IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Bársony István Dobogó szívek Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
6015 4| amelyben annyi bátorsággal vallom meg neked, hogy szeretlek. 6016 3| megcsóválta a fejét a fiatal ember vallomására. El van az már késve; ez 6017 1| abban, hogy ezt a rejtett vallomást mások előtt tette önmagának. 6018 1| egyenes sorokat, mely arra vallott, hogy az ész dolgozik most 6019 6| Duval, aki Francziaországot vallotta hazájának, egy legyezővel 6020 3| szóltak semmit, hanem a vállukat vonták.~ ~Végre meglátta 6021 1| legjobb hirüt, a legdrágábbat válogatta ki; uszott a gyermek a bőségben, 6022 4| csendesvérüek, szenvedély nélkül valók, felindulást, lelki lázt 6023 1| menve, minden érdem nélkül valónak tartotta magát; s ő, aki 6024 1| lehetetlennek, hogy mindez valóság. Éliás egyszerre csak egy 6025 5| ábrándvilágunkban, de a valóságban majdnem gyávák vagyunk, 6026 6| A kaliforniai asszonyt valósággal a hideg lelte, le nem vette 6027 1| hogy ennek az ördögnek valószinüleg villogó szeme és nagyon 6028 1| némaságban szinte testté váltak a szomoru vonások; a szenvedő 6029 3| hogy miben áll a dolog, váltakozni kezdtek arczulatján a szivárvány 6030 3| nem birt segiteni magán, váltig kiabálta, hogy: az Istenért, 6031 1| volt, amely a kis hadnagy váltóit kiállitotta.~ ~ ~ ~ 6032 1| kezeseket; csak adjon neki a váltójára, amennyit akar, sőt nehogy 6033 1| megkapta a hadnagy ur legujabb váltóját.~ ~ ~ ~ 6034 1| Hallja, Ádám ur? egyéb semmi. Váltótartozás: egy, kettő, három váltó, 6035 1| alatt s Barduvaynak ez a változás csak megérlelte titkos szándékát, 6036 9| amelynek nincs többé másban változása, mint az enyészet kifejlődésében. 6037 1| mindenki, nagyon régóta nem változik ő már. Csak annyi az egész, 6038 3| régi. Faluhelyen nem igen változnak az emberek; a pillangós 6039 1| minden idege megelevenült, változó némajátékban nyilvánultak 6040 1| Szinte hihetetlen, hogy mit változott az a kis leány néhány hét 6041 2| Ezen nem igen lehetett változtatni, bele kellett szépen nyugodni.~ ~ 6042 3| most huzd rá, moré, aki vályogvető árgyilusod van!~ ~Nagy zsivaj 6043 5| üdülve, lassan haladtam a vámház felé s gyönyörködtem a széles 6044 5| Kiértünk a Dunapartra a vámházig. Ezen a ponton az én utam 6045 5| lenni.~ ~Száz lépésnyire a vámháztól megállottam.~ ~Mi lesz akkor, 6046 4| most már, hogy szeretlek? Van-e még kétség a szivedben?! 6047 3| pirosabb lett a levél után való várakozásban; kivált ha szekérzörgést 6048 1| lelkü fiatal katonát nagyon váratlanul érte a csapás és az első 6049 8| Terssatto.~ ~A falu mellett régi várkastély romjain őröl az idő; a középkor 6050 8| ablakos körszobáiban, a várkert burjánzó sürüségében a Frangepánok 6051 8| észreveszi a Frangepánok elvadult várkertjében azt a két négyszögölnyi 6052 2| alá kerülnek, már egy fél vármegye pörge bajusza simogatta 6053 1| hogy le sem feküdtem; itt várok már szürkület óta. Mikor 6054 8| előtte, akkor megtörik a várőr némasága s egy kis történetet 6055 8| halász? - kérdeztem az öreg várőrt, mikor elhallgatott.