Rész

 1  1| öngyilkosságot el nem kerülhetem; már pedig mindenféle halálnemtől iszonyodom,
 2  1|        amiktől a hátam is borsódzott, pedig tudom, hogy szamárság, lehetetlenség
 3  1|         megbénulok a halálfélelemtől; pedig meg kell halnom, be kell
 4  1|        gondoltam, legrosszabb esetben pedig nem sikerül s akkor ott
 5  1|               csöpögtetett, a másikba pedig olyas valamit, ami ártatlan.
 6  1|         összecserélem a poharakat, ön pedig majd választ, anélkül, hogy
 7  1|            számu ház az övé.~ ~Biz az pedig a Vadai ügyvéd ur háza volt.~ ~ ~ ~
 8  2|           volna másik szekeret kapni. Pedig onnan szekérrel is jó egy
 9  2|               van a megye székhelyén, pedig Budapestre indult. Nem merte
10  2|              te ahhoz, te haudegen?~ ~Pedig a sors mégis arra kényszeritette
11  2|               lenni s megnagyságolta, pedig tudajdonképen a gentry-vér
12  2|         egyszer itt hagyna bennünket, pedig a milyen csinos fehércseléd,
13  2|              hagytam volna Sasfalvát, pedig nincs a világon még egy
14  2|             elmaradtunk a csépléssel, pedig következett a tengeritörés.
15  2|            uram altatott el.~ ~Ő maga pedig már ki volt teritve a ravatalon,
16  2|               szóló érdeklődést; Ákos pedig, - ámbár azt gondolta, hogy
17  2|             hogy a kemény katona, aki pedig nem szerette a nyügöt, ha
18  2|           elrabolja tőle a gyermeket, pedig a becsületes katona semmi
19  2|          talál soha megálló pontot.~ ~Pedig Jenő, aki tulajdonképen
20  2|               jobban bolondult utána. Pedig az asszony elzárkózott,
21  2|            szó békés kiegyenlitésről, pedig nekem azt sugta valami,
22  2|      ragaszkodunk hozzá. A gyermeknek pedig ezt mondta: - Kis apa nagyon
23  2|          tervének előzménye volt, már pedig valóságos sértés lett volna,
24  2|              Azt a szomoru történetet pedig nem kell Rózának megtudnia
25  2|        visszahuzódik házacskájába?!~ ~Pedig az a terv, mely a kapitány
26  2|           asszonyt: „feleségem”! Róza pedig csakugyan ilyen asszony,
27  3|            Limonádé minden, a mit ir. Pedig a vért, a szenvedélyt, a
28  4|             teste törzse fölött; háta pedig beleszaladt ferdén álló
29  4|            mennyezetes ágy.~ ~Odakint pedig zöldelt a nyár világa s
30  5|             Az inas kiment, a gazdája pedig ujra, meg ujra átfutotta
31  5|         szemétől féltem, iszonyodtam, pedig megtudhattam később, hogy
32  7|               sejteti velünk, hogy mi pedig semmit sem tudunk?!~ ~Som
33  8|               termetében volt a hiba. Pedig hogy tudott nézni azzal
34  8|               hasonló tekintetét. Ami pedig vékony termetét illette,
35  8|       szeretője.~ ~Barczikay Péternek pedig nem volt felesége.~ ~Adtak
36  8|         bennünket. Akármiért is!...~ ~Pedig jól tudta Barczikay, hogy
37  8|             barátja az ő lábaszárára. Pedig Barczikay nem is látta őt,
38  8|              világon!...~ ~Mr. Millar pedig a verseny után megint csak
39  8|         legyőzhetetlen hős, azonkivül pedig egy dusgazdag majom, a kinek
40  8|             imádni foglak. A szavamat pedig meg nem szegem egy arany
41  9|                akik tudtak róla; akik pedig még élnek, öregek már és
42  9|         földtől s közeledik az éghez. Pedig az ég, akármilyen gyönyörü,
43  9|              mindjobban elfeledték.~ ~Pedig esztendőről-esztendőre szebb
44  9|              tudott abból semmit sem. Pedig amikor a kerités mellett
45 10|              nem szép lenni.~ ~Az ura pedig ugy érezte, hogy már benne
46 10|           rólok elforditani a szemét, pedig mindegyikről tüzes betükkel
47 10|            Most nem mozdulhatok tőle, pedig egy órácskára feltétlenül
48 10|             nő van a dologban. Bizony pedig ma még neked se szivesen
49 10|               Berohant a kapun, Gábor pedig unatkozva terpeszkedett
50 10|                otthon!~ ~Laci késett, pedig a félóra jól elmult.~ ~-
51 10|            ezek a férfiak!”~ ~Eközben pedig egyre az órát nézte s valahányszor
52 10|          alatt a Gábor combján. Gábor pedig dühében feldöntötte a poharát,
53 11|           rögtön a szép szobába. Maga pedig ugrott a konyhába s disznóoldalast
54 12|              bosnyák fuvaros.~ ~- Már pedig önnek holnap reggel indulnia
55 12|             irták s egyre hivogatnak; pedig se fuvarom, se pénzem, tetszik
56 12|              hogy igy elszólta magát, pedig kimélni akarta a szegény
57 13|              zavarja táplálkozásukat, pedig ön tudja, hogy a jó emésztés