Rész

 1  2|               csak a nevét mondják: Sas Jenő.~ ~- Sas Jenő - az öreg
 2  2|              mondják: Sas Jenő.~ ~- Sas Jenő - az öreg Sas Gedeon fiatalabb
 3  2|            birodalmának a küszöbén. Sas Jenő, az előkelő körök tipikus
 4  2|                  Értelek bátyám, felelt Jenő lehangoltan, nem feledtél
 5  2|               után teszi. De most, hogy Jenő a bocsánatkérésével neki
 6  2|               és a pályádról beszélt.~ ~Jenő zavartan vágott közbe:~ ~-
 7  2|               valami terved a jövőre?~ ~Jenő némán bámult maga elé; ő
 8  2|               elég erősen megragadni.~ ~Jenő csak nézte-nézte a pislogó
 9  2|             való, mély, katona-álmot.~ ~Jenő magára maradva, az ablakhoz
10  2|              lassan a jégkorszak.~ ~Sas Jenő valami hidegséget érzett
11  2|               volna magának Budapesten. Jenő keserüen mosolygott és berakta
12  2|                 itélt meg másokat is.~ ~Jenő ugyan egy cseppet sem ölte
13  2|          csomagoltatott össze mindent a Jenő régi lakásán s ami arra
14  2|              régen kint volt már, mikor Jenő fölkelt; az ebéd rövid volt,
15  2|            fáradva ágyba kivánkozott.~ ~Jenő ilyenkor verte legjobban
16  2|             milyen annak az eszejárása. Jenő sem nagyon erőszakolta,
17  2|           nagyokat pöfékelt; ugyanakkor Jenő finom cigarettet sodort
18  2|               hogy legyen „Róza hugom.” Jenő ugy tett, mintha udvarias
19  2|               kicsit már összeszoktak s Jenő is alább hagyott a gentryskedéssel,
20  2|             mellettünk, - vágott vissza Jenő csipősen s elvörösödve a
21  2|          faragunk belőle valamit. Ugy-e Jenő?~ ~Róza kimondhatatlan hálával
22  2|                 hálálkodó özvegy állát. Jenő csak hagyta, hadd ömlengjen
23  2|               Az apját is igy hivták.~ ~Jenő hirtelen fölkapta a fejét. -
24  2|            magát, - felelt az özvegy.~ ~Jenő egy percig maga elé bámult,
25  2|               falakat is átmelegitette, Jenő legalább azt állitotta,
26  2|            rajta, elhervadt valamennyi. Jenő azért mégis a bokrot bámulta,
27  2|              Légy te inkább a nagyapja, Jenő, akkor legalább a kályha
28  2|             hogy várják a magyarázatot. Jenő is érezte, hogy ha nem akar
29  2|                 élet labirintjában maga Jenő is annyira eltévedt, hogy
30  2|               majd egykor pillantani.~ ~Jenő a szó szoros értelmében
31  2|                  Hát gyere, te lurkó.~ ~Jenő összeráncolta a homlokát,
32  2|                nagy érdeklődést, melyet Jenő ur a fia iránt mutat.~ ~
33  2|        dolgoknak a szépségét, melyekért Jenő rajongani látszott; másrészt
34  2|                sokkal jobban érzi magát Jenő közelében, mint ha az Ákos
35  2|               Ha fia a zongoránál ült s Jenő egy kis pálcával mutatta
36  2|               volt a leckét folytatni s Jenő megadással tette félre a „
37  2|              fiut, - dörmögött ilyenkor Jenő, de a bátyja nem adott sokat
38  2|                elszakitani a lovától.~ ~Jenő sokat mérgelődött, de nem
39  2|             ennélfogva csudálatos, hogy Jenő még este is nehezen tudta
40  2|                emberré vált volna, mint Jenő; de valahányszor arra gondolt,
41  2|                 megálló pontot.~ ~Pedig Jenő, aki tulajdonképen sokkal
42  2|              szomszéd faluba rándult át Jenő Bandival. Visszajövet már
43  2|          sarkantyuja alatt s vágtatott; Jenő nyomában volt és aggódva
44  2|                zuhant a kemény rögön.~ ~Jenő iszonyu kiáltást hallatott
45  2|                szökés után megállott.~ ~Jenő leugrott a lováról s nem
46  2|                 vetve rögtön a szélnek. Jenő szétszakgatta a fiucska
47  2|           gazdáját a halálveszélyben.~ ~Jenő egy pillanat alatt lovon
48  2|         komolynak tartja a helyzetet.~ ~Jenő olyan volt mint a fal, még
49  2|                  Mikor az orvos elment, Jenő leborult az öreg Sas Gedeon
50  2|           miatta jobban kétségbeesve.~ ~Jenő fölemelkedett s oly könyekkel
51  2| Visszaemlékezett arra a hévre, melylyel Jenő a fiut magának követelte
52  2|               titok bátya, - szólt ujra Jenő, - tudj meg mindent.~ ~Tiz
53  2|          szólalt meg, mikor látta, hogy Jenő ismét visszaesik fájdalmas
54  2|                     Soha! visszhangozta Jenő álmodozva.~ ~- Tudod-e,
55  2|                   A nemezis. - suttogta Jenő magában.~ ~- De bennünket
56  2|                sokat lendithetne ott.~ ~Jenő szót fogadott s lehorgasztott
57  2|              görcsösen szoritotta meg a Jenő kezét.~ ~- Hallja? - sugta, -
58  2|                volt ebben a két szóban. Jenő szivdobogást kapott tőle.~ ~
59  2|                 lényében, annyira, hogy Jenő, aki már visszakapta nyugalmát,
60  2|                 istenért, - szólt közbe Jenő, akit egészen megzavart
61  2|           köszönheted. Asszony kell ide Jenő, akinek lénye igazi verőfénynyel
62  2|    Sas-nemzetségnek nem szabad kihalni, Jenő!...~ ~- Nem szabad kihalni! -
63  2|             szabad kihalni! - ismételte Jenő halkan, gépiesen.~ ~- Azok
64  2|           Szivem és kardom az öné...”~ ~Jenő türelmetlenül szakitotta
65  2|         leánykeblekben lehet sejteni.~ ~Jenő máris ugy érezte, mintha
66  2|         mosolyogva nyujtotta két karját Jenő felé.~ ~- Vártalak kis apa,
67  2|               közül az egyik édes apja. Jenő hirtelen kivette a kis fiut
68  2|              szólt ünnepélyes hangon.~ ~Jenő elsápadt s zavarban hebegte: