Rész

 1  1|              megrendülve, megesküdtem neki az Isten szent nevére, halott
 2  1|     lábszáraim és nem birok mozdulni; neki mennék a mélységnek, de
 3  1|         nélkül való dikciót tartottam neki először is arról, hogy a
 4  1| el-elgondolkodik, hirtelen azt mondom neki: és hogy minden kétségünk
 5  2|             Gedeont, jó utravaló volt neki a csillagok közt levő trón
 6  2|              Jenő a bocsánatkérésével neki adott igazat, elmult szivéből
 7  2|              némán bámult maga elé; ő neki csak az adott gondot eddig,
 8  2|             is könnyü oldalát mutatta neki eddig. De most itt volt
 9  2|          ahhoz nem értek, én mindjárt neki látok a gazdálkodásnak;
10  2|            főzessen? Azután beszámolt neki a hullott alma árával, amiből
11  2|           pénztár kezelése tudniillik neki jutott a munkafelosztásban.~ ~
12  2|           sorsát. Hisz’ ő az idősebb, neki kell okosabbnak lenni. Még
13  2|           magán, mindjárt ugy rémlett neki, mintha az apja dorgáló
14  2|              már rokon, nem mondhatta neki: ténsasszony; végre is megállapodott
15  2|       bizalmasság ellen, ami derogált neki. Róza tudott egy szemernyit
16  2|             aki mindent ugy kézhez ad neki, mint ez a menyecske.~ ~-
17  2|                Anyai ösztöne megsugta neki, hogy csak ennél kell tartania
18  2|              csak feküdjem le szépen, neki még egy kis dolga van az
19  2|               mellett mesélhetsz majd neki kedved szerint.~ ~De a nagyvárosi
20  2|            mindenfelé, a merre valami neki való virágot talál?~ ~Hanem
21  2|              egy kis pálcával mutatta neki a kótákat, ő főzőkanállal
22  2|       keresetlen modorában beszélt el neki harcias történeteket. Bandi
23  2|            megnyugtatták, azt mondták neki, hogy csupán nyugalom kell
24  2|              a harminchoz, jól állott neki minden; a nők imádták, mert
25  2|        férfiak jó pajtásai iparkodtak neki lenni, sok egyéb közt talán
26  2|             minden asszony irigyelte. Neki voltak a legszebb gyémántjai
27  2|          névjegyet, az idegen odaadta neki a magáét s igy szólt, a
28  2|       bankárnénál voltam.~ ~Elmondtam neki annyit, a mennyi okvetetlenül
29  2|           idősebb!...” s ugy tünt föl neki, hogy soha sem volt ez a
30  2|            gyászos órában meg kellett neki bocsátania.~ ~- Gyermek!
31  2|             az álmatlanság nem ártott neki, vonásai szenvedők voltak
32  2|               ha szivességet tehetett neki.~ ~Kimondhatatlan öröm volt
33  2|         nagyon jó hozzád, köszönd meg neki aranyom.~ ~Kis apa!... a
34  2|      beidéztette maga elé s meghagyta neki hogy gondja legyen a lovacskára.~ ~
35  2|             mindenki engedelmeskedett neki. Zsarnoka volt az egész
36  2|        eldördült s a tört résen immár neki vágtathatott a világnak
37  2|             mert a „gyerek” nem akart neki szót fogadni? Ellenben a
38  2|              egy belső hang azt sugta neki, hogy a bátyja ajkával a
39  2|              mi azelőtt alig tünt föl neki. Nem ilyen egyszerü házias
40  2|             titkos előérzet sugta meg neki, hogy sietnie kell.~ ~Egy
41  3|              vegyen. Azalatt, feltünt neki, hogy ugy elkomolyodott
42  3|           mint ez itt. Az ura se kéne neki ahhoz, hogy eltisztogassa
43  4|              hogy mi forr a lelkében. Neki elég volt, ha titokban,
44  4|            falon.”~ ~Soha se kopogtak neki s ő tulajdonképen ezt nem
45  4|            Szerette volna azt mondani neki: „nézze, ne féljen, itt
46  4|              amig egyszer ugy rémlett neki, mintha hivnák. A nevét
47  4|              jönne hozzá, nem lehetne neki több most, mint te. Most, -
48  4|               tagjaidat.~ ~Hizelegnél neki, de ő csak felsivalkodnék,
49  5|        szoritotta s ekkor ugy rémlett neki, mintha nevén szólitanák.
50  5|              a napon, melyen az anyám neki igért, vadul kapott a karja
51  5|          hozzá az asszony. Azt mondta neki: fiam! Arra azon a hangon
52  7|              olyan ijedtséget okozott neki rejtelmes levelével.~ ~Ebéd
53  8|               és vita nélkül engedték neki magok közt az elsőséget,
54  8|          embert.~ ~De Loreley-ja csak neki volt az egész világon. És
55  8|               felesége.~ ~Adtak volna neki szivesen. Nemes leány, grófkisasszonyt,
56  8|              irigységtől, egyre adták neki a tanácsot: „Látod Péter,
57  8|          angolnak ugy rémlett, hogy ő neki most először életében nagyon
58  9|           katona melegebben, udvarolt neki, amikor férje volt már.~ ~
59  9|          amikor a tiszt kezet csókolt neki.~ ~Mire magához tért, már
60 10|            asszony felkapta s odaadta neki a mellét.~ ~A szakgatott,
61 10|               nagyon méltatlanul tesz neki szemrehányást azért, hogy
62 10|             hogy mi mindent kellene ő neki feledtetnie.~ ~- No, ami
63 10|           átengedte volna önnek, mert neki talán nehezére esett volna
64 10|            kellett hinnem végre, hogy neki van igaza, nem azoknak,
65 10|               Szirénnek, s megigértem neki, hogy ma együtt vacsorálunk.
66 10|            itt férfit lát. Egyébiránt neki be kell vallanom az igazat,
67 10|      feleséged?~ ~- Tudod mit, Gábor, neki majd azt mondjuk, hogy nem
68 12|              dobbantott. Már sok volt neki az ellenmondás.~ ~- Az ördögbe
69 12|  megmagyarázhatatlan ösztöne sughatta neki, hogy ha be talál esni az
70 12|            dicstelen halál lenne az ő neki, aki annyiszor kacérkodott
71 13|           doktornak szabad napja van, neki még az is nagy élvezet lehet,
72 13|             elégedve? Vagy ha sikerül neki a szökés s az emberek közé