~ ~- 6056 1| egy csősz alakja; a nagy város poros, füstös légkörét felváltotta 6057 1| el egy pár óra. Az ut a városig, meg vissza, mégis csak 6058 5| utána...»~ ~Végigrobogtunk a városon, ki a lipótvárosi gyárak 6059 3| pipacs» valamit himzett a varróasztalnál, mikor behoztak neki egy 6060 8| magát Terssattoban. Hiába várták, hiába fonnyadt, sápadt 6061 8| azután Cherso felöl megjött a várva-várt. A leány messziről megismerte 6062 2| se nagyon kivánkozott már vasárnaponkint. Inkább küldte az urát, 6063 1| hogy boldoggá teszi az a vaserő.~ ~- Beszéljen, beszéljen! - 6064 6| Gondolkodás nélkül oda rohant. Vaserővel dobálta el utjából a matrózokat, 6065 1| elmerült a gesztenyefák alatt; vaskos bőrkötésü könyvből olvasott, 6066 4| mindennap? Ezt a levelet a vasuton adom fel. A boritékot előre 6067 6| dolgot.~ ~Duval feldobta vászonsapkáját és elkurjantotta magát a 6068 1| hozzám mindig; oktatott, védett... igen, hiába huzódik, 6069 1| Sarolta nénit, a mi jóságos védőangyalunkat, hogy gondoljon rám, szerető 6070 6| hogy mr. Brown valóságos védője a kis sárga asszonynak s 6071 1| öreget:~ ~- Ezért voltál hát védőm, oktatóm; te tettél azzá, 6072 1| magát, hogy ki kell vennie védőszárnyai alól, miután már itt az 6073 1| ablakok vas rostélylyal védték a házat; az udvart magas 6074 1| véletlen felfedeztetés esetében védtelenül állana. Bárha születése 6075 6| délután két órakor, alig védve a fedélzet ernyője által 6076 4| elmegyek veled a világ végéig. Vigy, ahová akarsz, tégy 6077 6| összerogyott.~ ~Tudtam, hogy végem van, de dühös voltam és 6078 1| titkolózás szinte kihiv rá; de végét kell vetnem, miután Bellát 6079 5| Kicsoda ön? - szólott végignézve rajtam. Ugyanakkor kirántotta 6080 5| Hajts, hajts! utána...»~ ~Végigrobogtunk a városon, ki a lipótvárosi 6081 5| belenyult sürü borzas hajamba s végigsimogatta arczomat, azután hirtelen 6082 5| szerelem.~ ~Berohantam a házba, végigtapogattam a szük, sötét folyosót, 6083 7| tovább. A szörnyü izgatottság végképen kimeritette: összeesett. 6084 5| felé. Az uton lassankint végképpen erőt vett rajtam a kiváncsiság 6085 1| pecsétes okmányt.~ ~Olyan végrendelet-féle volt, szárazon és okosan 6086 1| zsidó elolvasta unokája végrendeletének utolsó pontját, azután térdei 6087 6| megtalálta a nagybátyja utolsó végrendeletét, a mely még nem volt deponálva 6088 6| ügyvédje előállott a régi végrendelettel, amely ugy intézkedett, 6089 2| kitalálta, hogy mi az. Urfi végsőt vonaglik: lelőtték egy kis 6090 6| óczeánon.~ ~A Csendes-tenger végtelensége egyetlen nagy fénypontban 6091 4| fel ne tünjék. Hisz’ oly végtelenül kell vigyáznunk minden szavunkra.~ ~ 6092 1| napjától fogva magukhoz vegyék és amig él, ugy tekintsék, 6093 5| Vigyázva, hogy észre ne vegyenek, kiosontam a paradicsomból.~ ~ 6094 9| haldokló gyermeke látásán érez. Vegyetek el az anyától mindent, ami 6095 9| anya meg fog nyugodni a végzetben és vigasztalást lel abban 6096 1| hogy hátha mindaz, csak egy végzetes tévedés. Éliást mélyen sértette 6097 1| nyugodt, komoly arczczal végzett valami nagyon sürgős munkát.