Rész

 1  1|            tulságosan bolond, mert ő maga is tudta, hogy eljárása
 2  1|              elsápadt, egyet fordult maga körül és hanyatt vágódott,
 3  2|          egész életében semmit, hogy maga felé forditsa a felebarátai
 4  2|              teremszerü szobát, de ő maga ha egyedül volt, csak a
 5  2|          jövőre?~ ~Jenő némán bámult maga elé; ő neki csak az adott
 6  2|              a nagy épületben mintha maga a vénülő idő települt volna
 7  2|              hogy rendet csináljon a maga dolgában; - attól a félkéztől,
 8  2| fölöslegesnek tartotta volna, hogy ő maga vonjon le érdemeiből. Sóhajtott
 9  2|            visszatérni Sasfalvára. Ő maga csomagoltatott össze mindent
10  2|     öcscsével egyáltalában nem tud a maga módja szerint okos szót
11  2|            özvegy.~ ~Jenő egy percig maga elé bámult, azután csöndesen
12  2|            nagy ebédlőszoba megint a maga rendeltetésének volt szánva.
13  2|              uram aratás után mindig maga ment föl a terméssel Budapestre,
14  2|             az uram altatott el.~ ~Ő maga pedig már ki volt teritve
15  2|           hogy az élet labirintjában maga Jenő is annyira eltévedt,
16  2|            megkezdődtek, Ákos másnap maga ment be a székvárosba, hogy
17  2|               az élet és az egészség maga, oly izmos és erős, hogy
18  2|             Bandit.~ ~- Jőjjön csak, maga kis imposztor, már megint
19  2|               hogy elvégez mindent a maga szakállára s ha egyszer
20  2|        teljesen felkantározva. Simon maga tartotta a kantárt.~ ~Nem
21  2|           Simont.~ ~- Nagy kötnivaló maga Simon, - mondta a kapitány, -
22  2|         kellett tartania. A kapitány maga is megvolt lepve, hogy mily
23  2|            hamar vizet - mondta.~ ~Ő maga vitte be a házba a kis fiut
24  2|                A szerencsétlen talán maga sem tudta, hogy mennyire
25  2|              székre s komoran bámult maga elé. Ott hagytam; nekem
26  2|              lelki vergődéssel látta maga előtt. Ha érzett volna is
27  2|            Simont erővel beidéztette maga elé s meghagyta neki hogy
28  2|             mely majdnem olyan, mint maga a halál, elmulik innen,
29  2|          puha meleg fészekké tegye a maga számára s ezzel a névvel
30  3|             oly bőven találni; látta maga előtt az édes urát, a ki
31  4|            az a megtestesült édesség maga volt.~ ~Egy asszony, akiből
32  4|             az ő saját külön, csak a maga számára kitalált, féltékenyen
33  5|             a Virág-utcába robogott, maga elé képzelte a levélke iróját,
34  6|        állott s mérges füstöket fujt maga köré egy virzsiniából.~ ~
35  7|             Senki se látja, de saját maga előtt is rösteli egy kicsit
36  7|           tud.”~ ~Egy ilyen levélben maga a szarvas ördög lakik.~ ~
37  7|        elindult Parajd-Csalitosra.~ ~Maga sem tudta, mit akar. Csak
38  7|            asszony ura dühösen szurt maga elé villájával a semmibe.
39  8|         versenylovait is többnyire ő maga lovagolta s olyankor bizony
40  8|          mire felébredt, ott találta maga mellett a tündérbogarat
41  9|         iszonyu csapás érte, bezárta maga előtt az élet könyvét. Azóta
42  9|    Esztendőről-esztendőre látja nőni maga körül a falubeli apró gyermekeket,
43  9|        egy-egy háztüznézőt, még csak maga elibe sem eresztette az
44  9|             ugyancsak korán indult a maga dolgára.~ ~A katona nem
45 10|         magából a szót.) Hát ki volt maga édes barátom, amikor velem
46 10|             Még egyszer esküszöm! De maga a viseletével azt a gondolatot
47 10|               barátom, ez az asszony maga a satanella! nem akar kevesebbet,
48 11|      holmiját rögtön a szép szobába. Maga pedig ugrott a konyhába
49 12|              senki, még a lovasát is maga alá fojtja.~ ~A hadnagy