Rész

 1  2|           én a pusztát járom; Róza asszony majd ellátja az asszonyi
 2  2|       özvegy szobája az; a szegény asszony még virraszt és imádkozik.
 3  2|         valami irásokat. Csak Róza asszony tartotta érdemesnek megkérdezni,
 4  2|      kiegyenlitse?~ ~Ki volt ez az asszony, aki az első naptól fogva,
 5  2|   legforróbb kivánságát. A szegény asszony e pillanatban csupán csak
 6  2|          voltam. Alig három év óta asszony; két éves kis fiam, az édes,
 7  2|         parancsolóim!”~ ~A szegény asszony akadozva, elfojtott zokogással
 8  2|        Budapesten egy gyönyörüszép asszony, egy bankár özvegye, a ki
 9  2|     társaságokban, de azért minden asszony irigyelte. Neki voltak a
10  2|          bolondult utána. Pedig az asszony elzárkózott, mint egy apáca,
11  2|           tájon lehetett látni. Az asszony cselédsége meg volt vesztegetve
12  2|         saját létedet köszönheted. Asszony kell ide Jenő, akinek lénye
13  2|          eszményt; ahhoz, hogy egy asszony közelébe vágyjék, okvetetlenül
14  2|         Róza pedig csakugyan ilyen asszony, hiuságok nélkül való, aki
15  3|            ember azzal, hogy ez az asszony sokkal szebb is tud lenni,
16  3|           drága helyet.~ ~A vidéki asszony letette buzavirágos kalapját
17  3|           ti, nagyvárosiak; boldog asszony te, hires nagy ember a férjed,
18  3|          volt a szobában. A vidéki asszony megijedt, zavarba jött;
19  3|         mozdulatot tett.~ ~- Mióta asszony vagyok, - mondta, - nem
20  3|       éppen odasütött, a hol a két asszony ült. Mármarosiné fölkelt,
21  4|           édesség maga volt.~ ~Egy asszony, akiből szeliden sugárzott
22  4|     pillanatra megfoghatta a fehér asszony kezét: vérének minden csöppje
23  4|              Megőrült volna, ha az asszony, az ő szép bálványa, kitalálja,
24  4|         választotta éppen őt az az asszony, hogy kisérője legyen, amikor
25  4|        lesz a tündéri napoknak. Az asszony látta és megértette. És
26  4|            szenved.~ ~A szép fehér asszony gyakran nyugtatta gyöngéd
27  4|         vendéget.~ ~Fáradt volt az asszony s ide vonult be, ahol fehér
28  4|           egyes-egyedül volt az az asszony.~ ~Fényes nap sütött s a
29  4|        amely épp oda hajlott.~ ~Az asszony a fehér ágyon feküdt s nagy
30  4|            előtte a mézek méze egy asszony szájára felkenve mind. S
31  4|           mind. S az a mézes száju asszony nem alszik, hanem csak kiváncsi.
32  4|           fehér szoba, sem a fehér asszony, sem a nyitott szem, sem
33  4|           Menekülj!”~ ~*~ ~A fehér asszony heves ajtócsattanásra riadt
34  5|            nesze csapta meg. Ez az asszony sirt, konstatálta a tudomány
35  5|          sohase hittem volna.~ ~Az asszony felállt s mint lengő árnyék
36  5|      Hányszor fojtott el csupán az asszony kedvéért valami erősebb
37  5| nyalta-falta, szorongatta, hogy az asszony végre sikoltozott a fizikai
38  5|    régi-régi hangon szólt hozzá az asszony. Azt mondta neki: fiam!
39  5|             A doktor megragadta az asszony kezét s hevesen, vakmerően
40  5|         egy másik férfitól félt az asszony.~ ~- De hát igy nem maradhat;
41  5|            fiatalsága határán levő asszony csak tovább simogatta a
42  7|       vihog odabent a kis bolondos asszony. Sietve futkoztak, nyilván
43  7|         volna.~ ~Mikor végre a két asszony elkészült reggeli toilettejével:
44  7|   használták itt. A kahicsoló szép asszony ura dühösen szurt maga elé
45  7|       gyönyörében a mámornak.~ ~Az asszony megállott. Som felemelte
46  7|      egyetlenem!”~ ~A beteg fiatal asszony könyezve hajtotta fejét
47  7|           Elment? - kérdezte.~ ~Az asszony a messzeségbe figyelt, mintha
48  8|        tündérbogarat egy aranyhaju asszony alakjában, a kinek a csókja
49  8|           ott lábatlankodik a szép asszony körül. Hallja, hogy mennyire
50  8|            De nagyon szép ám ez az asszony is, te Péter.~ ~- No hát;
51  8|           majom, a kinek az a szép asszony egyenkint fogja kiszedni
52  9|               S ez a magába maradt asszony megőrizte minden szépségét,
53 10|         Annak még didi kellett. Az asszony felkapta s odaadta neki
54 10| felrántották a szobája ajtaját. Az asszony állt a küszöbön a szopós
55 10|          csak ne tüzelj, felelt az asszony sértődve s fölényes gunynyal.
56 10|    kegyeletet is meggyöngitette az asszony szivében. Volt ugyan egy
57 10|          magában. És ime, mégis az asszony mondja, hogy mi mindent
58 10|       jószántából házasodtam.~ ~Az asszony fülig pirult. Megszivta
59 10|            vigasztalanságnak.~ ~Az asszony e pillanatban tele volt
60 10|            látom.~ ~Az édes fiatal asszony örömmel fogadta:~ ~- Mi
61 10|      szentem?~ ~Az ártatlan fiatal asszony felváltva nézegette ezt
62 10|           hogy egy olyan tökéletes asszony mellől, amilyen Mariska,
63 10|         mind semmi! barátom, ez az asszony maga a satanella! nem akar
64 10|         nem hagylak el!~ ~A fiatal asszony benső részvéttel nézett
65 13|       annak, hogyan került a beteg asszony abba a szomoru házba.~ ~
66 13|           ismételte egy párszor az asszony nevét. Bizonyosan hallott