Rész

 1  1|        válassz közöttünk, mert én a te kettős életedet ki nem birom.
 2  1|            szavadat megtartod, hogy te is jössz utánam, amint megesküdtél.
 3  2|              hogy neked sok kell, a te magas köreid sokat emésztettek,
 4  2|       béresekkel való veszekedésbe; te meg majd itthon csinálsz
 5  2|             kiosztjuk a szerepeket. Te, azt hiszem, egy kicsit
 6  2|          Ákos, legyen eszed, ‘iszen te vagy az idősebb!...”~ ~Hanem
 7  2|            ezt gondolta: mit értesz te ahhoz, te haudegen?~ ~Pedig
 8  2|      gondolta: mit értesz te ahhoz, te haudegen?~ ~Pedig a sors
 9  2|       biztatta az öcscsét:~ ~- Légy te inkább a nagyapja, Jenő,
10  2|             szóljon:~ ~- Hát gyere, te lurkó.~ ~Jenő összeráncolta
11  2|            sajnálom a gyermeket, de te öcsém, talán tulságosan
12  2|        látja az embert Budapesten s te legjobban tudod, hogy nem
13  2|             néha rászólt: „vigyázz! te vagy az idősebb!...” s ugy
14  2|          van már vetve végképen, de te még számithatsz olyan boldogságra,
15  2|             való ragaszkodásod.~ ~- Te még most is attól tartasz,
16  2|  elválhatatlanságba. Ő vele repülni te neked már nincs erőd többé;
17  2|        szinlelés, mint az igaz.~ ~- Te Rózát gondolod, - mondta
18  2| megszeliditi, aminők, - mint valaha te is, - folyvást asszonyok
19  2|         fővel is érdemes fáradni! A te dolgot öcsém, hogy a kaosz
20  2|              mondta. - Egyébiránt a te helyedben hamar kitalálnám,
21  3|        nagyvárosiak; boldog asszony te, hires nagy ember a férjed,
22  3|              Ilonám, hogy tele vagy te költészettel. Én csak arra
23  3|      történhetett máskép, mint hogy te olyan embernek légy a neje,
24  3|            verseket irt akkoriban a te lánglelkü poétád!... S hogy
25  3|   észrevettük, hogy minden betüje a te lábaidhoz kivánkozik...~ ~
26  3|           szivemet. Most ide jöttél te, fölkerestél te, a ki minden
27  3|          ide jöttél te, fölkerestél te, a ki minden emlékem közt
28  3|           közt a legkedvesebb vagy. Te előtted soha sem volt titkom.
29  3|            fiatalon mentem férjhez. Te tudod, édesem. S igazán
30  3|         jogom szerint...~ ~- Kedves te! - bohó gyermek te! - szólt
31  3|           Kedves te! - bohó gyermek te! - szólt közbe Petriné meghatottan.~ ~-
32  4|      már-már elröppenni készült.~ ~„Te! - szólalt meg benne egy
33  4|         benne egy titkos hang, - ha te most merni akarsz, merhetsz!
34  4|        lehetne neki több most, mint te. Most, - egyetlen egyszer!~ ~
35  4|           milyen bünhődés vár akkor te rád?~ ~Az utálatnak minő
36  4|   mindörökre!~ ~Amikor hiába akarsz te megint a régi rabszolga
37  4|           Csak az az egy igaz, hogy te most halálos nagy veszélyben
38  5|         doktor; ezt csináld utánam, te borbélyinas!~ ~De mindez
39  5|    Valamikor tegezték egymást. Ez a te hegyeket dönt le és tengereket
40  5|          hogy is kérdezhetsz ilyet, te ostoba!”~ ~A szél elállott
41  5|            s aztán elpusztulni.~ ~- Te!... te!... - Én megfojtom
42  5|             elpusztulni.~ ~- Te!... te!... - Én megfojtom azt az
43  5|         vele, nem akarom. Féltelek, te ember!~ ~A doktor elpirult.
44  5|        fejét.~ ~- Nem édes, nem. Őt te nem ösmered. Az is éppugy
45  7|            Jaj drágám, édes drágám, te vagy? nem jöhetsz ám be!
46  7|             ám be! jaj édes kedves, te!~ ~Som beljebb nyomta az
47  7|            bámuló asszonynak: „ez a te elégtételed, lelkem! bizzál
48  8|           Nagyon szép az a Loreley, te Péter?~ ~- Kincs! Kincs!
49  8|           szép ám ez az asszony is, te Péter.~ ~- No hát; hisz’
50  8|            is kincs.~ ~- Egy eszme, te Péter!~ ~Ezt már olyan izgatott
51  8|      valamikor. Felkacagott.~ ~- Oh te gonosz ángol! óh te kujon!
52  8|              Oh te gonosz ángol! óh te kujon! aranyhajért aranysörény,
53 10|           ütni, mindjárt ütni. Ez a te módszered.~ ~- De isz az
54 10|      módszered.~ ~- De isz az előbb te is fenyegetted.~ ~- Az más;
55 10|            Azután Gáborhoz fordult. Te még nem sokat tudsz erről
56 10|        hozzá. Követeli!~ ~- Persze, te megigérted.~ ~- Persze!...
57 10|          megigérted.~ ~- Persze!... te is megigérted volna. Nem
58 10|           lehet annak ellentállani. Te őt nem ismered. Mikor meghallotta,
59 10|           dolgot békésen elinteni s te még az éjjel megverekszel.~ ~-
60 10|   megverekszel.~ ~- Gyönyörü! s még te mondtad nekem, hogy nagy
61 10|           többet, kikergetne.~ ~- S te akkor kétségbe esnél, tán
62 10|          istenért vigyázz, legalább te ne veszitsd el a fejedet.~ ~