Rész

   1  1|                                              A „megrenditő eset”.~ ~Dr.
   2  1|                         Dr. Vadai ügyvéd ur, a neves kriminalista, kivételesen
   3  1|                      hamarosan evett valamit a vendéglőben, aztán visszasétált
   4  1|              fölöttébb sürgős munka várt rá. A lakás meg az iroda nem volt
   5  1|                  nagy hasznára válhatott, ha a törvényszéki palota közelében
   6  1|                      csinos kertes háza volt a Józsefvárosban, családját
   7  1|                   hencsereghessenek szabadon a füben.~ ~Körülbelül egy
   8  1|              csöngetés háborgatta meg. Abban a hitben, hogy a cselédje
   9  1|                    meg. Abban a hitben, hogy a cselédje jön, akit délutánra
  10  1|                  sürgős ügyben volt szüksége a tanácsára.~ ~Vadai kissé
  11  1|                  esetem megrenditő, - kezdte a kliens, - de hirtelen megakadt. -
  12  1|                      mondta. - Doktor Király a nevem, orvos vagyok és meglehetős
  13  1|                 meghajlott. Hallotta már ezt a nevet, sőt egy izben majdnem
  14  1|               majdnem helyettesitette Király a háziorvost, aki elutazott
  15  1|                      s aki az ügyvédet ehhez a kollégájához utasitotta
  16  1|                 bocsátom, ügyvéd ur, hogy én a pályámat nemcsak a megélhetés
  17  1|                   hogy én a pályámat nemcsak a megélhetés forrásául tekintem,
  18  1|                   érdeklődéssel művelem, még a pszihiatriát is. Betegeim
  19  1|                     egy volt már, akinek nem a teste, hanem a lelke szorult
  20  1|                    akinek nem a teste, hanem a lelke szorult gondos gyógyitásra.~ ~
  21  1|                  most már elegendőnek tartja a bemutatást és az „esetet”
  22  1|                       ami sejttette, hogy az a nyugalom, amelyet mutat,
  23  1|                   Alig egy órája. És én most a legkinosabb helyzetben vagyok,
  24  1|                    szomoru arca mindjárt azt a gondolatot keltette bennem,
  25  1|                      mérget, vagy mondja meg a módját, hogyan juthatnék
  26  1|                 halálnemtől iszonyodom, csak a gyorsan ölő méreg az, amire
  27  1|                    megértettem, hogy ezuttal a pszihiaternek akadt tennivalója.
  28  1|                  őrült vagyok, - mondta - ha a történetemet megtudja, érteni
  29  1|               kimondhatatlanul boldog voltam a feleségemmel, mindaddig,
  30  1|                  családomat, minden ügyemet. A feleségem észrevette rajtam
  31  1|                  feleségem észrevette rajtam a változást, de ámbár sokat
  32  1|                    ámbár majd meghasadt érte a szivem, mert nagyon szerettem:
  33  1|               könyörgését s elszakadni attól a pokol leányától, aki a haja
  34  1|                 attól a pokol leányától, aki a haja selyemszálaival jobban
  35  1|                      szegény feleségem, akit a sok lelki harc már félig
  36  1|                   válassz közöttünk, mert én a te kettős életedet ki nem
  37  1|                      állandó szorongás, mint a legkegyetlenebb bizonyosság,
  38  1|                      erőm hozzá. Hanem annak a gondolatától, hogy édes
  39  1|                     halálba.~ ~Egy hét mulva a feleségemet halva találtam
  40  1|                 Hajnalban kerültem elő attól a démontól, aki miatt az én
  41  1|                       hogy mit szenvedett az a boldogtalan ember, amig
  42  1|                      ezeket elmondta. Amikor a felesége öngyilkosságáról
  43  1|               kellett megemlékeznie, sirt és a haját tépte. Azután mély
  44  1|               beszélni oly dolgokat, amiktől a hátam is borsódzott, pedig
  45  1|              perverzus képzelődései lehetnek a beteg léleknek. De azért
  46  1|                      mégis hatottak rám azok a dolgok.~ ~Azt mondja nekem
  47  1|                     ne kérné tőlem. Mindjárt a temetés után megjelent a
  48  1|                     a temetés után megjelent a feleségem otthon, a magányos
  49  1|                megjelent a feleségem otthon, a magányos szobámban, és ugy
  50  1|                     mert biztam benned, hogy a szavadat megtartod, hogy
  51  1|             visszakapjalak magamnak. Hát ezt a szörnyü módot is elfogadtam.
  52  1|                         És - folytatta aztán a betegem - azóta minden áldott
  53  1|           öngyilkosságot, amihez nincs erőm. A pisztoly ugy remeg a kezemben,
  54  1|                   erőm. A pisztoly ugy remeg a kezemben, hogy ha elsütném
  55  1|                bizonyosan nem találnék vele. A kést egy centiméternyire
  56  1|                    magamba döfni, mert amint a testemhez érne, rögtön elájulnék.
  57  1|                      olyankor fává változnak a lábszáraim és nem birok
  58  1|                  birok mozdulni; neki mennék a mélységnek, de megbénulok
  59  1|                    mélységnek, de megbénulok a halálfélelemtől; pedig meg
  60  1|                    nem váltom be igéretemet. A feleségemet meg folyvást
  61  1|              feleségemet meg folyvást érzem; a szeme örökké rajtam. Oh,
  62  1|                 nézze!...”~ ~Aminő kifejezés a betegem arcán volt, amikor
  63  1|                szinte megfagyasztotta bennem a vért. Magam is ugy éreztem,
  64  1|                        No lássa, - folytatta a beteg, - ezt igy nem lehet
  65  1|                  hallnom. És nincs más, mint a méreg, ön megválthat a szörnyü
  66  1|                  mint a méreg, ön megválthat a szörnyü kinoktól; tegye
  67  1|                     Rendkivül lelkesitett az a gondolat, hogy hátha valamikép
  68  1|                   valamikép megmenthetem ezt a szerencsétlent, akinek nem
  69  1|                      akinek nem hagy nyugtot a rögeszméje. Ezt a rögeszmét
  70  1|                    nyugtot a rögeszméje. Ezt a rögeszmét talán még ki lehet
  71  1|                      ahol voltunk, rosszabbá a helyzet nem változik.~ ~
  72  1|                    vagyok itt érdekes, hanem a betegem. Hosszu s talán
  73  1|                  neki először is arról, hogy a tulvilágiakat is ki lehet
  74  1|                    hogy épp ugy fel lehet őt a további kötelezettség alól
  75  1|            kötelezettség alól menteni, amint a törvény felmenti azt az
  76  1|           uzsorakamatokban már rég kifizette a kölcsönvett tőkét. Mikor
  77  1|                biztos módom. Itéljenek magok a megholtak; itéljen hát a
  78  1|                     a megholtak; itéljen hát a sors. Én két pohár vizet
  79  1|                      most ön elé. Az egyikbe a szeme láttára mérget csöpögtetett,
  80  1|                 láttára mérget csöpögtetett, a másikba pedig olyas valamit,
  81  1|                    kendő alatt összecserélem a poharakat, ön pedig majd
  82  1|                     hogy elfordulna tőlem, s a választott poharat kiissza.
  83  1|                   kiissza. Ha azok, akik önt a tulvilágra várják, még nem
  84  1|              kifizetettnek tartozását, akkor a méregpohárhoz vezetik a
  85  1|                      a méregpohárhoz vezetik a kezét. De ha ön az ártatlan
  86  1|                   akkor nyugodjék bele, hogy a felesége már megbocsátott
  87  1|                    üvegecskéből csepegtettem a két vizbe néhány cseppet.
  88  1|                   szerek voltak, azért, hogy a viz izetlensége gyanut ne
  89  1|                 egyik pohár után, ahogy csak a vértanu tehetné.~ ~Lassan
  90  1|                 korty is lent volt, leemelte a poharat a szájáról, rám
  91  1|                     volt, leemelte a poharat a szájáról, rám nézett, szólani
  92  1|                      Doktor Király felugrott a székről, ugy beszélt tovább
  93  1|                     Meghalt! meghalt, mintha a villám ütötte volna le.
  94  1|                      le. Szivszélhüdés érte. A poharakban nem volt méreg.
  95  1|                 méreg. Esküszöm!... különben a boncolás mindent kiderithet.
  96  1|                  eset szörnyen kompromittál; a holttest ott van a lakásomon,
  97  1|             kompromittál; a holttest ott van a lakásomon, még senki sem
  98  1|                 ügyvéd ur, mindenekelőtt. Ön a dolog kriminális élének
  99  1|                    most először is elmegyünk a rendőrséghez, aztán az illetékes
 100  1|                 sietünk az ön lakására, hogy a tényállást a helyszinén
 101  1|                  lakására, hogy a tényállást a helyszinén felvegyük. Hol
 102  1|                  lakik ön, orvos ur?~ ~- Én? a Galagonya-utca huszonhárom
 103  1|                  alatt.~ ~Vadai már felvette a kalapját s indulóban volt.
