Rész

 1  1|               be sem mutattam magamat, mondta. - Doktor Király a nevem,
 2  1|                   halljuk az esetet, - mondta s üléssel kinálta meg az
 3  1|       Hátradőlt székében s folyékonyan mondta el, ami következik:~ ~-
 4  1|               ur, hogy őrült vagyok, - mondta - ha a történetemet megtudja,
 5  1|             már félig őrültté tett azt mondta nekem: édes fiam, válassz
 6  1|         betegem arcán volt, amikor ezt mondta, az szinte megfagyasztotta
 7  1|            vonásaira. - Remek eszme, - mondta.~ ~Bennem már csak az orvos
 8  2| visszavonulhasson; a vendégszobákban - mondta - készen van minden, ha
 9  2|                nagy megfontolással azt mondta hirtelen: - Nohát itt maradok
10  2|                 Sóhajtott s foghegyről mondta: Csak legalább hirlapjaim
11  2|               meg. Hadd kalimpáljon, - mondta magában. Még a hirlapokról
12  2|           kereskedő s hangosan kacagva mondta Jenőnek:~ ~- Lefőztelek!~ ~
13  2|               tréfásan, félig komolyan mondta:~ ~- Nem is tudom, mi lenne
14  2|            érte egy évi tartáspénzt, - mondta. - A konviktusban nagyon
15  2|             könye csorgott, azután azt mondta, hogy csak feküdjem le szépen,
16  2|         akadozva, elfojtott zokogással mondta az utolsó szavakat; könyei
17  2|                rokon.~ ~- Ne sirjon, - mondta, - a fiának ezentul én leszek
18  2|               nekem van hozzá jogom, - mondta.~ ~Ákos és Róza meglepetve
19  2|        megváltozik általa?~ ~- Nono, - mondta vállat vonva s azzal a természetes
20  2|                Olyan kérő, édes hangon mondta, hogy a kemény katona, aki
21  2|                kötnivaló maga Simon, - mondta a kapitány, - de az egyszer
22  2|                Most csak hamar vizet - mondta.~ ~Ő maga vitte be a házba
23  2|            most már nem segithetünk, - mondta; - igaz, hogy annak az embertelen
24  2|               bocsátania.~ ~- Gyermek! mondta, menj a fiadhoz.~ ~ ~ ~
25  2|                 A gyermeknek pedig ezt mondta: - Kis apa nagyon jó hozzád,
26  2|                magát előtte s tréfásan mondta: - Jelentem alássan kapitány
27  2|                   Te Rózát gondolod, - mondta elpirulva, mintha valami
28  2|                 Azt én jobban tudom, - mondta. - Egyébiránt a te helyedben
29  2|       megcsókolsz, mielőtt elalszom, - mondta, - de ma megfeledkeztél
30  3|                      Persze, persze, - mondta, - urak vagytok ti, nagyvárosiak;
31  3|                Mióta asszony vagyok, - mondta, - nem találtam ebben a
32  3|          konyhához külön kulcsa van, - mondta.~ ~Egy kanárimadár volt
33  3|            Talán megint valami számla, mondta cinikus mosolylyal. Megbocsátasz
34  3|                 Megyek. Most megyek, - mondta, - sietnem kell, különben
35  4|                remegéssel, s üdvözülve mondta esténkint: „itt leszek a
36  4|                 mintha valaki sóhajtva mondta volna: Kornéliusz!~ ~S a
37  5|            szólt hozzá az asszony. Azt mondta neki: fiam! Arra azon a
38  5|              dobta a botját s lármázva mondta a szobaleánynak:~ ~- Meg
39  6|          kapaszkodik.~ ~- Kapitány ur, mondta izgatottan egy suttogó női
40  6|                  Üljön le kapitány ur, mondta, meg kell önnek az igazat
41  6|             Mikor magához tért, tovább mondta:~ ~„Ma volt az esküvőnk
42  6|            magyarázatot - asszonyom, - mondta, némileg tétovázva ejtvén
43  6|      belsejében.~ ~A kalauz alázatosan mondta:~ ~- Csak egy szakaszom
44  6|           közbeszólást nem türő hangon mondta:~ ~- A kapitány megszöktette
45  7|                az?~ ~Som türelmetlenül mondta: én vagyok szivem én!...~ ~
46  7|               hazaküldte a kocsit; azt mondta a kocsisnak, hogy gyalog
47  7|              intett a fejével s halkan mondta:~ ~- A levelünket előttem
48  9|         tördelve, sóhajtozva.~ ~Ha azt mondta volna valaki, hogy az uj
49 10|          reggelt se kivánt. Izgatottan mondta: Gyula kérlek, megint itt
50 10|             zavart szinlelt s akadozva mondta:~ ~- Nini! hát nagyságod
51 10|           gazember vagy.~ ~- Köszönöm, mondta Gábor minden legkisebb elragadtatás
52 11|     szépirodalmi lap szerkesztőségében mondta volna ki ezt a nevet, a
53 11|          vállát. - Önre bizom magamat, mondta, - kérem, gondoskodjék róla,
54 11|              ki ez?~ ~- A szemtelen! - mondta a kisasszonyka pityeregve
55 12|              megcsóválta a fejét s azt mondta: - Ezredes ur, az lehetetlen,
56 12|              fejét.~ ~- Jőjjön fiam, - mondta részvéttel, - az élelmezési
57 13|         Valamelyik rokona volt itt, az mondta.~ ~- X-nét?... Igen. Várjon
58 13|                engesztelni, mosolyogva mondta doktor Lang: - Lássa, ilyenek