sorban. 1980 9| fogva sokszor látták a két gyászruhás asszonyt egymás mellett 1981 7| üvöltött ujra az asszony, - gyáva haramia! Megölted, amint 1982 5| de a valóságban majdnem gyávák vagyunk, annyira, hogy szinte 1983 6| sárga asszonynak s igy olyan gyémántnak tekintették, amelyiknek 1984 3| adni, félt a saját maga gyengeségétől, pedig nem akarta elárulni. 1985 1| és szokatlan érzelgősség gyengitette meg; régi nemesi névről, 1986 1| melléből... napról-napra gyengült... megtiltotta, hogy orvost 1987 1| Mikor a kocsi befordult a gyepes udvarra, a milliomos kiugrott 1988 1| ült gyámleánya mellett egy gyeppadon. Boldog volt, hogy beszivhatja 1989 2| láttak semmit, a gyertya gyér világossága nem hatolt el 1990 3| pukkantót sütnek el a játszó gyerekek.~ ~Gubaczinak se kellett 1991 5| akartam, hogy olyan nagyon gyereknek nézzen s megtoldtam kettővel. 1992 1| zavart volna számitásaiban a gyereksirás.~ ~Pedig ezekre a számitásokra 1993 3| mégis megkerült a szőke gyerkőcz. A «pipacs» valamit himzett 1994 3| hanem a szép kis szöszke gyerkőczöt nem bántotta; annak örült, 1995 5| s neked köszönöm, hogy a gyermekeim, a kik nem a tieid is, nem 1996 5| asszony és hogy csókolja a gyermekeket. Még valaki volt a szobában, - 1997 7| engem? Mért gyilkoltad meg gyermekem apját, eltartóját?! Te kutya! 1998 1| gazember, vitte magával a gyermekemet: a bün nászutja volt az!...~ ~ 1999 9| Mindenható! most már talán az ő gyermekén a sor! - Berohant a halállal 2000 9| előtt, kiki oda, ahová az ő gyermekének a keresztfája volt szurva 2001 1| utólérhetetlen üzletember, akit már gyermekkora óta ismert s aki - mint 2002 1| teljes elhagyatottság már gyermekkorában megszoktatott arra, hogy 2003 1| örülnek a régi szép életnek, gyermekkorukból emlékeztek vissza, hogy 2004 7| akik biztositani akarták gyermekök sorsát, odaigérték. Sokszor