Rész

 1  1|       beszél egészen tisztaeszü ember! Ily kivánsággal nem mehet
 2  1|     szenvedett az a boldogtalan ember, amig nekem ezeket elmondta.
 3  2| tisztjét. A másik, a férfi, oly ember, amilyet a falun ritkán
 4  2|  itélnek fölötte.~ ~Négy markos ember belekapaszkodott a koporsó
 5  2|   lovasa egy félkaru, dereshaju ember, leugrott róla s rábizta
 6  2|        a halottvivők. A félkaru ember kinyujtotta egy kezét a
 7  2|         egymást. A félkaru nagy ember szinte agyonnyomta ezzel
 8  2|   egy-egy akkordját hallotta az ember.~ ~Ez a nagy térség, ami
 9  2|          a mi körülvette. Ez az ember nem volt hozzászokva, hogy
10  2|        a melyek közt a járatlan ember nagyon nehezen tájékozhatta
11  2|    valóságosan lenézte. Micsoda ember ez, - mondogatta magában, -
12  2|      volna, csak éppen ez a két ember nem vette észre, kik közül
13  2|        az idő, hogy mint fiatal ember a társaságokba kerüljön,
14  2|   idősebbnek tarthatta volna az ember egy-két évvel. Okos, szelid
15  2|        olvasni; tele volt ez az ember az ő szemében dicsőséggel
16  2|         a barázdaképü élemedett ember nem átallotta vele együtt
17  2|       őket.~ ~Elrémültem; ez az ember eszét vesztette! Minden
18  2|      Magas, barna, majdnem szép ember volt, kissé elhanyagolt
19  2|         volt. Derék, becsületes ember ez a Kondor, aki soha a
20  2|      megmondom. A szerencsétlen ember lassankint iszákos és igy
21  3|   pillanatban tisztában volt az ember azzal, hogy ez az asszony
22  3|   boldog asszony te, hires nagy ember a férjed, nem is élhettek
23  3|        ugy, mint más közönséges ember, (Nem látta meg a kedvetlen
24  3|         ideig tartson, mint más ember! Jaj, tán elepedtem volna
25  3|           Cukor; cukor az egész ember, csak az kár, hogy egy kicsikét
26  3|        ki egy kicsit nyiltszivü ember s ha haragszik, oda se néz
27  4|        szinte hajlandó hinni az ember, hogy a természet dühében
28  4|   aggodalmat tudnak kelteni. Az ember ugy érzi magát közelükben,
29  4|     szivét.~ ~A szegény félszeg ember szorongva-lelkendezve kérdezte
30  5|   Harminc és negyven év közt az ember mindent meggondoltabban
31  5|         volt mindig ez iránt az ember iránt, akit soha egy percig
32  5|      könnyelmü életü, felületes ember léha tréfákkal szellemeskedett
33  5|        nem akarom. Féltelek, te ember!~ ~A doktor elpirult. Fellobbant
34  6|      meghajolt.) Nagyon szigoru ember az apám. Azt hiszi, hogy
35  7|   áldott nap ir az urának; a jó ember máskép ki sem birná ezt
36  7|       szarvas ördög lakik.~ ~Az ember látja és undorodik tőle;
37  7|        A pusztai naphoz szokott ember egyre részegebb lett az
38  8|       szóval gentleman az egész ember, ahogy a jó és tiszta vérü
39  8|          A szeretője.~ ~Francia ember ugy mondaná ezt, hogy: a
40  8|     kóstolgatná benne. A magyar ember nem kerülgeti a forró kását,
41  9|        nem igen tüzhetné már az ember.~ ~Milyen sok idő telt el
42 10|        megint itt járt ma a fás ember; ugy tolakodik, hogy az
43 10|       hangot megtartani a - fás ember számára. Az majd tud felelni.~ ~
44 10|       épen a hónap végén. A fás ember már hajnalban ide szemtelenkedett
45 10|         Hanem ez a nyomoruságos ember már esztendők óta hordozta
46 10|        Egy szegény, magában élő ember, aki ha házasságra mert
47 10|  elmerülünk. Mert nemcsak a fás ember van. Hanem még husz más
48 10|         van. Hanem még husz más ember, aki mind pénzt vár, hiába.~ ~
49 10|         tetszett ez a kész öreg ember.~ ~A legényélet minden sanyarusága
50 10|     nekem?! Épen ma? Gyalázatos ember!~ ~Odakint már bömbölt az
51 10|       szobából.~ ~- Na nézze az ember ezt a vén krakélert, - förmedt
52 10|     nekem.~ ~- Különös vagy. Az ember csak nem ülhet folyvást
53 11|    emlegeti minden tisztességes ember.~ ~De voltak ott másféle
54 13|        őrültek doktora. Szegény ember.~ ~- Soh’se sajnáljon. Nincs
55 13|    Tudja, hogy mindig olyan vad ember voltam; no itt most eléggé
56 13|          Asphyxia állott be, az ember megfulladt.~ ~Most már igazán
57 13|          jőjjenek ide, a hol az ember elveszett lelkét kell ujra