Rész

 1  1|            bámulni önmagamat. Ha sikerül, akkor csudát művelek, gondoltam,
 2  1|               esetben pedig nem sikerül s akkor ott vagyunk, ahol voltunk,
 3  1|                 kifizetettnek tartozását, akkor a méregpohárhoz vezetik
 4  1|                  az ártatlan italt issza: akkor nyugodjék bele, hogy a felesége
 5  1|                        Az, az.~ ~- No hát akkor menjünk, - szólt vontatottan
 6  1|                 agyának a lázálma volt.~ ~Akkor jött rá Vadai, a mikor az
 7  2|                  adja elég bőven a zsirt, akkor is megdézsmálja s teherrel,
 8  2|               láthatatlan szent, aki csak akkor jelenik meg, amikor szükség
 9  2|                 sincs, amig megvan s csak akkor emlegetjük, amikor elvesztettük.
10  2|                  Azt ki nem álltam volna, akkor itt hagytam volna Sasfalvát,
11  2|               egész este, késő éjszakáig, akkor is meg kellett igérnünk,
12  2|               életemnek, egészen éjfélig. Akkor az uram leszámolta előttem
13  2|            teremtett engem az Isten, hogy akkor meg nem bolondultam!~ ~Hogy
14  2|                  inkább a nagyapja, Jenő, akkor legalább a kályha mellett
15  2|                 van s törődhetem sorsával akkor is, ha neveltetése elszólitja
16  2|                hol van Bandi?~ ~Bandi már akkor régen kint volt a mezőn,
17  2|               tartott, hogy elutasitják s akkor egyelőre befagy a terve,
18  2|                  áll a kapitány szemközt, akkor hadd jőjjön, a minek jönnie
19  2|                 Azért voltam oly követelő akkor este, mikor arról volt szó,
20  2| beszámithatatlanság határáig megy.~ ~Volt akkor Budapesten egy gyönyörüszép
21  2|            kideritem a végzetes tévedést. Akkor, lecsillapult lelki állapottal,
22  2|          jóakaratáról biztositva legyek s akkor megtudtam, hogy Kondor Endre
23  2|                Elkéstünk!~ ~Én nem tudtam akkor, hogy ki ez a Kondor Endre,
24  2|            hallgatta végig öcscsét s csak akkor szólalt meg, mikor látta,
25  2|              tizenöt éves unokájának, aki akkor az egyetlen férfisarjadék
26  2|                akit szeretsz és becsülsz: akkor megnyugszom abban, hogy
27  3|            megvallhatom: ugy irigyeltelek akkor, de ugy!... Neje leszel
28  3|                 Mármarosiné nem lehettem, akkor csak Petri Daniné akartam
29  3|                  tért, fel nem pattant.~ ~Akkor már mosolygott. Mint a hogy
30  3|              nagyon is egyszerü, de nekem akkor tetszett. Azon a kis asztalon
31  4|                pokol, milyen bünhődés vár akkor te rád?~ ~Az utálatnak minő
32  5|            kereshetik szükség esetén. Épp akkor jött be a fiu egy levélkével.~ ~-
33  5|                  himbált az akác.~ ~- Hát akkor mért bánt annyira az ő hütlensége? -
34  5|                  ily sértést; nem törődne akkor a fegyházzal s mi lenne
35  6|                   onnan Bécsbe egy vonat. Akkor azon jöttünk vissza.”~ ~
36  7|                választ, ujra kopogtatott. Akkor egy csodálkozó női hang
37  7|                  legédesebb álmát alhatta akkor.~ ~A vonat megindult s amig
38  8|                  szeret, ha nem felesége, akkor szeretője.~ ~Barczikay Péternek
39  8|                  s azt gondolta: mi lenne akkor, ha nem volnék folyvást
40  8|                   jól kikacagták magokat, akkor Barczikay Péter belecsapott
41  8|                  nem csókolta a sörényét. Akkor megnyugodott.~ ~A hideg
42  9|              megérdemelte a néni nevet.~ ~Akkor is olyan volt még, mint
43  9|             Harmadnap pihenő következett. Akkor az egyenruhás vendég bekopogtatott
44  9|                   és kürthang riasztgatta akkor egész éjjel, de hiába küzdött
45 10|             bárónőnek. Ki volt a „bárónő” akkor? Tudja, ki? Épen olyan szegény
46 10|               leányt, akinek - ugy hittem akkor, - meleg jó szive van s
47 10|          lefestettem; a kenyér drága volt akkor is; nem titkoltam, hogy
48 10|              többet, kikergetne.~ ~- S te akkor kétségbe esnél, tán öngyilkos
49 10|                Persze, ha be talál rugni, akkor majd vakon vagdalódzik s
50 11|             kócoshaju árendásleány, éppen akkor futott az emlékkönyvvel
51 12|            Magamnak sincs pénzem.~ ~- Hát akkor sehova se megyek, - kapott
52 13|               héten van egy szabad napom, akkor azt tehetem, ami tetszik.
53 13|                   őrjöngő engem fojt meg, akkor meg lett volna ön elégedve?
54 13|            visszatérve rémdolgokat müvel, akkor ki a hibás? ki a felelős?