 104  1|              kalapját s indulóban volt. Erre a szóra megállott s nagy szemet
 105  1|                  lakik?~ ~Az orvos ismételte a cimet, s aztán hozzá tette:
 106  1|                   hozzá tette: szép kert van a ház mögött és egy faunszobor
 107  1|                   Vadai erősen pislogott. Ez a legnagyobb felindulás jele
 108  1|                      volt nála. Merőn nézett a doktor szeme közé: - Az
 109  1|             elkomolyodva vezette le kliensét a lépcsőn.~ ~A ház előtt zárt
 110  1|                     le kliensét a lépcsőn.~ ~A ház előtt zárt kocsi állt,
 111  1|                 orvos. Vadai azalatt megadta a kocsisnak a cimet.~ ~A kocsi
 112  1|                  azalatt megadta a kocsisnak a cimet.~ ~A kocsi végre befordult
 113  1|               megadta a kocsisnak a cimet.~ ~A kocsi végre befordult egy
 114  1|                      előtt megállott.~ ~- Ez a rendőrség? - kérdezte Király.~ ~-
 115  1|               Táblácska volt az ajtón, ezzel a felirással: Dr. Tarkos.~ ~-
 116  1|                     be s annak az urnak, aki a neszre eléjök sietett, pár
 117  1|                     sietett, pár szót sugott a fülébe.~ ~Nemsokára egyedül
 118  1|                     egyedül hajtatott vissza a városba.~ ~Doktor Királyt
 119  1|                  Királyt ott tartották abban a szomoru épületben, amely
 120  1|                   mesélt, az ő őrült agyának a lázálma volt.~ ~Akkor jött
 121  1|                         Akkor jött rá Vadai, a mikor az orvos azt erősitette,
 122  1|                   orvos azt erősitette, hogy a Galagonya-utca 23. számu
 123  1|                   ház az övé.~ ~Biz az pedig a Vadai ügyvéd ur háza volt.~ ~ ~ ~
 124  2|                                              A Sas-familia.~ ~
 125  2|                valami nagyon szerették volna a vén Sast, - nem tett ő azért
 126  2|                      hogy maga felé forditsa a felebarátai szivét, - hanem
 127  2|                    vasárnap volt s igy ráért a pihenő nép bámulni, ácsorogni.~ ~
 128  2|                    nép bámulni, ácsorogni.~ ~A másfélholdas udvar lombos
 129  2|                 lombos akácfái alá hozták ki a koporsót, ott letették egy
 130  2|                   melyen az öreg ur életében a vadászatokhoz való előkészületeit
 131  2|              előkészületeit szokta megtenni; a plébános odaállt jobboldalt
 132  2|                  plébános odaállt jobboldalt a ministráns gyerekekkel meg
 133  2|                   ministráns gyerekekkel meg a kántorral és elkezdte bucsuztatni
 134  2|                      lassu, vontatott szóval a halottat.~ ~Köröskörül csöndesen
 135  2|                     gyász vagy meghatottság; a jegyző meg a biró elhozta
 136  2|                   meghatottság; a jegyző meg a biró elhozta a feleségét
 137  2|                    jegyző meg a biró elhozta a feleségét is, azok fölvették
 138  2|               ruhájokat, hadd lássa mindenki a nagy diszt, az uri módot,
 139  2|                    uri módot, amiben vannak. A palánkon egy tucat gyermek
 140  2|                     tucat gyermek mászkált s a deszkahasadékokon a jöttmentek
 141  2|               mászkált s a deszkahasadékokon a jöttmentek kukucskáltak
 142  2|             kukucskáltak be, akik nem mertek a nemesi kuriára betolakodni.~ ~
 143  2|                     arccal könyezve állottak a koporsó mellett. Egy nő,
 144  2|                       Egy nő, meg egy férfi. A nő hajlékony, karcsu, kissé
 145  2|                 finom és jóságos kifejezésü; a talpig fekete gyász bizonyosan
 146  2|                       Néha ráesett tekintete a koporsóra s ilyenkor ki-kitört
 147  2|                    ilyenkor ki-kitört belőle a zokogás. Hiába iparkodott
 148  2|               tulzásával omlottak könyei. Ez a nő Róza volt, az özvegy,
 149  2|                    Gedeonhoz s azóta ő vitte a háziasszony tisztjét. A
 150  2|                      a háziasszony tisztjét. A másik, a férfi, oly ember,
 151  2|               háziasszony tisztjét. A másik, a férfi, oly ember, amilyet
 152  2|                    férfi, oly ember, amilyet a falun ritkán lehet látni.
 153  2|                       fekete szalonruhájának a finomsága nagy ellentéte
 154  2|                 balról jobbra át van fésülve a fején s ugyszólván szálankint
 155  2|                    lepomádézva, hogy takarja a kopaszságot. A nagyvárosi
 156  2|                  hogy takarja a kopaszságot. A nagyvárosi társaságok légkörében
 157  2|                     ilyenforma embert ez alá a gyüjtőnév alá vonják: roué; -
 158  2|             gyüjtőnév alá vonják: roué; - ha a sasfalviakat kérdezi valaki,
 159  2|                   kérdezi valaki, hogy ki ez a finom ur, azok egyszerüen
 160  2|                     ur, azok egyszerüen csak a nevét mondják: Sas Jenő.~ ~-
 161  2|                   aki ma reggel érkezett meg a plébános ur távirati hivására,
 162  2|                   eltemesse az édes apját.~ ~A pap hamar elkészült a mondókájával.
 163  2|                        A pap hamar elkészült a mondókájával. Szelid komoly
 164  2|                     nem igen volt olyan, ami a világi hiuságoknak kedvezett
 165  2|               életében hallja. Könnyebb volt a bucsuztatóból szelid szemrehányást
 166  2|              semmiféle papi prédikáció, mint a kibékülés szent oltárához.
 167  2|                    Az utolsó imádság, amivel a falu lelkésze elbocsájtotta
 168  2|               Gedeont, jó utravaló volt neki a csillagok közt levő trón
 169  2|                markos ember belekapaszkodott a koporsó négy sarkánál az
 170  2|                  sarkánál az emelő rudakba s a temetés megindult lassan,
 171  2|                     megindult lassan, kifelé a kapun.~ ~Simon, a vörös
 172  2|                     kifelé a kapun.~ ~Simon, a vörös ispán, a botjával
 173  2|                        Simon, a vörös ispán, a botjával iparkodott utat
 174  2|              botjával iparkodott utat nyitni a hirtelen összecsődült nép
 175  2|                    embereknek.~ ~Mikor éppen a kapunál volt már a koporsó,
 176  2|                     éppen a kapunál volt már a koporsó, nagy vágtatva érkezik
 177  2|                  érkezik egy lovas és megáll a kuria előtt. Nem volt kantár
 178  2|                 kuria előtt. Nem volt kantár a lovon, sem nyereg, csak
 179  2|                      tajtékozva és reszketve a fáradtságtól fujt a szegény
 180  2|                reszketve a fáradtságtól fujt a szegény pára! lovasa egy
 181  2|                    nagy, erős férfi. Levette a kalapját s némán, szinte
 182  2|                      komor arccal közeledett a koporsóhoz, melylyel önkénytelenül
 183  2|                    is megállottak egy kicsit a halottvivők. A félkaru ember
 184  2|                    egy kicsit a halottvivők. A félkaru ember kinyujtotta
 185  2|                  ember kinyujtotta egy kezét a koporsó felé, melynek oldalára
 186  2|                      betükkel volt ráirva: S a s G e d e o n. Kemény vonásai
 187  2|                     mélyen meghajtotta magát a pap előtt s szilárd lépésekkel
 188  2|                szilárd lépésekkel közeledett a koporsót kisérő elegáns
 189  2|                    szemekkel bámult rá, mint a kisértetre.~ ~- Ákos! -
 190  2|                hebegte majdnem magánkivül.~ ~A falubeliek összesugtak.
 191  2|                   idősebb Sas fiu, Sas Ákos, a kapitány, akinek Königgrätznél
 192  2|                akinek Königgrätznél ellőtték a kezét.~ ~A két Sas az édes
 193  2|            Königgrätznél ellőtték a kezét.~ ~A két Sas az édes apja koporsója
 194  2|                    mögött megölelte egymást. A félkaru nagy ember szinte
 195  2|                  Most már elindulhatott ujra a temetés, itt volt mind a
 196  2|                     a temetés, itt volt mind a két fiu az apja koporsója
 197  2|              testvérek, most itt találkoztak a halál birodalmának a küszöbén.
 198  2|             találkoztak a halál birodalmának a küszöbén. Sas Jenő, az előkelő
 199  2|                     tipikus gavallérja, akit a mai napig puha párnák között
 200  2|                      párnák között ringatott a sors, hogy akárhogy hányódott-vetődött,
 201  2|                   magát: megszorithatta most a bátyja kezét, ezt a durva
 202  2|                     most a bátyja kezét, ezt a durva katonakezet, melynek
 203  2|                   durva katonakezet, melynek a párja ott porlad valahol
 204  2|   ágyugolyó-szántotta, véráztatta harctéren. A kapitány fölemelt fejjel,
 205  2|                    fejjel, nyugodtan lépdelt a gyászmenet közt: amit ő
 206  2|                érzett, az jól el volt rejtve a szive fenekén, ahhoz semmi
 207  2|                   ahhoz semmi köze másnak.~ ~A harangozó egyhangu szomoru
 208  2|                      dallammal kisérte végig a menetet, ki a temetőbe.
 209  2|                  kisérte végig a menetet, ki a temetőbe. A dombtetőn, a
 210  2|                      menetet, ki a temetőbe. A dombtetőn, a keskeny ösvényen,
 211  2|                     a temetőbe. A dombtetőn, a keskeny ösvényen, lassan
 212  2|                      ösvényen, lassan haladt a gyászos gyülekezet a kápolna
 213  2|                  haladt a gyászos gyülekezet a kápolna felé, melyben a
 214  2|                      a kápolna felé, melyben a Sasok kriptája volt. A falusi
 215  2|               melyben a Sasok kriptája volt. A falusi templom harangjának
 216  2|                 csengő sirassál vegyült bele a kápolna lélekharangja s
 217  2|                kápolna lélekharangja s amint a szent hangok egymásba olvadtak
 218  2|                     hangok egymásba olvadtak a nyári alkonyat levegőjében:
 219  2|                      hallotta az ember.~ ~Ez a nagy térség, ami a domb
 220  2|                        Ez a nagy térség, ami a domb körül tág messzeségben
 221  2|                rétjeivel, mezőségeivel, mind a Sasok birtoka volt valaha
 222  2|                  Sasok birtoka volt valaha s a két Sas-fiu, aki sok-sok
 223  2|                   most először látta viszont a tarlókat, melyeken gyermekkorában
 224  2|                  idegenül érezte magát ebben a csöndes világban, ahol a
 225  2|                     a csöndes világban, ahol a végtelen sorokba rakott
 226  2|                     nem az övék többé s ahol a legigazibb otthonuk majd
 227  2|                    otthonuk majd nekik is ez a kripta lesz itt a kápolna
 228  2|                      is ez a kripta lesz itt a kápolna alatt.~ ~Mikor az
 229  2|                    utolsó imádságot elmondta a pap, befalazták a fekete
 230  2|                   elmondta a pap, befalazták a fekete koporsót a soros
 231  2|                 befalazták a fekete koporsót a soros üregbe. A többiben
 232  2|                     koporsót a soros üregbe. A többiben még mindenütt érckoporsó
 233  2|                    mindenütt érckoporsó volt a csendes lakónak. Sas Gedeonnak
 234  2|                 temetéssel meg ne röviditsék a fiait, akiknek ugy is szükecskén
 235  2|               szükecskén marad, ami marad.~ ~A pap szeliden köszönt és
 236  2|                      oszlani, ki haza, ki le a mezőre, a sötétzöld tengeriföldek
 237  2|                     ki haza, ki le a mezőre, a sötétzöld tengeriföldek
 238  2|                  valami bambusz-erdő nőtt ki a televényből a kukoricaszár,
 239  2|           bambusz-erdő nőtt ki a televényből a kukoricaszár, melyet csillogó,
 240  2|                 aranyos koszorujával. Simon, a vörös ispán, a folyvást
 241  2|          koszorujával. Simon, a vörös ispán, a folyvást siró özvegyhez
 242  2|                 kegyetlenül visszakivánkozik a halott attól a könytől,
 243  2|              visszakivánkozik a halott attól a könytől, amit a temetőben
 244  2|                 halott attól a könytől, amit a temetőben sirnak utána.~ ~
 245  2|                  csak nem volt egy lélek sem a kápolna körül, csak a két
 246  2|                    sem a kápolna körül, csak a két testvér, akik mint két
 247  2|                  egymás mellett szótlanul.~ ~A nyár aranyos szine, a verőfény
 248  2|                        A nyár aranyos szine, a verőfény reszkető pirossága
 249  2|                  kicsit meg volt pörzsölődve a fü a dombtetőn, az oda tüző
 250  2|                    meg volt pörzsölődve a fü a dombtetőn, az oda tüző nap
 251  2|                     az oda tüző nap kiszitta a szinét és megfonnyasztotta;
 252  2|                      megfonnyasztotta; ettől a bágyadt, halavány zöldtől
 253  2|                 juthatott eszébe az embernek a remény. De az ég csudálatos
 254  2|                    ég csudálatos kékje, mely a nyugati égről visszatüző
 255  2|                    az egész környéket; lent, a völgy hajlásában, tarka
 256  2|                    tarka csoportok futkostak a rét szőnyegén; a távolság
 257  2|                   futkostak a rét szőnyegén; a távolság festőivé tette
 258  2|                      távolság festőivé tette a plain-airben fürdő tájképet.