~ ~ 6098 1| kifizetni rendel, azután igy végzi:~ ~«Miután pedig tudom, 6099 1| komoly, áhitatos arczczal végzik örök egyformaságu dolgukat 6100 1| Bella, vagyontalan ember nem vehet nőül.~ ~Doborkay közbe akart 6101 3| aki egészen bizonyosra vehette a dolgát. Hat falu az övé 6102 1| azért az öreg Éliásnak döntő véleménye volt sok fogas kérdésben.~ ~ 6103 1| hogy még a legváratlanabb véletlenek esetére is biztositva legyen 6104 1| a jövőre nézve. Röviden, velősen utasitást ad lebonyolitatlan 6105 1| ugyanakkor a nagyapja hangját vélte hallani, aki fogcsikorgatva 6106 5| köpenyegére hullott; hallani véltem csengő, bübájos hangját 6107 1| befogatott és kezet fogott velünk; oh, kisasszony, a mi jó 6108 2| legtöbb kárt a párosodó meg a vemhes vadban.~ ~Egyszer, éppen 6109 1| zárva; Éliáshoz nem jártak vendégek, de aki véletlenül bekerült 6110 1| szolgálatkészséggel fogta kézen vendégét, ugy vezette be a szobájába. 6111 1| Éliás át akart menni a vendégszobába, Barduvay Ádám nem engedte:~ ~- 6112 1| olyan koru, mint a bibliai vének.~ ~Pedig a haja alig deresebb, 6113 1| egy templom szent levegője venné körül, lassan, zajtalanul 6114 1| Milyen virgoncz; sohse vénül meg.~ ~Azután felment ura 6115 1| ez az ártatlanság, ez a Vénusz-testtel született Madonna maradt 6116 1| nem füzte ugyan semmiféle vérbeli kötelék, de azért rábizta 6117 8| belebódult abba a legénybe, vércse lett a szelid galambból, 6118 1| volna, hogy nincs semmi vére. Egy kis szopóst ringatott 6119 1| az üzletet csepegtették vérébe és kifejlesztették benne 6120 1| katonatisztre és ha majd ott fekszik vérében, akkor megmondom neki, hogy 6121 5| minden ideget, minden kis véredényt, amiből a szerelem vágya 6122 1| zsidó fiu a halál hideg verejtékével arczán, susogta:~ ~- Kincs 6123 3| utóljára még az «éljen» is.~ ~A veres tollasok erősen szoritották; 6124 9| ostorával, hogy még a lelken is véres nyom marad utána.~ ~Az anyaság 6125 5| a szivem, hogy hallottam verését. Féltem. Tegnap óta nem 6126 6| egy pár éven át edzette vérét, lelkébe öntötte már a sivatagok 6127 6| egy év óta valóságosan a vérévé vált, és egyre mormogta 6128 7| orvvadász rálőtt. Onnan már vérezve sietett le a völgybe, azért 6129 5| Mint a vonagló féreg, ugy vergődött magánkivüli állapotban az 6130 2| egészséggel keresztül nem verhette magát. A sövénybe jó erős 6131 2| vadorzó megint!...» ~- Hallom, verje meg a szent; megyek is már, 6132 8| falon zöldhátu gyik lesi a verőfényben játszó kis legyet s a bástya 6133 9| lelkét ugy összefacsarja?~ ~Verőfényes tavaszi nap megragyogtatta 6134 9| vigyorgása fagyossá teszi a verőfényt, mikor a levegő minden mozdulása 6135 1| édesanyjáé; meg kicsinyke, vérpiros szája; nem tudott vele sirni, 6136 9| hivták az ellenségeskedés versengését.~ ~*~ ~És nem tudták meg 6137 9| amig egymás lenézésében versengtek, addig ugyanegy átok tesz 6138 6| Brown volt, aki valamennyi versenyuszáson, melyen az ó- és az ujvilágban 6139 1| kiemelte a nyárspolgári versenyzők közül. Bizalmat keltett, 6140 2| Birda jó erős sövényt vert a ház köré, azt megtetejezte 6141 1| édesanyja jutott eszébe, a kinek vértanusága az egész világ büneért könyörgött 6142 7| fellobogó lángnál meglátszott a vértócsa, melyben az állat feküdt. 