Rész

 1  1|                   helyezte el. Hadd legyen  helyök gyermekeinek; hadd
 2  1|                  ajtót nyitott. Egy nagyon  külsejü öreges ur állt előtte,
 3  1|                    gondolatától, hogy édes  feleségemet ily szörnyü
 4  2|         elbocsájtotta az öreg Sas Gedeont,  utravaló volt neki a csillagok
 5  2|                  öcscse kezét. - A szegény  öreg minisztert akart csinálni
 6  2|             magához az özvegyet is. Nyáron  hüvösen tartotta a levegőt
 7  2|                   Pedig onnan szekérrel is  egy óra még az ut idáig.
 8  2|                   ötszáz holdnál, abból is  50 hold csak rét. Végre
 9  2|                  egy ócska utazóbundát, az  lesz takarónak erre az éjszakára;
10  2|                    nagyvárosi ur éppen egy  szivart vehetett volna magának
11  2|                   lenni aggodalmában. Ez a  teremtés mindent megtett
12  2|                   mikor öcscsét látta s ha  kedvében volt,  is kiáltott:
13  2|                    egész életet. Egy korty  fajta szilvóriumot, meg
14  2|                  nincs ellenökre... nagyon  kis fiu.~ ~Önkéntelenül
15  2|          haszontalan, hiu arra, hogy olyan  betyáros neve van. Az apját
16  2|                rendes vevői.~ ~Az esztendő  előre haladt, félig-meddig
17  2|               irtózatosság!~ ~Vagy talán a  isten nem akarta, hogy ott
18  2|                    megölelte mint az igazi  rokon.~ ~- Ne sirjon, -
19  2|                   megvolt lepve, hogy mily  lovas az a fehér nyakkendős
20  2|                  mert szép volt; a férfiak  pajtásai iparkodtak neki
21  2|              jobban láttam. Ily állapotban , ha az embernek meggondolt
22  2|               volna helye, de téged ment a  szándékod, hogy vér nélkül
23  2|                   mondta: - Kis apa nagyon  hozzád, köszönd meg neki
24  2|                   meg ne büntessék. Hisz a  állat nem oka semminek sem,
25  2|                 nem jár elől a tanácsadó a  példával? - De nem mert
26  3|             lelkesedéssel folytatta.) Édes  Ilonám, ha tudnád, mennyire
27  3|                 tudom, mit mondjak. Áldott  teremtés vagy, a ki egyetlen
28  3|                nyakát mindenkinek, ha az ő  felesége hűségét kétségbe
29  4|                    akit meghat a szerelem:  akart lenni ahhoz, aki miatta
30  4| szorongva-lelkendezve kérdezte önmagától: „ isten! mit néz oly furcsán
31  6|        tekintetével s előre elkészitette a  borravalót, a mivel az ipszét
32  6|               szoktak, amikor tudják, hogy  őrző virraszt mellettök.
33  6|                   kezét s megcsókolta.~ ~-  reggelt.~ ~Kis zsebtükrét
34  7|                   meglátogatta egyik-másik  ismerősét. Ezzel is alig
35  7|                 áldott nap ir az urának; a  ember máskép ki sem birná
36  7|                   Fogja barátom, legyen ma  napja.~ ~Az egész világot
37  7|               fiatal házaspár megszökött a  barátnőtől s a hüs parkon
38  7|                    csak ők ketten. A Somné  barátnője legédesebb álmát
39  8|        aranyfiatalság boldog volt, ha vele  lábon lehetett; a kopaszodók
40  8|                    az egész ember, ahogy a  és tiszta vérü ángolhoz
41  8|                     olyan boldoggá tette a  Mr. Millart.~ ~ ~ ~
42  8|               szidták, hogy elitélték!~ ~A  barátai, akiket az ördög
43  8|                   való ez. Tönkre teszed a  hiredet ezzel az élettel.
44  8|              egymás mellett azoknak, a kik  ösmerősök. Van valami sértő,
45  9|                    szegény kis néninek nem  volt az. Harminc esztendő
46 10|             állapotában mutatott többet.~ ~ reggelt se kivánt. Izgatottan
47 10|              Eszter, zárd be az ajtót. Nem , ha mindent hallanak a gyermekek.
48 10|                 talán még örült volna is a  pártinak, hogy „hivatalnokné”
49 10|                  ugy hittem akkor, - meleg  szive van s aki az ő elhagyatottságában
50 10|             kenyeren, eltartotta. Hisz egy  kézmüves is jóval többet
51 10|               vacsorálunk, egy-két pohárka  bor s olyanok leszünk, mint
52 10|                mentek egy vendéglőbe, ahol  cigány volt, de a szüzlelkü
53 10|                sóhajtotta titokban az édes  asszonyka.~ ~Aztán csakugyan
54 10|                  már bérkocsiban ült a két  barát.~ ~A legelső fordulónál
55 11|               birtokosság”, még maradt s a  vásár után vigan huzatta
56 11|          megörökitve az a gondolat, hogy a  anyák legnagyobb örömüket
57 11|                    pár sort bizonynyal egy  anya irta, s az ilyen érzelmeket
58 11|                    De nem egészen. Mialatt  étvágygyal evett, megkérdezte
59 11|                  sirva, duzzogva mutatta a  asszonynak a bepiszkolt
60 12|                    egy vén csacsi hátán.~ ~ indulatu  volt ugyan a
61 12|              beállhattak volna.~ ~Dobojtól  egy mérföldnyire térdre
62 13|                     pedig ön tudja, hogy a  emésztés minden.~ ~Megnéztem
Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on touch / multitouch device
IntraText® (VA2) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2011. Content in this page is licensed under a Creative Commons License