 259  2|                   környezet volt ez, melyben a gyász ép ugy megtalálhatta
 260  2|             megtalálhatta az enyhülést, mint a féktelen életkedv a lecsillapodást.~ ~
 261  2|                     mint a féktelen életkedv a lecsillapodást.~ ~A két
 262  2|                 életkedv a lecsillapodást.~ ~A két testvér csaknem egyszerre
 263  2|                      példáját s kényszeritem a földet, hogy kenyeret adjon.
 264  2|                      volt e szavakban, talán a sors ellen, talán egy titkos
 265  2|                  örökké sajgott szivedben az a megkülönböztetés, a mely
 266  2|             szivedben az a megkülönböztetés, a mely szegény apánkat néha
 267  2|                    akartalak megröviditeni s a legtöbbször tudtomon kivül
 268  2|            legtöbbször tudtomon kivül voltam a kitüntetett. Ákos! a Sasok
 269  2|                  voltam a kitüntetett. Ákos! a Sasok nem tudnak hazudni,
 270  2|                        Bátyja felé nyujtotta a kezét s hangja a becsület
 271  2|                   nyujtotta a kezét s hangja a becsület bátorságával csengett.
 272  2|                  bátorságával csengett. Itt, a kiengesztelődés és béke
 273  2|                      otthonában, meg kellett a testvéreknek érteniök egymást. -
 274  2|                      jut, hogy számon tartsa a szülői gyöngédségeket s
 275  2|                  szülői gyöngédségeket s azt a nehány ezer forintot, a
 276  2|                      a nehány ezer forintot, a mivel öcscsének évente többet
 277  2|                      évente többet juttatott a vagyonból ez a gyöngédség.
 278  2|                     juttatott a vagyonból ez a gyöngédség. Mint elsőszülött,
 279  2|                    teszi. De most, hogy Jenő a bocsánatkérésével neki adott
 280  2|                  megszoritva öcscse kezét. - A szegény jó öreg minisztert
 281  2|                     gondolta, hogy addig is, a mig odáig jutsz, előlegezi
 282  2|                  volt, valahányszor rólad és a pályádról beszélt.~ ~Jenő
 283  2|                     menjünk innen, nem tudok a multra gondolni e kripta
 284  2|                     biráljuk tetteit.~ ~Mind a ketten egyet gondolva fordultak
 285  2|                     egyet gondolva fordultak a kápolna felé s levették
 286  2|               Miatyánkot. Azután megindultak a falu felé a Sasok kastélyába,
 287  2|                      megindultak a falu felé a Sasok kastélyába, mely mint
 288  2|                      bagolyvár emelkedett ki a fák közül az esti homályban.~ ~ ~ ~
 289  2|                  szomoru volt. Föltaláltatta a vacsorát, azután engedelmet
 290  2|                      hogy visszavonulhasson; a vendégszobákban - mondta -
 291  2|                   feküdni az urak.~ ~- Ki ez a nő? - kérdezte Ákos, mikor
 292  2|              egyszerüen Rózának szólitotta s a cselédség csak azt teszi
 293  2|                      Sejtem, hogy azok közül a rokonok közül való, a kik
 294  2|                  közül a rokonok közül való, a kik mig dusgazdagok voltunk,
 295  2|               voltunk, tucatszámra nőttek ki a földből. Özvegy, de a férje
 296  2|                     ki a földből. Özvegy, de a férje nevét sohasem kérdeztem.~ ~
 297  2|                   nevét sohasem kérdeztem.~ ~A nagy ebédlőben volt számukra
 298  2|                      nagy cirádás pohárszék, a két ablak közt széles bőrdiván,
 299  2|                  ablak közt széles bőrdiván, a falakon homályos képek,
 300  2|                     Egy évben egyszer, mikor a nagy körvadászat volt, összegyüjtötte
 301  2|             körvadászat volt, összegyüjtötte a környék urait, birtokosait
 302  2|                  elférjenek, kinyittatta ezt a teremszerü szobát, de ő
 303  2|                   maga ha egyedül volt, csak a dolgozószobájában terittetett
 304  2|                   Nyáron jó hüvösen tartotta a levegőt ez a kis szoba,
 305  2|                hüvösen tartotta a levegőt ez a kis szoba, a kertre nyiló
 306  2|                      levegőt ez a kis szoba, a kertre nyiló ablakokon át
 307  2|                ömlött be folyvást; télen meg a kályhában pattogó tüz s
 308  2|                      kályhában pattogó tüz s a kellemes meleg tette barátságos
 309  2|                 tette barátságos hangulattá. A többi tizenegy szobára sohasem
 310  2|                  bevitette az utóbbi években a dolgozószoba egy sarkába
 311  2|                 napokig nem mozdult ki ebből a szobából.~ ~Ugy látszik,
 312  2|                       Ugy látszik, kifogyott a háznál az olaj s itt a faluban
 313  2|             kifogyott a háznál az olaj s itt a faluban alkalmasint nem
 314  2|                     nem lehetett kapni, mert a függőlámpa nem égett. Helyette
 315  2|               meglobogva s árnyékot rajzolva a sötétes falakra.~ ~- Azt
 316  2|                       Azt hiszem, öcsém, épp a legjobbkor kerültünk össze
 317  2|                      egy szelet hust véve ki a tálból. A mennyire tájékozva
 318  2|                szelet hust véve ki a tálból. A mennyire tájékozva vagyok,
 319  2|                      vagyok, ez az ócska ház a belsőséggel, meg vagy ötszáz
 320  2|          szántófölddel, eddig érintetlen, de a nyiresi kétezer hold már
 321  2|                     dobra került volna, mint a porteleki birtok, a kincsetérő
 322  2|                     mint a porteleki birtok, a kincsetérő tizenötezer hold.~ ~
 323  2|                      mindenben, de leginkább a fiaiban vetett reménykedésében.
 324  2|       reménykedésében. Én még csak megtettem a magamét valahogy s ha a
 325  2|                      a magamét valahogy s ha a karomat el nem lövik, ma
 326  2|                 Tudtam, hogy neked sok kell, a te magas köreid sokat emésztettek,
 327  2|                     se nagyon maradtam hátra a könnyelmüségben; téged megölt
 328  2|                     az előkelőség, engem meg a kártya.~ ~Sohasem volt szerencsém
 329  2|                     semmiben, de legkevésbbé a játékban. Én csak vesziteni
 330  2|              vesziteni tudok; azok az ezrek, a mik nekem jutottak, mind
 331  2|                      jutottak, mind elusztak a zöld asztalon! Még azt sem
 332  2|                     sem igen mondhatom, hogy a pénzemért ur voltam valaha;
 333  2|                         Hajszálon mult, hogy a temetésről is el nem maradtam,
 334  2|               temetésről is el nem maradtam, a fekete tagnál kiesett az
 335  2|                  kiesett az egyik kerekünk s a pusztán istenért se lehetett
 336  2|                       Mit tehettem? kifogtuk a nyergest, ráültem csak ugy
 337  2|                   nyergest, ráültem csak ugy a szőrére s egy szál kötőfékkel
 338  2|                     kötőfékkel idehajszoltam a szegény párát. - De nem
 339  2|                      szegény párát. - De nem a sopánkodásnak van most ideje,
 340  2|          sopánkodásnak van most ideje, hanem a cselekvésnek. Van-e valami
 341  2|            cselekvésnek. Van-e valami terved a jövőre?~ ~Jenő némán bámult
 342  2|                     adott gondot eddig, hogy a kezébe kapott ezreket elköltse;
 343  2|                  gondolkodással megerőltetni a fejét. Mindössze annyit
 344  2|                  vége, mert nincs többé, aki a föld zsirjából pénzt teremtsen
 345  2|                 pénzt teremtsen számára s ha a föld nem adja elég bőven
 346  2|                     föld nem adja elég bőven a zsirt, akkor is megdézsmálja
 347  2|                      50 hold csak rét. Végre a nagyvárosi dandyskedésnek.
 348  2|                   nagyvárosi dandyskedésnek. A kérdésre kérdéssel felelt.~ ~-
 349  2|                     mondtam. Nekem elég volt a hányattatásból, pihenni
 350  2|                vágyom. Ötven esztendő nyomja a vállamat, a világ nekem
 351  2|                  esztendő nyomja a vállamat, a világ nekem többet már nem
 352  2|                   adott, nem kisérlem tovább a szerencsét, félkarral ugy
 353  2|                        Jenő csak nézte-nézte a pislogó gyertyalángot, mintha
 354  2|                  gyertyalángot, mintha attól a kis tüztől akart volna fölmelegedni
 355  2|                     volna fölmelegedni ebben a nagy kietlenségben, a mi
 356  2|                  ebben a nagy kietlenségben, a mi körülvette. Ez az ember
 357  2|                   nem volt hozzászokva, hogy a fejét törje; az élet nagyon
 358  2|                      eddig. De most itt volt a szegénység réme a háta mögött,
 359  2|                   itt volt a szegénység réme a háta mögött, az bizony nem
 360  2|                      látszik, számitott erre a feleletre. Egy csöppet sem
 361  2|                      kétharmad részét ugy is a szabad ég alatt töltöttem,
 362  2|                     könnyü lesz beletörődnöm a béresekkel való veszekedésbe;
 363  2|                     csinálsz rendet, ügyelsz a háznépre, mig én a pusztát
 364  2|                   ügyelsz a háznépre, mig én a pusztát járom; Róza asszony
 365  2|                ellátja az asszonyi dolgot.~ ~A nagy fali óra rekedt kongassál
 366  2|                      rekedt kongassál ütötte a tizet, kint csendes volt
 367  2|                 egyik ablakot, hadd járja át a nyári éjszaka levegője ezt
 368  2|                   nyári éjszaka levegője ezt a dohos szobát.~ ~Az ablak
 369  2|                       Az ablak kertre nyilt; a sötét bokrok közül nem lehetett
 370  2|                   nem lehetett tudni, melyik a cserje, melyik a virág.