6143 3| kicsattant az egészséges vértől és mert mindig olyan nagyon 6144 6| elkergetett. Pedig láttam, hogy vérzik és segiteni akartam rajta. 6145 1| haju Judit emelkedik ki és vérző szivére mutatva, igy kiált 6146 1| nehéz már a más emberek veséjébe látni, megtanitja rá a hosszu 6147 1| hogy ketté repedjen s ott vesszek el én is!... Az a nagy, 6148 7| mig egy faluszéli viskó vesszőkeritéséig értek, a hol az eb egy perczre 6149 8| körmei mélyen be voltak vésve a husba. A horvát leány 6150 3| fuvar, meg enni-inni való vész kárba; tudni lehetett pedig 6151 1| hogy bárcsak minél nagyobb veszedelemben forogna az a hitvány pár 6152 1| megnyerte a férfiakat s veszedelmes volt az asszonyokra. A fiatalság, 6153 9| láttátok, éreztétek a nagy veszedelmet, amely egyszerre látogatott 6154 2| mert itthon csak egyre veszekszik Kisasszonynyal.~ ~Addig 6155 1| fölötte s mely annál nagyobb veszélybe döntheti, mert a maga ereje 6156 5| mindenkitől, ami, vagy aki veszélyes lehetne a féltett titokra. 6157 6| kaliforniai asszony kisérője veszélyesebb volt egy emberevőnél. Annyi 6158 1| egyébre, minthogy szerelme veszélyeztetve van. Eszébe jutott, hogy 6159 6| angol észrevette az iszonyu veszélyt s megkettőztette erejét; 6160 1| tartozását legkevésbbé sem látta veszendőnek. Magában pedig azt gondolta, 6161 2| fekete füstös romok ma is ugy veszik körül a sirt, hallgatagon, 6162 1| férfi van a háznál, aki nem vesziti el a fejét; ők már elvesztették.~ ~ 6163 1| csipkefüggönyön át tündéri jelenéssel vesztegette meg érzékeit. A meleg éjben, 6164 2| nyomorult dög, aki meg van vesztegetve, ő benne többé megbizni 6165 1| fucscs! Bátran leirhatja veszteségszámlára, hanem azért mégsem prolongálunk.~ ~ 6166 6| valami. De ami látszott, az vetekedett egy szobor jéghidegségével. 6167 1| locsolgatta gazdáját, a vetélytársak közös erővel fogtak hozzá, 6168 1| teljes simaságával adta meg vetélytársának az utolsó döfést; bizonyosra 6169 1| érzett maga mellett semmi vetélytársat. Abban megbizott, hogy itt 6170 1| sik mezőre, magasra nyult vetés fénylő zöldje lengett körülötte 6171 5| lelkemről. Titokban keresztet vetettem magamra és hálát adtam a 6172 1| kihiv rá; de végét kell vetnem, miután Bellát már másnak 6173 8| Oh, Istenem; hát komolyan vetted? Bolond voltam, már nem 6174 5| több. De ebben benne volt a vezeklés, a javulás, az ujjászületés!~ ~*~ ~ 6175 9| anyaság üdve magában hordja a vezeklést is Éva botlásáért. Mert 6176 1| urrá tettelek, de egyuttal vezeklettem a bünömért, mert megfosztottam 6177 5| karját és igy szólt:~ ~- Vezessen; azt kell hinniök az embereknek, 6178 6| Hátha valami csoda jó helyre vezeti a golyót?~ ~Nem vezette. 6179 1| egy gyermeket; vak volt és vezették tetszés szerint; hisz az 6180 5| élhetetlenségbe: elhallgattam. Vezettem az asszonyt a karomon, szó 6181 3| pipacs-kisasszonynak.