Rész

 1  1|               irtózatos tartozásomat az egész tulvilág ne kérné tőlem.
 2  2|                                 I.~ ~Az egész falu ott volt az öreg Sas
 3  2|                Sast, - nem tett ő azért egész életében semmit, hogy maga
 4  2|             hangulattal töltötte meg az egész környéket; lent, a völgy
 5  2|                   Igaza van Ákosnak, az egész dinnyés-tag nem több ötszáz
 6  2|                 szoknod; nekem semmi az egész; én az életem kétharmad
 7  2|                azután a fehér rózsa. Az egész házban csak a távoli rokon
 8  2|               beszéltek, azt nem látták egész nap, bent bujt valami irásokat.
 9  2|                 hiába valónak tartja az egész zongorázást s megdöbbenése
10  2|              szavát se lehetett hallani egész nap. Csinos, tiszta, tetszetős
11  2|           viszont modora, megjelenése s egész lénye bizonyságot tett bármely
12  2|                helyesebben fogja fel az egész életet. Egy korty jó fajta
13  2|              nem ment többet a nyakáról egész este, késő éjszakáig, akkor
14  2|            természetes az, hogy én, aki egész életemet itthon töltöm s
15  2|           tulzott elveknek, melyek az ő egész életét olyan ferdévé tették.
16  2|              mert az ő természetével és egész lényével majdnem a lehetetlenségek
17  2|          egyszer csak azt érezzük, hogy egész életünkre adósai vagyunk
18  2|                 ily kevéssé törődjék az egész világgal.~ ~Ezt a valakit
19  2|               élet-halál közt lebegett, egész sereg kötelességet rótt
20  2| engedelmeskedett neki. Zsarnoka volt az egész háznak.~ ~Néhány nap mulva,
21  2|               Bizonyos ünnepiesség volt egész lényében, annyira, hogy
22  2|              hirtelen egyet forditva az egész terven, ugy tett, mint mikor
23  2|                 annál könnyebb lesz, ha egész életedet arra szenteled,
24  2|            Rózára gondolt, képzeletében egész sereg szépséget látott most
25  2|                  Azt hiszem, ez egyszer egész lelkemmel tudnék szeretni.~ ~
26  3|             szem elől. Ennyiből állt az egész.~ ~Butor annyi, a mennyi
27  3|                Ilus!... Cukor; cukor az egész ember, csak az kár, hogy
28  3|                aki az enyém és mégis az egész világé.~ ~Elképzeltem őt,
29  3|                 Az volt az oltárunk. Az egész kis lakás meg egy templom.~ ~
30  3|              rideg éjszakája! - Sirtam. Egész éjjel keservesen sirtam,
31  3|                 egyetlen napsugárból is egész tavaszt sejtesz. - Elmult
32  4|                 lett volna kifaragva az egész néma erdő.~ ~Még madár sem
33  5|       fékezhetetlen indulatával adta át egész lelkét a belső gyötrődésnek.
34  5|                a nehézkes vigasztalások egész áradata. De amint igy kétségbeesve,
35  6|            hatalmas mellével elfogta az egész üvegtáblát. Ha valaki jönne,
36  6|                 keressek védelmezőt. Az egész pályaudvarban egyedül ön
37  6|             hozzátette: aki miatt nekem egész éjszaka a folyosón kellett
38  7|                legyen ma jó napja.~ ~Az egész világot boldogitani szerette
39  7|               körüljárta feleségével az egész fürdőt; megtudakolt eközben
40  8|           számitva; szóval gentleman az egész ember, ahogy a jó és tiszta
41  8|            Loreley-ja csak neki volt az egész világon. És ez oly büszkévé,
42  8|                  aki értett a dologhoz, egész lelkéből irigyelte a hosszu
43  8|             aranyhullám, egy női fejnek egész, természetes levágott disze:
44  9|       hasonlatosság.~ ~Szegény kis néni egész éjjel a szemét sem hunyta
45  9|                    Csak a katonát leste egész nap késő estig.~ ~S ha végre
46  9|           szemrehányással gondolt rá az egész hosszu éjszakán keresztül.~ ~
47  9|              kürthang riasztgatta akkor egész éjjel, de hiába küzdött
48 10|               Ez a Laci szeleverdi volt egész életében s az is marad.
49 10|             tetszik tudni, ostobaság az egész, afféle lovagias ügy...~ ~
50 10|                hogy igy tette tönkre az egész napját, azért, hogy most,
51 11|                 hányta magára öltönyét. Egész viselkedése azt mutatta,
52 11|            belép, ide, ahol a költő egy egész éjszakát töltött az ő csudás
53 12|              használt régi lőlapok; egy egész lombfürészkészség, amiben
54 12|         kevésbbé fázott, csupa tüz volt egész teste a belső forróságtól,
55 12|                jeges szél rostává fujja egész testét, s örökre megdermeszti.