Rész

 1  2|           mint a kisértetre.~ ~- Ákos! - hebegte majdnem magánkivül.~ ~
 2  2|          az idősebb Sas fiu, Sas Ákos, a kapitány, akinek Königgrätznél
 3  2|     egymáshoz.~ ~- Öcsém, kezdte Ákos, tiz éve már, hogy nem láttalak,
 4  2|      engedékenységre. De hidd el Ákos, sohasem akartalak megröviditeni
 5  2|      kivül voltam a kitüntetett. Ákos! a Sasok nem tudnak hazudni,
 6  2| testvéreknek érteniök egymást. - Ákos különben sem sokat törődött
 7  2|     vágott közbe:~ ~- Esteledik, Ákos, menjünk innen, nem tudok
 8  2|           Ki ez a nő? - kérdezte Ákos, mikor magukra maradtak.~ ~-
 9  2|         késő lett volna, - szólt Ákos, egy szelet hust véve ki
10  2|               Hát neked van-e?~ ~Ákos habozás nélkül felelt.~ ~-
11  2|     hozzá, keserü lemondással.~ ~Ákos, ugy látszik, számitott
12  2|      korán feküsznek az emberek. Ákos felállott és kinyitotta
13  2|   testvér ujra kezet szoritott s Ákos az egyik gyertyával átment
14  2|  megvetve, csak letakarva; mikor Ákos a teritőt felhajtotta, látta
15  2|          megvigasztalja.~ ~Végre Ákos is észrevette, hogy öcscse
16  2|     Kivánsága hamar beteljesült. Ákos elutazott, azt állitotta,
17  2|          keveset látták egymást; Ákos régen kint volt már, mikor
18  2|         dorgáló szavát hallaná: „Ákos, legyen eszed, ‘iszen te
19  2|      behatóbb eszmecserére, hisz Ákos, aki tiz évig nem találkozott
20  2|          Most már megesett, hogy Ákos gunyosan mosolygott, mikor
21  2|    kerülhették el a találkozást, Ákos rágyujtott apja öblös pipájára
22  2|      képviseli benne a szivet.~ ~Ákos egyáltalában ritkán látta
23  2|       együtt hosszasabban. Mikor Ákos látta, hogy öcscsével egyáltalában
24  2|       hagyott a gentryskedéssel, Ákos félig tréfásan, félig komolyan
25  2|        hallatára tréfált vele.~ ~Ákos kacagott; őt legkevésbbé
26  2|       hisz ez pompás! - kiáltott Ákos, aki ahhoz volt szokva,
27  2|         huszárkáplár, - kacagott Ákos tele tüdővel s megcsipte
28  2|        otthon érezném magamat.~ ~Ákos megcsóválta a fejét. Ej,
29  2|          se tudok erről, - szólt Ákos; - több mint tiz éve nem
30  2|     könyei végig peregtek arcán. Ákos oda ment hozzá és félkarjával
31  2|         hozzá jogom, - mondta.~ ~Ákos és Róza meglepetve néztek
32  2|        jövőre szóló érdeklődést; Ákos pedig, - ámbár azt gondolta,
33  2|       szünidők már megkezdődtek, Ákos másnap maga ment be a székvárosba,
34  2|  kényeztették - s ha látta, hogy Ákos készülődik, mindjárt ott
35  2|      settenkedett körülötte.~ ~- Ákos bácsi, vigyen el engem is!...~ ~
36  2|       Jenő közelében, mint ha az Ákos lármás parancsoló hangját
37  2|        leckét sokszor megzavarta Ákos. Poros csizmája nyomát mindenütt
38  2|        ki pajtás, szólt ilyenkor Ákos diadallal s valami könnyü
39  2|          szobában tartani, de ha Ákos nótára tanitotta, szivesen
40  2|    legyenek foglalva valamivel s Ákos a paripára szoruljon. Mikor
41  2|         a gyöngébbeket. Igy volt Ákos is Rózával. Róza nem adta
42  2|        szólni, csak jajgatott.~ ~Ákos, a ki százszor látta már
43  2|          Nem törődött vele, hogy Ákos látja. A kapitány megdöbbenve
44  2|    bátyjának:~ ~- Vannak dolgok, Ákos, a melyek még jobban összekötik
45  2|          az édes apja helyett.~ ~Ákos némán hallgatta végig öcscsét
46  2|       Róza nem is tudja, - szólt Ákos.~ ~- Óh, a gyermek! az isten
47  2|        arra, hogy feloldozzál?~ ~Ákos nem volt már a szigoru katona,
48  2|      szivdobogást kapott tőle.~ ~Ákos igy találta őket s megelégedetten
49  2|     átment a pipatóriumba, ahogy Ákos a szobáját elkeresztelte.~ ~
50  2|         ur, parancsára vagyok.~ ~Ákos nagy lélegzetet vett, összeráncolta
51  2|         se gondoltam komolyan?~ ~Ákos a fejét csóválta.~ ~- A
52  2|          példával? - De nem mert Ákos előtt farizeuskodni, hisz
53  2|     lelkemmel tudnék szeretni.~ ~Ákos felelni akart, de mielőtt
54  2|            Ne féltse, - kacagott Ákos; Sas-vér, agyon se lehet
55  2|     elsápadt s zavarban hebegte: Ákos!~ ~De Ákost egy ellenséges
56  2|          az ünnepét ülték.~ ~Sas Ákos, a félkaru huszárkapitány,