~ ~Egy vézna, szőke fiu mondta neki először, 6182 9| embere és rátette a kis viaszbáb-halottakra a koporsó födelét.~ ~Amig 6183 1| gondjai is vannak s igy csak a vidámság levegőjét vitte magával 6184 1| kivegye. A nyáron a leány vidéken volt egy barátnőjénél; akkor 6185 1| találkoztam volt a városban. Vidékről jött a feleségével, meg 6186 9| álmot hozz szememre,~ Hogy vigan keljek reggelre.»~ ~Barna 6187 9| kinos, akkor megszünik a vigasztalás minden csalóka hatása.~ ~ 6188 1| ami zaklatott életének vigasztalása lehetett volna.~ ~Bármily 6189 9| nyugodni a végzetben és vigasztalást lel abban a szerelmes mosolyban, 6190 1| erényekben nevelte fel s vigasztalhatatlannak mondta magát, hogy ki kell 6191 1| érdekében feláldozta magát és vigasztaljon meg azzal, hogy nem tilt 6192 9| hogy a bánkódó szülőket vigasztaló szavaival jól megkinozza. 6193 7| gólya és hozott egy piczi vigasztalót, aki kárpótolta a nő szivét 6194 5| Megfogta a kezemet s még ő vigasztalt.~ ~- Látja, még kellemetlenség 6195 7| süppedéseket és csendesen, nagy vigyázattal megindult lefelé a meredeken.~ ~ 6196 1| Pedig ezekre a számitásokra vigyáznia kellett. Okos ember létére 6197 4| Hisz’ oly végtelenül kell vigyáznunk minden szavunkra.~ ~Csak 6198 9| Őrangyalom fent az égben,~ Vigyázz reám, kérlek szépen,~ Édes 6199 4| annak az asszonykának, de vigyázzon, nehogy előbb-utóbb kinevesse. 6200 9| kétségbeesés? Mikor a csontember vigyorgása fagyossá teszi a verőfényt, 6201 7| éjjel...~ ~- De nem ilyen viharban; Mihály, nagyon félek!~ ~- 6202 8| indult, hogy megelőzze a vihart, meg a borulatos esti sötétséget.~ ~ 6203 7| Farkcsóválgatva, örömteljesen vihogott a kis gyermek felé, a ki 6204 9| van, addig a halott még a világé, azoké, akik szerették. 6205 3| Hogy nem szólt volna egy világért!...~ ~- Hallja, Kondor, 6206 8| Negyedóra mulva csak a fiumei világitó-torony mutatta az irányt, melyet 6207 2| hagytam ma itthon. Asszony, világits csak a tekintetes urnak!...~ ~ 6208 2| menyecskét: «Igen, igen; világitson csak a lovamig.»~ ~Mikor 6209 1| Biztositom, hogy oly higgadtan és világosan beszélt, mint a hogy csak 6210 1| Ádám ur, az nem erre a világra való szenvedés volt, az 6211 1| hogy megfoszszalak attól a világtól, amelyhez édes apád után 6212 1| fellóditotta magát a fa villája közé s kigyósimasággal kuszott 6213 1| ember egy levelet, hogy a villám becsapott otthon a házába, 6214 5| érdekes arcz volt; nagy villámló szem, hullámos barna haj, 6215 5| Mindez csak ugy hirtelenében villámlott keresztül agyamon, anélkül, 6216 7| mint egy szobor. Szeme villámokat szórt, amint ökölre szoritott 6217 6| nyul. Valami fényes tárgy villant meg a napsugárban, melyet 6218 1| az ördögnek valószinüleg villogó szeme és nagyon csinos bajuszkája 6219 6| összehasonlitás. Őt, az élete virágában levő férfit, aki bejárta 6220 3| s a «pipacs» megmutatta virágait, a juris doktor akkor is 6221 9| vitte közel az őrüléshez.~ ~Virágeső hullott a két koporsóra; 6222 8| beszéd ez? Hát mi köze egy virágnak az emberek sorsához?