Rész

 1  1|       tagjaimat.~ ~Egyszer aztán szegény feleségem, akit a sok lelki
 2  1|      betegem”: Uram, azóta, hogy szegény feleségem öngyilkos lett,
 3  2|  reszketve a fáradtságtól fujt a szegény pára! lovasa egy félkaru,
 4  2|         megkülönböztetés, a mely szegény apánkat néha én irántam
 5  2|    megszoritva öcscse kezét. - A szegény jó öreg minisztert akart
 6  2|   kincsetérő tizenötezer hold.~ ~Szegény apánk elszámitotta magát
 7  2|       kötőfékkel idehajszoltam a szegény párát. - De nem a sopánkodásnak
 8  2|          az özvegy szobája az; a szegény asszony még virraszt és
 9  2|           hogy jőjjön közéjök. A szegény teremtés addig egészen visszavonult
10  2|         legforróbb kivánságát. A szegény asszony e pillanatban csupán
11  2| gyönyörüségével.~ ~- Igen, az én szegény uram, a ki tiz évvel ezelőtt
12  2|         az én parancsolóim!”~ ~A szegény asszony akadozva, elfojtott
13  2|         Ettől fogva elülhetett a szegény zongora ott, a hol volt.
14  2|       nyelte szavait.~ ~S hogy a szegény világfi veresége tökéletes
15  2|          a lova kantárán, hogy a szegény állat vérző szájjal kapta
16  2|   egyébbel, futott a gyermekhez. Szegény kis Bandi halálsápadtan
17  2|      kijött, ujra föllocsolták a szegény gyermeket. Valamennyire
18  2|          mindig ugy közeledett a szegény kis beteg ágyához, mintha
19  2| szenteled, hogy kárpótolod azt a szegény asszonyt.~ ~Az ifjabb Sas
20  3|       sirtam, s mártirnak néztem szegény uramat, a ki megöli magát,
21  4|          milyen csunya volt ez a szegény Kornéliusz!~ ~Nem az a durván,
22  4|         olyan nagyon csunya volt szegény Kornéliusz; olyan csunya,
23  4|  szánalom járta át a szivét.~ ~A szegény félszeg ember szorongva-lelkendezve
24  4|         volna: Kornéliusz!~ ~S a szegény Kornéliusz, akit a mindent
25  5|         első kitörése elzugott a szegény nő szivében. Jól tudta,
26  5|      haldokló anyám ugy kivánta. Szegény leány voltam s ő gondtalan
27  6|            Nagyon szép volt ez a szegény izgatott nőcske, de nagyon
28  6|       volna elhallgattatni, de a szegény izgatott teremtés észrevette
29  7|       lett volna oly gyönge az a szegény drága jószág! - A külsején,
30  9|       vonult vissza a világtól a szegény kis néni.~ ~Régen volt s
31  9|          és bemutatta magát.~ ~A szegény kis néni ugy megijedt tőle!
32  9|          volt a hasonlatosság.~ ~Szegény kis néni egész éjjel a szemét
33  9|        fájni, dobogni a szive.~ ~Szegény kis néni, de sok közös vonást
34  9|         arca.~ ~Akárhogy volt, a szegény kis néninek nem jó volt
35  9|   elmentek az éjjel a katonák!~ ~Szegény kis néni eleinte nem is
36 10|         nélkül, jövő nélkül. Egy szegény, magában élő ember, aki
37 10|     akkor? Tudja, ki? Épen olyan szegény ördög volt, mint magam.
38 10|        én magam előtt láttam egy szegény becsületes leányt, akinek -
39 10|      tele volt vörös borral.~ ~- Szegény! sóhajtotta titokban az
40 11|     benne mindennel... stb.”~ ~A szegény egyszerü kisvárosi vendéglős
41 11|          égi kéj lesz az annak a szegény kis polgárleánynak, ha az
42 12|   elcammog az magával Dobojig.~ ~Szegény sárga!... Mintha csak azt
43 12|           pedig kimélni akarta a szegény gyereket.~ ~- Beteg a mamám! -
44 12|         északi szél élességét. A szegény párát megizzasztotta az
45 12|         revolverével főbelőtte a szegény állatot s fásult közönynyel
46 13|         mentem meglátogatni, aki szegény, az őrültek házába került.
47 13|         őrültek házába került. A szegény asszonyt nagyon elővette
48 13|       hát ön az őrültek doktora. Szegény ember.~ ~- Soh’se sajnáljon.
49 13|     kérem.~ ~- Csak rajta.~ ~- A szegény kis X-nét szeretném látni;
50 13|          haladó melancholia...~ ~Szegény betegem: Ugy látszik, csöppet
51 13|     eszembe jutott, hogy ennek a szegény doktornak szabad napja van,