 371  2|                      melyik a cserje, melyik a virág. De egy ablakból,
 372  2|                    hosszu fénycsikot rajzolt a kertre; a fényesség elején
 373  2|                 fénycsikot rajzolt a kertre; a fényesség elején egy rózsabokor
 374  2|                      azután szépen kiosztjuk a szerepeket. Te, azt hiszem,
 375  2|                    kijárod az olyan ügyeket, a melyek elintézéséhez jogtudomány
 376  2|                       én mindjárt neki látok a gazdálkodásnak; sokat kell
 377  2|                    sokat kell tanulnom, hogy a jövő aratásnak megvessem
 378  2|                mindjárt az öreg ur szobáját, a cselédség már oda szokott,
 379  2|                szokott, hadd találjon gazdát a régi helyen.~ ~A két testvér
 380  2|                      gazdát a régi helyen.~ ~A két testvér ujra kezet szoritott
 381  2|                      egyik gyertyával átment a harmadik szobába, az öreg
 382  2|                       az öreg Sas muzeumába, a hol a falakat képek helyett
 383  2|                    öreg Sas muzeumába, a hol a falakat képek helyett fegyverek,
 384  2|               helyett molyette medvebőr volt a földön. Még minden ugy volt
 385  2|                     Még minden ugy volt ott, a hogy a halott hagyta: lim-lom
 386  2|                  minden ugy volt ott, a hogy a halott hagyta: lim-lom irások,
 387  2|                      hagyta: lim-lom irások, a melyek közt a járatlan ember
 388  2|                lim-lom irások, a melyek közt a járatlan ember nagyon nehezen
 389  2|                  nehezen tájékozhatta magát; a sarokban törtlábu pipaállvány,
 390  2|               sarokban törtlábu pipaállvány, a tajtékpipák gondosan sorba
 391  2|                      gondosan sorba állitva, a legöblösebb az öreg ur „
 392  2|                   csak letakarva; mikor Ákos a teritőt felhajtotta, látta
 393  2|                   teritőt felhajtotta, látta a gyürödéseket a lepedőn,
 394  2|            felhajtotta, látta a gyürödéseket a lepedőn, meg a párnákon,
 395  2|                  gyürödéseket a lepedőn, meg a párnákon, a hogy a beteg
 396  2|                     lepedőn, meg a párnákon, a hogy a beteg lefeküdte volt
 397  2|                       meg a párnákon, a hogy a beteg lefeküdte volt az
 398  2|                      az ágynemüt. Szétnézett a szobában s szeme a nagy
 399  2|                Szétnézett a szobában s szeme a nagy bőrdivánon akadt meg.
 400  2|                 bőrdivánon akadt meg. Levett a fogasról egy ócska utazóbundát,
 401  2|                       azután gyorsan ledobta a ruháit s végig nyult a divánon
 402  2|               ledobta a ruháit s végig nyult a divánon hevenyészett ágyon,
 403  2|             hevenyészett ágyon, füléig huzva a bundát. Két pere mulva aludt,
 404  2|                    ablakhoz ment, mint előbb a bátyja. Meglátta a fénycsikot
 405  2|                     előbb a bátyja. Meglátta a fénycsikot a kertben s a
 406  2|                bátyja. Meglátta a fénycsikot a kertben s a messziről szinte
 407  2|                     a fénycsikot a kertben s a messziről szinte csillogó
 408  2|                rózsákat. Vajjon honnan jő az a világosság? - tünődött.
 409  2|            alkalmasint az özvegy szobája az; a szegény asszony még virraszt
 410  2|                   még virraszt és imádkozik. A gyász e tanyáján ki is lehetne
 411  2|                    lehetne most ébren más?~ ~A csüröskertből ide hallatszott
 412  2|                      bagolyfészket kajtatott a béresgyerekekkel. Az iskolai
 413  2|                     édes apjok vitte őket ki a mezőre, kocsin, lóháton;
 414  2|                 lassankint elfogyott minden, a fiatalság, a vagyon; a Sas-családból
 415  2|               elfogyott minden, a fiatalság, a vagyon; a Sas-családból
 416  2|                       a fiatalság, a vagyon; a Sas-családból csak két korhadó
 417  2|                      sarjat hajtson.~ ~Ebben a nagy épületben mintha maga
 418  2|                   nagy épületben mintha maga a vénülő idő települt volna
 419  2|                      elmult, kezdődik lassan a jégkorszak.~ ~Sas Jenő valami
 420  2|                    hidegséget érzett átfutni a testén a nagyvárosi ur nem
 421  2|                      érzett átfutni a testén a nagyvárosi ur nem állta
 422  2|                      nagyvárosi ur nem állta a falusi éjszaka hüvösségét.
 423  2|                    tartana, hogy felébreszti a szunnyadó halált, benyitott
 424  2|                  szunnyadó halált, benyitott a vendégszobába. Ott két ágy
 425  2|                      megvetve, jéghideg mind a kettő. Mintha a lakatlanságtól
 426  2|                jéghideg mind a kettő. Mintha a lakatlanságtól lassankint
 427  2|            lassankint kriptává vált volna ez a szoba.~ ~Dideregve bujt
 428  2|                   ágyba, sokáig forgott, mig a kemény matrácon valahogy
 429  2|                     lehunyta, hol kinyitotta a szemét, utoljára is ugy
 430  2|                    el félig nyitott szemmel, a hogy a nyul szokott.~ ~A
 431  2|                      nyitott szemmel, a hogy a nyul szokott.~ ~A fénycsikban
 432  2|                     a hogy a nyul szokott.~ ~A fénycsikban még sokáig fürdött
 433  2|                    még sokáig fürdött azután a fehér rózsa. Az egész házban
 434  2|                  rózsa. Az egész házban csak a távoli rokon virrasztott
 435  2|                      Másnap este összesugtak a béresek odakint. „Ejnye
 436  2|              serényen, hogy rendet csináljon a maga dolgában; - attól a
 437  2|                     a maga dolgában; - attól a félkéztől, amelyik rájok
 438  2|                   gyorskezü lett valamennyi. A másikról nem is beszéltek,
 439  2|              főzessen? Azután beszámolt neki a hullott alma árával, amiből
 440  2|               keserüen mosolygott és berakta a vörös krajcárokat az asztalfiókba.
 441  2|                 krajcárokat az asztalfiókba. A pénztár kezelése tudniillik
 442  2|              kezelése tudniillik neki jutott a munkafelosztásban.~ ~Egyáltalában
 443  2|            munkafelosztásban.~ ~Egyáltalában a keserü mosoly majdnem állandó
 444  2|                       mikor reggel fölkelt s a finom lakkcipők helyett
 445  2|                gyanus szilvalevet kapott; ez a tragikus mosoly vonult végig
 446  2|                vonult végig ajkán, ha estére a plébános ur kalabriászpartira
 447  2|                      kalabriászpartira hitta a jegyzőhöz; sőt este a lefekvéskor
 448  2|                  hitta a jegyzőhöz; sőt este a lefekvéskor is igy mosolygott,
 449  2|                 magát, hogy beleszokjék ebbe a számkivetésbe s e közben
 450  2|                  hova lenni aggodalmában. Ez a jó teremtés mindent megtett
 451  2|                 számolsz ugy-e? Megerőlteted a fejedet a pörös iratokkal.
 452  2|                       Megerőlteted a fejedet a pörös iratokkal. Hadd azt
 453  2|                    napig, gyere inkább velem a mezőre, szellőztesd ki kissé
 454  2|                 mezőre, szellőztesd ki kissé a fejedet; nem csudálom, ha
 455  2|                  csudálom, ha belebolondulsz a sok irkafirkálásba.~ ~A
 456  2|                      a sok irkafirkálásba.~ ~A derék katona iszonyodott
 457  2|                     derék katona iszonyodott a tintától meg a pennától
 458  2|                   iszonyodott a tintától meg a pennától s inkább fát vágatott
 459  2|                    inkább fát vágatott volna a hátán, semhogy egyetlen
 460  2|               legalább hirlapjaim lennének s a zongorám itt volna! Megöl
 461  2|                     hogy pár napig dolga van a megye székhelyén, pedig
 462  2|                 csomagoltatott össze mindent a Jenő régi lakásán s ami
 463  2|                  való volt, utnak inditotta. A sok csecsebecsét egymásra
 464  2|                   egymásra hányatta ládákba, a butort eladta, csak a zongorát
 465  2|               ládákba, a butort eladta, csak a zongorát tartotta meg. Hadd
 466  2|           kalimpáljon, - mondta magában. Még a hirlapokról sem feledkezett
 467  2|                     az ebéd rövid volt, mert a kapitány mindig sietett
 468  2|               kapitány mindig sietett vissza a munkásokhoz; este meg rendesen
 469  2|                     rögtönzött fantáziáival. A kapitány dühösen forgolódott
 470  2|                  harminc év mulva, ugyanazok a hangok szólaltak meg benne
 471  2|                   művel? Hát nem nőtt még be a feje lágya?~ ~Addig is kevés
 472  2|               lehetett volna, de ettől fogva a két embert ugyszólván csak
 473  2|                   két embert ugyszólván csak a közös szülők emléke füzte
 474  2|                     vagy poéta? - Jenőnek az a bizonyos keserü mosoly játszott
 475  2|                 mosoly játszott ajka körül s a szép lelkek fölényét érezve
 476  2|                  ahhoz, te haudegen?~ ~Pedig a sors mégis arra kényszeritette
 477  2|                 volna minden erőszakoskodás. A Sas-fészek romjait nem lehetett
 478  2|              Sas-fészek romjait nem lehetett a nélkül szétdarabolni, hogy
 479  2|                  osztozó testvérek még arról a kényelemről is le ne mondjanak,
 480  2|                    le ne mondjanak, amit igy a közös vagyonból életök végéig
 481  2|               kellett érniök egymással, ugy, a hogy voltak. Esténkint,
 482  2|                  mikor mégsem kerülhették el a találkozást, Ákos rágyujtott
 483  2|                   kék füstgyürüket eregetett a levegőbe. Egyik sem szólt
 484  2|                megvetette az utálatos pipát, a másik az asszonyoknak való
 485  2|          asszonyoknak való cigarettát s mind a kettő igy szólt magában:
 486  2|              beszélni is elfelejtettek volna a Sasok.~ ~Ki volt ez a Róza?