~ ~A 6223 1| gyámleányától megtanulta a virágok neveit, gyöngéden óvta azokat 6224 9| a maguk gondosan ápolt, virágos sirhalma előtt. Földiszitették 6225 8| nyoma látszik egy teljes virágu fehér rózsa körül; ha a 6226 1| dörmögte magában:~ ~- Milyen virgoncz; sohse vénül meg.~ ~Azután 6227 3| szellőcske járja; ugyanaz a virág virit ki minden tavaszszal; megmarad 6228 1| melyet a halott mellett virrasztottam át, megcsináltam a sorsát 6229 8| felett, melynek partján Fiume virul, s néma borongással ül meg 6230 1| ragadta magához a sziveket; virult a föld, illatot és madárdalt 6231 5| ruhában, sürü fekete fátyolt visel: vagy gyászol vagy pedig 6232 1| hogy én az édes anyám nevét viselem, akit mint ősi családja 6233 4| odáig egy kicsit gondomat viseli helyetted.~ ~Oh istenem! 6234 6| hogy a költségeket maga viselje.~ ~És másnap kizakatolt 6235 1| beszélt és szépen tudta magát viselni. Ugy megszégyeltem, mikor 6236 6| azontul még illedelmesebben viselte magát Warwickné iránt.~ ~ 6237 1| kisasszony, gyöngéd érzelemmel viseltetik Doborkay Endre huszárhadnagy 6238 5| találkozik vele, ebben a viskóban, messze mindentől és mindenkitől, 6239 1| néni? Egy vén keritő, aki visszaélt ura jóságával s a sétakocsizás 6240 1| lesz mellettem.~ ~Barduvay visszaemlékezett, hogy abban a levélben, 6241 5| nagy hőstettem után ismét visszaestem volna a régi éretlenségbe, 6242 6| a két pontról; az utasok visszafojtották lélegzetöket.~ ~Valami tetszésmoraj 6243 5| megelégedjem ennyivel és visszaforduljak. De amint a kocsis a lovak 6244 1| Ádám édesanyjának árnya visszahanyatlott a tó vizébe. A korcs zsidó 6245 1| megnyughatol te is!...~ ~És visszaindult a szobájába, egyre beszélgetve 6246 1| kis leányom, hanem majd visszajön; itt küldi neked ezt a játékot, 6247 1| gyalog a koporsót. Mikor visszajött, a kis gyermek nem volt 6248 2| mellette az udvarra, a kant visszalökte a konyhába, melyet szintén 6249 2| talál rá mindjárt, majd visszamegy. Jó óráig tünődött mozdulatlanul.~ ~ 6250 6| Alice rákiáltott, megállt és visszanézett.~ ~- Sajnálna-e? - kérdezte 6251 1| Éliás megkinálta székkel, visszanyerte katonás nyugalmát és udvariasan 6252 6| menekülőt a czápa elkapta és visszarántotta magával a szörnyü hullámsirba.~ ~ 6253 7| kezdett. Az erdész halk füttye visszatartotta. Azontul lassabban lépdelt.~ ~ 6254 1| eleresztette a Barduvay kezét, aki visszaült ujra a székére.~ ~Más körülmények 6255 7| hivta a kutyát, az erre visszaugrott s a férfi mögé osont.~ ~ 6256 8| utközben visszafordult.~ ~- Visszavisztek, ugy-e?~ ~- Persze vissza; 6257 1| gyakran gondolt. Sietve visszavitte a leányt a zárdába, és azontul 6258 5| hatva.~ ~- Jöjjön, haza viszem, - mondtam.~ ~- Nem, nem! - 6259 4| eltelik az a pár hónap, azután viszontlátjuk egymást; csak ne irj, aranyom; 6260 1| gyámleányát, apróra utána járt viszonyainak. Tisztán akart látni, ismerni 6261 3| a plébános urral annyit vitatkoztak. Mikor pedig lementek a 6262 8| támadt, be kellett vonni a vitorlát. A mint a legény elkészült 6263 1| eltemettem a leányomat, vittem magammal a fiut is. Tudtam 6264 9| sor! - Berohant a halállal vivódóhoz, a felesége meg se látta 6265 1| Ádám megállott. Egy darabig vivódott magában, azután lábujjhegyen 6266 1| Lihegve, az emlék kinja alatt vivódva nézett az athlétára, aki 6267 6| kezdve nem tett egyebet, csak vivta a párbajt a halottal.