Rész

 1  1|            meghajlott. Hallotta már ezt a nevet, sőt egy izben majdnem
 2  1|        visszakapjalak magamnak. Hát ezt a szörnyü módot is elfogadtam.
 3  1|          betegem arcán volt, amikor ezt mondta, az szinte megfagyasztotta
 4  1|                folytatta a beteg, - ezt igy nem lehet kibirni. Meg
 5  1|        hátha valamikép megmenthetem ezt a szerencsétlent, akinek
 6  1|          hagy nyugtot a rögeszméje. Ezt a rögeszmét talán még ki
 7  2| megszorithatta most a bátyja kezét, ezt a durva katonakezet, melynek
 8  2|             elférjenek, kinyittatta ezt a teremszerü szobát, de
 9  2|            a nyári éjszaka levegője ezt a dohos szobát.~ ~Az ablak
10  2|            fölényét érezve magában, ezt gondolta: mit értesz te
11  2|        mondták:~ ~- Hát fia van? No ezt nem is tudtuk!~ ~Az özvegynek
12  2|          mosolylyal bólintott, mely ezt is jelenthette: miattam
13  2|         Jenőre. Egyikök sem értette ezt a hirtelen támadt lelkesedést
14  2|          szót, melylyel megköszönje ezt a messze jövőre szóló érdeklődést;
15  2|           cimü nevezetes müvet.~ ~- Ezt verd ki pajtás, szólt ilyenkor
16  2|            volt, aki a nélkül, hogy ezt észrevenni látszott volna,
17  2|       törődjék az egész világgal.~ ~Ezt a valakit kész lett volna
18  2|            ma este kell elintéznünk ezt a dolgot, mert holnap utazom.~ ~
19  2|            értesitem önt, hogy mire ezt a táviratot megkapta, már
20  2|        nélkül akartad lebonyolitani ezt a lehetetlen ügyet. Ne beszéljünk
21  2|        hőség.~ ~Még soha sem érezte ezt a különös szomoruságot,
22  2|          leette lassankint lelkéről ezt a kegyetlen rozsdát; mióta
23  2|           hozzá. A gyermeknek pedig ezt mondta: - Kis apa nagyon
24  2|        mintha a karjai közt tartaná ezt a szemérmes, remegő asszonyt
25  2|        hangon, melylyel a csatákban ezt vezényelte: „előre!” - kiáltotta:~ ~-
26  3|            fiatalon mentem férjhez, ezt ne felejtsd el, szivem.
27  3|      Mármarosiné, - mikor igy látom ezt az istenadta kimerült embert.
28  3|             szive. Nem birta tovább ezt a levegőt. Hiába tartóztatta
29  4|           után még most is izzadna. Ezt a csalódást még növelte
30  4|        illatból, puhaságból, amiből ezt az asszonyt a magamagát
31  4|     kopogtak neki s ő tulajdonképen ezt nem is várta. De azért többet
32  4|          többi udvarlója kicsufolta ezt a hüséges, plátói imádót.
33  4|            hogy ki ő, Kornéliusz! - Ezt érzi most. Ezt ki kellett
34  4|        Kornéliusz! - Ezt érzi most. Ezt ki kellett most találnia!~ ~
35  4|      szökjél meg innen!~ ~Tagadd el ezt az órát. Mondd folyvást
36  5|     legokosabb elkezdenie körutját. Ezt a sablonos körutat, amely
37  5|           egy férfihoz.~ ~- Ki irta ezt? kérdezte a doktor elég
38  5|        rivallt rá: ide nézz doktor; ezt csináld utánam, te borbélyinas!~ ~
39  5|     nyugodalma, ha eldobom magamtól ezt a nagy szerencsét. Hát mit
40  6|          megkaphatott egyebet, csak ezt nem.~ ~„Családi ügyek” révén
41  6|             arra a gondolatra, hogy ezt az angyalt valaki bántani
42  6|            s megcsókolni a lábát.~ ~Ezt a tiszta szentet, ezt a
43  6|               Ezt a tiszta szentet, ezt a boldogtalan paradicsomi
44  6|         némileg tétovázva ejtvén ki ezt a szót; - ha megnyugtatására
45  7|           ember máskép ki sem birná ezt a nyomoruságos szalmaözvegységet.
46  7|         előtt is rösteli egy kicsit ezt a diákos érzelgést.~ ~Most
47  7|         sötét hátterébe.~ ~Folyvást ezt mondogatta a bámuló asszonynak: „
48  8|       aranysörényü telivér kanca.~ ~Ezt nem is tekintette állatnak,
49  8|           Francia ember ugy mondaná ezt, hogy: a barátnőm. A német
50  8|              Egy eszme, te Péter!~ ~Ezt már olyan izgatott hangon
51 10|   negyvenhez, amikor végre megkapta ezt az állást. Ennél többre
52 10|    játszadozott. Talán lenne szives ezt a hangot megtartani a -
53 10|    részvétlen éppen ma.~ ~Megnyomta ezt a két szót. Éppen ma volt
54 10|           évben megünnepelték eddig ezt a napot, ámbár folyvást
55 10|         valamivel megkülönböztették ezt a napot, ha mással nem,
56 10|            tartozásaim fedezésére”, ezt mondtam, punktum. Soha mást.
57 10|          szemét! - S hogy mondja ki ezt a szót: „bárónő”! Mennyi
58 10|            családi cimeréhez:~ ~- S ezt most mondja nekem?! Épen
59 10|           Laci. ~ ~ Gábor elolvasta ezt a sürgős levelet s kedvetlenül
60 10|     szobából.~ ~- Na nézze az ember ezt a vén krakélert, - förmedt
61 10|         asszony felváltva nézegette ezt a két embert. Sokkal nemesebb
62 11|      foglalva mára, hova teszi most ezt? A vendég látta a töprengést
63 11|   szerkesztőségében mondta volna ki ezt a nevet, a redaktor mohón
64 11|       gyermeköket boldognak tudják. Ezt az egyszerü, de szivből
65 11|      ingerlő emlék!... Őrizni fogja ezt az édes-édes könyvet s el
66 13|          élvezet lehet, ha ilyenkor ezt a havas kertet bujja. Egyébiránt
67 13|            kerül. Nézzen meg engem; ezt a kart, ezt a mellett, (
68 13|       Nézzen meg engem; ezt a kart, ezt a mellett, (ráütött öklével