 487  2|                  volna a Sasok.~ ~Ki volt ez a Róza? ez a gondviselésszerü
 488  2|                        Ki volt ez a Róza? ez a gondviselésszerü lény, aki,
 489  2|                  arra volt hivatva, hogy azt a nagy ellentétet, mely a
 490  2|                      a nagy ellentétet, mely a két testvér egymástól elválasztotta,
 491  2|                     első naptól fogva, mióta a Sasok apjok örökében megtelepedtek,
 492  2|                    feladatát teljesitette?~ ~A két testvér sokáig észre
 493  2|               közöttük, de ha nem kérdezték, a szavát se lehetett hallani
 494  2|                látszott, mint temetés napján a mély gyászban, lépten-nyomon
 495  2|              gyászban, lépten-nyomon föltünt a ház körül, a kertben vagy
 496  2|           lépten-nyomon föltünt a ház körül, a kertben vagy a majorság
 497  2|                    ház körül, a kertben vagy a majorság közt; a kis fehér
 498  2|                kertben vagy a majorság közt; a kis fehér főkötő vidámmá
 499  2|                     tette szelid arcát s aki a Sasok ősi telepét megfigyelte,
 500  2|                    hogy Róza képviseli benne a szivet.~ ~Ákos egyáltalában
 501  2|          megnagyságolta, pedig tudajdonképen a gentry-vér bujtogatta a
 502  2|                      a gentry-vér bujtogatta a bizalmasság ellen, ami derogált
 503  2|             csakugyan rokonnak tartja magát, a nélkül, hogy viseletéből
 504  2|                 arról, hogy bátran megilleti a „nagysád” cim.~ ~Csupán
 505  2|                       nagysád” cim.~ ~Csupán a vacsora ideje alatt voltak
 506  2|               öcscsével egyáltalában nem tud a maga módja szerint okos
 507  2|                  Rózát, hogy jőjjön közéjök. A szegény teremtés addig egészen
 508  2|                      s Jenő is alább hagyott a gentryskedéssel, Ákos félig
 509  2|                     mi lenne belőlünk, ha ez a Róza egyszer itt hagyna
 510  2|                      hagyna bennünket, pedig a milyen csinos fehércseléd,
 511  2|                nézett féloldalt az öcscsére. A nagyságos urfinak nehéz
 512  2|                      kézhez ad neki, mint ez a menyecske.~ ~- Az igaz,
 513  2|                  hogy vigan beszélhetünk, ha a pálinkás butykos, melyből
 514  2|                    pálinkás butykos, melyből a reggelink kikerül, éjszaka
 515  2|                  Jenő csipősen s elvörösödve a boszuságtól. Nem szerette,
 516  2|                boszuságtól. Nem szerette, ha a bátyja, aki sohase válogatta
 517  2|                 bátyja, aki sohase válogatta a szót, mások hallatára tréfált
 518  2|                    eféle tréfákat s miközben a félkaru kapitány pecsenyéjét
 519  2|                férjhez; nem tudnám elviselni a gondolatot, hogy a fiamnak
 520  2|                 elviselni a gondolatot, hogy a fiamnak mostohája legyen,
 521  2|                    fiamnak mostohája legyen, a ki rosszul bánhatna vele.~ ~
 522  2|                     rosszul bánhatna vele.~ ~A Sasok összenéztek s csudálkozva
 523  2|                      Az özvegynek csillogott a szeme s szinte remegett
 524  2|                      szeme s szinte remegett a hangja a boldogságtól. -
 525  2|                     szinte remegett a hangja a boldogságtól. - Tizenkét
 526  2|            boldogságtól. - Tizenkét éves már a fiam, bent van a városban;
 527  2|                    éves már a fiam, bent van a városban; az öreg ur, az
 528  2|                     tartáspénzt, - mondta. - A konviktusban nagyon jól
 529  2|            konviktusban nagyon jól ellátják, a tanárok mindnyájan szeretik...~ ~-
 530  2|                kimondhatatlan hálával nézett a durva katonára, aki igy
 531  2|             megelőzte legforróbb kivánságát. A szegény asszony e pillanatban
 532  2|                      Önkéntelenül összetette a kezét, ugy nézett Jenőre,
 533  2|                jelenthette: miattam járjátok a bolondját, ha tetszik.~ ~
 534  2|                  bolondját, ha tetszik.~ ~De a boldog anya szeme sokkal
 535  2|                    az öröm könyével, semhogy a közönyt megláthatta volna
 536  2|                     teljesülése, - mert hisz a két házigazda beleegyezése
 537  2|                   kitörését. Szép volt ezzel a piros arccal, ezzel a fényes
 538  2|                  ezzel a piros arccal, ezzel a fényes szempárral. Jobbról-balról
 539  2|                    Jobbról-balról megragadta a mellette ülő két férfi kezét
 540  2|                     tele tüdővel s megcsipte a hálálkodó özvegy állát.
 541  2|                  magában: Milyen puha, meleg a keze. Mióta Sasfalvára került,
 542  2|                 nagyon meg volt lepve attól, a milyennek látta.~ ~- Csak
 543  2|                         hogy eltiltják tőlem a fiamat. Azt ki nem álltam
 544  2|                 volna Sasfalvát, pedig nincs a világon még egy talpalatnyi
 545  2|                    még egy talpalatnyi föld, a hol otthon érezném magamat.~ ~
 546  2|                  magamat.~ ~Ákos megcsóválta a fejét. Ej, ej, hát olyan
 547  2|                 kicsinyhitü? Hogy hivják azt a lurkót?~ ~- Bandi!... Kondor
 548  2|                         olyan büszkén mondja a nevét, ha kérdezik tőle.
 549  2|                     nevét, ha kérdezik tőle. A kis haszontalan, hiu arra,
 550  2|                       Jenő hirtelen fölkapta a fejét. - Kondor Bandi? -
 551  2|                 feltünt volna, csak éppen ez a két ember nem vette észre,
 552  2|                      rejtélyek megoldásával, a másik meg egészen el volt
 553  2|                    meg egészen el volt telve a saját lelke gyönyörüségével.~ ~-
 554  2|                    Igen, az én szegény uram, a ki tiz évvel ezelőtt agyonlőtte
 555  2|                    szippantott szivarjából s a kékes füst pár másodperc
 556  2|                      tiz éve nem voltam ezen a vidéken, ha nem fáj nagyon
 557  2|               semhogy meg ne erősödött volna a lelkem, kezdte az özvegy
 558  2|                    ámbár mindig átélem annak a borzasztó éjszakának a kinját,
 559  2|                 annak a borzasztó éjszakának a kinját, valahányszor csak
 560  2|                    az emlékezés az egyetlen, a mi itt maradt nekem az én
 561  2|                   Mióta az öreg Sas meghalt, a nagy ebédlőszoba megint
 562  2|                      nagy ebédlőszoba megint a maga rendeltetésének volt
 563  2|                      Ott vacsoráltak most is a testvérek, meg gondviselőjük,
 564  2|                    gondviselőjük, az özvegy. A forró augusztusi nap még
 565  2|                     forró augusztusi nap még a vastag falakat is átmelegitette,
 566  2|                   állitotta, hogy lehetetlen a szörnyü hőséget türnie,
 567  2|                    az ablakhoz ment, melyből a temetésre következő éjjel
 568  2|                      olyan sokáig nézte volt a fehér rózsa-bokrot. Most
 569  2|                 valamennyi. Jenő azért mégis a bokrot bámulta, ugy hallgatta
 570  2|                bámulta, ugy hallgatta némán, a mit az özvegy mesélt a háta
 571  2|                       a mit az özvegy mesélt a háta mögött.~ ~- Tiz évvel
 572  2|                szabadultak volna az agyából, a szivéből s most nem tudna
 573  2|                imádott. Volt szép bérletünk, a miből elég urasan éltünk,
 574  2|                    után mindig maga ment föl a terméssel Budapestre, a
 575  2|                      a terméssel Budapestre, a hol már megvoltak a rendes
 576  2|              Budapestre, a hol már megvoltak a rendes vevői.~ ~Az esztendő
 577  2|                       egy kicsit elmaradtunk a csépléssel, pedig következett
 578  2|                csépléssel, pedig következett a tengeritörés. Sietnünk kellett
 579  2|               tengeritörés. Sietnünk kellett a Bandi azzal vált el tőlem,
 580  2|                    pár nap alatt visszakerül a fővárosból. Négy-öt nap
 581  2|                    napot töltött Budapesten, a másik kettő kellett az utazásra.~ ~
 582  2|                      egy nap nyereség miatt. A kis fiam, Bandika, mélyen
 583  2|                 mikor este az apja benyitott a szobába, de azért a nagy
 584  2|                benyitott a szobába, de azért a nagy Bandinak első dolga
 585  2|                      egészen bolondjává lett a fiának? A kis Bandi fölébredt,
 586  2|                    bolondjává lett a fiának? A kis Bandi fölébredt, kinyitotta
 587  2|             kinyitotta nagy mandula-szemét s a helyett, hogy mint máskor
 588  2|                  apját és le nem ment többet a nyakáról egész este, késő
 589  2|                   Mikor aztán megint elaludt a gyermek, az én édes uram
 590  2|                      uram leszámolta előttem a pénzt, a mit Budapestről
 591  2|                  leszámolta előttem a pénzt, a mit Budapestről hozott,
 592  2|                  Budapestről hozott, betette a pénztárszekrénybe s a kulcsot
 593  2|                betette a pénztárszekrénybe s a kulcsot ideadta nekem, minthogy
 594  2|                   belé. Bandi nevetett, hogy a könye csorgott, azután azt
 595  2|                    ha éj idején végig megyek a hosszu hüvös folyosón, mely
 596  2|                     bár rohantam volna, mint a fergeteg, röpültem volna
 597  2|                fergeteg, röpültem volna mint a madár! Talán nem következett
 598  2|                   irtózatosság!~ ~Vagy talán a jó isten nem akarta, hogy
 599  2|                 érkezem?!...~ ~Aludtam, mint a tetszhalott, alig tudtak
 600  2|                     Az orvosok megvizsgálták a poharamat, erős altató szer
 601  2|                    pedig már ki volt teritve a ravatalon, egy kis sebbel
 602  2|                    ravatalon, egy kis sebbel a halántékán.~ ~Én nem tudom,
 603  2|                   egy kis levél volt minden, a mit bucsuzóul hagyott, csak
 604  2|                      ott álltam, jéghidegen, a ki mindenem volt; a gyermekemet
 605  2|              jéghidegen, a ki mindenem volt; a gyermekemet letépték a keblemről
 606  2|                       a gyermekemet letépték a keblemről s elrohantak vele,
 607  2|                      lett volna kötelességem a fiamért élni, bizonyosan
 608  2|                  bizonyosan belehaltam volna a szörnyü, lelki betegségbe,
 609  2|                  fogva éjjel-nappal gyötört. A gazdaságot nem volt ki vezesse,
 610  2|                 lettünk; az öreg Gida bácsi, a kinek a felesége révén rokonai
 611  2|                     öreg Gida bácsi, a kinek a felesége révén rokonai voltunk,
 612  2|                  önök az én parancsolóim!”~ ~A szegény asszony akadozva,
 613  2|                       Ne sirjon, - mondta, - a fiának ezentul én leszek
 614  2|                      az apja.~ ~- Adja nekem a gyermekét, - szólt egy elfuló
 615  2|                      akarok az apja lenni!~ ~A huszárkapitány nem tudott
 616  2|                 megint felülkerekedett benne a kötekedés vágya; jóságos
 617  2|                  öcscsét:~ ~- Légy te inkább a nagyapja, Jenő, akkor legalább
 618  2|               nagyapja, Jenő, akkor legalább a kályha mellett mesélhetsz
 619  2|                    neki kedved szerint.~ ~De a nagyvárosi dandy, a kivel
 620  2|                       De a nagyvárosi dandy, a kivel a csaták hőse már
 621  2|                    nagyvárosi dandy, a kivel a csaták hőse már megszokta
 622  2|                    csaták hőse már megszokta a félvállról beszélést, ez
 623  2|                      ez egyszer nem törődött a fulánkkal, ugy tett, mintha
 624  2|                    mintha nem hallotta volna a gunyos megjegyzést s büszkén
 625  2|                 csaknem oly magas volt, mint a bátyja s ép oly bátor és
 626  2|                   nemes is egyszersmind.~ ~- A gyermek az enyém, nekem
 627  2|                      Egyikök sem értette ezt a hirtelen támadt lelkesedést
 628  2|             tekintetök elárulta, hogy várják a magyarázatot. Jenő is érezte,
 629  2|                   itthon töltöm s igy ráérek a gyermekkel foglalkozni,
 630  2|                       hogy mint fiatal ember a társaságokba kerüljön, mégis
 631  2|                      mégis csak rajtam lenne a sor, hogy gyámolitsam, miután
 632  2|                    gyámolitsam, miután abban a labirintban eléggé otthon
 633  2|                     melylyel megköszönje ezt a messze jövőre szóló érdeklődést;
 634  2|                     kedvét szegni öcscsének, a kit ugyis féltett, hogy
 635  2|                féltett, hogy egyszer megunja a visszavonult életet s megszökik
 636  2|                  mondta vállat vonva s azzal a természetes hányi-vetiséggel,
 637  2|                     jellemezte, - nem fogunk a fiun összeveszni. Csak neveld
 638  2|                     szerint, verjétek együtt a zongorát s irjatok verseket,
 639  2|                   szórakozásáról.~ ~Minthogy a szünidők már megkezdődtek,
 640  2|                     Ákos másnap maga ment be a székvárosba, hogy haza hozza
 641  2|                 megcsendül valami madárdal s a csöndes, borongós tájat
 642  2|                      csöndes, borongós tájat a hajnal mosolya vidámitja
 643  2|                      olyan változást okozott a gyermek a Sasok kastélyában.~ ~
 644  2|                  változást okozott a gyermek a Sasok kastélyában.~ ~Gyönyörüen
 645  2|                egészen az anyjától kapta, de a szemében már is oly tüz
 646  2|                     mely sejtette, hogy ezen a tükrön át igazi férfilélekbe
 647  2|                    egykor pillantani.~ ~Jenő a szó szoros értelmében bolondult
 648  2|                    már akkor régen kint volt a mezőn, hajnalban felkelt,
 649  2|                    mezőn, hajnalban felkelt, a konviktusban nem nagyon
 650  2|                     édes hangon mondta, hogy a kemény katona, aki pedig
 651  2|                       aki pedig nem szerette a nyügöt, ha dolga volt, meg
 652  2|                     hogy egy barackot nyomva a fejére, igy ne szóljon:~ ~-
 653  2|                  lurkó.~ ~Jenő összeráncolta a homlokát, de nem szólt.
 654  2|                 ilyen kis vad madár folyvást a szabadságot keresse; ki
 655  2|                    keresse; ki vehetné zokon a lepkének, hogy szerte-szét
 656  2|             szerte-szét csappong mindenfelé, a merre valami neki való virágot
 657  2|                   Hanem azért nem mondott le a fiuról. Alig hogy a könnyü
 658  2|               mondott le a fiuról. Alig hogy a könnyü kis homokfutó szekér
 659  2|                  homokfutó szekér berobogott a kapun, az érkezők elé ment
 660  2|             imposztor, már megint megszökött a zongoralecke elől. - Karon
 661  2|             zongoralecke elől. - Karon fogta a fiut s vitte a szalonjába.~ ~
 662  2|                   Karon fogta a fiut s vitte a szalonjába.~ ~A zongorázás
 663  2|                      s vitte a szalonjába.~ ~A zongorázás nagy gyöngéje
 664  2|                     s föltette magában, hogy a gyermek müvészi jövőjének
 665  2|                    Ez is egyike volt azoknak a tulzott elveknek, melyek
 666  2|                  olyan ferdévé tették. Mikor a fiu jövőjére gondolt, nem
 667  2|                  tulajdonságok, melyek miatt a társaságokban kedvelni fogják.~ ~
 668  2|                   Senki se vonhatta kétségbe a nemes szándékot s a mi Rózát
 669  2|                 kétségbe a nemes szándékot s a mi Rózát illeti, ő valósággal
 670  2|                boldognak érezte magát, látva a nagy érdeklődést, melyet
 671  2|                  érdeklődést, melyet Jenő ur a fia iránt mutat.~ ~Gyöngéd
 672  2|                     meg tudta érteni azoknak a dolgoknak a szépségét, melyekért
 673  2|                   érteni azoknak a dolgoknak a szépségét, melyekért Jenő
 674  2|                      jól és helyesen minden, a hogy ez a finom, előkelő
 675  2|                   helyesen minden, a hogy ez a finom, előkelő gavallér
 676  2|               bizonyos tekintetben csudálta. A félkaru hős multja valami
 677  2|                    olyannak tetszett előtte, a mit a lovag-regényekben
 678  2|              olyannak tetszett előtte, a mit a lovag-regényekben lehet
 679  2|                 szavával féken tudta tartani a puszta elvadult s az előtt
 680  2|                  szabadjára eresztett népét: a közönséges emberek fölé
 681  2|               közönséges emberek fölé emelte a kapitányt előtte.~ ~De valami
 682  2|                  inkább Jenőhöz füzte. Mióta a büszke gentry annyira megváltozott
 683  2|                     hangját hallja.~ ~Ha fia a zongoránál ült s Jenő egy
 684  2|                    kis pálcával mutatta neki a kótákat, ő főzőkanállal
 685  2|                      kótákat, ő főzőkanállal a kezében, elbujt a szomszéd
 686  2|               főzőkanállal a kezében, elbujt a szomszéd szoba félig nyilt
 687  2|                    félig nyilt ajtaja mögé s a hasadékon bekukucskálva,
 688  2|          lelkesedéssel hallgatta, mint halad a gyermek a gyönyörü müvészetben.~ ~
 689  2|              hallgatta, mint halad a gyermek a gyönyörü müvészetben.~ ~
 690  2|            müvészetben.~ ~Könyv nélkül tudta a skálákat s a mint a zongora
 691  2|                    nélkül tudta a skálákat s a mint a zongora hangja megzendült,
 692  2|                    tudta a skálákat s a mint a zongora hangja megzendült,
 693  2|                    volt ez anyai szivének.~ ~A leckét sokszor megzavarta
 694  2|                      otthagyva lépdelt végig a szőnyegen s megállott a
 695  2|                      a szőnyegen s megállott a zongora mellett. Sürü szemöldöke
 696  2|            szemöldöke alól szánakozva nézett a gyermekre, a ki az erős,
 697  2|               szánakozva nézett a gyermekre, a ki az erős, delejes tekintet
 698  2|                hatása alatt nem tudott többé a kótákra ügyelni. Felnézett
 699  2|                 mosolyogjon. Lehetetlen volt a leckét folytatni s Jenő
 700  2|                  Jenő megadással tette félre a „zongorázás elemei” cimü
 701  2|                  könnyü magyar nótát kezdett a fiunak fütyölni. A kis hálátlant
 702  2|                   kezdett a fiunak fütyölni. A kis hálátlant mintha kicserélték
 703  2|                    kicserélték volna. Máskor a mint a leckének vége volt,
 704  2|             kicserélték volna. Máskor a mint a leckének vége volt, már
 705  2|                     lehetett volna tovább is a szobában tartani, de ha
 706  2|               tanitotta, szivesen ott maradt a zongoránál s megpróbálta
 707  2|                      megpróbálta kikalapálni a „beci-boci tarkát.”~ ~-
 708  2|                          Ugyan ne rontsd azt a fiut, - dörmögött ilyenkor
 709  2|                  dörmögött ilyenkor Jenő, de a bátyja nem adott sokat rá.~ ~-
 710  2|                         Csak ki, ki! az volt a kis Bandi egyetlen vágya,
 711  2|                   vágya, boldogsága. Simont, a vörös ispánt, a ki mindjárt
 712  2|                      Simont, a vörös ispánt, a ki mindjárt az első napon
 713  2|               mindjárt az első napon elvitte a tarlóra szedret szedni:
 714  2|                   kinevezte barátjának, mert a barázdaképü élemedett ember
 715  2|               átallotta vele együtt kergetni a szöcskét.~ ~Minthogy Ákosnak
 716  2|                   lova volt, sokszor kimélte a „gebéket”, nem fogatott
 717  2|                       nem fogatott be, hanem a „paripán” ment ki a mezőre.
 718  2|                    hanem a „paripán” ment ki a mezőre. Bandinak ragyogott
 719  2|                   mezőre. Bandinak ragyogott a szeme, ha látta, hogy a
 720  2|                      a szeme, ha látta, hogy a derék erdélyi mént elővezetik.
 721  2|                    ha ő is kilovagolhat vala a bácsijával!~ ~Simon látta
 722  2|                    bácsijával!~ ~Simon látta a kinszenvedést s nagyot gondolt.
 723  2|                      gondolt. Annyira imádta a gyermeket, hogy vállalt
 724  2|                      s akkor egyelőre befagy a terve, hanem ugy okoskodott,
 725  2|             okoskodott, hogy elvégez mindent a maga szakállára s ha egyszer
 726  2|               egyszer bevégzett ténynyel áll a kapitány szemközt, akkor
 727  2|                 szemközt, akkor hadd jőjjön, a minek jönnie kell.~ ~A szomszédban
 728  2|                       a minek jönnie kell.~ ~A szomszédban valahol éppen
 729  2|                   Reggel azután ugy intézték a dolgot, hogy a „gebék” el
 730  2|                      intézték a dolgot, hogy a „gebék” el legyenek foglalva
 731  2|                    foglalva valamivel s Ákos a paripára szoruljon. Mikor
 732  2|                    paripára szoruljon. Mikor a kapitány fel akart ülni
 733  2|                      kapitány fel akart ülni a lovára, ugyancsak nagy szemet
 734  2|           felkantározva. Simon maga tartotta a kantárt.~ ~Nem mert szólni
 735  2|                         Nem mert szólni csak a fejét vakargatta s rámutatott
 736  2|             vakargatta s rámutatott Bandira, a ki éppen kifutott s meg
 737  2|                   éppen kifutott s meg látva a lovacskát, mozdulatlan maradt
 738  2|              lovacskát, mozdulatlan maradt s a sejtés kimondhatatlan nagy
 739  2|               kötnivaló maga Simon, - mondta a kapitány, - de az egyszer
 740  2|                       Ettől fogva elülhetett a szegény zongora ott, a hol
 741  2|            elülhetett a szegény zongora ott, a hol volt. A gyermeknek egészen
 742  2|                     zongora ott, a hol volt. A gyermeknek egészen elvette
 743  2|                      alig birták elszakitani a lovától.~ ~Jenő sokat mérgelődött,
 744  2|                    de nem akarta elriasztani a fiut s nem mutatta, hogy
 745  2|                     nem mutatta, hogy bántja a dolog. De azt kicsinálta,
 746  2|                   legalább esténkint egészen a magáénak; hitte. Valóságos
 747  2|             vetélytársának tartotta bátyját, a ki elrabolja tőle a gyermeket,
 748  2|                 bátyját, a ki elrabolja tőle a gyermeket, pedig a becsületes
 749  2|                      tőle a gyermeket, pedig a becsületes katona semmi
 750  2|               különöset nem tett, hogy magát a fiuval megkedveltesse. A
 751  2|                     a fiuval megkedveltesse. A közös hajlamok s a férfias
 752  2|           megkedveltesse. A közös hajlamok s a férfias dolgokért való rajongás
 753  2|                   való rajongás tette bennök a tulajdonképen való lelki
 754  2|                    való lelki rokonságot. Ez a gyermek már tudott lelkesedni
 755  2|                 tudott lelkesedni mindenért, a miben a férfiu erélye és
 756  2|                lelkesedni mindenért, a miben a férfiu erélye és akarata
 757  2|                Rendesen ugy kellett elhoznia a bátyjától, a ki nyers és
 758  2|                kellett elhoznia a bátyjától, a ki nyers és keresetlen modorában
 759  2|                     nyelte szavait.~ ~S hogy a szegény világfi veresége
 760  2|              tapasztalnia, hogy még Róza is, a hü és finom Róza, mintha
 761  2|                    gyönyörüséggel nézte fiát a ponnyn, annyira el volt
 762  2|               annyira el volt ragadtatva, ha a kapitány igy szólt: „Jól
 763  2|                 küzdés után magokkal rántják a gyöngébbeket. Igy volt Ákos
 764  2|                 Rózával. Róza nem adta volna a világért, ha a fia olyan
 765  2|                    adta volna a világért, ha a fia olyan nemes, uri modoru
 766  2|                láthatná, szivdobogást kapott a boldogságtól. Olyanná vált,
 767  2|                 sokkal többet vesztett, mint a bátyja, mert az ő természetével
 768  2|                    és egész lényével majdnem a lehetetlenségek közé tartozott,
 769  2|             tartozott, hogy örökre megváljék a nagyvárosi fényes életmódtól;
 770  2|              lassankint keresztül, mint azok a sokat élt és sokat csalódott
 771  2|                     sokat csalódott emberek, a kik végre lemondanak mindenről,
 772  2|                  végre lemondanak mindenről, a mi őket csalódásaik szinteréhez
 773  2|         visszavonulnak egy magányos zárdába, a hol az istennel és a sorssal
 774  2|                zárdába, a hol az istennel és a sorssal végkép kibékülnek.
