Rész

 1  1|         megakadt. - Igaz, iszen még be sem mutattam magamat, mondta. -
 2  1|              pedig meg kell halnom, be kell váltanom az eskümet,
 3  1|     hivatkoztam ő rá, ha nem váltom be igéretemet. A feleségemet
 4  1|           kopogtatás nélkül nyitott be s annak az urnak, aki a
 5  2|             jöttmentek kukucskáltak be, akik nem mertek a nemesi
 6  2|      ablakokon át virágillat ömlött be folyvást; télen meg a kályhában
 7  2|            negyednapra ugy állitott be, egy sereg ládával, mint
 8  2|             művel? Hát nem nőtt még be a feje lágya?~ ~Addig is
 9  2|           végéig megszerezhettek.~ ~Be kellett érniök egymással,
10  2|         Talán nem következett volna be az az irtózatosság!~ ~Vagy
11  2| megkezdődtek, Ákos másnap maga ment be a székvárosba, hogy haza
12  2|              gebéket”, nem fogatott be, hanem a „paripán” ment
13  2|            valamivel előbb robogott be a kapun a gazdátlan ponny.~ ~
14  2|              mondta.~ ~Ő maga vitte be a házba a kis fiut s egy-egy
15  2|       reggel Wallon sápadtan rohant be hozzám. Egy távirat volt
16  2|          végül a mai naphoz, amikor be kellett vallania, hogy a
17  2|           most egy sugár világitott be a homályba, s ez melegséget
18  2|        érezte magát, azzal állitott be Simon Jenőhöz, hogy a kapitány
19  2|         verőfénynyel sugározza majd be ezeket a falakat; minél
20  2|             szalónokban. Bizonyitsd be, hogy nem fáj a válás azoktól
21  2|      Bandival a karján Simon lépett be. A gyermek halvány volt,
22  2|      megölelte.~ ~Éppen erre jutott be Róza, egy nagykendő volt
23  3|    előrészét „szalon”-nak rendezték be; a szoba mélyét függöny
24  4|             az asszony s ide vonult be, ahol fehér volt minden:
25  4|   öntudatlanul, szivdobogva nyisson be oda, hol egyes-egyedül volt
26  5|      szükség esetén. Épp akkor jött be a fiu egy levélkével.~ ~-
27  6|           szakaszt, ahová senki más be ne tegye a lábát. Talán
28  6|         voltam addig a percig, amig be nem vittek a lakásba, abba
29  6|    Emlékszem, hogy emberek futottak be s kezöket tördelve hivták
30  6|            szorongatva, igy fejezte be történetét:~ ~- Haza megyek.
31  6|             kardcsörgés hallatszott be. Ugy látszik, valami magasrangu
32  6|            az ezredest kint hagyja, be ne hivja.~ ~Majd segit magán, (
33  7|      kezdett megaludni a vér. Éppen be akarta rugni az ajtót, de
34  7|             te vagy? nem jöhetsz ám be! jaj édes kedves, te!~ ~
35  7|        nyomta az ajtót. Nem mehetek be? én?!~ ~Bent ismét hallatszott
36  8|              nem akadt, hiába járta be a kornevillei márkival kétszer
37  8|          nyelvét öltögetve kocogott be utána.~ ~Persze, hogy nem
38  9|          ajtó éjfélkor; nem suhan-e be rajt’ egy fehér árny, amely
39  9|         látták egymást. Az ellenség be akart törni a faluba s a
40  9|        hatása alatt rémülten futott be magányos szobájába s az
41  9|           éjjel a szemét sem hunyta be. Hajnalban már a kert délignyitóval
42  9|       nyilik-e az ajtó; nem suhan-e be rajt’ egy haragos árnyék.
43 10|       gyereke! (Nyilván a mama jött be a konyhából.)~ ~A nagy hangtól
44 10|          Gyere beljebb Eszter, zárd be az ajtót. Nem jó, ha mindent
45 10|          eszébe jutott tegnap, hogy be kellene szerezni valamit,
46 10|      emeletre s fuldokolva állitott be a Laci lakásába. Mikor a
47 10|           Épp’ erre a szóra toppant be Laci a szomszéd szobából.~ ~-
48 10|  egyszersmind szemérmes pir futotta be arcát; üde volt, mint a
49 10|         férfit lát. Egyébiránt neki be kell vallanom az igazat,
50 10|             lennének.~ ~(Persze, ha be talál rugni, akkor majd
51 12|             utazással, nem számitom be. Hisz megeshetik, hogy ott
52 12|  könytengerré lehetne olvasztani. Ó be’ soká tart minden lépés!...
53 12|      ösztöne sughatta neki, hogy ha be talál esni az árokba, ott
54 13|            nem ketyeg, némán számol be a muló idővel.~ ~Mintha
55 13|          szoritani. Asphyxia állott be, az ember megfulladt.~ ~