Rész

 1  1|           találta, hogy ugy tegyen, mintha tudna erről hallomásból.
 2  1|          bizalommal fordulok önhöz, mintha az édes apám volna. Könyörüljön
 3  1| selyemszálaival jobban megkötözött, mintha hajókötelekkel szoritották
 4  1|       szobámban, és ugy nézett rám, mintha azt mondaná: Elmentem, mert
 5  1|         vért. Magam is ugy éreztem, mintha valaki lenne mögöttem. Nem
 6  1|       hangon:~ ~- Meghalt! meghalt, mintha a villám ütötte volna le.
 7  2|             Gedeon temetésén.~ ~Nem mintha valami nagyon szerették
 8  2|            kripta közelében, honnan mintha felhallanánk apánk dorgálását,
 9  2|            a pislogó gyertyalángot, mintha attól a kis tüztől akart
10  2|              Ebben a nagy épületben mintha maga a vénülő idő települt
11  2|       ablakot s lábujjhegyen menve, mintha attól tartana, hogy felébreszti
12  2|              jéghideg mind a kettő. Mintha a lakatlanságtól lassankint
13  2|          mindjárt ugy rémlett neki, mintha az apja dorgáló szavát hallaná: „
14  2|         Róza hugom.” Jenő ugy tett, mintha udvarias akarna lenni s
15  2|       viseletéből az tünt volna ki, mintha tőkét akarna csinálni az
16  2|            Egy pillanatra megakadt, mintha az emlékek mind egyszerre
17  2|         engem szeretni, dédelgetni, mintha az nap esküdtünk volna össze;
18  2|     törődött a fulánkkal, ugy tett, mintha nem hallotta volna a gunyos
19  2|           fütyölni. A kis hálátlant mintha kicserélték volna. Máskor
20  2|             is, a hü és finom Róza, mintha átpártolna tőle lassankint
21  2|             ugy tüntek föl Jenőnek, mintha napok teltek volna. Nem
22  2|            vágtatás ugy elringatja, mintha párnákon feküdnék. A gőzmozdony
23  2|              Nem mert Rózára nézni, mintha attól tartott volna, hogy
24  2|             szigoru katona, fülében mintha megint az a hang csendült
25  2|             családi élet felé, most mintha végtelen édesnek találna
26  2|          szegény kis beteg ágyához, mintha valami ellenállhatatlan
27  2|          olyan hatással volt rájok, mintha már a földön magkapták volna
28  2|       gondolod, - mondta elpirulva, mintha valami csinyen kapták volna.~ ~-
29  2|             pillanatban ugy rémlik, mintha apánk biztató szavát hallanám:
30  2|              Jenő máris ugy érezte, mintha a karjai közt tartaná ezt
31  3|         közöttünk? Ah, ez a husz év mintha még jobban kinyulnék, szaporodnék,
32  4|          ugy érzi magát közelükben, mintha folyvást veszélyben forogna.
33  4|        folyvást veszélyben forogna. Mintha nem is emberlények volnának,
34  4|             olyanná tenne folyvást, mintha nagy-nagy sietés után még
35  4|            hogy aki kivüle volt, az mintha egy különálló égi testen
36  4|        tüntek fel a fák s a bokrok, mintha smaragdkővel lett volna
37  4|           egyszer ugy rémlett neki, mintha hivnák. A nevét hallotta;
38  4|         hallotta; tisztán hallotta, mintha valaki sóhajtva mondta volna:
39  4|     Kornéliusz ugy áll egy helyben, mintha megidézték volna. Rémülten
40  4|       kérdések kergették egymást.~ ~Mintha a sátán szállotta volna
41  5|  valamennyit.~ ~Zavartan köhintett. Mintha ezzel a közbeszólással akarta
42  5|             ekkor ugy rémlett neki, mintha nevén szólitanák. Fátyolozottan
43  6|      vezessen a karján; tegyen ugy; mintha neje volnék; szerezzen kettőnk
44  6|           nézne.~ ~Gyorsan beszélt, mintha alig várná, hogy kész legyen
45  6|          alkalmazott velem szemben, mintha nem is leánya, hanem fia
46  6|          orvosi eszköz közül...”~ ~„Mintha nagyon messziről hallottam
47  7|         párázata is elkeveredett.~ ~Mintha örökösen suttogott volna
48  7|             suttogott volna valaki. Mintha biztatta volna, hogy ebben
49  7|     hajtotta fejét az ura vállára s mintha attól tartott volna, hogy
50  7|      asszony a messzeségbe figyelt, mintha az eltünt vonat zakatolásának
51  8|            csodálatát és ugy tenni, mintha nem látnánk, nem vennénk
52  8|         törődni.~ ~Mr. II. Millarba mintha valami démon bujt volna.~ ~
53  8|       hosszu angolt. Hogy ül rajta, mintha egy test volna vele! Hogy
54  8|            határvonalon, fölnyerit, mintha csengő kacagással gunyolná
55  9|        liliomnak a fényes simasága, mintha csak bübáj okozta volna,
56 10|            arca, de azért ugy tett, mintha egy csomó szerencsétlenség
57 10|      féloldalt bandzsitott Gáborra, mintha azt vizsgálná, hogy komolyan
58 10|           kardra. Ugy tégy, lelkem, mintha semmit sem sejtenél, ne
59 11|            A jámbor vendéglős arcán mintha mély meghatottság ömlött
60 12|        Dobojig.~ ~Szegény sárga!... Mintha csak azt inditványozná az
61 12|           félve tett minden lépést, mintha sejtette volna, hogy csak
62 12|       északi fényt sejtett az égen, mintha egy megdicsőültnek a glóriája
63 13|          számol be a muló idővel.~ ~Mintha ki akart volna engesztelni,