 775  2|                     nem akarta, hogy megölje a halálos unalom. Most ime
 776  2|                 unalom. Most ime itt volt ez a gyermek, a ki iránt csudálatos
 777  2|                   ime itt volt ez a gyermek, a ki iránt csudálatos nagy
 778  2|                         Hogy kedvében járjon a kis haszontalannak s többet
 779  2|              kitünőbb nevelése volt, semhogy a lovaglást kifelejtették
 780  2|             kifelejtették volna annak idején a programmból s igy bátyja
 781  2|         gunyolódásától nem kellett tartania. A kapitány maga is megvolt
 782  2|                 lepve, hogy mily jó lovas az a fehér nyakkendős világfi
 783  2|              aggodalom nélkül rá merte bizni a gyermeket.~ ~A vakáció vége
 784  2|                   merte bizni a gyermeket.~ ~A vakáció vége felé történt,
 785  2|                   felé történt, hogy egyszer a szomszéd faluba rándult
 786  2|                   valamire való fa sem volt, a hol meghuzhatták volna magokat;
 787  2|                gyorsabban kellett haladniok; a kis ponny vérszemet kapott
 788  2|                   kis ponny vérszemet kapott a szeles gyermek sarkantyuja
 789  2|               átrobogtak, nagyot villámlott, a ponny megijedt, félre ugrott
 790  2|                     megijedt, félre ugrott s a nedves deszkán megcsuszva,
 791  2|                      megcsuszva, elbukott.~ ~A gyermek kiröpült a nyeregből
 792  2|               elbukott.~ ~A gyermek kiröpült a nyeregből s kört irva le
 793  2|                     nyeregből s kört irva le a levegőbe, nagyot zuhant
 794  2|                      levegőbe, nagyot zuhant a kemény rögön.~ ~Jenő iszonyu
 795  2|                    hallatott s olyat rántott a lova kantárán, hogy a szegény
 796  2|                rántott a lova kantárán, hogy a szegény állat vérző szájjal
 797  2|                   megállott.~ ~Jenő leugrott a lováról s nem törődve semmi
 798  2|               törődve semmi egyébbel, futott a gyermekhez. Szegény kis
 799  2|                      és mozdulatlanul feküdt a földön, máskor oly eleven
 800  2|                ifjabb Sas rémülten kapta föl a földről s remegő hangon
 801  2|                    Azután, mikor látta, hogy a gyermek legkisebb jelét
 802  2|                     adja az életnek, hörögve a rémülettől, lement vele
 803  2|                      rémülettől, lement vele a hid mellé az árokba, a hol
 804  2|                  vele a hid mellé az árokba, a hol egy mélyedésben viz
 805  2|                    viz elriasztotta; nem, ez a langyos pocsolya ugy se
 806  2|                      de mit tegyen hát, hisz a gyermek meghal! talán már
 807  2|                      egy kis holttestet tart a karjai között.~ ~Kétségbeesve
 808  2|                  nézett az égre. Onnan várta a megváltást s a segitség
 809  2|                   Onnan várta a megváltást s a segitség megjött. A sürű,
 810  2|             megváltást s a segitség megjött. A sürű, fekete felhők egyszerre
 811  2|                  belőlük, véget vetve rögtön a szélnek. Jenő szétszakgatta
 812  2|                  szélnek. Jenő szétszakgatta a fiucska mellén a ruhát,
 813  2|               szétszakgatta a fiucska mellén a ruhát, hadd érje szabadon
 814  2|                    ruhát, hadd érje szabadon a friss mennyei harmat. A
 815  2|                      a friss mennyei harmat. A kis bágyadt mell egyszerre
 816  2|                     egyszerre összerándult s a gyermek fölnyitotta szemét.~ ~
 817  2|                fölnyitotta szemét.~ ~Jenőről a világ sulya szakadt le.
 818  2|                     kis fiam? hol fáj?!...~ ~A gyermek nem felelt. Fájdalmas
 819  2|                       azután lehunyta megint a szemeit. Nagyon megüthette
 820  2|                      egy-két percig, de ezek a percek ugy tüntek föl Jenőnek,
 821  2|                szokott állat volt, mely azon a helyen maradt, a hol megállott,
 822  2|                   mely azon a helyen maradt, a hol megállott, mig a ponny
 823  2|                 maradt, a hol megállott, mig a ponny régen eltünt már az
 824  2|                      ott hagyva kis gazdáját a halálveszélyben.~ ~Jenő
 825  2|                 alatt lovon termett s ölében a gyermekkel, vágtatni kezdett
 826  2|                       Minél gyorsabban repül a lova, annál jobb, gondolta.
 827  2|                  lova, annál jobb, gondolta. A lassu haladás egy örökkévalóság
 828  2|                    az ügetés csak összerázná a beteg gyermeket, holott
 829  2|                      beteg gyermeket, holott a sima, repülő vágtatás ugy
 830  2|                    mintha párnákon feküdnék. A gőzmozdony gyorsaságával
 831  2|                   gyorsaságával érkezett meg a kastélyhoz, a hol már összefutottak
 832  2|                   érkezett meg a kastélyhoz, a hol már összefutottak az
 833  2|                  valamivel előbb robogott be a kapun a gazdátlan ponny.~ ~
 834  2|                    előbb robogott be a kapun a gazdátlan ponny.~ ~Róza
 835  2|               iszonyu sikoltással szaladt le a lépcsőn. Vad fájdalom volt
 836  2|                      csak jajgatott.~ ~Ákos, a ki százszor látta már a
 837  2|                      a ki százszor látta már a halált s hozzá volt szokva,
 838  2|                  hogy válságos pillanatokban a legnyugodtabban gondolkodjék,
 839  2|               gondolkodjék, rászólt Simonra, a ki véletlenül épen az udvarban
 840  2|                      ácsorgott: – Üljön erre a lóra s vágtasson rögtön
 841  2|                   kérdés nélkül átvette tőle a gyermeket, mielőtt még leszállt
 842  2|                   mielőtt még leszállt volna a lóról.~ ~- Nyugalom, Róza,
 843  2|              Nyugalom, Róza, katonadolog ez, a mi még számtalanszor fog
 844  2|                    mondta.~ ~Ő maga vitte be a házba a kis fiut s egy-egy
 845  2|                      Ő maga vitte be a házba a kis fiut s egy-egy vigasztaló
 846  2|                egy-egy vigasztaló szót szólt a kétségbeesésében őrjöngő
 847  2|                   anyához. De kiérzett azért a modorából, hogy ő is aggódik;
 848  2|                     is aggódik; nem tréfált, a mi biztos jele volt annak,
 849  2|                 annak, hogy komolynak tartja a helyzetet.~ ~Jenő olyan
 850  2|                         Jenő olyan volt mint a fal, még a szája is elsápadt.
 851  2|                   olyan volt mint a fal, még a szája is elsápadt. Nem mert
 852  2|                      gyilkos!~ ~Mig az orvos a faluból kijött, ujra föllocsolták
 853  2|                    kijött, ujra föllocsolták a szegény gyermeket. Valamennyire
 854  2|                Valamennyire magához tért, de a nézése zavaros volt, ugy
 855  2|            Szerencsére nem tartozott az eset a legsulyosabbak közé, de
 856  2|                   lehetett azt mondani, hogy a veszély ki van zárva. Rózát
 857  2|                    hogy csupán nyugalom kell a gyermeknek s azzal a föltétellel,
 858  2|                    kell a gyermeknek s azzal a föltétellel, hogy lecsillapodik,
 859  2|                megengedték hogy ott maradjon a fia mellett. A férfiak azután
 860  2|                      maradjon a fia mellett. A férfiak azután az orvossal
 861  2|                   öreg Sas Gedeon szobájában a széles bőrpamlagra és sirt.
 862  2|              törődött vele, hogy Ákos látja. A kapitány megdöbbenve nézte
 863  2|               megszólalt:~ ~- Én is sajnálom a gyermeket, de te öcsém,
 864  2|                fölemelkedett s oly könyekkel a szemében, melyek minden
 865  2|                    megnemesitenek, válaszolt a bátyjának:~ ~- Vannak dolgok,
 866  2|                         Vannak dolgok, Ákos, a melyek még jobban összekötik
 867  2|                összekötik az embereket, mint a vérrokonság. Néha ugy támadnak
 868  2|               vérrokonság. Néha ugy támadnak a kötelességek, hogy magunk
 869  2|                   bevallom neked, hogy ezzel a gyermekkel szemben ilyen
 870  2|                       hogy melyikünké legyen a Róza fia.~ ~A kapitány hallgatott;
 871  2|              melyikünké legyen a Róza fia.~ ~A kapitány hallgatott; talán
 872  2|                hallgatott; talán tudta, hogy a megnyilatkozó sziveket semmi
 873  2|                  közbeszólás, ami megzavarja a hangulatot. A ki az á-t
 874  2|                     megzavarja a hangulatot. A ki az á-t kimondta, magától
 875  2|              kimondta, magától fogja mondani a b-t, csak nem kell kizökkenteni
 876  2|                     az eszmevilágból, melybe a váratlan indulatroham belesodorta.