~ ~ 6268 6| légáramlat.~ ~Lent, a csillogó vizben, delfinek kergetnék egymást 6269 6| üldözöttjei kiemelkedtek a vizből, a csónak elérte őket. Két 6270 1| fényességet áraszt a kis tó vize, melyből egyszerre a fekete 6271 8| leánya. Fiuméban, a magyar vizeken halászott egy legény, aki 6272 1| habokra, valahová a Nilus vizére, ahol Mózes kosara libegett 6273 6| tartva, gyönyörüen szelte a vizet s már nagy utat tett meg 6274 1| Biztos orra, mely tultett a vizsláén, rávezette a legjobb utra; 6275 7| a szélrázta fenyőgaly; a völgyből halálmadár sivalkodott fel. 6276 3| Mindegyik hoz legalább három vöröset, kitelik a kétszáz rácskai 6277 2| egyik bokortól a másikig; a vörösfarku csattogó madár kiült az 6278 3| sem jöttek, ha jönnek is, vöröstollas az valamennyi.~ ~- Ostobaság! - 6279 6| valami nagyszerü barátságra volnának képesek, pompás czimborák 6280 5| harag. Hát annyira gyermek volnék még, hogy igy szabad beszélni 6281 9| boldogságát?!~ ~Büszkék és gőgösek voltatok, akik elfeledtétek, hogy 6282 2| hogy mi az. Urfi végsőt vonaglik: lelőtték egy kis buldogg-revolverrel.~ ~ 6283 5| angyal! te Isten!~ ~Mint a vonagló féreg, ugy vergődött magánkivüli 6284 1| csuszott be és a csipkefüggöny vonalai után fantasztikus árnyék 6285 6| megelégedésnek ama sajátszerü vonása, mely azt látszik mondani: 6286 1| eldobhatta boszantó álarczát s vonásain, melyek minden idege megelevenült, 6287 5| ittas ember, akinek egy vonását se láttam, lezuhant a földre, 6288 1| testté váltak a szomoru vonások; a szenvedő szép arcz, a 6289 9| szem megpihenhet a kihült vonásokon s szende alvásnak nézheti 6290 5| fényénél; arczából egyetlen vonást sem lehetett látni az irigy 6291 1| hogy ez a megjegyzése nem vonatkozik rám, - felelt Doborkay. - 6292 7| csakhamar felhallatszott ijesztő vonitása.~ ~- Ott van! Ott van! - 6293 8| taraja támadt, be kellett vonni a vitorlát. A mint a legény 6294 5| Azután térden csuszva a falig vonszolta magát, nagynehezen feltápászkodott 6295 1| hajlamai szerint arra vonta vágya, hogy széttörje az 6296 3| semmit, hanem a vállukat vonták.~ ~Végre meglátta Kondor 6297 1| vetélytársa elkomolyodik, vontatott hangon hozzá tette:~ ~- 6298 9| temetés; az utczán egymás után vonult ki csendesen. A haragos 6299 1| tekintette, mint jóltevőjét. Vonzalmának sokszor adta oly kifejezését, 6300 1| embernek tartom, aki ezt a vonzalmat meg is érdemli: kijelentem, 6301 5| ellenállhatatlan delejes vonzás huzott volna utána, ugy 6302 6| könnyen érthető, hogy a derék Warwickra csakhamar eljött a földiekkel 6303 1| már közel van az ötödik X-hez.