Rész

 1  1|              nem irhatom önnek, hogy mit szenvedett az a boldogtalan
 2  1|              Csak röviden mondom el, mit tettem, mert nem én vagyok
 3  1|       mindent kiderithet. De most én mit csináljak? Engem az eset
 4  2|             egy óra még az ut idáig. Mit tehettem? kifogtuk a nyergest,
 5  2|           minden áldott nap, hogy ki mit szeret? azt csináltatott
 6  2|         érdemesnek megkérdezni, hogy mit főzessen? Azután beszámolt
 7  2|        érezve magában, ezt gondolta: mit értesz te ahhoz, te haudegen?~ ~
 8  2|               ugy hallgatta némán, a mit az özvegy mesélt a háta
 9  2|        leszámolta előttem a pénzt, a mit Budapestről hozott, betette
10  2|             kis levél volt minden, a mit bucsuzóul hagyott, csak
11  2|          olyannak tetszett előtte, a mit a lovag-regényekben lehet
12  2|             erdélyi mént elővezetik. Mit nem adott volna, ha ő is
13  2|       szakadhatott az este. Nem volt mit tenni, gyorsabban kellett
14  2|       pocsolya ugy se használhat; de mit tegyen hát, hisz a gyermek
15  2|              az, nincs vele most már mit dicsekednem.~ ~Mind a mellett
16  2|        vonattal csakugyan elutazott. Mit tegyünk most? Megállapodtunk
17  2|              azért a lelki kinért, a mit kiállott miattunk.~ ~De
18  2|            az, ami uralkodott rajta. Mit bánta ő, hogyha egyszer
19  2|       egyszer nem lesz az élők közt, mit mondanak róla az emberek?~ ~
20  2|            benne és általa mindazt a mit az öcscse meg ő együttesen
21  3|           megtalálta azt a számot, a mit keresett; egy kicsit kifújta
22  3|             zavarba jött; nem tudta, mit mondjon, mit gondoljon,
23  3|              nem tudta, mit mondjon, mit gondoljon, ösztönszerüleg
24  3|            édesem, igazán nem tudom, mit mondjak. Áldott jó teremtés
25  3|    kiszipolyozás. Limonádé minden, a mit ir. Pedig a vért, a szenvedélyt,
26  4|             gyanut nem kelthetett?~ ~Mit kérdezte ő mindezt. Semmit
27  4|       kérdezte önmagától: „jó isten! mit néz oly furcsán rajtam?!”~ ~
28  5|         néminemü bizalmaskodással, a mit a szelid vérmérsékletü agglegények
29  5|      mentegessen; jól tudom én, hogy mit beszélek; persze, csak én
30  5|           ezt a nagy szerencsét. Hát mit tehettem volna? Én, a magára
31  5|                 Ön nem értheti fiam, mit szenvedtem, amikor azon
32  6|              tulzott házi szigort, a mit éppugy alkalmazott velem
33  6|         mondott - nekem... nem tudom mit; - engem elfogott a remegés,
34  7| Parajd-Csalitosra.~ ~Maga sem tudta, mit akar. Csak abban volt bizonyos,
35  7|           sokat törődnek azzal, hogy mit csinál a többi.~ ~A közös
36  8|          elnevette magát. Már tudta, mit csinál.~ ~- Még ebben a
37 10|         lelkiismeretes férfiura.~ ~- Mit bámulsz? - kérdezte Laci.~ ~-
38 10|      visszajövök-e?... hm. Hát ugyan mit csináljak. Szörnyen féltékeny
39 10|           Hát a feleséged?~ ~- Tudod mit, Gábor, neki majd azt mondjuk,
40 12|             tart, ugy sem tudunk itt mit csinálni, önre most nincsen
41 12|            persze, a fuvar!... Tudja mit hadnagy ur itt van az én
42 12|      tisztelgő csapat előtt, de hogy mit szól majd a térdigérő hóhoz,
43 13|            kezét.~ ~- Nini, kolléga! mit csinál ön itt?~ ~- Ugyanazt
44 13|          megyek a városba.~ ~- Tudja mit? Beviszem a kocsimon. Hanem
45 13|        folyvást emelkedő hangon:~ ~- Mit tudják azt önök odakint,
46 13|              torokkal orditotta:~ ~- Mit? Ön igy akar távozni?! A