 877  2|           belesodorta. Visszaemlékezett arra a hévre, melylyel Jenő a fiut
 878  2|                  arra a hévre, melylyel Jenő a fiut magának követelte s
 879  2|              követelte s mindössze igy szólt a lelke mélyén: gondolhattam
 880  2|                      mit dicsekednem.~ ~Mind a mellett is tartozom a nevünknek
 881  2|                   Mind a mellett is tartozom a nevünknek annyival, hogy
 882  2|            veszedelmes helyzetben álltam meg a sarat s vannak a kik ha
 883  2|                  álltam meg a sarat s vannak a kik ha rám gondolnak, hálával
 884  2|                    voltam erkölcsi védője.~ ~A sok szeleburdi közt talán
 885  2|                    dragonyos tiszt. Közelebb a husz évhez, mint a harminchoz,
 886  2|                  Közelebb a husz évhez, mint a harminchoz, jól állott neki
 887  2|                      jól állott neki minden; a nők imádták, mert szép volt;
 888  2|                     imádták, mert szép volt; a férfiak jó pajtásai iparkodtak
 889  2|                    is, mert első vivója volt a helyőrségnek.~ ~Azok közé
 890  2|                      emberek közé tartozott, a kik azt hiszik, hogy rájok
 891  2|                      s igy vakmerőségök néha a beszámithatatlanság határáig
 892  2|                 asszony, egy bankár özvegye, a ki nem játszott ugyan szerepet
 893  2|                      játszott ugyan szerepet a társaságokban, de azért
 894  2|               asszony irigyelte. Neki voltak a legszebb gyémántjai s fogata
 895  2|                     bájos teremtés volt, aki a nélkül, hogy ezt észrevenni
 896  2|              látszott volna, megbolonditotta a férfiakat.~ ~Wallon puszta
 897  2|                      vele megösmerkedjünk.~ ~A dragonyos olyan volt, mint
 898  2|                 olyan volt, mint az árnyéka; a merre a szép Helén megfordult,
 899  2|                     mint az árnyéka; a merre a szép Helén megfordult, Wallont
 900  2|                       Wallont is mindig azon a tájon lehetett látni. Az
 901  2|                 szinházban lesz imádottja. - A szinházon kivül nem volt
 902  2|                     szinházon kivül nem volt a különös asszonynak semmi
 903  2|                      Félixnek voltak napjai, a melyeken a szó szoros értelmében
 904  2|                    voltak napjai, a melyeken a szó szoros értelmében őrjöngött.
 905  2|                 szoros értelmében őrjöngött. A reménytelenség a végletekig
 906  2|                  őrjöngött. A reménytelenség a végletekig csigázta indulatait
 907  2|                      lehet máskép, mint hogy a bankárnénak van valakije,
 908  2|                     az egész világgal.~ ~Ezt a valakit kész lett volna
 909  2|                     Kereste, de nem találta; a titkos vetélytársnak nem
 910  2|                   vetélytársnak nem lehetett a nyomára akadni.~ ~Egyszer
 911  2|                      Ki volt kelve az arca s a szemei villámokat szórtak.~ ~-
 912  2|                       szükségem lehet rád.~ ~A szerencsétlen talán maga
 913  2|                     s erővel fel akart vinni a lépcsőn.~ ~- Jőjj! - sziszegte, -
 914  2|                 észre, aki nyugodtan jött le a széles lépcsőn.~ ~Magas,
 915  2|                 elhanyagolt öltözetben, mint a ki utról jött, vagy utra
 916  2|                 meglátta, kiszakitotta magát a karomból s mellé ugrott,
 917  2|                karomból s mellé ugrott, mint a párduc.~ ~- Ez az! - kiáltotta
 918  2|                      pillanat mulva elterült a földön. Annak az utazó-ruhás
 919  2|                    visszaadta az ütést, mint a villám s mikor Wallon elesett,
 920  2|                  elsülyedek szégyenletemben; a botrány rendkivüli volt,
 921  2|               szerencsére nem látta más mint a kapus, a ki rögtön segélyemre
 922  2|                      látta más mint a kapus, a ki rögtön segélyemre volt
 923  2|               folytatását megakadályozzam.~ ~A dragonyos tajtékozva keresett
 924  2|                       az idegen odaadta neki a magáét s igy szólt, a körülményhez
 925  2|                   neki a magáét s igy szólt, a körülményhez képest elég
 926  2|                    este kell elintéznünk ezt a dolgot, mert holnap utazom.~ ~
 927  2|                      Nem kisérlem meg leirni a következő néhány órát, elég
 928  2|                      azok. Wallont féltettem a valóságos megőrüléstől,
 929  2|              ereszszük össze ellenfelével.~ ~A tettleges sértések után
 930  2|                    ellenfél küldötteinek azt a különös ajánlatát, melyet
 931  2|                    amerikai párbajt vivjanak a halálra sértett felek, minthogy
 932  2|                   Kondor Endre ur nem jártas a fegyverforgatásban.~ ~Jól
 933  2|                  járok mindennek s kideritem a végzetes tévedést. Akkor,
 934  2|                    majd találunk módot, hogy a katasztrófát megakadályozzuk.~ ~
 935  2|              katasztrófát megakadályozzuk.~ ~A botrány ugy nyolc óra tájban
 936  2|                   előtt nyult bele az idegen a végzetes golyókat rejtő
 937  2|                golyókat rejtő dobozba. Mikor a golyóját megnézte, elsápadt.
 938  2|                 golyóját megnézte, elsápadt. A fekete golyót tartotta ujjai
 939  2|                  meghajtotta magát és elment a megbizottaival. Wallon lerogyott
 940  2|                 nyolc napi időt szabtak volt a sors itéletének végrehajtására
 941  2|                      azért másnap oly korán, a mint csak az illem megengedte,
 942  2|                       Elmondtam neki annyit, a mennyi okvetetlenül szükséges
 943  2|             felkeresi, minthogy annak idején a férjével üzleti összeköttetésben
 944  2|                   Derék, becsületes ember ez a Kondor, aki soha a légynek
 945  2|                  ember ez a Kondor, aki soha a légynek sem vétett. Egyetlen
 946  2|                  vétett. Egyetlen boldogsága a felesége, meg a kis fia.~ ~
 947  2|                   boldogsága a felesége, meg a kis fia.~ ~Az özvegytől
 948  2|                 leszidtam, mint egy kölyköt; a makacs, büszke dragonyos
 949  2|                    tiszt hallgatott és tűrte a korholást.~ ~- Öltözzél
 950  2|                   Félix komoran csatolta fel a kardját és engedelmeskedett.
 951  2|                     Kondort már nem találtuk a vendéglőben, az első vonattal
 952  2|                     érhetett bennünket azért a lelki kinért, a mit kiállott
 953  2|              bennünket azért a lelki kinért, a mit kiállott miattunk.~ ~
 954  2|                      kiállott miattunk.~ ~De a borzasztó végzet másként
 955  2|                     hozzám. Egy távirat volt a kezében, mely igy szólt: „
 956  2|                     órája hogy itthon vagyok a családom körében. Érzem,
 957  2|                 értesitem önt, hogy mire ezt a táviratot megkapta, már
 958  2|                     tudtam akkor, hogy ki ez a Kondor Endre, de mondhatom,
 959  2|               testvér, hogy miért akartam én a kis Kondor Bandinak apja
 960  2|                   volna helye, de téged ment a jó szándékod, hogy vér nélkül
 961  2|                    akartad lebonyolitani ezt a lehetetlen ügyet. Ne beszéljünk
 962  2|                       Hát én majd megmondom. A szerencsétlen ember lassankint
 963  2|                 rangját. Azóta végkép eltünt a szemem elől.~ ~- A nemezis. -
 964  2|                    eltünt a szemem elől.~ ~- A nemezis. - suttogta Jenő
 965  2|                    sorsa érdekel most, hanem a gyermeké; az orvos aggasztóan
 966  2|                 tudja, - szólt Ákos.~ ~- Óh, a gyermek! az isten nem akarhatja,
 967  2|                 isten nem akarhatja, hogy ez a csapás is sujtson. Öregszem
 968  2|                     van szivem.~ ~Köny gyült a szemébe s megtörve nézett
 969  2|                    szemébe s megtörve nézett a bátyjára, aki máskor bizonynyal
 970  2|              Vigasztalta:~ ~- Menj, nézd meg a kis fiut és maradj mellette;
 971  2|             feloldozzál?~ ~Ákos nem volt már a szigoru katona, fülében
 972  2|                     fülében mintha megint az a hang csendült volna meg
 973  2|                      hang csendült volna meg a rég elmult időkből, mikor
 974  2|                  neki, hogy soha sem volt ez a figyelmeztetés jogosultabb,
 975  2|                   mint most, amikor öcscsét, a meglett férfit, ezzel a
 976  2|                      a meglett férfit, ezzel a lelki vergődéssel látta
 977  2|                      hogy megbüntesse, ebben a gyászos órában meg kellett
 978  2|                        Gyermek! mondta, menj a fiadhoz.~ ~ ~ ~
 979  2|                     nagyon régen nem beszélt a két testvér ezen a hangon
 980  2|                   beszélt a két testvér ezen a hangon egymással. A szokatlanul
 981  2|                     ezen a hangon egymással. A szokatlanul meleg hurok
 982  2|                 meleg hurok megpendülése még a kapitányt is meg birta lágyitani;
 983  2|                  elkezdett járkálni le s fel a szobában, a hogy az apja
 984  2|                járkálni le s fel a szobában, a hogy az apja szokta, mikor
 985  2|              izgatottságán könnyiteni akart. A folytonos mozgás olyan volt
 986  2|                    olyan volt rá nézve, mint a gőzgép szellentyüje, mely
 987  2|               szellentyüje, mely szabályozza a feszerőt.~ ~Mindenféle zavaros
 988  2|            határozott alakjok; elkalandozott a messze multba, a nagy reménységek
 989  2|               elkalandozott a messze multba, a nagy reménységek időszakait
 990  2|            képzelődésével s elérkezett végül a mai naphoz, amikor be kellett
 991  2|                    be kellett vallania, hogy a remények közül eddig egyetlen
 992  2|                   bizonytalan tengerén, mint a hajó, melynek kormánya tönkre
 993  2|                melynek kormánya tönkre ment. A mozdulatlanság, a napról-napra
 994  2|                      ment. A mozdulatlanság, a napról-napra való tengődés
 995  2|           Bizonyosnak kellett tartania, hogy a Sas-nemzetség elszegényedve
 996  2|                      ki fog most halni, mint a korhadó fa, mely uj hajtásokat
 997  2|                   hajtásokat nem hoz többé s a meglevőkből is folyvást
 998  2|                      is folyvást letép egyet a vihar, vagy elszáraszt az
 999  2|                      Még soha sem érezte ezt a különös szomoruságot, ami
1000  2|               különös szomoruságot, ami most a szivébe lopódzott. Könnyelmü