~ ~- ~ ~A tavasz egész teljességével 6304 1| hatalmasodik el fölötte a zabolátlan vágy, nem engedte, hogy 6305 1| levegője venné körül, lassan, zajtalanul huzott elő egy széket és 6306 1| hogy azt a gyermeket a zárdából kivegye. A nyáron a leány 6307 6| jobbra-balra, mint egy kalitkába zárt párducz, és izgatottságában 6308 1| kolostor. A ház ajtaja örökké zárva; Éliáshoz nem jártak vendégek, 6309 8| susaki hidon mind a két zászlóra a Fiumára fölött.~ ~Egy 6310 1| van már az üzlet és nem zavar az utczai lárma.~ ~- Igen, 6311 1| Endre megdöbbent és nagy zavarában megsemmisülve nézett a gyámra.~ ~- 6312 1| nem birta eloszlatni lelke zavarát; lement a parkba és a fenyvesen 6313 1| történt; egy puszta névtől nem zavarodik meg egy olyan kipróbált 6314 5| megnyugtató, harmonikus zenében.~ ~- Édes kicsikéim! Netek, 6315 4| lépten-nyomon adja az éjjeli zenét. Nagy lármát nem szabad 6316 1| az ártatlanság himnuszát zengi. Rövid ideig maradt a lombok 6317 7| kétségbeesés elszántságával; keble zihált, a férfi odanyujtotta neki 6318 7| éjszaka volt, amilyenek a zivataros őszi éjszakák szoktak lenni 6319 2| üdesége, meg a harmatos zöldség éreztette, mutatta mindenben 6320 1| vissza, hogy egyszer egy zömök termetü, dereshaju zsidó 6321 7| Szikra, a nagy kutya, csendes zörgéssel botorkált mellettök a sürüben.~ ~ 6322 5| Kihallatszott, hogy zokog az asszony és hogy csókolja 6323 1| fény sugárzott; hangtalan zokogása, merev tekintete elmondták, 6324 5| utolsó szava ismét elfult a zokogásban.~ ~Az ittas ember, akinek 6325 9| Csak mikor az ember hörgő zokogással térdre vetette magát mellette, 6326 1| másképen omlott fehér vállára. Zongorája előtt ült és énekelt. Csupa 6327 1| kellett törődnie, valóságos zsarnokká fejlődött ki benne az önzés.~ ~ 6328 4| közüle nehány:~ ~I. Te zsarnokom! Te drágám!~ ~Elhiszed-e 6329 5| asszony, az uj nővérem, zsebkendőjébe rejtett arczczal zokogott 6330 1| fenmaradt rengeteg összeget meg zsebre tette maga. Az öreg Éliás 6331 1| péknek nem szabad rossz zsemlyét sütni, a kereskedőnek nem 6332 1| fiuból, öreg Éliás?~ ~A vén zsidóember megrázkódott erre a szóra, 6333 1| az uj embernek, a koros zsidófiunak engedi át magában a cselekvés 6334 1| többi. Megtudta, hogy egy zsidóleány fia, akit elcsábitott egy 6335 1| boszut Éliás a meggyalázott zsidóleányért, a kinek ő fia, az egyetlen 6336 1| milyen szive van annak a zsidónak. Barduvay Ádám, a korcs, 6337 1| életében, ráborult az öreg zsidóra, és zokogott.~ ~Olyan különös 6338 1| egyetlen kikötéssel, hogy Éliás zsidót, aki barátom, s akinek üzletem 6339 3| vályogvető árgyilusod van!~ ~Nagy zsivaj támadt egyszerre a vörösek 6340 1| más Éliás, mint egy vén zsugori, akinek kincsei vannak vas 6341 6| nekifogott és rendbe szedte a zürzavaros hagyatékot; e közben megtalálta 6342 8| veszélyben forogjon.~ ~A szél zugása közé egyszerre kinos zokogás 6343 7| kavarogva hajszolták egymást a zugó erdő fölött; ha megrepedt 6344 8| azt a két négyszögölnyi zugot, melyen gondos kéz ápoló 6345 9| mind a kettőért egyszerre zugtak; a gyászbaborult édes anyákat 6346 1| a pallos egyszer le nem zuhan rá.~ ~Ő, a gentleman, a 6347 1| egy ütésével pozdorjává zuzta. - Láthatja, hogy nincs 6348 9| agyvelőnkig hatol s szivünket zuzza szét; ez már az elválás